Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 1974 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1974-06-01 / 6. szám

Annak idején, 1926-ban, Pávai-Vajna Ferenc Hajdúszoboszló határában kitűzte a Hall. jelű mélyfúrást. Ennek munkálatai — ütve működő berendezéssel — 1926 májusában kezdődtek és 1930 júliusában 2032 m mélységben értek végett. Az 1447 m-ben átharántolt szarmáciai rétegek alatt egy 585 m vastag, ősmaradványoktól mentes rétegsor következett. Ennek mibenlétéről és koráról a legkiválóbb geológusok véleménye is igen eltérő volt. Böckli Hugó a fúrásból öblítéssel kikerült */*— 1 cm’-es vagy ezeknél jóval kisebb „sötét pala törmelékszemeket” a karbon korú alaphegység kőzeteiből származóknak tartotta. Sümeghy József 1944-ben az 1861 m mélyből felszínre került „palás mészkő, kristályos mészkő és kvarchomokkő darabokat" mezozóosnál szintén „feltétlenül idősebb képződménynek” vélte. Böckli Hugó a fúrás kőzetmintáit 1930 novemberében bemutatta a Pénzügyminisztérium kincstári bányászati osztálya mellé rendelt geológiai szakértő és tanácsadó bizottság tagjainak. PAPP KÁROLY a bizottság egyik tagjaként jelen volt ezen az értekezleten, s a minták megtekintése után, általános meglepetésre, azon a véleményen volt, hogy „a fúrásban legutoljára átharántolt képződmények azonosak a Kárpátokban, továbbá a Biharban és az Erdélyi Érchegységben felszínen levő kalciteres kárpáti homokkővel”. PAPP KÁROLY ezt a rejtélyes képződményt 1931-ben vékonycsiszolatokban is megvizsgálta, és — noha megállapítását senki sem fogadta el — a megvizsgált kőzetanyagot a Földtani Szemle 1932. évi kötetében is paleogén (oligocén?), illetve alsókréta (?) korú kárpáti homokkőnek (azaz flisnek) írta le. A probléma még két évtizeden át eldöntetlen maradt. Sőt a hazai flis kérdése még ma is vitatott. 1950-ben a magyar kőolajipar megbízásából dr. Majton László részletesen megvizsgálta a kérdéses fúrómintákat, és egyrészt a mikropaleontológiai vizsgálat eredménye, másrészt dr. Körössy László alapvető alföldi flis tanulmánya végleges döntést hozott: PAPP KÁROLYnak volt igaza. A rétegsor az alföldi flis jellegzetes kifejlődésének bizonyult. * Szomorúan gondolok vissza azokra a napokra, amikor hagyatékát rendezve megtaláltuk a Ferenc József lovagkereszt színarany példányának zöld dobozát. A piros bársonybélésen egy kis papírlap feküdt ezzel a felírással: „1945 novemberében eladtam, hogy a téli tüzelőt megvásárolhassam. Papp Károly”. A jobb napok elmúltát és a kis nyugdíjból élők kényszerű szegénységét tudomásul vett és nagy műveltségű feleségével dr. Balogh Margit tanárnővel együtt azt a 80 esztendősök igénytelenségével és bölcsességével viselte el. 18 évet élt még tápiósági remeteségében. Egyhangú életébe csak meg-megjelenő tanítványainak ■látogatásai hoztak némi változatosságot. Szelleme élete utolsó napjáig friss maradt. Sírján piroxénandezit oszlopok hirdetik annak a tudósnak emlékét, aki 66 évvel ezelőtt az európai kontinens akkori leghatalmasabb földgáz-előfordulásának feltárásával ajándékozta meg nemzetét és a világot. Dr. Bendefy László oki. geológus, aki mérnök a föld- és ásványtani tudományok doktora MÚZEUMI HÍREK Múzeumba került Papp Károly hagyatéka Az utóbb elmúlt másfél esztendőben született meg a Magyar Olajipari Múzeum legújabb kori történeti gyűjteménye. Ennek múzeumi rendszerbe foglalásával kialakult a — belátható időn belüli— teljesnek mondható gyűjteményi köre is, amelynek magját az országos múzeummá nyilvánításkor (1971) meglevő műszaki, műszaki történeti gyűjteménye adta. Ma a múzeum gyűjteményei a következő egységek köré csoportosulnak: 1. Műszaki (ezen belül műszaki történeti). 2. Képzőművészeti-iparművészeti. 3. Történeti-dokumentációs (archívum). 4. Adattár. 5. Fotógyűjtemény. 6. Vegyes tárgyak gyűjteménye. E gyűjteményektől függetlenül alakítottuk ki szakkönyvtárunkat, amely a kimondottan szénhidrogénipari szakkönyvtári anyag mellett általános és gazdaságtörténeti anyagot is gyűjt, a múzeum feldolgozó munkájának bizonyos — gyakran elsődlegesen — történeti vonatkozásai miatt. Az egyes gyűjteménycsoportok (3. 5. és 6.) jelentős gyarapodáson mentek át ez év március végén. Ekkor vásárolta meg múzeumunk a dr. Papp Károly javak örökösétől azokat a tárgyakat és egyéb anyagokat, amelyek jellegüknél fogva a múzeum gyűjteményanyagába beleilleszthetők. A múzeum gyűjteményében már eddig is jelentős anyag volt Papp Károly geológus (1873—1963), az erdélyi földgáz felfedezője, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke, egyetemi tanárnak hagyatékából. A már meglevő több mint 600 db fényképfelvétel (negatív üveglemez, dia és nagyítás), valamint kisebb terjedelmű archivális (levéltári jellegű) anyag jelen gyarapodása (ma még feldolgozatlan, tételes felsorolása) a következő: a) 70 db fénykép, részben személyes, családi jellegű felvételek, de köztük található egyetemi működése, valamint Déchy Mór 1898. évi kaukázusi expedíciója, (melynek geológusa volt) során készült felvételei. b) Papp Károly sajátkezű (P. K. szignójú) olajfestménye a kissármási Bolygórét gázos-sós fürdőjéről. c) Kéziratok, levelek; néhány dolgozatának kézirata, nyomdái kefelevonata, kiadókkal folytatott levelezése; geológiai jelentések; a Kaukázus kövületei (Déchy: Kaukasus HI. Band, Berlin, 1907) c. tanulmánya kéziratai, korrektúrái, mellékletei, fénykép- és kőzetgyűjteményének katalógusa. d) Bútorok: gazdagon díszített, faragott íróasztala, széke és kis könyvtartó polca. e) Kisebb használati és emléktárgyak. A vásárlás révén a múzeumba került anyag feldolgozása természetesen hosszabb munkát igényel, de történeti és muzeológiai értéke már most is jelentősnek, néhány szempontból egyedinek tekinthető. A múzeum gyűjteményének ajándékozás, vásárlás útján történő gyarapodása, gazdagodása azonban felvet néhány problémát és egyre inkább rávilágít arra, hogy fokozottabb figyelmet érdemel az a segítőkészség, amellyel a múzeumot pártoló magánosok, valamint szervezett keretek között tevékenykedők a figyelmet egy-egy tárgyra vagy a múzeum tevékenysége szempontjából becses személyre irányítják. (Pl. a Papp Károly-hagyaték megszerzéséhez nagyban hozzájárult dr. Bendefy László.) Az is bizonyos, hogy e jó és követésre méltó segítőkészség mellett a társadalmi aktivitásra is épülő gyűjtőmódszer igen gondos előkészítést és — sajnos, gyakran nem kapott — tudatos és folyamatos (többek között múzeumi szempontú) szakmai irányító és ellenőrző kapcsolatokat feltételez, elsősorban a begyűjtött tárgyak és egyéb anyagok hitelességének biztosítása érdekében. Különösen fontos a társadalmi aktivitás ilyen megnyilvánulása múzeumunk szempontjából, mivel az általánosabb érdeklődésre számot tartó kiállítási tevékenysége mellett a kívánatosnál kisebb a muzeológiai jellegű munkák ellátottsága. A társadalmi aktivistákra való támaszkodás legfőképpen a múzeum sajátos jellege és országos gyűjtőköre miatt is egyre inkább elengedhetetlen, mivel a múzeumnak igazi jó szándékkal, de gyakran esetlegesen átadott eszközök, berendezések eredeti helyükről és funkciójukból kiemelten, a kellő dokumentációs anyag hiányában sokszor szinte csak illusztráló anyaggá válhatnak. Bencze Géza tudományos munkatárs (Magyar Olajipari Múzeum) KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ 7. (107.) évfolyam 6. szám 1974. június 18.