Bécsi Napló, 1990 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ A AUSZTRIAI MAGYAR EGYESÜLETEK ÉS SZERVEZETEK KÖZPONTI SZÖVETSÉGE FELHÍVÁS 1989 fordulatot hozott Kelet-Közép-Európa népeinek életében. A diktatúrák évtizedei után a II. világháború befejezése óta szovjet uralom alá kényszerített népek saját erejükből megtalálták a szabadsághoz és demokráciához vezető utat. A világ magyarjait büszkeséggel töltheti el, hogy ebben a folyamatban élen járt Magyarország. Különös jelentőséggel bír ebből a szempontból Június 16-a 1956 mártírjainak, az összes kivégzett jelképes, ünnepélyes temetésével, majd ezt követően a politikai perekben elítéltek rehabilitálása, a Magyar Köztársaság kikiáltása október 23-án, az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége üdvözli a demokratikus kibontakozást Magyarországon, és rokonszenvét nyilvánítja ki a független pártok és szervezetek iránt, amelyek a pluralizmus és európaiság jegyében felelősséggel felvállalták a magyar nép jövőjének alakítását. A tágabb szomszédságban, nevezetesen Csehszlovákiában és Romániában bekövetkezett fordulat két szempontból is reménykeltő. Nyomatékkal kell említeni Románia népeinek hősi forradalmát, Tőkés László áldozatvállaló kiállását. Az új helyzetben egyrészt bízni lehet a két államban élő több mint hárommillió magyar kisebbség sorsának javulásában, abban hogy a kisebbségi jogok maradéktalan biztosítása segíteni fog a megoldatlan kérdések mielőbbi rendezésében. (És utalni kell a Kárpátalján és Jugoszlávia egyes köztársaságaiban élő magyar kisebbségekre is.) Másrészt hasonló indíttatású demokratikus mozgalmak a kisebbségi kérdés igazságos rendezésével eloszlathatják az egymással szembeni bizalmatlanságot, és a térség népei külső befolyástól mentesen, fenntartás nélkül közeledhetnek egymáshoz. Kelet-Közép-Európa népeinek függetlensége és jövőbeni fejlődése csakis a kölcsönös megértés és együttműködés alapján képzelhető el. A különböző kisebbségek — köztük a magyarok — ezen a téren jelentős szerepet tölthetnek be. Sajátos feladat vár a Nyugaton élő magyarokra. Közvetítőkként — segítőleg természetesen csak akkor tudnak kellő súllyal fellépni, ha életképes és önállóan cselekvő szervezetek hálózatával, az egyesületek által választott közös érdekképviselettel, a célkitűzéseket és gyakorlati feladatokat egyeztető bizottsággal rendelkeznek. Végzetes hiba lenne éppen most, amikor amerikai—európai távlatokban válik lehetővé térségünk jövőjének alakítása, a szervezeti élet elsorvasztásával beolvadásra késztetni a nyugaton élő magyarok, magyar származásúak tíz-, sőt százezreit. A magyarországi és kisebbségi magyarok hathatós támogatásához egyenesen szükség van a nyugati magyarok összefogására. De ki támogassa őket, ha sorjában megszűnnek a szervezetek, fórumok? Ausztria fekvésénél fogva hagyományosan fontos feladatot vállalt és vállal a most demokratizálódó államok felé. Jelentős szerep hárul ebben az egyes népcsoportokra, nemzetiségekre — és mivel több államban élnek — különösen a magyarokra. Már csak ezért is felhívjuk az ausztriai magyarok figyelmét magyarságuk megőrzésére, a nyelv és kultúra ápolására, a tudat erősítésére, amely kizárólag közösségileg lehetséges. Ne szigetelődjünk el egymástól, keressük inkább a kapcsolatokat egymással a különböző egyesületekben! Emlékeztetünk a nem magyar pasztorációban működő lelkészek, az egyesületektől távolmaradó értelmiségiek felelősségére. Az egyéni vonalon elért sikerek közösségvállalás híján aligha kamatoztatók az ausztriai magyarok javára. Most, amikor új korszak előtt állunk, még nagyobb figyelemmel és törődéssel kell öveznünk ausztriai életünket. Régesrég beigazolódott, hogy a rendszeres magyarországi látogatások sem azonosíthatók a magyarság vállalásával. Következményeiben szintén zsákutcát jelent kizárólag a magyarországi támogatásra hagyatkozni, mert ez teljes passzivitásra szoktatja az egyesületeket. A magyar kisebbségek kielégítő ellátása — globálisan tekintve — mindezen túl elviselhetetlen terheket róna a magyar államra. Saját erőnkből, önállóan kell kiépítenünk egyesületeinket, megszervezni működésünket, mivel egyedül ennek alapján nyilvánul meg életképességünk, az osztrák többségi nép előtt ezzel igazoljuk sajátságos népiségünket, létjogosultságunkat. Az osztrák társadalom részeként kell élnünk magyarságunkat; a kolónia vagy vendégmunkás szinten megrekedve sohasem ereszthetünk gyökeret. Elengedhetetlen az idegenség érzetének a feloldása, a belföldivé válás, mindenekelőtt az ausztriai magyar identitás kialakítása, amelyhez alapul szolgálhat a gazdag ausztriai, bécsi magyar múlt feltárása és tudatosítása. Fennmaradásunk jogi biztosítása kellő anyagi és erkölcsi támogatással egyetemben az osztrák államra hárul. Emellett csupán szervezett, intézményes keretek között fejthetünk ki a közösségi életet és tudatot erősítő tevékenységet. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a szórványban a népiség kifejezői és megtestesítői az egyes személyeket tömörítő, összefogó egyesületek. Magyarságunk megőrzése céljából elengedhetetlen követelmény a továbbá a könyvkiadás és a sajtó, mindkettő magyarság ápolásának, a közvélemény alakításának fontos tényezője. Súlyosan terhel mindnyájunkat az ifjúság magyar nyelvű nevelése, az ifjúsági szervezetek nagymérvű hiánya. A felnövekvő nemzedékek felzárkózása nélkül a kiöregedés és a teljes felszívódás fenyegeti az ausztriai magyar kisebbséget, teljesen függetlenül attól, hogy az Őrvidéken megtelepedett vagy Ausztria más vidékeire (főként Bécs és környékén) bevándorolt részeiről van szó. A Központi Szövetségnek mint képviselőtestületnek a rendeltetése az ausztriai magyarok érdekeinek szolgálata, ily módon legfőbb célja, hogy lehetőségeihez mérten hozzájáruljon fennmaradásuk biztosításához. Célkitűzéseit természetesen csak akkor és oly mértékben tudja megvalósítani, amilyen mértékben az egyes személyek a közösség tagjaként is igénylik és vállalják magyarságukat. Az ausztriai magyarok jövője az adott körülmények között sürgős cselekvésre késztet mindnyájunkat: amíg az egyik oldalon európai távlatokban tájékozódhatunk, a másikon a megszűnés veszélye fenyeget. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége elmélyült, rendszeres és egybehangolt tevékenységre, fokozott együttműködésre szólítja fel az egyesületek vezetőit, felelőssége tudatában kér minden magyar származású személyt a közösséghez való felzárkózásra, azért hogy megváltozott körülmények között helytállhassunk és bizakodva tekinthessünk a következő évek, évtizedek elé. Bécs, 1990. január 15. A vezetőség nevében: P. Dr. RADNAI Tibor, Dr. DEÁK Ernő, elnök főtitkár AZ , JEUROPA’’-CLUB RENDEZVÉNYEI 1989-BEN Dr. Marosi Endre Kutatások a mohácsi csatamezőn. - Monoszlóy Dezső A szerelem öt évszaka, szerzői est Dr. Hegedűs János és Monoszlóy Katalin közreműködésével. - Nagy Bandó András kabaréestje Móka beszüntetés címmel. - Dr. Erhard Busek tudományügyi miniszter előadása Die Rolle oppositioneller Bewegungen in den Ostblock-Staaten (Ellenzéki mozgalmak szerepe a keleti tömb államaiban). - Szabad György professzor Az alkotmányos biztosítékok érvényesítésének kérdése 1818 Magyarországon. Ünnepi előadás Március 15-e alkalmából. - Tollas Tibor Varázskor c. verseskötetének bemutatója és előadás a mai magyar nép, „az útkereső nemzet” politikai problémáiról. - Dr. Szakály Sándor Magyarország szerepével és a katonai felső vezetés a II. világháborúban. - Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja a magyarországi társadalmi és politikai átalakulást ismertette előadásában. - Rajki László Holocaust Romániában - Exodus a Vaskapun át c. könyvének bemutatása, valamint Dévai Nagy Kamilla és Bács Ferenc zenés irodalmi barangolása „Erdélyből - Erdélyért”. - A Szabad Demokraták Szövetsége bemutatkozása Zempléni Ferenc, Szabó Miklós és Gáspár Zsuzsa képviseletében. - Mirtse Ágnes költőnő szerzői estje Madárlány címmel. Az 1956-os forradalom évfordulóján Rácz Sándor, mint a Nagybudapesti Munkástanács volt elnöke és mint köztársasági elnökjelölt ismertette politikai nézeteit. Fellépett még Szabó Zoltán színész és Birínyi József népzenész. - Isten akaratából - dr. Bokor Péter dr. Habsburg Ottó volt magyar trónörökösről készített filmjének bemutatása. - Ara-Kovács Attila és Szőcs Géza szerzői estje Ellenpontok címmel Erdélyről. - Szabó Zoltán színész Mi mindég tapsoltunk. Szatirikus előadóest a romániai állapotokról. - Dr. Skultéty Csaba előadása a kárpátaljai magyarság jelenlegi helyzetéről. - Az előadások mellett rendeztek egy autóbuszkirándulást a melki apátságba, innét Maria Laachba és a Wachauba. - Rendeztek kötetlen klubestéket, ezek keretében divatbemutatót és egy Katalin-bált is. - Az „Europa”-Club fennállásának 25. évfordulóját a Rathauskellerben tartott fogadással és emlékfüzet kiadásával ünnepelte meg. • AZ „EUROPA’’-CLUB 1990. ÉVI I. NEGYEDÉVI MŰSORA Január 20 (szombat) 15.30 órai kezdettel LEVENTE PÉTER (színész) Budapest, mókás estje Ki kopog? címmel. A bécsi róm. kat. magyar egyházközség, a bécsi magyar cserkészcsapatok és az „Europa -Club közös rendezésében. A gyermekeket és a szülőket egyaránt várjuk! Közreműködik: Gryllus Vilmos (bőgő) és Mérő Imre (bűvész). — Február 1 (csütörtök) 19.30 órai kezdettel Dr. DURAY MIKLÓS (Pozsony) előadása: A csehszlovákiai magyar kisebbség haza- és nemzettudatának kérdései. Február 22 (csütörtök) 19.30 órai kezdettel NAGY BANDÓ ANDRÁS (Budapest) Kabaré. Hozzájárulás: 50,— schilling. -Március 15 (csütörtök) 19.20 órai kezdettel CSOÓRI SÁNDOR (Budapest) MÁRCIUS 15-i ÜNNEPI ELŐADÁSA. Az ünnepi rendezvény pontos helyét később közöljük. A rendezvények helye (kivéve március 15-ét) a Pazmaneum (Bécs IX., Boltzmanngasse 14/1). A SZABAD MAGYAR JOGÁSZOK VILÁGSZÖVETSÉGE ÉS A MAGYAR HÁZ TÁRSASKÖRE 1989. december 14-én, csütörtökön este 7,30 órakor kerekasztal konferenciát rendezett ÉVTIZEDEK UTÁN ÚJRA OTTHON: Élmények, remények, kétségek címmel. Előadók voltak Király Béla professzor az Atlantic Research and Publications, Inc. elnöke, és Varga László ügyvéd, a Demokrata Néppárt v. országgyűlési képviselője. Felszólalt Lipták Béla professzor, a Magyar Környezetvédelmi Alap elnöke. A vitát dr. Fercsey János újságíró, a Nemzetközi Sajtó Szövetség főtitkára vezette. Életének 89. évében január 4-én Budapesten elhunyt dr. NOSZLOPI LÁSZLÓ egyetemi magántanár. Egész életén át fő témája volt a szeretet bölcseleti és lélektani vizsgálata. A ROMÁNIÁBAN LEZAJLOTT ESEMÉNYEK Szlovákia magyarságát is cselekvésre késztették. Három szlovákiai városban, köztük Pozsonyban, közös adakozásból mintegy húsz teherautónyi ruhaneműt és élelmiszert gyűjtöttek össze, amelyet közvetlen a szlovákiai magyarok segítségeként Magyarországon át szállítottak le Erdélybe. • ERDÉLY ÉS AZ ERDÉLYI MAGYAROK megsegítésére a Magyar Máltai Szeretetszolgálat felhívja a magyarokat pénz, ruha és mindennemű használati tárgy gyűjtésére. — Irodafelszerelésre és magyar nyelvű könyvekre is szükség van. — Felvilágosításért forduljon Karácsonyi Miklóshoz Bécsben. A-1030 Wien, Mohsgasse 4. Tel.: 78 87 36. AKCIÓ ERDÉLYÉRT A Romániában lezajlott események az ottani magyar nemzetiség életében is új helyzetet teremtettek. Megalakult a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége, és ez arra enged következtetni, hogy ez a szerveződés felelősséggel és kellő tájékozottsággal kézbe veszi az ottani 2,5 millió magyar sorsának irányítását. Kötelességünknek tekintjük a demokratikus kibontakozás támogatását, a magyar nemzetiségért cselekvő erők segítését. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége felhívással fordul a magyar egyesületekhez, az ausztriai és nyugaton élő magyarokhoz egyaránt, támogatásukkal segítsék a romániai magyar nemzetiség szerveződését, szervezeteik megerősödését. Elsősorban pénzadományokra gondolunk, habár rendkívül szükséges lenne a technikai felszerelés (írógépek, sokszorosítók, fénymásolók stb.) is. Pénzadományokat „Transsylvania” (Spende) jeligére a következő bankfolyószámlára kérjük átutalni: Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, österreichische Postsparkasse, Georg Coch-Platz 2, A-1010 Wien, Kro. Nr. 7255.731. A befolyt összeget az ottani kívánságoknak megfelelő célra fordítjuk. Az akció lefolyásáról elszámolunk s ennek eredményét közzétesszük a Bécsi Naplóban. Előre is köszönettel: a Központi Szövetség Vezetősége z A Napló postája HELYESBÍTÉS 1989/6. számunkban az 1956-os mosonmagyaróvári vérengzésről közzétett beszámolóba súlyos szedési hiba csúszott be, amennyiben az ÁVH-laktanya elé vonulók számaként 88 szerepel. Az idevágó mondat helyesen így hangzik: ,A timföldgyárhoz érkezve valamelyest szaporodott a létszám, de 800 - nál többre nem igen emelkedett." A FÉLFOGADÁS Érdeklődők felvilágosítására közöljük, hogy a Központi Szövetség irodájában (Bécs IV., Danhausergasse 6/1) szerdán 9-14 óra és pénteken 14-17 óra között tartunk fogadóórákat. Ez idő alatt nem csupán tanácsadással foglalkozunk, hanem kérjük egyúttal azokat a személyeket, vállalatokat, akik lakás- és munkaközvetítés terén segítséget tudnak nyújtani. A hivatalos órák keretében közöljék segítő, közvetítő szándékukat. Központi Szövetség Vezetősége ZSIDÓK, CIGÁNYOK, TÓTOK... Nem szokás és nem is érdemes névtelen levelekkel foglalkozni. Adott esetben ha mégis ilyen levélből indulunk ki, nem a gyáva felelőtlenséget kívánjuk kipellengérezni, sokkal inkább azon sajnálatosan egyre inkább terjedő jelenségre kívánunk rámutatni, hogy a „fajmagyar" a jelek szerint nem tűr meg maga körül más fajbélieket egyrészt, másrészt nem tud meglenni ellenség nélkül. Úgy is fogalmazhatnánk, azon marxi dialektika szenvedélyes követője, amelynek mozgatója a vélt vagy valóságos ellenség. Magyarországon az elmúlt évtizedek folyamán - ha hallgatólag is - egyetértés volt a kommunistaellenességben. Ez a kényszerű közmegegyezés elfedte az egyéb vélt vagy valóságos ellentéteket. Jelen pillanatban mindez már túlhaladott állapot. Alig omlott össze a kommunista hatalom a felszínen, a kialakuló független, ellenzéki szervezetek rögvest egymásban fedezik fel nemcsak ellenlábasaikat, hanem egyre másra esküdt ellenségeiket is. Nyugati magyar körökben ez már régi gyakorlat. ,,Kaptok még pofátokra zsidók, cigányok, tótok" - hangzik a címként választott idézet az említett levélből. Elszigetelt jelenség? Egyedi eset? Nem egészen. Sajnos, mégha nem mérünk is szigorít mércével, mind Hunniában, mind pedig Vadnyugaton bizony sokan megbuknának a politikai érettségből, európaiságból megkövetelt vizsgán. A bukottak minden bizonnyal erősen kisebbségben maradnának. Mégis, miattuk már többször az egész nemzetnek kellett osztályt ismételnie a nagy történelmi vizsgákon. Nem szeretik más népek a magyarokat? Vajon ők mennyire szeretik a fajidegennek tekintett szomszédaikat? Igaz, hogyan is szerethetnék őket, amikor egymást sem szívlelhetik? Hadúr népének természetében van a háború. Hadakozzanak csak..., igaz, valahol távol, egymásba zártan, magányos szigeten. De ne Európában - s főként beteges összeférhetetlenségükkel ne mételyezzék meg a még ép nemzettestet. Egyébiránt kíméletlen a történelem: a fejlődés peremére szorítja azokat a népeket, akik nem tudnak élni esélyeikkel, akik egymás elleni ádáz harcban élik fel erejüket. Szerk • LAPZÁRTA minden páratlan hónap 5-én! BURGENLAND A múlt évben változatlanul sokoldalú tevékenységről szerezhettünk tudomást Felsőőr és környékén, ami mindenekelőtt Mag. Csoknyai Péter kormányfőtanácsos nevéhez fűződik. Elfoglaltságára való tekintettel csak az év végére tudta elkészíteni munkaügyi jelentését, így aztán csak visszatekintésként lehet beszámolni az egész családját és segítőit terhelő munkáról. Helyszűke miatt két súlypontot ragadunk ki. Az egyik a cserkészvonalon belüli táborozást érinti, a másik a menekültekért folytatott segélyakcióra vonatkozik. Előzetes találkozók és megbeszélések eredményeként június 19-29. között rendezték meg a nemesgulácsi Szt. György cserkészcsapat nyári táborát a Rechnitz/rohonci cserkészparkban 75 cserkésszel. A táborozás sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a Burgenland tartományi cserkészszövetség ingyen bocsátotta rendelkezésre a parkot, de nem kevésbé az a tény is, hogy Ugri Mihály cserkészparancsnok közbenjárására a gráci osztrák 3. sz. cserkészcsapat parancsnoka szintén ingyen biztosította a tábor felszerelését; a sátrakat is sajátkezűleg állították fel. Meg kell említeni a rohonciak részvételét is: nap mint nap megjelentek a táborban és süteményt, gyümölcsöt hoztak a Magyarországról ott táborozó cserkészeknek. A szálláshelyekről ill. az osztrák belügyminisztérium kötelékéből elbocsátott menekültek helyzetének rendezése külön akció megindítását tette szükségessé. Csoknyaiék gyorsszoglálatot építettek ki, amelynek lényege a bajbajutottak folyamatos (telefon)jelentkezésében és személyi adataik felvételében rejlett. Ezek birtokában sikerült megnyerni az osztrák Zöldek Pártját, majd a Caritas felzárkózását. Úgyszintén segítően léptek fel egyes községek, magánvállalkozók, hogy élelmiszer, ruha, lakás és lakásberendezés álljon a menekültek rendelkezésére. Habár nagy nehézségekbe ütközött, de sikerült elintézni a munkavállalási engedélyeket is. A mintegy 300 magyarból eddig 250-et sikerült elhelyezni a felsőőri járásban. Számukra a legfontosabb volt, hogy lakáshoz és munkához is jutottak. A tanköteles gyermekek az ősztől rendes tanulókként tanulnak az iskolákban. Maga Csoknyai Pétert szolgálaton kívüli tevékenységéért november 11-én Burgenland Tartomány Érdemrendjével tüntették ki. A 130 kitüntetett között rajta kívül három magyar volt: dr. Blazovics Ágoston bencés kanonok, Behossits István kormánytanácsos és dr. Galambos Iréneus alsóőri plébános.