Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 2000 (133. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
Kőolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1 -2. szám, 2000. január-február га különösen gazdag kiállítással kedveskedett a látogatóknak. A „Válogatás gyűjteményeinkből” című kiállítást dr. Dank Viktor nyitotta meg. Ez alkalommal számos olyan tárgyat mutattak be első ízben, mely eddig raktárban volt. A bemutatott tárgyak, dokumentumok - közvetlenül és közvetve - az ipar történetét reprezentálták a régmúltól napjainkig. A kiállítás megnyitását megelőzően Tombi Lajos, Zalaegerszeg alpolgármestere a következő szavakkal adta át Tóth János múzeumigazgatónak a város emlékplakettjét: „A város büszke a múzeumra, és mindent megtesz azért, hogy az olajipar hosszú távon is jelen legyen a megyében” (2. kép). A 30. születésnap programja előadásokkal folytatódott a „Kamarák Házában”, itt dr. Dank Viktor üdvözölte a szép számmal megjelent olajipari szakembereket, megjelent vendégeket (3. kép), majd előadások hangzottak el. „A Magyar Olajipari Múúzeum 30 éve” címmel Tóth János adott áttekintést a múzeum történetéről, mely megalakulásakor, 1969-ben Dunántúli Olajipari Múzeum, majd 1970-től a Magyar Olajipari Múzeum nevet kapta. A fejlődés fontosabb állomásai: a szabadtéri ipari kiállítás és iparbemutató csarnok, az 1987-ben létesült szoborpark, ahol nyolc kiváló olajipari szaktekintélynek - köztük dr. Papp Simonnak - állítottak emléket; az 1991-ben életre hívott Alapítvány; a Zsigmondy Vilmos Gyűjteménynek a múzeumhoz történt csatolása; Vecsésen az olaj és földgáz csővezetéki szállítását bemutató gyűjtemény megnyitása (1995); a Wlassics Gyula utcai új épület megvétele (1995); a Papp Simon emlékszoba kialakítása, a földhőkitermelés és -hasznosítás kulturális emlékeinek gyűjtését és feldolgozását végző kutatóhely kialakítása (1999-től) stb. A múzeum munkájáról a következő csoportosításban számolt be: gyűjtemények, kiállítások, tudományos tevékenység (előadói napok, kutatás, kiadványok), rendezvények, hagyományőrzés, történeti pályázatok, a határainkon túli nemzeti kulturális örökség védelme. A jövő feladatai, tervei: új kiállítási csarnok, korszerű karbantartó és restaurátorműhely, számítógéphálózat kiépítése, a Zsigmondy Vilmos Gyűjtemény elhelyezése, ipartörténeti emlékhely működtetési feltételeinek megteremtése egy ipari tanösvény kialakításával (a lovászi LT-3 tankállomással kezdődően), a műszaki múzeumok megfelelő értékelése (legalább a humán múzeumok szintjére hozása) és sikeres küzdelem a múzeumlátogatókért. A múzeum hosszú távú anyagi biztonságát Tóth János az alapítói (MOL Rt.) és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) kötelezettségvállalásáról látja biztosítottnak. Végül köszönetét fejezte ki az alapító MOL Rt.-nek, a Nemzeti és Kulturális Örökségek Minisztériumának, a Kuratóriumnak, a Felügyelőbizottságnak, munkatársainak és mindazoknak, akik biztosították a múzeum sikeres működését, és hozzájárultak e rendezvénysorozat sikeres megszervezéséhez. „A Magyar Olajipari Múzeum szerepe a műszaki múzeum hálózatban” című előadásában Nagy László Gábor, az NKÖM főtanácsosa rövid áttekintést adott a külföldi műszaki múzeumok helyzetéről, tevékenységéről, összehasonlítva azokat a hazánkban kialakított múzeumi hálózattal. Ebben a hálózatban nagy szerepe van a MOIM-nak, ahol az általános tárlós, fényképes kiállítási csarnok mellett gazdag szabadtéri bemutató részt is kialakítottak, a látogatók nagy tetszésére. Befejezésül megemlítette, hogy a mai múzeumok vezetésében két dolognak kell érvényesülnie: a menedzserszemléletnek és az aktív alkotó gárdának, illetőleg ezek együttes jelenlétének. „Az olajipar és a Magyar Olajipari Múzeum ” című előadásában Kudela József vázolta a kialakult (jelen időre már igencsak módosult jellegű) kapcsolatot. Lényegesnek ítéli meg a MOIM szempontjából is az október végén nyilvánosságra hozott MOL- stratégiát, mely szerint a társaság jelentős mértékű irányváltást határozott el azzal, hogy önmeghatározását tekintve a régió olajtársaságából a régió vezető energetikai társaságává kíván válni. Ebből a szemléletből kiindulva félő, hogy az egyre növekvő profitra koncentrálva, a tulajdonosok érzéketlenné válnak a múlt emlékei iránt, ha az nem jelent kézzel fogható hasznot a számukra. Ebben a helyzetben fokozott feladat hárul a szakmakultúra hordozóira, őrzőire, azokra a szakemberekre, akiknek érdekük fűződik ahhoz, hogy a múltunkat dokumentáló tárgyi emlékeket megőrizzék az utókor és az utódok számára. Rájuk hárul az a feladat, hogy felismerjék, feltárják és megőrizzék a szakmai értékeket, tárgyi emlékeket és dokumentumokat, a kuratóriumra és a múzeumi munkatársakra pedig az, hogy az emlékek és dokumentumok megszerezhetők legyenek a múzeum számára. Az előadások után a társmúzeumok képviselői: dr. Vámos Éva, az Országos Műszaki Múzeum főigazgatója, Lengyelné Kiss Katalin, az Országos Öntödei Múzeum igazgatója köszöntötte a 30 éves MOIM-ot, adta át ajándékát. A múzeum munkájának segítése terén végzett tevékenységük elismeréseként a következő kollégák vehették át kitüntetéseiket Tóth János igazgatótól: „Magyar Olajiparért” kitüntetés ezüst fokozata: Csath Béla oki. bányamérnök, tiszteleti tag, „30 éves a Magyar Olajipari Múzeum, 1999” feliratú bronz emlékplakett: dr. Bencze Géza, Bon Márton, Borda László, Buda Ernő, Farkas László, Kiss József, Kiss László, Molnár András, Novák Béla, ősz Árpád, Pallaghy Barnabás, Papp Géza, Portik Béla, Pungor Tibor, dr. Rácz Dániel, Radnayné Auguszt Amarilla, Soltész Ernő, Tóth Ferenc, Udvardi Géza, Varga Géza. A kitüntetések után dr Dank Viktor a történeti pályázatra beérkezett műveket értékelte, ismertetve a kiírás célját: „Rendkívül fontos, hogy a magyar olajipar dokumentumai minél nagyobb számban kerülhessenek archiválásra. Ezért történik a pályázat kiírása, hogy lehetőleg azok, akik még élnek, fogékonyak, hajlandók az írásra, rögzítsék ismereteiket, élményeiket, hogy minél nagyobb részletességgel legyen rekonstruálható, követhető az olajipar-bányászati múlt.” A három témakörben kiírt pályázatra 7 pályamunka érkezett be, ezek az I. és II. témakörbe voltak sorolhatók. Az I. témakörben két I. díj, míg a II. témakörben egy I. és két II. díj odaítéléséről döntöttek. A díjazott pályázatok: I. díj: A hazai földgázipar vázlatos története a Testvériség gázvezeték 1980-as befejezéséig („Testvériség” jelige, szerzője: Szuppinger Péter, Szeged) Acélcsúzli („Parittyás” jelige, szerzője: Fekete Imre, Szeged) Feri bácsi („Szindbád” jelige, szerzője: Fekete Imre, Szeged) II. díj: A Plojesti olajér („Fúrómunkás” jelige, szerzője: Fekete Imre, Szeged) Egy igaz történet („Dalnok” jelige, szerzője: Fekete Imre, Szeged) Eredményhirdetés után a Gyenese Mariann vezette Canterina Kamarakórus műsora nyújtott művészi élményt a hallgatóknak. A „Szent Borbála, a bányászok és kohászok védőszentje” című kiállítás megnyitása kapcsán dr. Tardy Pál, az OMBKE elnöke beszélt a szent з?97- 2. kép. Tombi Lajos átadja Tóth Jánosnak Zalaegerszeg emlékplakettjét 3. kép. Dr. Dank Viktor megnyitó beszédét mondja