Bárka, 2003 (11. évfolyam, 2-6. szám)
2003 / 5. szám - MŰHELY - Szilágyi Márton: „Alkalmatosságra írott versek”, avagy vidám férfikompániák humora: Csokonai, Arany és a közköltészeti hagyomány
Szilágyi Márton 57 tudniillik a református gimnázium tanári kara22 jelentette ezt a társaságot; ebben az Arany számára nyilván kedves közegben pedig névnapok, disznótorok és egyéb közös vacsorák jelentették azokat az alkalmakat, ahol Arany mint költő magára vehette az alkalmi verseket szerző poéta szerepét - igaz, olykor nem is egyedül, hiszen a tanári karban más literátorok is voltak: a Névnapi köszöntő (Mentovich Ferencnek) című verset pl. Szász Károllyal közösen írta. Arany ekkor — a magára vállalt társadalmi szerepet tekintve — pontosan a Csokonaitól nemcsak megvalósított, hanem irodalmi típusként is megjelenített költő-szerepet töltötte be, gondoljunk csak a töredékben maradt Csokonai-színműnek, A méla Tempeli-nek egyik, ironizált, sőt — Bíró Ferenc szerint: ellenszenves — költő-típusára, az alkalmi mulattatást vállaló Csikorgóra.23 Nem is meglepő, hogy milyen fontos (néhol nyílt, néhol rejtett) Csokonai-utalások szövik át ezeket a verseket — ezáltal egyébként ez az egész szórakoztató tradíció református, sőt, szűkebben, a debreceni református kollégiumra visszamutató karakterűnek mutatkozik. Az Arany-összkiadásokban a leginkább [Szilágyi István nevenapjára] címen közölt versben (eredeti címe: Lelki szemét hordó lapát) pl. a mottó egy jelölten Csokonaitól származó idézet: „Mottó: Tisztelkedném kösöntyűkkel ! És reá arany betűkkel Szilágyi Istvánt mettszenék.”24 Csakhogy természetesen olyan Csokonai-vers nincs, amelyben éppen az ünnepelt, Szilágyi István neve lenne olvasható: Arany itt módosította azt a néhány sort, amelyet Csokonai A tavasz c. Kleist-fordítása elé szánt, s gróf Széchényi Ferencnéhez intézett 25 - ezáltal pedig saját költői pozícióját teljesen össze is vegyítette költő-elődjével. Ehhez mérten lehet jelentőséget tulajdonítani annak az apróságnak is, hogy a versben Arany is alkalmazza a ‘béka’ jelentésű „kormos hal” kifejezést („egy halász ha prédikál - fog sok ezer... kormos halat.”),26 amelyet Csokonai is használ és megjegyzetel Békaegérharc című művének „Első pipa dohány” részében.27 A részlet humoros hatásához persze annak az észlelése is hozzátartozik, hogy itt Arany egy pünkösdi éneket fordít ki, amelyben Szent Péter említtetik, s természetesen nem békafogás, hanem emberi lelkek megragadása, megtérítése kapcsán.28 Az Alkalmatosságra írott versek pedig a címadással egyértelműen Csokonai 1806-os, Nagyváradon megjelent kötetére utalt. Arany szórakoztató, alkalmi verseiben a mulattatás hatásmechanizmusának többrétegű felhasználása figyelhető meg. Kiindulópontnak talán a poéta személyének, tehát 22 Erről 1. Törös László: Amikor a „fél Akadémia” Nagykőrösön lakott... In: Arany János tanulmányok. Szerk. Novák László. Nagykőrös, 1982. (Acta Musei de János Arany nominati II.) 203-292., valamint számos visszaemlékezés felhasználásával. Benkó Imre: Arany János tanársága Nagy-Kőrösön. Nagy-Kőrös, 1897. 23 L. Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma. 3 kiadás. Balassi, Bp., 1998. 380-383. 24 Gyöngyösy 1905. 488. 25 Csokonainak a gróf Széchényi Ferencnének intézett, a verset is tartalmazó levelét (1802. febr. 16.). Csokonai Vitéz Mihály: Levelezés. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Debreczeni Attila. Akadémiai, Bp., 1999. (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei) 168—170. Az adatot Debreczeni Attilának köszönhetem. 26 Gyöngyösy 1905. 489. 27 L. Csokonai 1988. 34., illetve: 437. 28 Erre maga Arany hívta fel a figyelmet, amikor az Elveszett alkotmányhoz utólag, 1867-ben írott széljegyzeteiben azonosította a Negyedik énekben is felidézett szövegtöredéket, ilyenformán: „Péter apostol. „Egy halász, ha prédikál - Fog sok ezer lelkeket.” Pünkösdi ének”. L. Arany János: Az elveszett alkotmány. Toldi, Toldi estéje. Sajtó alá rendezte: Voinovich Géza. Akadémiai, Bp., 1951. (Arany János Összes Művei II.) 55.