Bécsi Napló, 2005 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2005-03-01 / 2. szám
2005. március-április BÉCSI NAPLÓ Őrző a strázsán Folytatás a 9. oldalról Sándor, Kiss Ferenc jelentette, akik a „kinevelt káderekkel”, vagyis Ilia tíz tanítványával - köztük Baka Istvánnal, Zalán Tiborral, Fűzi Lászlóval - együtt szerepelnek e listán, amelyben ott vannak az Ilia „bizalmát élvező, már valamilyen pozícióban lévő kapcsolatok” ‘oszlop 13’ neve között Görömbei Andrásé is, egyedüliként Debrecenből. Nem csoda hát, hogy ilyen „hálózati háttérrel” és győri bencés diák előélettel tanulmányait és könyveit betiltották, illetve azok megjelenésére évekig kellett várnia. Kortársam tehetsége, tudása és szívós munkabírása mellett, talán a „létező szocializmus" alatt elszenvedett megpróbáltatásai is hozzájárultak a tanári mesterség gyakorlásához szükséges nagyfokú empátiája, illetve türelme kialakulásához, amit egy évtizede a HITEL szerkesztőjeként, immár főszerkesztő-helyetteseként is gyümölcsöztet. Tanárként és tudósként egyaránt elismert tagja a magyar közösségnek, akinek az elmúlt évtizedekben több száz tanulmánya, írása jelent meg a különböző lapokban, folyóiratokban, számos könyvet szerkesztett és az 1977-ben publikált - Sinka Istvánról szóló - könyve óta húsz újabb művét adták ki. Ezekből négy a megjelent esszéiből, tanulmányaiból összeállított kitűnő válogatás (Ki viszi át...?/ 1986, A szavak értelme /1996, Létértelmezések / 1999, Irodalom & nemzeti önismeret/2003), amelyek Görömbei elmélyült elemzői talentumát, sokirányúságát, esszéírói képességét és a népi írók eszmeisége iránti fogékonyságát egyaránt mutatják. A népi irodalom tudósa egyben a nemzetiségi magyar irodalmak legtájékozottabb, elismert hazai szakértője és közvetítője. Úttörő jelentőségű volt és máig egyedülálló 1977-ben elkészült doktori disszertációja, amely öt évvel később, „A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980” címmel jelent meg. Tanítványával Bertha Zoltánnal együtt írta meg a hetvenes évek romániai magyar irodalmát és állította össze annak válogatott bibliográfiáját. Sok kiadást, kiegészítést, átdolgozást is megért a határon túli és a külhoni magyar írók irodalom bemutatását szolgáló sikeres tankönyve, a,Lapjaink nemzetiségi magyar irodalma”. Ehhez hozzájárul az, hogy 1989-92 között Helsinkiben, 1996-97-ben Bécsben volt vendégtanár az ottani egyetemen, 1992-ben megírta a magyar irodalom rövid történetét, amely magyarul, finnül és ukránul is megjelent népszerű hungarológiai tankönyv. Hozzájárul az is, hogy szívesen látják és hívják a kitűnő tanárt a magyar közösségek az USA-tól Skandináviáig, Rómától, Párizsig, Londontól Münchenig és Bécsig mindenhová előadásra, avagy ünnepi beszédek tartására. 2004 októberében őt hívták, őt tartották méltónak arra, hogy Borbándi Gyulát 85. születésnapján Münchenben köszöntse. Értékmentő, értékgyűjtő és értékfelmutató irodalomtörténetet művel. Szembeszáll azokkal a divatos, népszerű ám öntudatromboló irányzatok képviselőivel, akik szerint,, az irodalomnak az ügynélkülisége, az üdvössége...Nem népben és nemzetben kell gondolkodni, hanem alanyban és állítmányban... ” Görömbei vallja és vállalja, hogy irodalmunk az egyén és a nemzeti közösség önismeretének, öntudatának legfontosabb bázisa, megnyilatkozása volt minden időben...Az irodalomnak az emberi ló minden aspektusa tárgya lehet és legyen is... Ezért nem létezik irodalmon kívüli terület. Az irodalom nem lehet más, mint létértelmezés és térformálás, melyben a remekművek olyan értékek, amelyek az egyéni és a közösségi sorsot alakítani képesek. S teszik mindezt az erkölcs és a minőség jegyében... Etika és esztétika egymást feltételező és egymásba fonódó fogalmak. ” A szellemi és esztétikai minőségre, a maradandó értékekre ügyelő tudatosság, a teljességre törekvő tárgyszeretet és a szolidaritás jellemzi monográfiáit. Meghatározó stílusjegye könyveinek az, hogy a tanár szellemi társsá avatja olvasóit, úgy segít eligazodni Nagy László, Sütő András, Csoóri Sándor és Nagy Gáspár alkotói világában, életművében, irodalmi helyük, szerepük megítélésében. Görömbei András hőseihez hasonlóan életében és munkásságában maga is a „cselekvő történelmi jelenlétet” valósítja meg: ha kell a nemzet élő lelkiismereteként, máskor önismeretre és önvállalásra intő példaként, négy gyermekét hűséges férjként nevelő családapaként, értékőrző alkotóként és közvetítőként, barátként mutatkozik meg. 1988 decemberében, az erdélyi menekültek megsegítésében végzett kiemelkedő munkásságáért a kálvinista Rómában a Szent Anna Római Katolikus Plébániát tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány az akkor alapított Márton Áron Emlékérmével. Görömbei András szerényen állt ott az átvevők között. Ő nemcsak beszélt, hanem jó katolikusként társaival együtt cselekedett is az elűzött, megalázott és a faluromboló önkényben megszomorított magyarok megsegítéséért. 2005. február 3-án a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma Teleki Pál Emlékérmet adományozott 60. születésnapján Dr. Görömbei Andrásnak, „a tudós államférfi humanista öröksége és a magyarság egyetemes ügyét szolgáló munkásságáért”. Bakos István Új kiadvány magyarul tanulóknak 2004 májusában új kiadvány látott napvilágot azzal a céllal, hogy megkönnyítse, érdekesebbé és változatosabbá tegye azok munkáját, akik a magyar nyelv megtanulására vállalkoztak, ill. ezt a nyelvet tanítják. Ez a magazin nem tankönyvpótló, hanem egy szórakoztatva tanító segédanyag, amely egyaránt szól a magyart idegen nyelvként tanulókhoz valamint a külföldön élő, nyelvi tudásukat és országismeretüket bővíteni kívánó másod- ill. harmadgenerációs magyar anyanyelvűekhez. Ahogyan egy folyóiratot kézbe vesz az olvasó, hogy kikapcsolódjon, ugyanúgy kézbe veheti ezt a lapot és számára idegen nyelven olvasgathat, miközben nyelvtudását fejleszti. A különböző nehézségi fokozatú szövegek között mindenki talál magának megfelelőt. A kiadvány magazinjellege lehetővé teszi, hogy aktuális témákról olvashassunk. A szerkesztők rugalmasságát mutatja, hogy második számukban már az első után kapott visszajelzéseket, kívánságokat is figyelembe véve a gyerekekre és a németet tanulókra is gondoltak, így a legfiatalabb olvasóktól a felnőttekig, a kezdőtől a nyelvvel bármilyen szinten foglalkozó olvasón át a nyelvvizsgára készülőig mindenki talál magának csemegéznivalót. Az előszó és olvasói levelek után sajtófigyelő következik, amelyben különböző nehézségi fokozatú, a közlekedési lámpa színeivel jelölt szövegeket találhatunk a magyar sajtóból. S hogy a szótározás fáradságos munkája ne csökkentse az olvasmányélményt, az egyes szövegek alatt található német és angol szómagyarázatok segítik a megértést. Minden szöveghez a nehézségi fokozatnak megfelelő feladatsor kapcsolódik, amelyben szövegértési és nyelvtani gyakorlatok szerepelnek. A Fókuszban című rész ezúttal nagyon érdekes, az interkulturális kommunikácóról szóló felmérés eredményét és a témához kapcsolódó feladatsort tartalmaz. Az olvasó tehát itt sem passzív, kipróbálhatja saját tudását. Nem is marad bizonytalanságban megoldásai helyességét illetően, hiszen a magazin végén megtalálhatja a megoldásokat. Fontos része a lapnak az országismereti rovat. Bizonyára hozzásegít ahhoz, hogy a Magyarországról eddig kialakult klisék megváltozzanak. Ezen túl pedig jó ötlet az ajándéksorsolás a megoldások beküldői között. A nyelvtani elmélet és gyakorlat könnyen megérthetően segít rendszerezni az olvasó ismereteit. Ösztönző és bátorító hatással van bizonyára a portrétár azon része, amelyből olyan személyeket ismerhetünk meg, „ akiknek már sikerült“ elsajátítani a magyar nyelvet. Külön figyelmet érdemel a magazin szerkesztősége: Kovács Tünde kiadó és főszerkesztő mellett Ausztriában, Magyarországon és Hollandiában élő munkatársai gondoskodnak arról, hogy tartalmas, értékes összeállítás kerüljön az olvasó kezébe. Összefoglalva mind szövegeivel, mind pedig nyelvtani magyarázataival azt a benyomást erősíti olvasóiban ez a színes, változatos magazin, hogy lehet és érdemes megtanulni ezt a nyelvtanában nagyon logikus és csengésében zenei nyelvet. Én mind magyartanárként mind pedig némettanárként nagyon hasznosnak, az oktatásban és az egyéni tanulásban egyaránt jól alkalmazhatónak találom ezt a lapot. Diákjaimtól szintén egyértelműen pozitív visszajelzéseket kapok. Mindezen túl magánemberként is szívesen forgatom a magazint, bár megvallom, ritkán sikerül elvonatkoztatnom a tanár szemszögétől, szinte minden szöveget azzal a „hátsó gondolattal“ veszek a kezembe, vajon lehet-e hasznosítani a munkámban. Ennek a folyóiratnak esetében egyértelműen „igen“ a válasz. Mintaoldalak és megrendelőlap a www.magyarultanulok.com címen találhatók. Postai cím: Magyarul tanulo(o)k, 1195 Wien, Pf. 60. Tel.: 0664/462 98 10 Mag. Pathy Lívia Sulyok Vince EGYSZER ITT ÉLTEM ÉN IS A legjobb az lenne talán s talán a legkívánatosabb is: feloldódni a tengervíz ölelésében, beletűnni, örökre beleveszni a kéken homályzó ködökbe, a vizek mögötti párákba, igen, a tenger szépségesen üzenő kék hullámaiba, ebbe a nyugtató örök zúgásba, a partszegély arany homokján csak árva lábnyomom maradna egy időre, míg az újrázva partra szaladó habtarajok ki nem törölnék, ki nem mosnák, mint utolsó, biztos jeleit annak, hogy én is éltem, hogy itt éltem én is, itt járkáltam arany sugárözönben, itt ragyogtam ebben a parti tájban s itt sajogtak szívemben bánatok és furcsa, mert még ritkább, örömökitt éltem, innen vesztem bele a morajló vizekbe, a dörgő hullámzásba, idegen partok alatt, ahol lábnyomnyi jel se marad utánam a homokban. Kelemen Erzsébet Tavasz a télben Elhervadt mezők Tenyerembe rejtem a nefelejcsed Köztéri szónoklat Szónoklat. Köztér. Epigonkalászokat növeszt a napfény. Csokonai-est Alsóőrött Csokonai Vitéz Mihályra, a nagy magyar költőre emlékeztek halálának 200. évfordulója alkalmából 2005. március 5-én az alsóőri öreg iskolában, az UMSZ szervezésében. Előadást tartott a magyar költészet kiváló ismerője, Dr. Radics Jenőné, Éva néni, aki a budapesti Árpád Gimnázium tanára volt 32 éven át - s mióta nyugalomba vonult, Felsőlövőn él. Most is, mint Adyról, Babitsról, Illyés Gyuláról és Petőfiről szóló irodalmi estjei során szép számban gyűlt össze a közönség, mely különösen nagyra értékelte, hogy mennyi verset tud az előadó fejből idézni. Bevezetőjében a magyar irodalomtörténet folyamatában helyezte el az ünnepelt költő alakját, majd a gondolkodásmódját meghatározó francia felvilágosodás eszmevilágáról és költészetének formai uralkodó eleméről, a rokokóról beszélt. Színes képet vázolt fel a korról, a költő életútjáról és műveiről. Változatossá tette az előadást a közreműködő tíz szavaló, akiket Éva néni több ízben a lakásán készített elő a fellépésre. Lelkesedés és optimizmus áradt Donas Katalin hangjából, ahogy a Magyar, hajnal hasad c. verset mondta. Gyönyörű metaforikus képek és megszemélyesítések sorozata közepette adott hangot Gúthy Emma Rousseau elveinek és a magyar jobbágyok keservének Az estve c. költemény megszólaltatásakor. Őszinte, mély érzelmekkel átszőtt vallomásokat hallottunk a csodálatosan megformált Lilla-dalokban. A magyar szerelmi líra e remekeit könnyed, megkapó bájjal szavalták a szereplők. A Lillához c. vers előadója Szabó Claudia volt. A tavaszt Höfler-Bacsó Katalin mondta el, A rózsabimbóhoz címűt Radics Éva, a Keserédes-t Donas Katalin szólaltatta meg, a Tartózkodó ká-elem Kelemen László, A boldogság pedig Radics Éva előadásában hangzott el. A katonának besorozott kedvest Szabó Claudia siratta a Szegény Zsuzsi a táborozáskor c. versben. Ironikus, de egyben fájdalmas hangon szólt Hubbes Annamária a Jövendölés az első oskoláról a Somogyban c. költeményben. Vaskos humor, széles jókedv áradt a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz c. magyaros verselésű helyzetdalból, melynek sziporkázó előadásával Gúthy László a közönség önfeledt derűjét váltotta ki. Meghatóan szép előadásban hallhattuk a Tihanyi ekhóhoz c. verset, melyet Ihász Katalin mondott el. Könnyed formába bújtatott elkeseredettség szólalt meg a Reményhez c. versben, melyet Kapocs Zsuzsától hallottunk. Petőfi Sándor: Csokonai c. versét vidám, anekdotázó hangon Gúthy László mondta el. Mókás farsangi hangulatot idézett a Dorottya c. komikus eposz, melynek báli jelenetét Szabó Claudia, Höfler-Bacsó Katalin, Kelemen László, Gúthy László és Radics Éva adta elő. Az estet változatossá tette néhány korabeli dallammal CD-ről felcsendülő Csokonai-dal, melyet Faragó Laura énekelt, valamint a Virgonc Együttes lendületes, tüzes tánca. Radics Éva Szervátiusz Tibor: Etele Lengyel Ferenc Tartalmat látnak, szobrokat Szervátiusz Tibornak 75. születésnapja elé Naponta közeledünk, közeledünk az Úrhoz, így érkezünk meg magunkhoz is, a más-más agyagból gyárihoz. Közeledünk az anyaghoz, mindahhoz, ami tárgyi. Nekünk kell hozzá a tartalmat bensőnkben megtalálni. Tartalmat az anyagnak - föladat. Félig az úton járóknak, s félig azoknak akik a célba jutón tartalmat látnak, szobrokat (ott ahol mások csak törzset, márványt, vasat vagy bronzokat), mikben a sors meggörnyed. ... Mert ki a túlpartra evez, és híven mártja evezőit, sorsa úgy óvja: őrzi őt a legvégső tiszta időkig. ni Jelen számunk képei Szervátiusz Tibor kolozsvári születésű, Budapesten élő szobrászművész, kézművesek, mester ősök leszármazottja, Szervátiusz Jenő fia. A jelenkori magyar szobrászat kiemelkedő alakja, művei múzeumokban, kiállítótermekben és köztereken is megtekinthetők. Különös, erőt sugárzó alakokat mintáz, olyan emberi arcokat, amelyek összetéveszthetetlenek. Adyról készült arcszobra legendába illő, Petőfit mintázó fatörzse a múlandó fába zárt múlhatatlanság. Hasonló erőt sugárzanak többi szobrai is, a forrasztott fémből készült Dózsája (a Nemzeti Galéria kupolájában), kereszt nélküli Krisztus-szobra, vagy a kisplasztika határán járó kisméretű fa- és fémszobrai, a madonnák tíz- és tízféle változatai, Bartók vagy Kodály, Szabó Dezső vagy Németh László arca. Tárgyköre egyszerre egyetemes és magyar, az ősi motívumok mellett állandóan történelmet idéz, a magyar múlt legváltozatosabb korszakait. Győri millenniumi alkotása a honfoglalás korába röpít, az esztergomi híd hídfőjénél álló több tonnás domborműve is a múlt nagy alakjait ötvözi látványba. Egyik alkalommal, épp Bécsben így vallott műveiről: “Nagy szobraim mind drámaiak és mind a magyarság sorskérdéseihez kötődnek”. Ez a drámaiság érhető nyomon minden anyagban, amit keze megmintázott. A fafaragástól a bronzig, a szikár fémszerkezetektől a márványig minden egyes szobra tanú arra, hogy újszerű szobrászat úgy is művelhető, hogy az anyagból kibomló alakok megőrzik a felismerhetőség jegyeit. A művészi hitnek megtestesítői, hogy hagyományokba ágyazódva, azokat továbbéltetve is lehet érvényes művészetet teremteni. Közelgő 75. születésnapja alkalmából a Bécsi Napló ezúton köszönti Szervátiusz Tibort, a mestert.