Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 2000 (133. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

Kőolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1 -2. szám, 2000. január-február га különösen gazdag kiállítással kedveskedett a látogatóknak. A „Válogatás gyűjteményeinkből” című kiállítást dr. Dank Viktor nyitotta meg. Ez alkalommal számos olyan tárgyat mutattak be első ízben, mely eddig raktárban volt. A bemuta­tott tárgyak, dokumentumok - közvetlenül és közvetve - az ipar történetét reprezentálták a régmúltól napjainkig. A kiállítás megnyitását megelőzően Tombi Lajos, Zalaegerszeg alpolgár­mestere a következő szavakkal adta át Tóth János múzeumigazgatónak a város emlékplakettjét: „A város büszke a múzeumra, és mindent megtesz azért, hogy az olajipar hosszú távon is jelen le­gyen a megyében” (2. kép). A 30. születésnap programja előadásokkal folytatódott a „Kamarák Házában”, itt dr. Dank Viktor üdvözölte a szép számmal megjelent olaj­ipari szakembereket, megjelent vendégeket (3. kép), majd előadások hangzottak el. „A Magyar Olajipari Múúzeum 30 éve” címmel Tóth János adott áttekintést a múzeum történe­téről, mely megalakulásakor, 1969-ben Dunán­túli Olajipari Múzeum, majd 1970-től a Magyar Olajipari Múzeum nevet kapta. A fejlődés fonto­sabb állomásai: a szabadtéri ipari kiállítás és iparbemutató csarnok, az 1987-ben létesült szo­borpark, ahol nyolc kiváló olajipari szaktekin­télynek - köztük dr. Papp Simonnak - állítottak emléket; az 1991-ben életre hívott Alapítvány; a Zsigmondy Vilmos Gyűjteménynek a múzeum­hoz történt csatolása; Vecsésen az olaj és földgáz csővezetéki szállítását bemutató gyűjtemény megnyitása (1995); a Wlassics Gyula utcai új épület megvétele (1995); a Papp Simon emlékszo­ba kialakítása, a földhőkitermelés és -hasznosítás kulturális emlékeinek gyűjtését és feldolgozását végző kutatóhely kialakítása (1999-től) stb. A múzeum munkájáról a következő csopor­tosításban számolt be: gyűjtemények, kiállítá­sok, tudományos tevékenység (előadói napok, kutatás, kiadványok), rendezvények, hagyo­mányőrzés, történeti pályázatok, a határainkon túli nemzeti kulturális örökség védelme. A jövő feladatai, tervei: új kiállítási csarnok, korszerű karbantartó és restaurátorműhely, számító­géphálózat kiépítése, a Zsigmondy Vilmos Gyűjte­mény elhelyezése, ipartörténeti emlékhely mű­ködtetési feltételeinek megteremtése egy ipari tanösvény kialakításával (a lovászi LT-3 tankál­lomással kezdődően), a műszaki múzeumok megfelelő értékelése (legalább a humán múzeu­mok szintjére hozása) és sikeres küzdelem a múzeumlátogatókért. A múzeum hosszú távú anyagi biztonságát Tóth János az alapítói (MOL Rt.) és a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszté­riuma (NKÖM) kötelezettségvállalásáról látja biztosítottnak. Végül köszönetét fejezte ki az alapító MOL Rt.-nek, a Nemzeti és Kulturális Örökségek Minisztériumának, a Kuratórium­nak, a Felügyelőbizottságnak, munkatársainak és mindazoknak, akik biztosították a múzeum si­keres működését, és hozzájárultak e rendez­vénysorozat sikeres megszervezéséhez. „A Magyar Olajipari Múzeum szerepe a mű­szaki múzeum hálózatban” című előadásában Nagy László Gábor, az NKÖM főtanácsosa rövid áttekintést adott a külföldi műszaki múzeumok helyzetéről, tevékenységéről, összehasonlítva azokat a hazánkban kialakított múzeumi háló­zattal. Ebben a hálózatban nagy szerepe van a MOIM-nak, ahol az általános tárlós, fényképes kiállítási csarnok mellett gazdag szabadtéri be­mutató részt is ki­alakítottak, a láto­gatók nagy tetszésé­re. Befejezésül meg­említette, hogy a mai múzeumok ve­zetésében két do­lognak kell érvénye­sülnie: a menedzser­­szemléletnek és az aktív alkotó gárdá­nak, illetőleg ezek együttes jelenlété­nek. „Az olajipar és a Magyar Olajipari Múzeum ” című elő­adásában Kudela Jó­zsef vázolta a kiala­kult (jelen időre már igencsak módosult jellegű) kapcsolatot. Lényegesnek ítéli meg a MOIM szempontjából is az október végén nyilvánosságra hozott MOL- stratégiát, mely szerint a társaság jelentős mérté­kű irányváltást határozott el azzal, hogy önmeg­határozását tekintve a régió olajtársaságából a ré­gió vezető energetikai társaságává kíván válni. Ebből a szemléletből kiindulva félő, hogy az egy­re növekvő profitra koncentrálva, a tulajdonosok érzéketlenné válnak a múlt emlékei iránt, ha az nem jelent kézzel fogható hasznot a számukra. Ebben a helyzetben fokozott feladat hárul a szak­makultúra hordozóira, őrzőire, azokra a szakem­berekre, akiknek érdekük fűződik ahhoz, hogy a múltunkat dokumentáló tárgyi emlékeket megőrizzék az utókor és az utódok számára. Rá­juk hárul az a feladat, hogy felismerjék, feltárják és megőrizzék a szakmai értékeket, tárgyi emlé­keket és dokumentumokat, a kuratóriumra és a múzeumi munkatársakra pedig az, hogy az emlé­kek és dokumentumok megszerezhetők legyenek a múzeum számára. Az előadások után a társmúzeumok képvise­lői: dr. Vámos Éva, az Országos Műszaki Múze­um főigazgatója, Lengyelné Kiss Katalin, az Or­szágos Öntödei Múzeum igazgatója köszöntötte a 30 éves MOIM-ot, adta át ajándékát. A múzeum munkájának segítése terén vég­zett tevékenységük elismeréseként a következő kollégák vehették át kitüntetéseiket Tóth János igazgatótól: „Magyar Olajiparért” kitüntetés ezüst fokozata: Csath Béla oki. bányamérnök, tiszteleti tag, „30 éves a Magyar Olajipari Múze­um, 1999” feliratú bronz emlékplakett: dr. Bencze Géza, Bon Márton, Borda László, Buda Er­nő, Farkas László, Kiss József, Kiss László, Molnár András, Novák Béla, ősz Árpád, Pallaghy Barnabás, Papp Géza, Portik Béla, Pungor Tibor, dr. Rácz Dá­niel, Radnayné Auguszt Amar­illa, Soltész Ernő, Tóth Ferenc, Udvardi Géza, Varga Géza. A kitüntetések után dr Dank Viktor a történe­ti pályázatra beérkezett műveket értékelte, is­mertetve a kiírás célját: „Rendkívül fontos, hogy a magyar olajipar dokumentumai minél nagyobb számban kerülhessenek archiválásra. Ezért törté­nik a pályázat kiírása, hogy lehetőleg azok, akik még élnek, fogékonyak, hajlandók az írásra, rög­zítsék ismereteiket, élményeiket, hogy minél na­gyobb részletességgel legyen rekonstruálható, követhető az olajipar-bányászati múlt.” A három témakörben kiírt pályázatra 7 pá­lyamunka érkezett be, ezek az I. és II. témakörbe voltak sorolhatók. Az I. témakörben két I. díj, míg a II. témakörben egy I. és két II. díj odaítélé­séről döntöttek. A díjazott pályázatok: I. díj: A hazai földgázipar vázlatos története a Testvériség gázvezeték 1980-as befejezéséig („Testvériség” jelige, szerzője: Szuppinger Péter, Szeged) Acélcsúzli („Parittyás” jelige, szerzője: Fekete Imre, Szeged) Feri bácsi („Szindbád” jelige, szerzője: Fekete Imre, Szeged) II. díj: A Plojesti olaj­ér („Fúrómunkás” jel­ige, szerzője: Fekete Imre, Szeged) Egy igaz történet („Dalnok” jelige, szerzője: Fekete Imre, Szeged) Eredményhirdetés után a Gyenese Mariann vezette Canterina Kamarakórus műsora nyúj­tott művészi élményt a hallgatóknak. A „Szent Borbála, a bányászok és kohászok védőszentje” című kiállítás megnyitása kapcsán dr. Tardy Pál, az OMBKE elnöke beszélt a szent з?97- 2. kép. Tombi Lajos átadja Tóth Jánosnak Zalaegerszeg emlékplakettjét 3. kép. Dr. Dank Viktor megnyitó beszédét mondja

Next