Bányászati és Kohászati Lapok, 1939 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1939-03-01 / 5. szám
88 Eredményeink a következők: Míg tehát most a zárási idők átlagban és kereken 23%-al nőttek csak, addig a fogókészülék ez esetben a kötéllengések és egyéb okok adta gyorsulási és lassulási csúcsértékekkel szemben kielégítő mértékben érzéketlen, mert a mozgatórúgó játszása még a teljesen üres kas d) esetében is csak kb 5 m/sec2, a gyakorlatilag legmérvadóbb esetben (c) pedig csak 6 m/sec2 gyorsulási és lassulási értékeknél várható, mely értékek azonban már igen tetemesek és elektromos hajtású szállítógépeknél és jókarban lévő akna-, illetve kasvezeték esetén már fölötte valószínűtlenek. A következőkben a dinamikai viszonyok alakulását még Koepe-hajtásokra is megvizsgáljuk, mégpedig ugyanazon akna- és terhelési viszonyokra, mint az eddigi dobos-hajtásnál. (Folyt. köv.) a b c d s 0,220 0,268 0,384 0,509 p0 m/sec 1 2 7,6 7,2 6,0 4,8 tz sec 0,165 0,151 0,126 o.uo Régi tanulmányi érmeinkről. 1939. március 1. Régi tanulmányi érmeinkről. írta: Dr. TÁRCZY-HORNOCH ANTAL. Faller Jenő, bányászati múltúnk nagyszorgalmú kutatója „Egyetemünk 18. századbeli tanulmányi érmeiről“ c. cikkében e lap múlt évi júliusi számában a kiváló hallgatók jutalmazására szolgáló érmeknek képét már leközölte. Hozzáfűzött értékes megjegyzéseinek kiegészítéséül a következők talán érdeklődésre tarthatnak számot. Megírásuk már régebben esedékes volt, nagyszámú egyéb munkáim mellett azonban csak most tudtam időt szakítani reá. Elsősorban is a királyi leirattal rendszeresített, és az uralkodó által adományozott eme arany és ezüst érmeknek igen nagy jelentőségét abban látom, hogy ezek tulajdonképen a mai sub auspiciis regis-, illetve gubernatorisgyűrűk elődjének tekinthetők. Mint fontos körülményt ki kell itt azt is emelnünk, hogy ezeket az érmeket nemcsak a bányatisztképző intézetben, hanem a későbbi bányászati akadémián is adományozták. Sőt, mint érdekességeit megemlíthetjük, hogy ilyen, jutalom valószínűleg az 1763-ban alapított szempci kollégium oeeonotmicumban is létezett. Erre vall a Magyar Történeti Múzeum éremtárában meglévő, ugyancsak Mária Terézia képével díszített, „Arti Artium Nutrici“ „Proemium Constant. MDCCLXV“ feliratú, s mezőgazdasági munkát ábrázoló érem. Jelentőségüknél fogva a szóbanforgó érmek kérdését már évek óta figyelemmel kisérem. A legteljesebb gyűjteményét a bécsi morum Hungáriáé ac Transilvaniae Instituti Nationalis Széchényiani“-ban is megtalálható. Pars I. Numi Hungáriáé. 375. old. 131. szám és a táblamelléklet 64. N. 44. Az érmen az eredeti felirat nagy betűs, „Bundessammlung von Medaillen, Münzen und Geldzeichen“-ben i * láttam. Itt 1937-ben mind a négy aranyérmet megtaláltam, míg az Országos Magyar Történeti Múzeum éremszárában 1936-ban az arany érem sorozat csak hiányosan volt meg. Az ezüst érmek már sokkal gyakoribbak. Úgy látszik, a jutalmazottak közül sokan vették igénybe azt a kedvezményt, hogy az aranyérem helyett a súlyának megfelelő pénzt válaszszák. Legnagyobb számban azonban bronzérmeket találunk a gyűjteményekben, pl. a Magyar Műszaki Múzeumban is, holott a bronzérmekről tudomásunk szerint semmiféle rendelet sem intézkedett. Egy régebbi, Mikoviny Sámuelről szóló munkában 1936-ban azt írtam ez utóbbiakról, hogy valószínűséig próbaveretők lehettek. Ezt a véleményemet az Országos Magyar Történeti Múzeum éremtárában folytatott megbeszélésekből merítettem, s ezt közli Faller is reám való hivatkozással. Amikor azonban későb egyre nagyobb számú ilyen kifogástalanul vert bronzérmet ismertem meg, e magyarázat ki nem elégíthetett, s 1937 januárjában a bécsi Bundessammlung von Medaillen, Münzen und Geldzeichen tisztviselőivel folytatott eszmecsere eredményeként az a nézet alakult ki, hogy a bronzérmeket nem kitüntetés, hanem csupán emléktárgyként verték, s ezeket vásárolni lehetett, amire manapság is van példa. Van azonban Korunk Fejlődéstörténeti Gyűjteményében két, csaknem tiszta ónból készült kezdetlegesebb kivitelű tanulmányi érem. Erre Mihalovis és Faller is utalnak már. Igazolásukra vonatkozóan 1. a Faller által megjelölt helyen kívül még ugyanazon kötet 161. oldalát is. Fallernek Fr. A. Schmidt munkája (Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze der Österreichischen Monarchie) idézésénél ajánlatos mindenütt a „II. Abt.“, ill. „II. sorozat“ jelzőt is odailleszteni, mert Schmidtnek ugyanolyan című „I. Abt.“ jelzésű könyvsorozata is van, mely egyes osztrák örökös tartományokra s nem reánk vonatkozik. V. e. 22. lábjegyzetünkkel. 5 Leírása már az 1807-ben megjelent „Catalogue Nu” A gyűjtemény jelenlegi nevét nem ismerem. 4 A bányaműveléstanban való kiválóság jutalmazására szolgálót 1912-ben vette meg a múzeum. Hogy kitől, nem volt megállapítható, pedig érdekes lett volna tudni. Bizonyosan valamelyik bányász családunkból került elő. 5 Fr. A. Schmidt, id. m. IT. sor. 7 köt. 145. old., 10. köt. 281. old. 6 A Magyar Műszaki Múzeum 123/1937. sz. értesítése. 7 Térképészeti Közlöny, IV. köt. 1—2. füz. 74. old. lábjegyz. Ilyen pl. az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület bronz Wahlner Aladár-emlékérme.