Bécsi Napló, 2005 (26. évfolyam, 1-6. szám)

2005-03-01 / 2. szám

2005. március-április BÉCSI NAPLÓ Őrző a strázsán Folytatás a 9. oldalról Sándor, Kiss Ferenc jelentette, akik a „kinevelt ká­derekkel”, vagyis Ilia tíz tanítványával - köztük Baka Istvánnal, Zalán Tiborral, Fűzi Lászlóval - együtt szerepelnek e listán, amelyben ott vannak az Ilia „bizalmát élvező, már valamilyen pozícióban lévő kapcsolatok” ‘oszlop 13’ neve között Görömbei Andrásé is, egyedüliként Debrecenből. Nem csoda hát, hogy ilyen „hálózati háttérrel” és győri bencés diák előélettel tanulmányait és könyveit betiltották, illetve azok megjelenésére évekig kellett várnia. Kortársam tehetsége, tudása és szívós munkabí­rása mellett, talán a „létező szocializmus" alatt el­szenvedett megpróbáltatásai is hozzájárultak a tanári mesterség gyakorlásához szükséges nagyfo­kú empátiája, illetve türelme kialakulásához, amit egy évtizede a HITEL szerkesztőjeként, immár fő­szerkesztő-helyetteseként is gyümölcsöztet. Tanárként és tudósként egyaránt elismert tagja a magyar közösségnek, akinek az elmúlt évtizedek­ben több száz tanulmánya, írása jelent meg a külön­böző lapokban, folyóiratokban, számos könyvet szerkesztett és az 1977-ben publikált - Sinka István­ról szóló - könyve óta húsz újabb művét adták ki. Ezekből négy a megjelent esszéiből, tanulmányai­ból összeállított kitűnő válogatás (Ki viszi át...?/ 1986, A szavak értelme /1996, Létértelmezések / 1999, Irodalom & nemzeti önismeret/2003), ame­lyek Görömbei elmélyült elemzői talentumát, sok­irányúságát, esszéírói képességét és a népi írók esz­meisége iránti fogékonyságát egyaránt mutatják. A népi irodalom tudósa egyben a nemzetiségi magyar irodalmak legtájékozottabb, elismert hazai szakértője és közvetítője. Úttörő jelentőségű volt és máig egyedülálló 1977-ben elkészült doktori disszer­tációja, amely öt évvel később, „A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980” címmel jelent meg. Tanítványával Bertha Zoltánnal együtt írta meg a hetvenes évek romániai magyar irodalmát és állí­totta össze annak válogatott bibliográfiáját. Sok kiadást, kiegészítést, átdolgozást is megért a hatá­ron túli és a külhoni magyar írók irodalom bemuta­tását szolgáló sikeres tankönyve, a,­Lapjaink nem­zetiségi magyar irodalma”. Ehhez hozzájárul az, hogy 1989-92 között Helsinkiben, 1996-97-ben Bécsben volt vendégtanár az ottani egyetemen, 1992-ben megírta a magyar irodalom rövid törté­netét, amely magyarul, finnül és ukránul is megje­lent népszerű hungarológiai tankönyv. Hozzájárul az is, hogy szívesen látják és hívják a kitűnő tanárt a magyar közösségek az USA-tól Skandináviáig, Ró­mától, Párizsig, Londontól Münchenig és Bécsig min­denhová előadásra, avagy ünnepi beszédek tartá­sára. 2004 októberében őt hívták, őt tartották mél­tónak arra, hogy Borbándi Gyulát 85. születésnap­ján Münchenben köszöntse. Értékmentő, értékgyűjtő és értékfelmutató iroda­lomtörténetet művel. Szembeszáll azokkal a divatos, népszerű ám öntudatromboló irányzatok képvise­lőivel, akik szerint,, az irodalomnak az ügynélkü­lisége, az üdvössége...Nem népben és nemzetben kell gondolkodni, hanem alanyban és állítmány­ban... ” Görömbei vallja és vállalja, hogy irodal­­munk az egyén és a nemzeti közösség önismereté­nek, öntudatának legfontosabb bázisa, megnyi­latkozása volt minden időben...Az irodalomnak az emberi ló minden aspektusa tárgya lehet és le­gyen is­... Ezért nem létezik irodalmon kívüli terület. Az irodalom nem lehet más, mint létértel­mezés és térformálás, melyben a remekművek olyan értékek, amelyek az egyéni és a közösségi sorsot alakítani képesek. S teszik mindezt az er­kölcs és a minőség jegyében... Etika és esztétika egymást feltételező és egymásba fonódó fogal­mak. ” A szellemi és esztétikai minőségre, a maradandó értékekre ügyelő tudatosság, a teljességre törekvő tárgyszeretet és a szolidaritás jellemzi monográfiá­it. Meghatározó stílusjegye könyveinek az, hogy a tanár szellemi társsá avatja olvasóit, úgy segít eliga­zodni Nagy László, Sütő András, Csoóri Sándor és Nagy Gáspár alkotói világában, életművében, iro­dalmi helyük, szerepük megítélésében. Görömbei András­­ hőseihez hasonlóan életében és mun­kásságában maga is a „cselekvő történelmi jelenlé­tet” valósítja meg: ha kell a nemzet élő lelkiismere­teként, máskor önismeretre és önvállalásra intő pél­daként, négy gyermekét hűséges férjként nevelő csa­ládapaként, értékőrző alkotóként és közvetítőként, barátként mutatkozik meg. 1988 decemberében, az erdélyi menekültek meg­segítésében végzett kiemelkedő munkásságáért a kálvinista Rómában a Szent Anna Római Katolikus Plébániát tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány az akkor alapított Márton Áron Emlékérmével. Göröm­bei András szerényen állt ott az átvevők között. Ő nemcsak beszélt, hanem jó katolikusként társaival együtt cselekedett is az elűzött, megalázott és a falu­romboló önkényben megszomorított magyarok megsegítéséért. 2005. február 3-án a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma Teleki Pál Emlékérmet adományozott 60. születésnapján Dr. Görömbei Andrásnak, „a tu­dós államférfi humanista öröksége és a magyar­ság egyetemes ügyét szolgáló munkásságáért”. Bakos István Új kiadvány magyarul tanulóknak 2004 májusában új kiadvány látott napvilá­got azzal a céllal, hogy megkönnyítse, érdeke­sebbé és változatosabbá tegye azok munkáját, akik a magyar nyelv megtanulására vállalkoz­tak, ill. ezt a nyelvet tanítják. Ez a magazin nem tankönyvpótló, hanem egy szórakoztatva tanító segédanyag, amely egyaránt szól a magyart idegen nyelvként ta­nulókhoz valamint a külföldön élő, nyelvi tu­dásukat és országismeretüket bővíteni kívánó másod- ill. harmadgenerációs magyar anya­­nyelvűekhez. Ahogyan egy folyóiratot kézbe vesz az olva­só, hogy kikapcsolódjon, ugyanúgy kézbe ve­heti ezt a lapot és számára idegen nyelven ol­vasgathat, miközben nyelvtudását fejleszti. A különböző nehézségi fokozatú szövegek kö­zött mindenki talál magának megfelelőt. A ki­advány magazinjellege lehetővé teszi, hogy ak­tuális témákról olvashassunk. A szerkesztők rugalmasságát mutatja, hogy második számuk­ban már az első után kapott visszajelzéseket, kívánságokat is figyelembe véve a gyerekekre és a németet tanulókra is gondoltak, így a leg­fiatalabb olvasóktól a felnőttekig, a kezdőtől a nyelvvel bármilyen szinten foglalkozó olva­són át a nyelvvizsgára készülőig mindenki ta­lál magának csemegéznivalót. Az előszó és olvasói levelek után sajtófigyelő következik, amelyben különböző nehézségi fo­kozatú, a közlekedési lámpa színeivel jelölt szövegeket találhatunk a magyar sajtóból. S hogy a szótározás fáradságos munkája ne csök­kentse az olvasmányélményt, az egyes szöve­gek alatt található német és angol szómagyará­zatok segítik a megértést. Minden szöveghez a nehézségi fokozatnak megfelelő feladatsor kapcsolódik, amelyben szövegértési és nyelv­tani gyakorlatok szerepelnek. A Fókuszban című rész ezúttal nagyon ér­dekes, az interkulturális kommunikácóról szó­ló felmérés eredményét és a témához kapcso­lódó feladatsort tartalmaz. Az olvasó tehát itt sem passzív, kipróbálhatja saját tudását. Nem is marad bizonytalanságban megoldásai he­lyességét illetően, hiszen a magazin végén megtalálhatja a megoldásokat. Fontos része a lapnak az országismereti ro­vat. Bizonyára hozzásegít ahhoz, hogy a Ma­gyarországról eddig kialakult klisék megváltoz­zanak. Ezen túl pedig jó ötlet az ajándéksor­solás a megoldások beküldői között. A nyelv­tani elmélet és gyakorlat könnyen megérthető­­en segít rendszerezni az olvasó ismereteit. Ösztönző és bátorító hatással van bizonyá­ra a portrétár azon része, amelyből olyan sze­mélyeket ismerhetünk meg, „ akiknek már si­került“ elsajátítani a magyar nyelvet. Külön figyelmet érdemel a magazin szer­kesztősége: Kovács Tünde kiadó és főszerkesz­tő mellett Ausztriában, Magyarországon és Hollandiában élő munkatársai gondoskodnak arról, hogy tartalmas, értékes összeállítás ke­rüljön az olvasó kezébe. Összefoglalva mind szövegeivel, mind pedig nyelvtani magyarázataival azt a benyomást erősíti olvasóiban ez a színes, változatos ma­gazin, hogy lehet és érdemes megtanulni ezt a nyelvtanában nagyon logikus és csengésében zenei nyelvet. Én mind magyartanárként mind pedig né­mettanárként nagyon hasznosnak, az oktatás­ban és az egyéni tanulásban egyaránt jól al­­kalmazhatónak találom ezt a lapot. Diákjaim­tól szintén egyértelműen pozitív visszajelzése­ket kapok. Mindezen túl magánemberként is szívesen forgatom a magazint, bár megvallom, ritkán sikerül elvonatkoztatnom a tanár szem­szögétől, szinte minden szöveget azzal a „hát­só gondolattal“ veszek a kezembe, vajon le­het-e hasznosítani a munkámban. Ennek a fo­lyóiratnak esetében egyértelműen „igen“ a válasz. Mintaoldalak és megrendelőlap a www.magyarultanulok.com címen találhatók. Postai cím: Magyarul tanulo(o)k, 1195 Wien, Pf. 60. Tel.: 0664/462 98 10 Mag. Pathy Lívia Sulyok Vince EGYSZER ITT ÉLTEM ÉN IS A legjobb az lenne talán s talán a legkívánatosabb is: feloldódni a tengervíz ölelésében, beletűnni, örökre beleveszni a kéken homályzó ködökbe, a vizek mögötti párákba, igen, a tenger szépségesen üzenő kék hullámaiba, ebbe a nyugtató örök zúgásba, a partszegély arany homokján csak árva lábnyomom maradna egy időre, míg az újrázva partra szaladó habtarajok ki nem törölnék, ki nem mosnák, mint utolsó, biztos jeleit annak, hogy én is éltem, hogy itt éltem én is, itt járkáltam arany sugárözönben, itt ragyogtam ebben a parti tájban s itt sajogtak szívemben bánatok és furcsa, mert még ritkább, örömök­itt éltem, innen vesztem bele a morajló vizekbe, a dörgő hullámzásba, idegen partok alatt, ahol lábnyomnyi jel se marad utánam a homokban. Kelemen Erzsébet Tavasz a télben Elhervadt mezők Tenyerembe rejtem a nefelejcsed Köztéri szónoklat Szónoklat. Köztér. Epigonkalászokat növeszt a napfény. Csokonai-est Alsóőrött Csokonai Vitéz Mihályra, a nagy magyar költőre emlékeztek halálának 200. évfordulója alkalmából 2005. március 5-én az alsóőri öreg iskolában, az UMSZ szervezésében. Előadást tartott a magyar köl­tészet kiváló ismerője, Dr. Radics Jenőné, Éva néni, aki a budapesti Árpád Gimnázium tanára volt 32 éven át - s mióta nyugalomba vonult, Felsőlövőn él. Most is, mint Adyról, Babitsról, Illyés Gyuláról és Pe­tőfiről szóló irodalmi estjei során szép számban gyűlt össze a közönség, mely különösen nagyra értékelte, hogy mennyi verset tud az előadó fejből idézni. Bevezetőjében a magyar irodalomtörténet folya­matában helyezte el az ünnepelt költő alakját, majd a gondolkodásmódját meghatározó francia felvilá­gosodás eszmevilágáról és költészetének formai ural­kodó eleméről, a rokokóról beszélt. Színes képet vá­zolt fel a korról, a költő életútjáról és műveiről.­ Vál­tozatossá tette az előadást a közreműködő tíz sza­való, akiket Éva néni több ízben a lakásán készített elő a fellépésre. Lelkesedés és optimizmus áradt Donas Katalin hangjából, ahogy a Magyar, hajnal hasad c. verset mondta. Gyönyörű metaforikus ké­pek és megszemélyesítések sorozata közepette adott hangot Gúthy Emma Rousseau elveinek és a magyar jobbágyok keservének Az estve c. költemény meg­szólaltatásakor. Őszinte, mély érzelmekkel átszőtt vallomásokat hallottunk a csodálatosan megformált Lilla-dalokban. A magyar szerelmi líra e remekeit könnyed, megkapó bájjal szavalták a szereplők. A Lillához c. vers előadója Szabó Claudia volt. A ta­­vasz­t Höfler-Bacsó Katalin mondta el, A rózsabim­bóhoz címűt Radics Éva, a Keser­édes-t Donas Ka­talin szólaltatta meg, a Tartózkodó ká-elem Kele­men László, A boldogság pedig Radics Éva előadá­sában hangzott el.­­ A katonának besorozott ked­vest Szabó Claudia siratta a Szegény Zsuzsi a tábo­rozáskor c. versben. Ironikus, de egyben fájdalmas hangon szólt Hubbes Annamária a Jövendölés az első oskoláról a Somogyban c. költeményben. Vas­kos humor, széles jókedv áradt a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz c. magyaros verselésű hely­zetdalból, melynek sziporkázó előadásával Gúthy László a közönség önfeledt derűjét váltotta ki.­­ Meghatóan szép előadásban hallhattuk a Tihanyi ekhóhoz c. verset, melyet Ihász Katalin mondott el. Könnyed formába bújtatott elkeseredettség szólalt meg a Reményhez c. versben, melyet Kapocs Zsu­zsától hallottunk. Petőfi Sándor: Csokonai c. versét vidám, anekdotázó hangon Gúthy László mondta el. Mókás farsangi hangulatot idézett a Dorottya c. ko­mikus eposz, melynek báli jelenetét Szabó Claudia, Höfler-Bacsó Katalin, Kelemen László, Gúthy Lász­ló és Radics Éva adta elő. Az estet változatossá tette néhány korabeli dallammal CD-ről felcsendülő Cso­­konai-dal, melyet Faragó Laura énekelt, valamint a Virgonc Együttes lendületes, tüzes tánca. Radics Éva Szervátiusz Tibor: Etele ­Lengyel Ferenc Tartalmat látnak, szobrokat Szervátiusz Tibornak 75. születésnapja elé Naponta közeledünk, közeledünk az Úrhoz, így érkezünk meg magunkhoz is, a más-más agyagból gyárihoz. Közeledünk az anyaghoz, mindahhoz, ami tárgyi. Nekünk kell hozzá a tartalmat bensőnkben megtalálni. Tartalmat az anyagnak - föladat. Félig az úton járóknak, s félig azoknak akik a célba jutón tartalmat látnak, szobrokat (ott ahol mások csak törzset, márványt, vasat vagy bronzokat), mikben a sors meggörnyed. ... Mert ki a túlpartra evez, és híven mártja evezőit, sorsa úgy óvja: őrzi őt a legvégső tiszta időkig. ni Jelen számunk képei Szervátiusz Tibor kolozsvári születésű, Bu­dapesten élő szobrászművész, kézművesek, mester­ ősök leszármazottja, Szervátiusz Jenő fia. A jelenkori magyar szobrászat kiemelkedő alakja, művei múzeumokban, kiállítótermekben és köztereken is megtekinthetők. Különös, erőt sugárzó alakokat mintáz, olyan emberi arcokat, amelyek­­ összetéveszthetetle­­nek. Adyról készült arcszobra legendába illő, Petőfit mintázó fatörzse a múlandó fába zárt múlhatatlanság. Hasonló erőt sugárzanak töb­bi szobrai is, a forrasztott fémből készült Dó­zsája (a Nemzeti Galéria kupolájában), kereszt nélküli Krisztus-szobra, vagy a kisplasztika ha­tárán járó kisméretű fa- és fémszobrai, a ma­donnák tíz- és tízféle változatai, Bartók vagy Kodály, Szabó Dezső vagy Németh László arca. Tárgyköre egyszerre egyetemes és magyar, az ősi motívumok mellett állandóan történelmet idéz, a magyar múlt legváltozatosabb korsza­kait. Győri millenniumi alkotása a honfoglalás korába röpít, az esztergomi híd hídfőjénél álló több tonnás domborműve is a múlt nagy alak­jait ötvözi látványba. Egyik alkalommal, épp Bécsben így vallott műveiről: “Nagy szobraim mind drámaiak és mind a magyarság sorskér­déseihez kötődnek”. Ez a drámaiság érhető nyo­mon minden anyagban, amit keze megmintá­zott. A fafaragástól a bronzig, a szikár fémszer­kezetektől a márványig­­ minden egyes szobra tanú arra, hogy újszerű szobrászat úgy is mű­velhető, hogy az anyagból kibomló alakok meg­őrzik a felismerhetőség jegyeit. A művészi hit­nek megtestesítői, hogy hagyományokba ágya­zódva, azokat továbbéltetve is lehet érvényes művészetet teremteni. Közelgő 75. születésnapja alkalmából a Bé­csi Napló ezúton köszönti Szervátiusz Tibort, a mestert.

Next