Bárka, 2013 (21. évfolyam, 1-6. szám)

2013 / 5. szám - Székely Csaba: Petőfi-Székely Sándor: Édesanyám jércikéje

SZÉKELY CSABA ► SZÉKELY CSABA Petőfi-Székely Sándor ! Édesanyám tércikéje És mi a kéz tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Hogy a Dumnyezó repessze teli az oltáron bicikliző csemer gagyaszárát a mocsok telegor bulandrájának a kutyaúristenes bükurva dühübe belé! Há’ maga mi a csurdé lőcsnek ámborog s cocókázik itt, ne, ejsze bébecstelenkedett es még az elsőházba (?), mer’ úgy elsupákolom, hogy kilükken a szeme! Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát! Az Úristen nem bikilc. Ne, de fájinul fe’duvasztotta a vigságát magának! (Nem étellődök én, csak mondom.) Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Düheredik itten le s fe’, mind egy handikápát, fe’konyarodik még a pálinkafőző kazánra es, hogy nyuvadna belé karácsonkor. Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobából. Úgy jő neki, bakarász itten böcsködve, merkel (nem Angela), s nem kodik a szeme világába! Dehogy verik, dehogy verik! Lónak a veres pucáját kodik. Mint a galambot etetik, Tömik, mind a veszett majmok, s nem gondolkoznak, hogy érdemes-e vagy nem érdemes, mer’ mutuly az egész banda. Válogat a kendermagban, Esszerételi, -bergeti, -karistolja az egész hóbeleváncot, kendert s magokat es. S mindent. A kiskirály sem él jobban. Úgy cs’ál, mintha Vargyastó’ Csíkkozmásig az övé vóna az összes parittyagumi. Ezért aztán, tyúkanyó, hát jól megbecsülje kend magát, Kicsibarátom, mondok én magának valamit. Nehogy azt adja az Isten, hogy csihányra peseljen nekem, mer' veszem a macsukát, s akkor megbaszta a csincs az ötöt! Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. Ipar s mezőgazdaság legyen rendbe’! Mer’ édesanyám nem tud megélni abból a kicsi kollektív nyudí’ból. Értetted-e? Na. Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Hadd beszélek mostan veled, (Marosvásárhely, 1981) - Marosvásárhely 32

Next