Bécsi Napló, 2019 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2019-01-01 / 1. szám
2 BÉCSI NAPLÓ 2019* Január-február Határok nélkül Rendhagyó történelemkönyv Szokatlan tartalmú és hozzá horvát nyelvű történelmi olvasókönyv érkezett szerkesztőségünkbe. Mindjárt átlapozásakor feltűnik, hogy a középiskolásoknak írt munka messze túlmutat a nyelvhatá rokon, hiszen tematikáját tekintve ugyanúgy érinti a burgenlandi magyarokat, sőt, még a többséget alkotó német nyelvű diákokat is. Példaértékű vállalkozás, amivel foglalkozni kell. Az alábbiakban egyrészt bemutatjuk a könyvet, másrészt megkérdeztük az egyik szerzőt, Bencsics Miklóst, miben látja a feldolgozás fontosságát, időszerűségét? Egyáltalán, mi szolgáltatott alapot ahhoz, hogy olyan történelemkönyv jelenjen meg, aminek a ,,gradistyei" horvátok is részesei. Az október 1-jén bemutatott tankönyv, melynek címe Povijestgradiscanskih Hrvatov, tehát A gradistyei horvátok története a felső tagozatos 10-14 éves diákoknak készült. Mi adta az ötletet a könyv megírásához? Az alapötletet három történészkollégám adta, akik 1996-ban jelentették meg kétkötetes Geschichte des Burgenlandes - Festgabe an die Schüler der höheren Schulen anlässlich des Jubiläums 75 Jahre Burgenland c. tankönyveiket. A tartományi pénztárból adományozott „Festgabe” annyira többségi Burgenland központúra sikerült, hogy a burgenlandi (gradistyei) horvátok és magyarok is csak részlegesen tudták elfogadni azt a történelmet, amelyről az iskolában azt tanították, hogy nem részrehajló. Milyen elgondolás alapján született meg a könyv? Egy olyan tankönyv volt az elképzelésünk, amely nem klasszikus felülnézetből (ahogy az államtartó többségi nép) szemléli a történelmi eseményeket, hanem amennyire lehet a többségen belül élő nemzetiségi/kisebbségi szemszögből. Tehát mit tud/tudhat a kisebbségi ember, tanuló saját eredetéről, történelméről, kötődéséről és milyen érzülettel fogadja, ha csak a többségi, nemzetközi irányelvet követi a történelmi eseményekben a sajátja meg teljesen, vagy részben homályban marad? De ezt is olyan fordulattal próbáltuk megoldani, hogy a szomszédok klasszikus történelmén ne essen csorba, hiszen a valamikori nyugat-magyarországi horvátok, immár ötszáz éve magyarokkal, németekkel (osztrákokkal), szlovákokkal, morvákkal, zsidókkal és romákkal vállvetve védték, művelték, kivirágoztatták ezt a határ menti tájat és ezért a történelmükben is joguk van az egyenlőségre, akármilyen kisszámú a népességük a nemzeten belül. Mit jelent a könyv címében a gradistye kifejezés? Nem csak a mostani Burgenlandban élő horvátokról van szó, hanem Burgenland mellett Alsó-Ausztriában és Bécsben honos horvátokról, na meg a valamikori egység töredéke Magyarországon, számos valamikori és mostani falu Szlovákiában (Felvidéken) és Morvaországban is (akiket a kommunizmus alatt megsemmisítettek, mert az egész Csehszlovákia területére deportálással, büntetésből szétszórták őket). Tehát a „gradistye“-it nem politikai földrajzi értelemben kell használni, hanem a kulturális és népi egység (utódai azoknak akik a 16. sz. jöttek erre a területre) szemszögéből kell tekinteni. A könyv Zrínyi Miklóst és a kőszegi vár védőjét Jurisics Miklóst horvát gyökerűként mutatja be. Adott-e ez okot vitára a magyar történészekkel, hiszen őket magyarként tartják számon. Számos vitám is volt magyar(érzelmű) vitapartnerekkel, mert mindenki az, aminek vallja magát. Fuszen Jurisics a tengermelléki Zengben (Senj) született és a császárnak írt leveleit horvát cirill betűkkel írta alá. A szigetvári hős, Zrínyi Miklós birtokai is Horvátországban terültek el, igaz Horvátország a szentistváni Magyarország társországa volt Könyves Kálmán óta. Pont ezt akartuk egy kicsit helyre billenteni, hogy végre az értékekre nézzünk, ne arra ami elválaszt bennünket. Hogyan őrizhető meg az ősi horvát kultúra és nyelv? Mivel a 16. sz. tragikus fordulópontjaival szétszóródtak Ausztriába, Magyarországra, Olaszországba. Koszovóban a katolikus horvátok, a kultúra és a nyelv megőrzése az egyház feladata lett. Erre jó példa a győri egyházmegye győri és bécsi Pázmáneum papképzése. Sajnos a horvát népesség szép csendesen átvette a szomszédos népek kultúrájából, szokásaiból, dalaiból, ételeiből - az új mentalitást, amit manapság az anyaországi horvátok azonnal észrevesznek - sőt föl is hánytorgatnak. Milyen témákat ismertet meg a tanulókkal a tankönyv, amelyekkel eddig nem találkoztak? Olyan témákkal foglalkozunk, mint például hogyan is hatott a nemzeti öntudat ébredése az egyes régiókban, mi történt a schwechati/pandorfi csatában, milyen is volt Jellasics csapatainak átvonulása a Hanságon, Lövőn, majd a magyar horvát falvakon, az Első Világháború, amelyben a kis horvát falvak aránylag nagy veszteséget szenvedtek el vagy például hogyan viselkedtek a nyugat-magyarországi horvátok a Saint Germaini és Trianoni békekötés után. A könyv további érdekessége, hogy 430 kép, illusztráció, térkép mellett négynyelvű (gradistyei horvát - horvát - német - magyar) névjegyzéket és fogalommagyarázatot is tartalmaz. Jobbult e a horvát kisebbség helyzete Ausztria és a környező országokban az EU-ba való belépéssel? Ezt a kérdést is felvetjük a könyvben, gondolkodásra késztetjük a fiatalokat, hogy erre a kérdésre a történelmi tények értékelése alapján adják meg saját válaszukat. Kalmár Eszter kcsp-ösztöndíjas TÁMOGATÁSI KÉRELEM Támogatási akciónk 2002. júniusi beindítása óta - ide értve az Őrség naptárunk révén átutalt adományokat - 2018/6. számában közzétett 104.937,13 euró 2019- január 21-ig az alábbi hozzájárulásokkal növekedett: A támogatások eddig befolyt teljes összege 108.937,63 euró. Hálás köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal lehetővé teszik a Bécsi Magyar Otthon fenntartását, amely a legkülönbözőbb rendezvények, társas összejövetelek mellett a Bécsi Magyar Iskolának is otthonul szolgál. Mag. Hollós József elnök Dr. Seidler Andrea főtitkár Tánczos Zoltán pénztáros További támogatások az alábbi bankfolyószámlára utalhatók át: P.S.K., A1010 Wien, Georg Coch-Platz 1, Bankleitzahl/Bankirányítószám 60000, Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, kontószám 7255731, IBAN AT55 6000 0000 0725 5731 BIC OPSKATWW Adorján István 30,00 Ágoston József 15,00 Albert Elisabeth 30,00 Albert Ludwig, Dr. 50,00 Aved Levente, Dr. 50,00 Balázs Péter 25,00 Balikó László, Dr 30,00 Balog Pál 15,00 Balogh Ádám, Prof. 50,00 Bazsó Ferenc 20,00 Beck Andreas, Dr. 30,00 Bede Mária 20,00 Bekeny Irene 20,00 Béres Georg 98,00 Berger Mária, Mag.pharm. 20,00 Bódi Franz 20,00 Czingraber Aladár 100,00 Csernay Árpád, Dr. 40,00 Csipkó László 20,00 Csongvai Mária 20,00 Demeter Györgyi 50,00 Dornberger Molnár Éva, Dr. 20,00 Dombi Csaba 37,00 Donas Katharina 15,00 Duris Pál, Mag. 30,00 Endrédi Barnabás 15,00 Erlanz Franz 35,00 Fulger Margareta 25,00 Fodor Mária - Ilona Stüberl 100,00 Fónyad Pál 15,00 Gall Mária 20,00 Gáspár János 10,00 Gasztonyi Katalin 20,00 Gerzsenyi Enikő 15,00 Goessl Irén, Dr. 50,00 Gombár Rozália 25,00 Guthy Emma 20,00 Gyöngyösi István 20,00 Haas Erzsébet 40,00 Hajdú Ildikó 10,00 Horváth Parschiva 30,00 Höher Judit, Mag. 40,00 István Anna 20,00 Iván Zsuzsanna 16,50 Izay Gábor 25,00 János Árpád 20,00 JánosJulius, Dr 30,00 Juhász Árpád, Sen. 40,00 Jusits István, Dr. 50,00 Rántás István 100,00 Kemenesi Ferenc 50,00 Koller Manfred 30,00 Kovács Tibor, Mag. theol. 10,00 Köves Zsuzsanna, Mag. 200,00 Krause Walter, Dr. 20,00 Kraxner Josef 30,00 Kriston Eveline 70,00 Kálmán Sándor 50,00 Lauringer Peter, Dr. 30,00 Lauringer Wilhelm 20,00 Lelley Tamás, Dr. 30,00 Linke/Gecse Mária 20,00 Liszka Kristóf, Dr. 30,00 Löschl Josef 30,00 Loss Dominik & Eszter 10,00 Markovics Róbert, Dr. 100,00 Mészáros Helga 10,00 Németh Péter, Dl 30,00 Pálfi György 20,00 Palotai Tamás, Dr. 50,00 Pongrácz Vilmos 30,00 Prikler Paul, Dl 50,00 Ráduly Etelka, Dr. 30,00 Retek József 30,00 Scheibler Mátyás, Dl 50,00 Schindler Tibor, Dr. 30,00 Simonffy Erika 15,00 Szabó Claudia 15,00 Szabó Ernő, Mag. 10,00 Szabó Margit 20,00 Szegő Johann 25,00 Szekeres Imre, Dl 20,00 Szentkereszty György, Dr. 200,00 Teri-Berkenhoff Evelyn Ágnes 30,00 Tornyay Erzsébet 20,00 Udvari Katalin, Mag.pharm. 50,00 UmlauffJulius 15,00 Vadász Gabriel 25,00 Vadon Mária, Dr. 50,00 Vargha Tamás 25,00 Vencser László, Dr. 20,00 Veressné Katalin 20,00 Zaják András 15,00 Összesen: 3 281,50 Napló postája Felhívás Kedves Olvasóink, Támogatóink! Az idén 40. évfolyamába lép a Bécsi Napló, Ausztria, az utóbbi időben Nyugat-Európa egyetlen magyar nyelvű újságja. Már csak ebben az összefüggésben is érthető, mekkora jelentőséget lehet neki tulajdonítani. Amenynyiben az elmúlt négy évtizedet tekintjük, megállapítható, hogy nem kis munkát vállalt magára a lap szerkesztősége, amikor európai szellemiségű fórumként információk és közéletű, az egyetemes magyarságot érintő problémák feltárásával és terjesztésével az összetartás jegyében látja el feladatát. A szándék és a célirányosság hatásfoka a lap iránti érdeklődésen, olvasottságán mérhető le. Kétségtelen, bizonyos szellemi igényesség korlátokat is szabhat azok felé, akik inkább boulevard lapok szintjén főleg szenzációs hírek terjesztésében vélik az írott sajtó küldetését. Az ilyen nézetekkel aligha lehet versenyezni. Éppen ezért azok felé akarjuk felkelteni és tartani a Bécsi Naplóra irányuló figyelmet, akik színvonal és megjelenés vonatkozásában szabad, véleményeket egyeztető fórumként ítélik meg a lap rendeltetését és további kiadását. Mint laptulajdonosnak és kiadónak nagyon fontos, hogyan lehet biztosítani a kéthavonta, 2500 példányban 12 A3-as oldalon megjelenő lap zavartalan megjelenését. A szellemi eszközök mellett nélkülözhetetlen az anyagi előfeltételek előteremtése, ami elsősorban olvasóinkon, támogatóinkon múlik. Nélkülözhetetlen a kiadó, ill. szerkesztőség és az olvasók közötti élő kapcsolat, ami annyit jelent, hogy elvárjuk a véleménynyilvánítást, mert csak ezen keresztül mérhető a Bécsi Napló elfogadottsága. Ezen túlmenően azonban feltételezhető, hogy országhatárokon túlnyúlóan valamennyi olvasó, érdeklődő nélkülözhetetlennek tartja a Bécsi Napló fenntartását, s ezért lehetőség szerint előfizetésével, támogatásával hozzájárul a lap minőségének és megjelenésének biztosításához. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége minél több magyar figyelmébe ajánlja a Bécsi Naplót és kéri, legyen megrendelője, olvasója, támogatója. Köszönettel: Mag. Hollós József elnök Ellentétek szítása Budapesten felkavarta az érzelmeket a Parlament közelében lévő Nagy Imre-szobor eltávolítása. A szobrot kormányhatározatra restaurálási céllal műterembe szállították, hogy aztán - hírek szerint - a Jászai Mari téren helyezzék el. Helyén, a Mártírok terén az 1919-es vörös terror áldozatainak korábbi emlékművét állítják vissza. Az ezzel kapcsolatos viták újfent felszínre dobták a jobb- és baloldali ellentéteket, amikre nincs semmi szükség. Valami ördögi dialektika szerint ellentétek, ellenségkép nélkül nem tud meglenni Magyarország. Nem csak Nagy Imréhez, de az 1956-os forradalom emlékéhez is méltatlan „szoborügyben” háborút kezdeni, mintha nem lennének más, átfogóbb kérdések, amiket egyedül nemzeti összefogással lehet megoldani. A szoboregyüttes elszállítása ellen tiltakozott Nagy Imre unokája és a Nagy Imre Társaság, de alkotója Varga Tamás szobrász is. Az alábbi verset Nagy Imre emlékének ajánlja az Egyetemi ifjúság egyik 1956-os szerkesztője, az október 23-i diáktüntetés egyik bölcsészkari szervezője. Emléksorok egy áldozatról Nagy Imre emlékének Utca nem őrzi nevét, mosolya is már fakulóban régi felvételeken, s bár vannak még, akik érzik kézszorítása melegét, s idézik utolsó hátrahagyott szavait, az újonnan születettnek ő már csak adalék, túl egyszerű, köznapi két név. Meg kellett halnia: így kívánta a százcselű végzet. Sértett démonok engesztelésére vére kiomlott, s kellett a test a habarcsba, az alapozásba, amelyre a relatív jólét csálé Dévavára fölépült. (Ingatag falain, aki látja, olvashatja az írást: „Kaparj kurta. Ne szólj szám, s nem fáj a fejünk”) Utca nem őrzi nevét, s aki szólna ma róla, csak így szól: nem e világra való volt ennyi naiv bizalom. És mégis, túl szavakon, most és minden időben, mindenütt, ahol pár magyar összehajol. (1980) Gömöri György Meglátások és jóslatok Folytatás az 1. oldalról gondokkal küszködik az újságírás, megjelenik a kacsának nevezett, szárnyra kelt híresztelés, aminek egyre -másra fel lehet ülni. Közhelyként ismert a „meg nem erősített hírek szerint" toldalék, amit nem lehetett sem bizonyítani, sem cáfolni, ellenben mozgásba hozta az unatkozó újságolvasókat, rádióhallgatókat. Csakhogy az igazságra, tényszerűségre való törekvés annyira íratlan törvénnyé vált, hogy minden magára valamit adó média hitelességre törekedett tudósításaiban. Uborkaszezon manapság lehet akár télen is, s hogy felkeltsék a befutott riporterek olvasóik, hallgatóik, nézőik figyelmét, szokásuktól eltérően kitalálnak olyan történeteket, amik megtörténhettek, valójában azonban nélkülözik a tényeket. Legutóbb éppen a rangos Der Spiegel még rangosabb munkatársa kénytelen volt beismerni, hogy valóságos történetei közé „becsúszott” néhány kitaláció is. Hasonló eset hozta izgalomba az újságolvasókat. Miután éppenséggel az Európai Unió megreformálásával kapcsolatos „kiáltvány“ látott napvilágot, rákérdeztek a kétkedők bizonyos idézetekként hozott megfogalmazásokra, amik végül is nem találhatók az idézett személy írásai között. Régi, hagyományos módon ilyenkor elemi elvárás, hogy az illető bocsánatot kérjen megtévesztő lépéséért. De nem így manapság; egyre-másra látnak napvilágot a cáfolatok, amik többek között az elmaradt bocsánatkérés miatt is törtek felszínre, nemde a kezdeményező, agitátorként fellépő személy a tények helyett egész oldalas újságcikkben mellébeszéléssel akarta kivágni magát a kellemetlen helyzetből. Fentebbi felsorolásban tudatosan kerültük nevek felfedését, ugyanis nem a leleplezés szándéka, mint inkább az elharapózó, már-már mentalitássá burjánzó állítólagos állítások tényére kívánjuk felhívni a figyelmet. Aki együtt akar haladni a korral, még államfőként is kevésbé az illetékes intézményekkel, parlamenttel, pártokkal tárgyalja meg elgondolásait, hanem twitteren nyilatkoztatja ki előbb, így aztán nem érheti meglepetés a közvéleményt. Ezt átláthatóságnak is lehetne nevezni, ha nem is kell okvetlen komolyan venni. A megtévesztésnek, félretájékoztatásnak legújabb változata a Fake News. Ezzel a lehetőséggel bárki élhet, aki internetközelbe kerül vagy benne is van. Eltekintve a mármár áttekinthetetlen információ-árat adattól az átlagolvasó roppant kényelmesnek találja, ha a képernyő előtt ülve helyből körbejárhatja a világot abban a tévhitben, hogy mindenről tájékozott, nem is gondolva arra, mi mindennek ül fel a feltételezett, vagy éppenséggel kitalált, tehát meg nem történt események olvastán. Itt már nem létezik sem törvényesség, sem pedig korlátozottság, hiszen bárki igénybe veheti a tömegtájékoztatásnak ezt az eszközét. Roppant veszélyes információs eszköz, ami a legsötétebb babonák világát idézi fel, csak éppen politikai célzattal, az ellenfél lejáratásával, sőt, bevádolásával. Annyira beleette magát a mindennapokba, hogy idestova még azt is kétségbe kell vonni, vajon felkelt-e a nap, különösen ha az interneten éppen az ellenkezője olvasható. Babonából, megszokásból boldogságot, szerencsét szoktunk kívánni az új év kezdetén. Ha már a kívánságoknál tartunk, nagyon nagy szükség lenne a nélkülözhetetlen tisztánlátásra, mert különben félő, hogy egyfajta bábeli zűrzavar uralkodik el rajtunk, amikor már nem hagyatkozhatunk a józan észre, érzékszerveinkre. Meg kell szabadulnunk a teljes és helyes tájékoztatás és tájékozódás illúziójától, és ezáltal talán lehetővé válik az a kritikus távolságtartás, hogy kétkedve fogadunk minden újdonságot. Ez ugyan rossz közérzettel jár, mégis inkább legyen rossz a közérzetünk - de legalább tudjuk, mitől van ez - mintsem a látszatok, kitalációk bűvkörébe temetkezünk. Pannonicus