Bányavidéki Új Szó, 1991. január-június (3. évfolyam, 109-142. szám)

1991-01-08 / 109. szám

2 LÁTTUK, HALLOTTUK, OLVASTUK v Szülőföldem, Erdély___ hí Is OTT Augusztus elején pályázati felhívás jelen. meg a Romániai Magyar Szó hasd­újain Eszerint: „Az Erdély Mű­vészetéért Alapítvány pályázatot hir­det Erdélyben a magyar képzőmű­vészek részére. Pályázni lehet külön­böző grafikai alkotásokkal és akvarell képekkel. Téma: Szülőföldem, Er­dély." A pályázatra­ érkező alkotásokat Zs.. . bírálja el, a legjobb munkákból Vándorkiállítást szerveznek Magyar­­országon, s az ítélőbizottság döntése alapján a legtehetségesebbnek, leg­­j­obnak ítélt erdélyi alkotó egy hetes orzozországi utazásban részesül. . . szántó András grafikus barátommal összedugtuk fejünket. Nagybányai, te­hát Erdélyben élő grafikusművészek ít­nnenk mindketten, s szülőföldünk­ről szűkebb pátriánkról is volt, va­n mondanivalónk. Miért ne vennénk rézt a pályázaton? S-,s — nem kis anyagi befektetés, nem kevés utánajárás, hivatalos ügy­in­ezés árán — a kitűzött határidőre, 1990. augusztus 20-ra eljuttattuk, el­­vivtük a munkáinkat a megadott bu­dapesti címre. Szántó András három akvarettet a nagybányai régi főteret abrázoló sorozatából, én pedig két sz­ónyomatot. .­.után a várakozás hetei, hónapjai k . étkeztek. A rendezvényről semmi hű­ségre, karácsony környékén le­velet hozott a posta, benne a meghí­vó . Az Erdély Művészetéért Alapít­vány szeretettel meghívja Önt és ked­ve családját a Szülőföldem, Erdély című képzőművészeti pályázatának ünnepélyes díjkiosztása alkalmából rendezendő gálaestre 1990. december 21- ar, este 7 órakor a Pesti Vígadó k m­ara termébe. Nosza, ismét útra keltünk. Szántó melle négyen ültek a kocsiba, én hat­ VOLTUNK, madmagammal indultam a gálaestre, díjkiosztásra — hiszen a kedves csa­ládot is meghívták volt. Előre tervez­gettük a új műtermi látogatásokat, a pesti művészekkel való ismerkedése­ket, a jó kis megbeszéléseket, melyek, hogy ne legyenek túl szárazak, mára­­marosi jó szilvóriummal készültünk meglocsolta­tni. A kitűzött napon Pest városában meg is jelenünk, a Vígadóban felmutattuk a postán kapott meghívót, egy hölgy gépiesen eligazított: igen, rendben, tessék felmenni a negyedik­re , felmentünk, helyet foglaltunk egy előadóteremben. Pontban este 7 óra­kor szétnyílt a függöny, színre lépett a magyar rádió egyik ismert munka­társa, Rapcsányi László, aki műsorve­zetői minőségében elmondotta, hogy a tisztelt publikum a díjkiosztás alkal­mából rendezett gálaesten vehet részt, az Alapítvány díjait a következő há­rom erdélyi művész nyerte — a nevek számomra teljesen ismeretlenek vol­tak, nem is jegyeztem meg őket —, s következzék a gálaest, melynek első részében Faragó Laura énekművész székely és csángó­ magyar balladaest­­jére kerül sor. A balladaest valóban szép volt, s valóban szép volt a szünet utáni foly­tatás is: Dsida Jezső Psalmus Hunga­­ricus-a Sellei Zoltán színművész elő­adásában és Dobozy Borbála csembal­­lóművész produkciója, aki az erdélyi fejedelmi udvar táncaiból adott ízelí­tőt. Az előadás után mindenki vehette kalapját és hazamehetett. Minket, Nagybányáról, Erdélyből jött-érkezett művészeket senki sem kérdezett meg egészségünk felől. Hogy mivel jöt­ Gálaest­ ­ünk, mit eszünk, hol alszunk, mivel­­ térünk haza. . . Amint hallottam, ötvenöt erdélyi művész volt jelen a pesti F­ogadóban tartott díjkiosztáson és gálaesten. Gondolom, ők is előrelátóak voltak, mint mi, nagybányaiak, és felmervn­­gyáztak az útra, így hazafelé jövet nem pusztulnak éhen és joggal újfent elmondhatták, bárhol, bármilyen jól is mehet sorod, a kenyér azért mégis csak szülőhazádban, szülőföldeden édesebb. . . MAKARA GYÖRGY f JEGYZET reményeket keltő 60 perc A román televízió újévi műsorából nevem (az) a hatvan perces nemzeti­­ségi adás tetszett a legjobban. Ha nem szólal meg minden egyes kisebb vagj nagyobb népcsoport képviselője a maga nyelvén, azt hihettük volna, hogy egyazon nemzet fiai ülnek egy­más mellet, békésen, párt- és vallás­­felekezeti hova­tartozástól függetlenül. Volt köztük fiatalabb és korosabb, uusitaju és kopaszodó, ket szakállas és sunara borotva!! arcú — akárcsak egy fia, rámen­ti csoport­képen. •Je amint beszélni kezdtek, ki-ki a maga nyelvén, olyan volt, mint ami­kor egy zenekarban külön-kisen meg­szólalnak a hangszerek. És nem sér­tette a fülemet, hogy nemcsak a prim­­hegedű hangját hallom, mert egy iga­zi zenekarban minden egyes hang­szernek megvan a maga szerepe és rendeltetése. Mint ahogy egy több nyelvű közösségben minden nyelvnek, megvan a maga sajátos feladata, jel­legzetessége, varázsa. Csak meg kell nailgálni. Csak nem szabad botfülu­­nak és érzéketlennek lenni. Az sebaj, ha nem értjük a mások nyelvét. Elég, ha elfogadjuk, hogy létezik, hogy em­berek beszélik. Mert az „idegen" nyelv csak annak „vadidegen", aki­nek a fülében úgy cseng, mint zöre­jek, károgások és kuruttyolások egy­velege. Ha elfogadjuk, hogy minden szülő­nek a saját gyereke a legkedvesebb és minden embernek az anyanyelve a legszebb, már megtettük az első lépést a kölcsönös megértés és együttmű­kö­­dés felé. Bízzunk abban, hogy az új esztendő ezen a téren is eredményesebb lesz, hogy egyre többen lesznek azok, akik a pluralizmust nemcsak a politiká­ban, de az együttélésben is elfogadják. Az elmúlt év csapásai és csalódásai ne­ keserítsenek el senkik Gondoljunk arra, hogy nincs olyan nagy baj, amelynél nem létezhet egy nagyobb. Ezt a nem egészen eredeti életbölcses­­séget Ludwig Anzengruber osztrák író igazi bécsi humort sugárzó anek­dotájával szeretném példázni: „Ha egy bécsi eltöri a bal karjai, a bará­tai így vigasztalják : Örü­lt, hogy nem a jobb karod törött el. 1 Ha a jobb kar­ját törte volna el, ezt mondanak : a lábad is lehetett volna. Ha a lábát törte volna, ezzel az erővel a nyaka­dat is kitörhetted volna. És ha való­ban a nyakát törte volna, azt monda­nak: Micsoda szerencsés fickó ! Alig szenvedett . .“ Az én új évi mottóm valamivel biza­kodóbb . Igaz, hogy rosszabb is lehe­tett volna, de ne azzal kezdjük az új évet, hogy „jaj, csak rosszabb ne le­gyen ”* Biztató jel a reményre az a hatvan perc is, amelyet a román tele­vízió sugárzott az új év első napján a közös hazában élő minden más nem­zetiségű honpolgárának, az egész ro­mán népnek. RA­JCSÁNYI ISTVÁN 1991. január 8., kedd Az 1991-es év első hónapja sok új premiert ígér a nagybányai film­ba­rá­tóknak, legyen bár igen különböző az ízlésük. A hónap és lehet, hogy az év ese­ményét a Francia filmek fesztiválja képezi, mely két hétig tart és nem ke­vesebb mint hét premiert tartalmaz, mindezek ismert nevű rendezők új al­ku­­­sai. Pillantsunk be eb­be a filmcsokorba, melyeket hamarosan a hetedik művé­szet kedvelői is láthatnak: DÍVA, ren­dezte Jean Jacques Beineix, Egy el­kényeztetett gyerek élete Jean Paul Bel­mondoval a főszerepben, Claude Lelouch rendezésében, A nagy út, rendezte Jean-Loup Hubert, majd Vi­szontlátásra gyerekek, aminek forga­tókönyvéért és rendezéséért Louis Maile felel. Következnek Jean, Flo­rett, fia és Manon és a forrás, Clau­de Berri alkotásai, főszereplők Yves Montand és Gerard Depardieu, vala­mint A Bordier küldetés Bertrand Tavernier rendezésében, sok ismert színész fellépésével, köztük Philippe Noirat, Isabelle Huppert, Stephane Audran. A bemutatásra kerülő fil­­ MOZI ÚJ­ÉV, ÚJ FILMEK­ nek számos díjnyertesei különböző világversenyeken. A januári hónap bemutatói között más filmek is szerepelnek. A Campus Cru­sade for Christ International által kezdeményezett és finanszírozott Jé­zus, melynek főszereplője Brian Dea­con ismert angol színész, a Royal Sha­kespeare Társulat tagja. A filmet John Heym­an rendezte és a Cannes­ Fesztivál díját nyerte el. A filmet ed­dig több mint 425 millió néző láthatta a világ filmvásznain. A francia filmstúdiók alkotása, a Bajuszos egy bűnügyi vígjáték. Ren­dezőjének, Dom­inique Choussoisnak, sikerült sok új, humoros és nagyhatá­sú „rendőrparódiát“ összehozni. A szereplők névsorából nem hiányozhat Jean Rochefort, Claude Brialy, Jean- Louis Trintignant. Az „alhambrai" szépség Enrique Pineda Espinoza rendezésében a ku­bai filmstúdiók alkotása. Miguel Ba­ri­net, Rachel dala című könyve nyo­mán alkotott film egy a 20-as években ismert havannai kabaré-énekesnő éle­tét meséli el. A főszerepet Beatriz Valdis játssza. Az amerikai filmstúdiók sem ma­radhattak le a hónap listájáról. A Villámlás zárja e gazdag hónap film­premierjeinek sorát. M. F. BÁNYA VIDÉKI ÚJ SZÓ Nyílt levél Nagybánya polgármesteréhez A nagybányai polgármesteri hiva­talnak megvannak az anyagi alapjai. Itt az ideje, hogy az igyekezettel pár­huzamosan ezek a lehetőségek fel­színre kerüljenek a lakosság megelé­gedésére. Nagybánya lakosságának kötelessé­ge­ segítsen azáltal, hogy óhaját, kri­tikáit és dicséreteit az önök tudomá­sára hozza. Először is az óhajok: — Tetszik önöknek a több száz gép­kocsiból álló üzemanyagra várakozó sor ? — Milyen érzéssel veszik tudomá­sul, hogy a Zazar koszos vize szeli át az egész várost ? — Elégedettek-e önök a nagybányai utcákkal, sokak szemetesládájával ? És vajon milyen a lakosság biztonsá­ga, ami figyelmük középpontjába kell hogy álljon ? Polgármester úr, szíves­­ figyelmét kérjük : 1. Úgy gondoljuk, hogy a város la­kosságának rendelkezésére álló három bel­zinállomás, bármilyen jó legyen a szervezés, nem tudja kielégíteni az igényeket. Kézenfekvő lenne számuk megduplázása. És lehet, hogy a kő­olajipari termékeket forgalmazó vál­lalattal felvéve a tárgyalásokat Nagy­bányán meg lehetne szervezni még három benzinkút működését és egyút­tal még három közvécé felépítését is. A vállalat az önök rendelkezésére bocsájtaná az építési terveket és a költségvetést is. Vállalná a benzinku­­tak legmagasabb technikai szintű be­rendezését. A befektetett összeg kevesebb mint 10 év alatt megtérülne. A koncesszió két módon fektetne be pénzt: vagy úgy, hogy bért számítana a helyisége­kért, vagy úgy, hogy az eladásra ke­rülő üzemanyag árát emelné mondjuk 0,50 lejjel literenként és olajok és zsí­rok esetében 1 lejjel (ez az utóbbi megoldás lenne a jó). A három benzinkút 6—8 hónap alatt üzemképes lehet. A benzinkutak szerte a világon hoz­zájárulnak a városok arculatának szépí­téséhez, ugyanakkor ideális reklámle­hetőségeket is biztosítanak. 2. Minden helység szebb, ha folyó szeli át. Itt az ideje, hogy a Zazar is betöltse városszépítő szerepét. De eh­hez az kell, hogy tiszta vize legyen. És ez a feltétel nincs meg. De hát hogy is lehetne tiszta a víz, mikor minden ellenőrzés nélkül szennyezik. A polgármesteri hivatal feladata, hogy őrködjön vizeink tisz­tasága felett, ami komoly országos szintű, sőt nemzetközi szintű problé­ma. A Zazar vize olyan tiszta kell le­gyen, hogy a halak megéljenek, sőt fürdeni is lehessen. Ez olyan lehetet­len ? Felhívjuk a figyelmet a víz partjá­nak rendezésére is, ami komoly anya­gi befektetést igényelne. 3. A megyei rendőrség az önök szolgálatára áll. Jobban oda kellene figyelnie a lakosság fegyelmezésére, a civilizált élet szabályaira. Az utca mindenkié, életünk egy részét az ut­cán, parkokban töltjük. A rendőrség nem rendelkezik a megfelelő számú személyzettel ahhoz, hogy ellenőrizni és biztosítani tudja a lakosságot, a közlekedést, az utca ci­vilizált életét nappal és éjjel. Növelni kéne a létszámot az ilyen tevékenységek területén. Ezzel a mun­kanélküliek számának csökkenéséhez is hozzá lehetne járulni. ION SIMU, a Kereszténydemokrata Parasztpárt állandó küldöttségének tagja

Next