Bécsi Napló, 1984 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1984-07-01 / 4. szám

--------------------- ---------- OLVASÓ NAPLÓ AZ UMBUNDU MAGYAR KUTATÓJA Fodor István: Introduction to the History of Umbundu: L. Magyar’s Records (1959) and the Later Sources. Akadémiai Kiadó, Buda­pest, joint edition with Buske Verlag, Ham­burg. Budapest 1983. 3271. Magyar László neve a művelt nagyközönség körében sem igen ismert, pedig a múlt század derekán nemcsak Magyarországon, hanem né­met földön, Angliában és szerte a világon együtt emlegették a többi felfedezőével, Livingstone-nal, Mungo Parkkal, Serpa Pintó­­val és másokkal, akik Afrika akkor még fehér foltjait kutatták. Az utóbbi években három munka látott napvilágot, amely ennek a rend­kívüli embernek életművével foglalkozik rész­ben újraértékelve eddigi ismereteinket. Judith Listowel (Márffy-Mantuano Judit) The Other Livingstone (Lewes, Sussex 1974) angolul és Krizsán László Magyar László címen (Buda­pest 1983, Akadémiai Kiadó) az utazó nép­rajzi munkásságát méltatja, Fodor István fő­ként nyelvészeti hagyatékát tárja föl. Feldol­gozása első eredményeiről Fodor az Irodalmi Újság 1978. március—áprilisi számában közölt beszámolót (11-12. 1.). De hadd említsük meg Thirring Gusztáv Magyar László élete és tudományos működése című monográfiáját (Budapest 1937), amely az életrajzi és fölfe­dezési adatokra nézve mindhárom új kötetnek legfontosabb forrása. Ki is volt Magyar László? Szombathelyen született 1818-ban Horváth Anna törvényte­len fiaként. Apja, Magyar Imre később törvé­nyesen fiává és ténylegesen családtaggá fo­gadta. Apja a keszthelyi gazdasági akadémiát elvégezvén több birtokon volt gazdatiszt, 1841-től az Orczy bárók birtokának intézője volt, később Szabadkára költözött. Öttömösi saját mintagazdaságáért nemességet kapott. Kétszer nősült törvényesen, s Lászlón kívül hat gyermeke lett, akikkel elsőszülött fia jó testvéri viszonyba került. Középiskolái befe­jeztével László először segédintéző volt apja mellett az Orczy birtokon, de 1842-ben a fiumei tengerészeti akadémiára iratkozott be. 1843-ban egy osztrák postahajón tengeren­túli útra indult, s különféle hajókon járta be a messzi tengereket. Dél-Amerikában 1845- ben részt vesz argentin oldalon az argentin­­uruguayi háborúban mint hajóhadnagy, uru­guayi fogságba kerül, és a halálos ítélet végre­hajtásától csak egy francia tengerészparancs­nok közbenjárására menekül meg. Dél-Ameri­kából Afrikába vitorlázik, s Calabarban 1848- ban egy uralkodó („szultán”) hajóhadának parancsnoka lesz. Ugyanabban az évben fel­fedező utat tesz meg a Kongó folyón (Zaire). Calabart végleg odahagyván 1849 elején az angolai Benguelába érkezik, ahol haláláig ma­rad. Egy karavánnal az ország belsejébe indul, s február 18-án érkezik meg Masziszi-Kurtu­­ba, az umbundu nép székvárosába. Az ural­kodó, Kajaja Kajangula hozzáadja leányát, az akkor 16 éves Ozoro hercegnőt, s hozo­mányul háromszáz főnyi fegyveres és teher­hordó kíséretet kap, amelynek segítségével három felfedező utat tesz meg. 1850-ben el­jut az akkor alig ismert Lunda országba, ahol első fia megszületik, 1852-ben a Kunene, 1855-ben a Kuanza folyó vidékére. Élményeiről, megfigyeléseiről Magyar leve­leiben számol be apjának, barátainak. A Tu­dományos Akadémián Hunfalvy János föld­rajztudós személyében pártfogóra lel, aki 1857-ben kiadja Magyar hazaküldött levelei­nek egy részét, 1859-ben útibeszámolóját (Magyar László délafrikai utazásai az 1849— 57. években, Pest), majd ugyanabban az évben német fordításban (Reisen in Süd-Afrika in den Jahren 1849 bis 1857 von Ladislaus Ma­gyar, Pest—Leipzig). Hunfalvy arról is gondos­kodott, hogy Magyar leveleinek értékesebb adatait más formában is megismerje a tudo­mányos világ, a Petermann’s Geographische Mitteilungen és több angol földrajzi folyóirat számos részletet közölt annak idején. Magyar László 1857-ben belvillongások és apósának meggyilkolása utáni zűrzavaros hely­zet miatt a partvidékre menekül, ahol (Ponto do Cujo, Benduela közelében) hányattatás és betegségek következtében meghal. Feljegyzé­seinek további kéziratos anyaga nem sokkal később egy tűzvészben megsemmisül. Az 1859-ben kiadott magyar nyelvű útirajz egyik fejezete közli az umbundu nyelv vázla­tát, többszáz szavas jegyzéket és 25 közmon­dást. A német nyelvű változat ebből csak egy töredéket vett át, így ezek az értékes nyelvi adatok kiaknázatlanok maradtak. A Peter­mann’s Geographische Mitteilungen 1960. év­folyama viszont közölte Magyar moluva és kalobár nyelvi szójegyzékét. Fodor ennek a nyelvi anyagnak feldolgo­zására vállalkozott a most megjelent kötet­ben, kikerekítvén az umbundu nyelvről szóló egyéb korai és mai leírásokkal. A filológiai­nyelvtörténeti módszerrel készült tanulmány egyben az első ilyen jellegű feldolgozás az afrikai nyelvek kutatásában, ugyanis a nyelv­emlékek csekély volta vagy teljes hiánya miatt e módszert eddig nem alkalmazták. Az umbundu nyelvet mintegy kétmillióan beszélik Dél-Angolában, ahol ma ádáz harcok folynak a felkelők és kormánycsapatok közt. Az umbundu egyike a sokszáz bantu nyelv­nek, akárcsak a lucsazi és luena, amelyekkel Magyar kalobár és moluva adatai nagyjából összevethetők. A legelterjedtebb bantu nyelv a kelet-afrikai szuahéli. A nyelvi feldolgozáson kívül a könyv ele­jén Fodor 14 lapon ismerteti Magyar László életét és tevékenységét főként Thirring Gusz­táv említett művére támaszkodván. Több pontban ellentétbe kerül Listowel Judit meg­állapításaival, amelyek szerinte nem találha­tók meg az eddigi forrásokban. Az új kötet egyike azon műveknek, ame­lyek magyar kutatók életével és eredményei­vel ismertetik meg a szakembereket, egyben hozzájárul az Afrika-kutatás, közelebbről a bantu nyelvészet elmélyítéséhez. H. J. JELENTÉS EGY Tollas Tibor: Forgószélben. Válogatott ver­sek, München 1983.248 old. Jó ideje forgatom kétségek között vívódva Tollas Tibor Forgószélben című hatodik, gyűj­teményes kötetét, hiszen roppant nehéz re­cenziót készíteni, ha egy mű, értékeit tekintve átfogó, részletes tanulmányt érdemelne. E né­hány sor nem bemutatása a költőnek; bemu­tatta ő magát elégszer kötetein keresztül, mint új könyve fülszövegében maga utal közel negyvenévnyi irodalmi munkásságára. Manapság nem divat úgy írni, ahogy Tollas Tibor — megszületett az „új” vers, elhalóban a líra. Szerencsére vannak jó néhányan, akik nem hagyják kipusztulni a következő felisme­résig. Költészete: zeneiség, erős tartalommal. Fogalmi rendszere nem idealizált. Nagyon is valóságos, semmi köze a Tart pour Tart-hoz, — dallamvilága ne tévessze meg az olvasót — minden sora tárgyiasult. Munkássága ugyan nem támaszt szakmai vihart, nem iskolate­remtő, rendhagyó, rendbontó, ellenben kipró­bált értékek továbbhordozója. Verseinek alaphangja a fájdalom, még az öröm vagy a jövőbe vetett hit is annak szüle­ménye. Poézisét test és lélek megtöretése, egy nép vakvágányra vezettetésének negatív élménye határozza meg. Meghatározza, illető­leg keretbe foglalja, mert Tollas Tibor ereden­dően lírai alkat, s ez nemcsak szerelmes ver­seit hatja át, de megnyilvánul a kényszerű­ségből elhagyott pátria utáni vágyakozásban, mn­ ancsak gyermek-ihletettségíí költeményei­ SZÁMADÁSRÓL ben, melyek érzelmi fűtöttségükben túltesz­nek költő­nőink hasonló indulatokból sarjadó rezdülésein. Tollas Tibor elkötelezett poéta. Számára nem maradt más lehetőség, mint tovább füg­­geni azon a keresztfán, amelyre oly sokan fel­­feszíttettek, aztán nemcsak lekerültek onnan, de átbökött végtagjaik hegeit a feledés, meg­bocsátás, nemtörődömség vastag bőre takarja. A könyv utolsó ciklusát kitevő versek itt jelennek meg először nyilvánosság előtt. Mindössze tizenkét költemény, illetve a ti­zenharmadik — egyben kötetcímadó — a könyv legelejére került, mottóként. E néhány záróversben az öregedő költő tekint vissza ed­dig megtett életútjára. Sorait számadásnak szánja, testamentumnak. Tollas Tibor szép örökséget hozott magával ifjúkori környezetéből, abból a közösségből, ahonnan nyelvét kapta, ahol a képalkotás módját tanulta. Könyvének lektorálása igen jól sikerült, így ha valaki nem ismerné az előző öt kötet tartalmát, a hatodikból hiteles képet nyerhet. S. CSOMA JÁNOS MÁSODIK KIADÁSBAN jelent meg Közi Horváth József Apor püspök élete és halála című könyve (122 oldal, több kép). Ára DM 20,­ vagy US dollár 10.­ Megrendelhető az ár egyidejű beküldésével: Gabriella Bitskey, Karolinenstr. 9., D-8000 Mün­chen 22. ♦+ CSOPORTKÉP FIATALOKKAL Deréky Pál: Magyarok Ausztriában és Nyu­­gat-Németországban. Beszélgetés 26 fiatal értelmiségivel, i­n­t­e­g­r­a­t­i­o XVI., Bécs 1984, 219 oldal. Határ Győző értekezett egyszer arról, hogy igen sokféle módon lehet egy könyvet nem olvasni, hogy a nem olvasásnak válto­zatos módjai vannak. Lehet nem olvasni úgy, hogy a szerző személyes ismeretében elegen­dőnek tartjuk könyve átlapozását, vagy meg­elégszünk a könyvről keringő kósza hírekkel; lehet úgy, hogy egy-egy bekezdést vagy épp csak néhány kifejezést ragadunk ki belőle; lehet nem olvasni oldalak és fejezetek átug­­rásával, lehet úgy is, hogy csak a szerintünk kifogásolható részeket vesszük észre, és nem olvasás az is, ha saját nézetünket kínáljuk és magyarázzuk a szóbanforgó könyv nézeteinek és szándékának megismerése helyett. Mindez máris megtörtént Deréky Pál köny­vével, annak bizonyságaként, hogy az íróink írnak, olvasóink meg nem olvasnak. így lett ebből a könyvből szenzáció, a külföldi ma­gyar könyvkiadás egyik legvitatottabb és leg­keresettebb könyve. 26 beszélgetést tartalmaz. Három fejezetre tagolódik. Az elsőben az Ausztriában szüle­tett vagy felnőtt fiatal magyarok szólalnak meg, a második fejezetben a burgenlandi ma­gyarok, a harmadikban a magyarországi ki­vándorlók, akik a hetvenes—nyolcvanas évek­ben érkeztek Ausztriába. A beszélgetések 1981—83 között készültek. A megkérde­zettek nevét nem tudjuk, de életkoruk, me­nekülésük vagy kivándorlásuk időpontja, va­lamint több más, az illetők sorsának megér­téséhez szükséges adat fel-felbukkan az in­terjúk során. Nagy egészében és lényegében a magyar­sághoz való viszonyról szól a könyv, és en­­­nyiben mindnyájunk elevenébe vág, akiknek közük van a magyarsághoz. Fiatalok állnak előttünk, akik kiszakadtak az országból, már-már elnyelte őket az idegen világ, s aztán — a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium hatására, vagy az első magyarországi látogatás meglepő élménye révén, az anyanyelv falakat lebontó, közösséggé formáló hevében — újra azt érzik, hogy közük van ehhez a néphez, ehhez a tör­ténelemhez és kultúrához, melyről oly gyalá­zatosan keveset tudnak. S ezt bevallják. Nyíl­tan, durván, keményen, — mert zárkózottak, sértettek, gyöngék. Nem érzelgősek. Ez áll tőlük a legtávolabb. Magyarságélményük nem nemzetiszínű lelkendezés, nem szentkorona­­tanos, Kárpátok­ övezte könnyhullatás, hanem inkább káromkodósan hetyke cinkosság, csak annyi, hogy jobb magyarok, mint idegenek között lenni, inni, duhajkodni, bagót vagy szállást kérni, együtt lenni a szárnyszegettek­kel, a csóró legényekkel, az utolsó vasukat odaadó magyarokkal. Valahol, valamikor le­nyelték a kapszulát, a mérget, és most már kívánják, nem tudnak tőle szabadulni, pedig nem is boldogító, hanem terhes, emésztő szenvedély: magyarnak lenni. Borzasztó könyv, felrázó könyv. Rettene­tes fiatalok. Ahogy beszélnek — ugye? — för­­telem. Szidják az iskolát — de melyik fiatal nem szidja? —, csepülik a hatóságokat, nem értik a felnőtteket, mániákus mozdulatuk a leleplezés, a meztelen igazságokon való röhö­gés, az értékek értéktelenítése, s közben nem veszik észre, hogy sokszor azt csinálják, ami­től irtóznak: handabandáznak, általánosíta­nak, csak épp más terminológiával, mint az általuk szapult tanárok, papok, marxista ide­ológusok, levitézlett nagyságok. Önvédelmi reakciók ezek. Félnek attól, hogy ismét csalódniok kell, hogy lelkendeznek, majd a földre ülnek, és félnek attól, hogy valaki is meglássa, mennyire szeretnének hinni, szár­nyalni, belekapaszkodni valakibe, valamibe. Jellemző ez a kép? Ilyen a külföldi magyar fiatalság? Dehogy. Nem tudományos felmérés ez. Csupán 26 fiatal beszél. De valós fiatal. Ezek a fiatalemberek, lányok és fiúk, létez­nek, beszélnek, így gondolkodnak, ez a véle­ményük. A szerző tükröt tart eléjük. Kár len­ne a tükröt törni össze azért, mert ilyen való­ság is van, és felelőtlenség lenne a fuldoklókat visszalökni a vízbe, mert piszok van a körmük alatt. A szerző a vitatható kérdezési módja, pro­vokatív fogalmazásai, helyenként irányzatos beállítottsága ellenére is jelentős szociolgráfi­­ai munkát végzett, melyből sokat tanulhat az, aki tanulni akar, és amelyen — ez is igaz — bosszankodhat, aki csak bosszankodni akar. Th. XV Üj könyvek Dési Ábel: Félelem és fájdalom. Négy kisregény. Fó­rum Könyvkiadó Újvidék 1984. 204 old. Közi Hováth József: Apor püspök élete és halála. 2. kiadás. Az Apor Emlékbizottság kiadása, München 1984. 122 oldal és 26 kép. Cser-Palkovits István: A bécsi Szent István-dóm és magyar emlékei. Kiadja a bécsi Szent István Egyesület, Bécs 1985. 80 oldal és számos (szí­nes) kép. Nagy Károly: Magyar szigetvilágban ma és holnap. Püski New York 1984. 159 oldal. Temetés hajnalban, Matolay Magda emlékére (A Szegényeket Támogató Alap első­ felhívásának aláírója), Budapest 1983. 30 oldal. NÉGYZETESEN SZAPORODUNK Kó'váry György: Ein Ungar kommt selten al­lein, Paul Neff Verlag, Wien 1984. Ha egy könyvet ,h hézagpótlónak” nevez­hetünk, Kőváry György hosszú esztendők óta ígért, végre most megjelent humoros-szatiri­kus szakkönyve valóban megérdemli ezt a meghatározást. Tudomásunk szerint még nem írtak ilyen alaposan összefoglaló és ugyanak­kor magas fokon szórakoztató, sőt mulattató művet rólunk magyarokról. Kétségtelenül egy­fajta „kötelező olvasmány” született Kőváry tollából; ebből azután megismerhetjük, ugyan­akkor külföldi ismerőseinkkel megismertethet­jük önmagunkat! A cím szójátékon alapszik: „Ein Unglück kommt selten allein" mondja a német köz­mondás, azaz: a baj nem jár egymagában. Eb­ből alakította ki a szerző azt az állítását, hogy „Ein Ungar kommt selten allein”, vagyis a ma­gyar ritkán jön egyedül. Nem kevesebbet állít, minthogy négyzetesen szaporodunk - ahol ma fölbukkan egy magyar, ott holnap már négy, valamivel később tizenhat magyar él és így tovább. Békés eszközökkel gyarmatosítjuk a földgömböt. Nehéz ezzel a tudományosan nem bizonyított, de nyilvánvalóan nem alap­talan hipotézissel vitába szállni. De hiszen nem vitairattal van dolgunk, ha­nem nevettető,­elgondolkoztató, nem egyszer meghökkentő olvasmánnyal. Legkésőbb Mikes György óta tudjuk, hogy mindenki magyar. Nos, versenytársa (vagy utóda?) Kőváry György ezt a tételt egyenként, új, eddig is­meretlen adatokkal igyekszik bizonyítani. Néha talán kissé lexikális felsorolás formájá­ban. Ezzel egyetlen ellenvetésünket is leszö­geztük. JUHÁSZ SÁRI BÉCSI NAPLÓ AZ AUSZTRIAI MAGYAROK LAPJA Kiadja az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége Szerkeszti: Hanák Tibor Levelezési cím: A-1020 Wien, Postfach 69. Zweimonatsblatt der Ungarn in Österreich. Chefredakteur: Dr. Tibor Hanak Eigentümer, Herausgeber und Verleger: Zent­ralverband Ungarischer Vereine und Organi­sationen in Österreich. A-1010 Wien, Ste­phansplatz 5. Bankkonto: 004-46793 Erste Österreichi­sche Spar-Casse, Wien Im Graben ELŐFIZETÉS 1984-re: Ausztriában 72,- OS, Németországban 20,- DM, Svájcban 16,- Str. Más európai országokban 8,- US dollár vagy annak megfelelő­ összeg. Amerikában, Kanadá­ban (légipostával) 15,- US dollár, Dél-Ameri­­kában és Ausztráliában 17,- US dollár. TERJESZTŐINK Amerikában: Püski-Corvin Hungarian Books, 1590 2nd Ave, New York, N. Y. 10028. Angliában: Danubia Book Co., 58., Chats­worth Road, London NW2 4DD. Ausztriában: Libro Disco, Wien I„ Doing. 8. Belgiumban: Parragi László, Groot Begijn­­hof 47/1, B-3000 Leuven. Franciaországban: Société Balaton-Impex, 12, Rue de la Grange (Saldiere, F-75009 Paris. Hollandiában: Ács Zoltán, Drakestein 14, NL-2352JV Leiderdorp. Kanadában: Pannónia Books, P. O. Box 1017, Postal Station „B”, Toronto, Ont. M5t 2T8, Canada, Tel. 593-0634. Németországban: Musica Hungarica, Romann Strasse 4., D-8000 München 40., Bayerische Vereinsbank Konto­ Nr. 339-792. Svájcban: SMIKK-Verland, Im Zentrum 21, CH-8604 Volkerswil. Postkonto: 84-14738, Postscheckamt, Winterthur. (A befizető­ lap hátuljára kérjük feltüntetni: BÉCSI NAPLÓ) Svédországban: Szöllő­si Antal, S-12704 Skar­­holmen, Box 4062. Postai csekkszámla: 75 69 87­4. Névvel vagy betűjellel megjelent cikkekért szerzőik felelnek és nem feltétlenül fejezik ki a szerkesztőség véleményét. Kéziratokat nem ő­rzünk meg és nem küldünk vissza. Druck Gloria Kulturverein 1010 Wien, Singerstr. 7.

Next