Bárka, 2008 (16. évfolyam, 1-6. szám)
2008 / 5. szám - MŰHELY - Zalán Tibor: Magyar évad a Jókai Színházban: Első leülés Fekete Péterrel, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatójával
73 ZALÁN TIBOR (Szolnok, 1954) - Budapest Magyar évad a Jókai Színházban (Első leülés Fekete Péterrel, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatójával) — Az igazgatóválasztásod (vagy az azoknak nevezett alacsonyba, ám annál véresebb színjátékok), az igazgatóváltások mifelénk (értem ezen Magyarországot) általában botrányokkal járnak az utóbbi időben. Az ön igazgatói székéhez milyen út vezetett — vagy milyen úton vezették el, fel? Hogy került egyszerre Békéscsabára? — Az országban zajló igazgatóváltási érzelemhullámok, valóban, esetenként megalázónak, kicsinyesnek, szakmaiatlannak tűnnek, de legtöbbször az van felháborodva, az kiált jogorvoslatért, aki éppen elveszíti az igazgatói székét. Ha ránézünk a térképre, és bekarikázzuk az elmúlt félév botrányhelyeit, aztán előlapozzuk a 4 évvel ezelőtti újságokat, vagy felidézzük az emlékeinket, a helyek többségében a most ágáló igazgató ugyanilyen körülmények között került a székbe korábban. Békéscsabán botránymentesen sikerült a váltás, annak ellenére, hogy jelenleg is rendőrségi vizsgálat van folyamatban az előző vezetés munkáját vizsgálandó. Oktatási igazgatónak érkeztem, fél évvel az említett vizsgálat előtt. A korábbi vezetéssel történő közös megegyezéses szerződésbontáskor bennem látta a tulajdonos, a fenntartó megyei önkormányzat azt a személyt, aki stabilizálni tudja a működést, és a feltárt, vagy feltárandó hiányosságokat, szabálytalanságokat haladéktalanul megszünteti, javítja. Ez közel másfél éve történt, az elmúlt évad válasz a kétkedők kérdésére, ha egyáltalán voltak ilyenek. Jómagam bizalmi légkört, kollégiális munkakapcsolatokat, és segítő szándékot tapasztaltam valamennyi partner részéről. Békéscsaba előtt a Nemzetiben voltam oktatási és külkapcsolati igazgató, előtte Angliában tanítottam, az ország egyik legjobb színművészeti főiskoláján, Welszben. — Köztudott, hogy a politikai pártok, amelyek igyekeznek bebástyázni magukat a színházakba (is, csöppet sem művészi szándékok és koncepciók miatt), igyekeznek befolyásuk alatt tartani az intézményeket, illetve azokat az igazgatókat, akiket hatalomra segítenek, illetve hatalomhoz juttatnak- Az Ön esetében mekkora (volt) ez a fajta rásegítés a pozíciói megszerzésében, és vannak-e Önnel szemben (párt)politikai elvárások? — Na, tisztázzuk! Kapitalista világrendszerben élünk! így döntöttünk, a nép akarta így. A tulajdon szentsége így alaptörvénnyé vált. Lehet vitatkozni rajt, ha tudnék jobb társadalmi berendezkedési formát, én is harcolnék érte, de most ez van! A színházban is elfogadom, hogy a tulajdonos határozza meg, mit szeretne a tulajdonában álló épületben, intézményben. Ahogy a virágbolt, a kocsma, a magánképtár tulajdonosa, úgy a színház tulajdonosa is felelősen dönt a saját ízlése, saját gondolatvilága szerint. A színház a közé, a köz egy meghatározott csoportjáé. A mi esetünkben a megye lakosságáé. A megye pedig, egy demokratikus választási rendszer szerint meghatározza, kik képviseljék őt a napi döntések meghozatalában. A megbízott döntéshozók pedig olyan szakemberekre bízzák a közösség tulajdonát, aki a hitük szerint, illetve a tulajdonos értékrendje szerint, működteti azt. Az igazgató felelőssége, hogy a tulajdonos „nép”érdekeinek