Bányavidéki Új Szó, 1991. január-június (3. évfolyam, 109-142. szám)
1991-01-08 / 109. szám
2 LÁTTUK, HALLOTTUK, OLVASTUK v Szülőföldem, Erdély___ hí Is OTT Augusztus elején pályázati felhívás jelen. meg a Romániai Magyar Szó hasdújain Eszerint: „Az Erdély Művészetéért Alapítvány pályázatot hirdet Erdélyben a magyar képzőművészek részére. Pályázni lehet különböző grafikai alkotásokkal és akvarell képekkel. Téma: Szülőföldem, Erdély." A pályázatra érkező alkotásokat Zs.. . bírálja el, a legjobb munkákból Vándorkiállítást szerveznek Magyarországon, s az ítélőbizottság döntése alapján a legtehetségesebbnek, legjobnak ítélt erdélyi alkotó egy hetes orzozországi utazásban részesül. . . szántó András grafikus barátommal összedugtuk fejünket. Nagybányai, tehát Erdélyben élő grafikusművészek ítnnenk mindketten, s szülőföldünkről szűkebb pátriánkról is volt, van mondanivalónk. Miért ne vennénk rézt a pályázaton? S-,s — nem kis anyagi befektetés, nem kevés utánajárás, hivatalos ügyinezés árán — a kitűzött határidőre, 1990. augusztus 20-ra eljuttattuk, elvivtük a munkáinkat a megadott budapesti címre. Szántó András három akvarettet a nagybányai régi főteret abrázoló sorozatából, én pedig két szónyomatot. ..után a várakozás hetei, hónapjai k . étkeztek. A rendezvényről semmi hűségre, karácsony környékén levelet hozott a posta, benne a meghívó . Az Erdély Művészetéért Alapítvány szeretettel meghívja Önt és kedve családját a Szülőföldem, Erdély című képzőművészeti pályázatának ünnepélyes díjkiosztása alkalmából rendezendő gálaestre 1990. december 21- ar, este 7 órakor a Pesti Vígadó k mara termébe. Nosza, ismét útra keltünk. Szántó melle négyen ültek a kocsiba, én hat VOLTUNK, madmagammal indultam a gálaestre, díjkiosztásra — hiszen a kedves családot is meghívták volt. Előre tervezgettük a új műtermi látogatásokat, a pesti művészekkel való ismerkedéseket, a jó kis megbeszéléseket, melyek, hogy ne legyenek túl szárazak, máramarosi jó szilvóriummal készültünk meglocsoltatni. A kitűzött napon Pest városában meg is jelenünk, a Vígadóban felmutattuk a postán kapott meghívót, egy hölgy gépiesen eligazított: igen, rendben, tessék felmenni a negyedikre , felmentünk, helyet foglaltunk egy előadóteremben. Pontban este 7 órakor szétnyílt a függöny, színre lépett a magyar rádió egyik ismert munkatársa, Rapcsányi László, aki műsorvezetői minőségében elmondotta, hogy a tisztelt publikum a díjkiosztás alkalmából rendezett gálaesten vehet részt, az Alapítvány díjait a következő három erdélyi művész nyerte — a nevek számomra teljesen ismeretlenek voltak, nem is jegyeztem meg őket —, s következzék a gálaest, melynek első részében Faragó Laura énekművész székely és csángó magyar balladaestjére kerül sor. A balladaest valóban szép volt, s valóban szép volt a szünet utáni folytatás is: Dsida Jezső Psalmus Hungaricus-a Sellei Zoltán színművész előadásában és Dobozy Borbála csemballóművész produkciója, aki az erdélyi fejedelmi udvar táncaiból adott ízelítőt. Az előadás után mindenki vehette kalapját és hazamehetett. Minket, Nagybányáról, Erdélyből jött-érkezett művészeket senki sem kérdezett meg egészségünk felől. Hogy mivel jöt Gálaest ünk, mit eszünk, hol alszunk, mivel térünk haza. . . Amint hallottam, ötvenöt erdélyi művész volt jelen a pesti Fogadóban tartott díjkiosztáson és gálaesten. Gondolom, ők is előrelátóak voltak, mint mi, nagybányaiak, és felmervngyáztak az útra, így hazafelé jövet nem pusztulnak éhen és joggal újfent elmondhatták, bárhol, bármilyen jól is mehet sorod, a kenyér azért mégis csak szülőhazádban, szülőföldeden édesebb. . . MAKARA GYÖRGY f JEGYZET reményeket keltő 60 perc A román televízió újévi műsorából nevem (az) a hatvan perces nemzetiségi adás tetszett a legjobban. Ha nem szólal meg minden egyes kisebb vagj nagyobb népcsoport képviselője a maga nyelvén, azt hihettük volna, hogy egyazon nemzet fiai ülnek egymás mellet, békésen, párt- és vallásfelekezeti hovatartozástól függetlenül. Volt köztük fiatalabb és korosabb, uusitaju és kopaszodó, ket szakállas és sunara borotva!! arcú — akárcsak egy fia, rámenti csoportképen. •Je amint beszélni kezdtek, ki-ki a maga nyelvén, olyan volt, mint amikor egy zenekarban külön-kisen megszólalnak a hangszerek. És nem sértette a fülemet, hogy nemcsak a primhegedű hangját hallom, mert egy igazi zenekarban minden egyes hangszernek megvan a maga szerepe és rendeltetése. Mint ahogy egy több nyelvű közösségben minden nyelvnek, megvan a maga sajátos feladata, jellegzetessége, varázsa. Csak meg kell nailgálni. Csak nem szabad botfülunak és érzéketlennek lenni. Az sebaj, ha nem értjük a mások nyelvét. Elég, ha elfogadjuk, hogy létezik, hogy emberek beszélik. Mert az „idegen" nyelv csak annak „vadidegen", akinek a fülében úgy cseng, mint zörejek, károgások és kuruttyolások egyvelege. Ha elfogadjuk, hogy minden szülőnek a saját gyereke a legkedvesebb és minden embernek az anyanyelve a legszebb, már megtettük az első lépést a kölcsönös megértés és együttműködés felé. Bízzunk abban, hogy az új esztendő ezen a téren is eredményesebb lesz, hogy egyre többen lesznek azok, akik a pluralizmust nemcsak a politikában, de az együttélésben is elfogadják. Az elmúlt év csapásai és csalódásai ne keserítsenek el senkik Gondoljunk arra, hogy nincs olyan nagy baj, amelynél nem létezhet egy nagyobb. Ezt a nem egészen eredeti életbölcsességet Ludwig Anzengruber osztrák író igazi bécsi humort sugárzó anekdotájával szeretném példázni: „Ha egy bécsi eltöri a bal karjai, a barátai így vigasztalják : Örült, hogy nem a jobb karod törött el. 1 Ha a jobb karját törte volna el, ezt mondanak : a lábad is lehetett volna. Ha a lábát törte volna, ezzel az erővel a nyakadat is kitörhetted volna. És ha valóban a nyakát törte volna, azt mondanak: Micsoda szerencsés fickó ! Alig szenvedett . .“ Az én új évi mottóm valamivel bizakodóbb . Igaz, hogy rosszabb is lehetett volna, de ne azzal kezdjük az új évet, hogy „jaj, csak rosszabb ne legyen ”* Biztató jel a reményre az a hatvan perc is, amelyet a román televízió sugárzott az új év első napján a közös hazában élő minden más nemzetiségű honpolgárának, az egész román népnek. RAJCSÁNYI ISTVÁN 1991. január 8., kedd Az 1991-es év első hónapja sok új premiert ígér a nagybányai filmbarátóknak, legyen bár igen különböző az ízlésük. A hónap és lehet, hogy az év eseményét a Francia filmek fesztiválja képezi, mely két hétig tart és nem kevesebb mint hét premiert tartalmaz, mindezek ismert nevű rendezők új alkusai. Pillantsunk be ebbe a filmcsokorba, melyeket hamarosan a hetedik művészet kedvelői is láthatnak: DÍVA, rendezte Jean Jacques Beineix, Egy elkényeztetett gyerek élete Jean Paul Belmondoval a főszerepben, Claude Lelouch rendezésében, A nagy út, rendezte Jean-Loup Hubert, majd Viszontlátásra gyerekek, aminek forgatókönyvéért és rendezéséért Louis Maile felel. Következnek Jean, Florett, fia és Manon és a forrás, Claude Berri alkotásai, főszereplők Yves Montand és Gerard Depardieu, valamint A Bordier küldetés Bertrand Tavernier rendezésében, sok ismert színész fellépésével, köztük Philippe Noirat, Isabelle Huppert, Stephane Audran. A bemutatásra kerülő fil MOZI ÚJÉV, ÚJ FILMEK nek számos díjnyertesei különböző világversenyeken. A januári hónap bemutatói között más filmek is szerepelnek. A Campus Crusade for Christ International által kezdeményezett és finanszírozott Jézus, melynek főszereplője Brian Deacon ismert angol színész, a Royal Shakespeare Társulat tagja. A filmet John Heyman rendezte és a Cannes Fesztivál díját nyerte el. A filmet eddig több mint 425 millió néző láthatta a világ filmvásznain. A francia filmstúdiók alkotása, a Bajuszos egy bűnügyi vígjáték. Rendezőjének, Dominique Choussoisnak, sikerült sok új, humoros és nagyhatású „rendőrparódiát“ összehozni. A szereplők névsorából nem hiányozhat Jean Rochefort, Claude Brialy, Jean- Louis Trintignant. Az „alhambrai" szépség Enrique Pineda Espinoza rendezésében a kubai filmstúdiók alkotása. Miguel Barinet, Rachel dala című könyve nyomán alkotott film egy a 20-as években ismert havannai kabaré-énekesnő életét meséli el. A főszerepet Beatriz Valdis játssza. Az amerikai filmstúdiók sem maradhattak le a hónap listájáról. A Villámlás zárja e gazdag hónap filmpremierjeinek sorát. M. F. BÁNYA VIDÉKI ÚJ SZÓ Nyílt levél Nagybánya polgármesteréhez A nagybányai polgármesteri hivatalnak megvannak az anyagi alapjai. Itt az ideje, hogy az igyekezettel párhuzamosan ezek a lehetőségek felszínre kerüljenek a lakosság megelégedésére. Nagybánya lakosságának kötelessége segítsen azáltal, hogy óhaját, kritikáit és dicséreteit az önök tudomására hozza. Először is az óhajok: — Tetszik önöknek a több száz gépkocsiból álló üzemanyagra várakozó sor ? — Milyen érzéssel veszik tudomásul, hogy a Zazar koszos vize szeli át az egész várost ? — Elégedettek-e önök a nagybányai utcákkal, sokak szemetesládájával ? És vajon milyen a lakosság biztonsága, ami figyelmük középpontjába kell hogy álljon ? Polgármester úr, szíves figyelmét kérjük : 1. Úgy gondoljuk, hogy a város lakosságának rendelkezésére álló három belzinállomás, bármilyen jó legyen a szervezés, nem tudja kielégíteni az igényeket. Kézenfekvő lenne számuk megduplázása. És lehet, hogy a kőolajipari termékeket forgalmazó vállalattal felvéve a tárgyalásokat Nagybányán meg lehetne szervezni még három benzinkút működését és egyúttal még három közvécé felépítését is. A vállalat az önök rendelkezésére bocsájtaná az építési terveket és a költségvetést is. Vállalná a benzinkutak legmagasabb technikai szintű berendezését. A befektetett összeg kevesebb mint 10 év alatt megtérülne. A koncesszió két módon fektetne be pénzt: vagy úgy, hogy bért számítana a helyiségekért, vagy úgy, hogy az eladásra kerülő üzemanyag árát emelné mondjuk 0,50 lejjel literenként és olajok és zsírok esetében 1 lejjel (ez az utóbbi megoldás lenne a jó). A három benzinkút 6—8 hónap alatt üzemképes lehet. A benzinkutak szerte a világon hozzájárulnak a városok arculatának szépítéséhez, ugyanakkor ideális reklámlehetőségeket is biztosítanak. 2. Minden helység szebb, ha folyó szeli át. Itt az ideje, hogy a Zazar is betöltse városszépítő szerepét. De ehhez az kell, hogy tiszta vize legyen. És ez a feltétel nincs meg. De hát hogy is lehetne tiszta a víz, mikor minden ellenőrzés nélkül szennyezik. A polgármesteri hivatal feladata, hogy őrködjön vizeink tisztasága felett, ami komoly országos szintű, sőt nemzetközi szintű probléma. A Zazar vize olyan tiszta kell legyen, hogy a halak megéljenek, sőt fürdeni is lehessen. Ez olyan lehetetlen ? Felhívjuk a figyelmet a víz partjának rendezésére is, ami komoly anyagi befektetést igényelne. 3. A megyei rendőrség az önök szolgálatára áll. Jobban oda kellene figyelnie a lakosság fegyelmezésére, a civilizált élet szabályaira. Az utca mindenkié, életünk egy részét az utcán, parkokban töltjük. A rendőrség nem rendelkezik a megfelelő számú személyzettel ahhoz, hogy ellenőrizni és biztosítani tudja a lakosságot, a közlekedést, az utca civilizált életét nappal és éjjel. Növelni kéne a létszámot az ilyen tevékenységek területén. Ezzel a munkanélküliek számának csökkenéséhez is hozzá lehetne járulni. ION SIMU, a Kereszténydemokrata Parasztpárt állandó küldöttségének tagja