Bécsi Napló, 2019 (40. évfolyam, 1-6. szám)

2019-01-01 / 1. szám

2 BÉCSI NAPLÓ 2019* Január-február Határok­ nélkül Rendhagyó történelemkönyv Szokatlan tartalmú és hozzá horvát nyelvű tör­ténelmi olvasókönyv érkezett szerkesztőségünkbe. Mindjárt átlapozásakor feltűnik, hogy a középisko­lásoknak írt munka messze túlmutat a nyelvhatá­­ rokon, hiszen tematikáját tekintve ugyanúgy érinti a burgenlandi magyarokat, sőt, még a többséget alkotó német nyelvű diákokat is. Példaértékű vál­lalkozás, amivel foglalkozni kell. Az alábbiakban egyrészt bemutatjuk a könyvet, másrészt megkér­deztük az egyik szerzőt, Bencsics Miklóst, miben látja a feldolgozás fontosságát, időszerűségét? Egy­általán, mi szolgáltatott alapot ahhoz, hogy olyan történelemkönyv jelenjen meg, aminek a ,,gradis­­tyei" horvátok is részesei. Az október 1-jén bemutatott tankönyv, mely­nek címe Povijestgradiscanskih Hrvatov, tehát A gradistyei horvátok története a felső tagozatos 10-14 éves diákoknak készült. Mi adta az ötletet a könyv megírásához? Az alapötletet három történészkollégám adta, akik 1996-ban jelentették meg kétkötetes Ge­schichte des Burgenlandes - Festgabe an die Schüler der höheren Schulen anlässlich des Jubiläums 75 Jah­re Burgenland c. tankönyveiket. A tartományi pénz­tárból adományozott „Festgabe” annyira többségi Burgenland központúra sikerült, hogy a burgenlandi (gradistyei) horvátok és magyarok is csak részlege­sen tudták elfogadni azt a történelmet, amelyről az iskolában azt tanították, hogy nem részrehajló. Milyen elgondolás alapján született meg a könyv? Egy olyan tankönyv volt az elképzelésünk, amely nem klasszikus felülnézetből (ahogy az államtartó többségi nép) szemléli a történelmi eseményeket, hanem amennyire lehet a többségen belül élő nem­­zetiségi/kisebbségi szemszögből. Tehát mit tud/tud­­hat a kisebbségi ember, tanuló saját eredetéről, tör­ténelméről, kötődéséről és milyen érzülettel fogad­ja, ha csak a többségi, nemzetközi irányelvet követi a történelmi eseményekben a sajátja meg teljesen, vagy részben homályban marad? De ezt is olyan for­dulattal próbáltuk megoldani, hogy a szomszédok klasszikus történelmén ne essen csorba, hiszen a valamikori nyugat-magyarországi horvátok, immár ötszáz éve magyarokkal, németekkel (osztrákok­kal), szlovákokkal, morvákkal, zsidókkal és romák­kal vállvetve védték, művelték, kivirágoztatták ezt a határ menti tájat és ezért a történelmükben is jo­guk van az egyenlőségre, akármilyen kisszámú a népességük a nemzeten belül. Mit jelent a könyv címében a gradistye kifejezés? Nem csak a mostani Burgenlandban élő hor­­vátokról van szó, hanem Burgenland mellett Al­­só-Ausztriában és Bécsben honos horvátokról, na meg a valamikori egység töredéke Magyarországon, számos valamikori és mostani falu Szlovákiában (Felvidéken) és Morvaországban is (akiket a kom­munizmus alatt megsemmisítettek, mert az egész Csehszlovákia területére deportálással, büntetés­ből szétszórták őket). Tehát a „gradistye“-it nem politikai földrajzi értelemben kell használni, ha­nem a kulturális és népi egység (utódai azoknak akik a 16. sz. jöttek erre a területre) szemszögéből kell tekinteni. A könyv Zrínyi Miklóst és a kőszegi vár védőjét Jurisics Miklóst horvát gyökerűként mutatja be. Adott-e ez okot vitára a magyar történészekkel, hiszen őket magyarként tartják számon. Számos vitám is volt magyar(érzelmű) vitapart­nerekkel, mert mindenki az, aminek vallja magát. Fu­szen Jurisics a tengermelléki Zengben (Senj) szü­letett és a császárnak írt leveleit horvát cirill betűk­kel írta alá. A szigetvári hős, Zrínyi Miklós birtokai is Horvátországban terültek el, igaz Horvátország a szentistváni Magyarország társországa volt Köny­ves Kálmán óta. Pont ezt akartuk egy kicsit helyre billenteni, hogy végre az értékekre nézzünk, ne arra ami elválaszt bennünket. Hogyan őrizhető meg az ősi horvát kultúra és nyelv? Mivel a 16. sz. tragikus fordulópontjaival szétszó­ródtak Ausztriába, Magyarországra, Olaszországba. Koszovóban a katolikus horvátok, a kultúra és a nyelv megőrzése az egyház feladata lett. Erre jó pél­da a győri egyházmegye győri és bécsi Pázmáneum papképzése. Sajnos a horvát népesség szép csendesen átvette a szomszédos népek kultúrájából, szokásaiból, da­laiból, ételeiből - az új mentalitást, amit manapság az anyaországi horvátok azonnal észrevesznek - sőt föl is hánytorgatnak. Milyen témákat ismertet meg a tanulókkal a tankönyv, amelyekkel eddig nem találkoztak? Olyan témákkal foglalkozunk, mint például ho­gyan is hatott a nemzeti öntudat ébredése az egyes régiókban, mi történt a schwechati/pandorfi csatá­ban, milyen is volt Jellasics csapatainak átvonulása a Hanságon, Lövőn, majd a magyar horvát falvakon, az Első Világháború, amelyben a kis horvát falvak aránylag nagy veszteséget szenvedtek el vagy példá­ul hogyan viselkedtek a nyugat-magyarországi hor­vátok a Saint Germaini és Trianoni békekötés után. A könyv további érdekessége, hogy 430 kép, il­lusztráció, térkép mellett négynyelvű (gradistyei horvát - horvát - német - magyar) névjegyzéket és fogalommagyarázatot is tartalmaz. Jobbult e a horvát kisebbség helyzete Ausztria és a környező országokban az EU-ba való belé­péssel? Ezt a kérdést is felvetjük a könyvben, gondolko­dásra késztetjük a fiatalokat, hogy erre a kérdésre a történelmi tények értékelése alapján adják meg saját válaszukat. Kalmár Eszter kcsp-ösztöndíjas TÁMOGATÁSI KÉRELEM Támogatási akciónk 2002. júniusi beindítása óta - ide értve az Őrség naptárunk révén átutalt adományokat - 2018/6. számában közzétett 104.937,13 euró 2019- január 21-ig az alábbi hozzájárulásokkal növekedett: A támogatások eddig befolyt teljes összege 108.937,63 euró. Hálás köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal lehetővé teszik a Bécsi Magyar Otthon fenntartását, amely a legkülönbözőbb rendezvények, társas összejövetelek mellett a Bécsi Magy­ar Iskolának is otthonul szolgál. Mag. Hollós József elnök Dr. Seidler Andrea főtitkár Tánczos Zoltán pénztáros További támogatások az alábbi bankfolyószámlára utalhatók át: P.S.K., A1010 Wien, Georg Coch-Platz 1, Bankleitzahl/Bankirányítószám 60000, Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, kontószám 7255731, IBAN AT55 6000 0000 0725 5731 BIC OPSKATWW Adorján István 30,00 Ágoston József 15,00 Albert Elisabeth 30,00 Albert Ludwig, Dr. 50,00 Aved Levente, Dr. 50,00 Balázs Péter 25,00 Balikó László, Dr 30,00 Balog Pál 15,00 Balogh Ádám, Prof. 50,00 Bazsó Ferenc 20,00 Beck Andreas, Dr. 30,00 Bede Mária 20,00 Bekeny Irene 20,00 Béres Georg 98,00 Berger Mária, Mag.pharm. 20,00 Bódi Franz 20,00 Czingraber Aladár 100,00 Csernay Árpád, Dr. 40,00 Csipkó László 20,00 Csongvai Mária 20,00 Demeter Györgyi 50,00 Dornberger Molnár Éva, Dr. 20,00 Dombi Csaba 37,00 Donas Katharina 15,00 Duris Pál, Mag. 30,00 Endrédi Barnabás 15,00 Erlanz Franz 35,00 Fulger Margareta 25,00 Fodor Mária - Ilona Stüberl 100,00 Fónyad Pál 15,00 Gall Mária 20,00 Gáspár János 10,00 Gasztonyi Katalin 20,00 Gerzsenyi Enikő 15,00 Goessl Irén, Dr. 50,00 Gombár Rozália 25,00 Guthy Emma 20,00 Gyöngyösi István 20,00 Haas Erzsébet 40,00 Hajdú Ildikó 10,00 Horváth Parschiva 30,00 Höher Judit, Mag. 40,00 István Anna 20,00 Iván Zsuzsanna 16,50 Izay Gábor 25,00 János Árpád 20,00 JánosJulius, Dr 30,00 Juhász Árpád, Sen. 40,00 Jusits István, Dr. 50,00 Rántás István 100,00 Kemenesi Ferenc 50,00 Koller Manfred 30,00 Kovács Tibor, Mag. theol. 10,00 Köves Zsuzsanna, Mag. 200,00 Krause Walter, Dr. 20,00 Kraxner Josef 30,00 Kriston Eveline 70,00 Kálmán Sándor 50,00 Lauringer Peter, Dr. 30,00 Lauringer Wilhelm 20,00 Lelley Tamás, Dr. 30,00 Linke/Gecse Mária 20,00 Liszka Kristóf, Dr. 30,00 Löschl Josef 30,00 Loss Dominik & Eszter 10,00 Markovics Róbert, Dr. 100,00 Mészáros Helga 10,00 Németh Péter, Dl 30,00 Pálfi György 20,00 Palotai Tamás, Dr. 50,00 Pongrácz Vilmos 30,00 Prikler Paul, Dl 50,00 Ráduly Etelka, Dr. 30,00 Retek József 30,00 Scheibler Mátyás, Dl 50,00 Schindler Tibor, Dr. 30,00 Simonffy Erika 15,00 Szabó Claudia 15,00 Szabó Ernő, Mag. 10,00 Szabó Margit 20,00 Szegő Johann 25,00 Szekeres Imre, Dl 20,00 Szentkereszty György, Dr. 200,00 Teri-Berkenhoff Evelyn Ágnes 30,00 Tornyay Erzsébet 20,00 Udvari Katalin, Mag.pharm. 50,00 UmlauffJulius 15,00 Vadász Gabriel 25,00 Vadon Mária, Dr. 50,00 Vargha Tamás 25,00 Vencser László, Dr. 20,00 Veressné Katalin 20,00 Zaják András 15,00 Összesen: 3 281,50 Napló postája Felhívás Kedves Olvasóink, Támogatóink! Az idén 40. évfolyamába lép a Bécsi Nap­ló, Ausztria, az utóbbi időben Nyugat-Euró­­pa egyetlen magyar nyelvű újságja. Már csak ebben az összefüggésben is érthető, mekkora jelentőséget lehet neki tulajdonítani. Ameny­­nyiben az elmúlt négy évtizedet tekintjük, megállapítható, hogy nem kis munkát vállalt magára a lap szerkesztősége, amikor európai szellemiségű fórumként információk és köz­életű, az egyetemes magyarságot érintő prob­lémák feltárásával és terjesztésével az össze­tartás jegyében látja el feladatát. A szándék és a célirányosság hatásfoka a lap iránti érdeklődésen, olvasottságán mérhető le. Kétségtelen, bizonyos szellemi igényesség kor­látokat is szabhat azok felé, akik inkább bou­levard lapok szintjén főleg szenzációs hírek terjesztésében vélik az írott sajtó küldetését. Az ilyen nézetekkel aligha lehet versenyezni. Ép­pen ezért azok felé akarjuk felkelteni és tartani a Bécsi Naplóra irányuló figyelmet, akik szín­vonal és megjelenés vonatkozásában szabad, véleményeket egyeztető fórumként ítélik meg a lap rendeltetését és további kiadását. Mint laptulajdonosnak és kiadónak na­gyon fontos, hogyan lehet biztosítani a két­havonta, 2500 példányban 12 A3-as oldalon megjelenő lap zavartalan megjelenését. A szellemi eszközök mellett nélkülözhetetlen az anyagi előfeltételek előteremtése, ami el­sősorban olvasóinkon, támogatóinkon múlik. Nélkülözhetetlen a kiadó, ill. szerkesztő­ség és az olvasók közötti élő kapcsolat, ami annyit jelent, hogy elvárjuk a véleménynyil­vánítást, mert csak ezen keresztül mérhető a Bécsi Napló elfogadottsága. Ezen túlme­nően azonban feltételezhető, hogy ország­határokon túlnyúlóan valamennyi olvasó, érdeklődő nélkülözhetetlennek tartja a Bé­csi Napló fenntartását, s ezért lehetőség sze­rint előfizetésével, támogatásával hozzájá­rul a lap minőségének és megjelenésének biztosításához. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szer­vezetek Központi Szövetsége minél több ma­gyar figyelmébe ajánlja a Bécsi Naplót és kéri, legyen megrendelője, olvasója, támogatója. Köszönettel: Mag. Hollós József elnök Ellentétek szítása Budapesten felkavarta az érzelmeket a Parlament közelében lévő Nagy Imre-szobor eltávolítása. A szob­rot kormányhatározatra restau­rálási céllal műterem­be szállították, hogy aztán - hírek szerint - a Jászai Mari téren helyezzék el. Helyén, a Mártírok terén az 1919-es vörös terror áldozatainak korábbi emlékmű­vét állítják vissza. Az ezzel kapcsolatos viták újfent fel­színre dobták a jobb- és baloldali ellentéteket, amikre nincs semmi szükség. Valami ördögi dialektika sze­rint ellentétek, ellenségkép nélkül nem tud meglenni Magyarország. Nem csak Nagy Imréhez, de az 1956-os forradalom emlékéhez is méltatlan „szoborügyben” háborút kezdeni, mintha nem lennének más, átfogóbb kérdések, amiket egyedül nemzeti összefogással lehet megoldani. A szoboregyüttes elszállítása ellen tilta­kozott Nagy Imre unokája és a Nagy Imre Társaság, de alkotója Varga Tamás szobrász is. Az alábbi verset Nagy Imre emlékének ajánlja az Egyetemi ifjúság egyik 1956-os szerkesztője, az ok­tóber 23-i diáktüntetés egyik bölcsészkari szervezője. Emléksorok egy áldozatról Nagy Imre emlékének Utca nem őrzi nevét, mosolya is már fakulóban régi felvételeken, s bár vannak még, akik érzik kézszorítása melegét, s idézik utolsó hátrahagyott szavait, az újonnan születettnek ő már csak adalék, túl egyszerű, köznapi két név. Meg kellett halnia: így kívánta a százcselű végzet. Sértett démonok engesztelésére vére kiomlott, s kellett a test a habarcsba, az alapozásba, amelyre a relatív jólét csálé Dévavára fölépült. (Ingatag falain, aki látja, olvashatja az írást: „Kaparj kurta. Ne szólj szám, s nem fáj a fejünk”) Utca nem őrzi nevét, s aki szólna ma róla, csak így szól: nem e világra való volt ennyi naiv bizalom. És mégis, túl szavakon, most és minden időben, mindenütt, ahol pár magyar összehajol. (1980) Gömöri György Meglátások és jóslatok Folytatás az 1. oldalról gondokkal küszködik az újságírás, megjelenik a kacsának nevezett, szárnyra kelt híresztelés, aminek egyre -másra fel lehet ülni. Közhelyként ismert a „meg nem erősített hírek szerint" tol­dalék, amit nem lehetett sem bizonyítani, sem cáfolni, ellenben mozgásba hozta az unatkozó újságolvasókat, rádióhallgatókat. Csakhogy az igazságra, tényszerűségre való törekvés annyi­ra íratlan törvénnyé vált, hogy minden magára valamit adó média hitelességre törekedett tudó­sításaiban. Uborkaszezon manapság lehet akár télen is, s hogy felkeltsék a befutott riporterek olvasóik, hallgatóik, nézőik figyelmét, szoká­suktól eltérően kitalálnak olyan történeteket, amik megtörténhettek, valójában azonban nél­külözik a tényeket. Legutóbb éppen a rangos Der Spiegel még rangosabb munkatársa kény­telen volt beismerni, hogy valóságos történetei közé „becsúszott” néhány kitaláció is. Hasonló eset hozta izgalomba az újságol­vasókat. Miután éppenséggel az Európai Unió megreformálásával kapcsolatos „kiáltvány“ látott napvilágot, rákérdeztek a kétkedők bizo­nyos idézetekként hozott megfogalmazásokra, amik végül is nem találhatók az idézett sze­mély írásai között. Régi, hagyományos módon ilyenkor elemi elvárás, hogy az illető bocsá­natot kérjen megtévesztő lépéséért. De nem így manapság; egyre-másra látnak napvilágot a cáfolatok, amik többek között az elmaradt bocsánatkérés miatt is törtek felszínre, nemde a kezdeményező, agitátorként fellépő személy a tények helyett egész oldalas újságcikkben mellébeszéléssel akarta kivágni magát a kel­lemetlen helyzetből. Fentebbi felsorolásban tudatosan kerültük nevek felfedését, ugyanis nem a leleplezés szándéka, mint inkább az elharapózó, már-már mentalitássá burjánzó állítólagos állítások tényére kívánjuk felhív­ni a figyelmet. Aki együtt akar haladni a korral, még ál­lamfőként is kevésbé az illetékes intézmények­kel, parlamenttel, pártokkal tárgyalja meg elgondolásait, hanem twitter­en nyilatkoz­tatja ki előbb, így aztán nem érheti megle­petés a közvéleményt. Ezt átláthatóságnak is lehetne nevezni, ha nem is kell okvetlen komolyan venni. A megtévesztésnek, félretájékoztatásnak legújabb változata a Fake News. Ezzel a le­hetőséggel bárki élhet, aki internetközelbe kerül vagy benne is van. Eltekintve a már­­már áttekinthetetlen információ-árat adattól az átlagolvasó roppant kényelmesnek találja, ha a képernyő előtt ülve helyből körbejárhatja a világot abban a tévhitben, hogy mindenről tájékozott, nem is gondolva arra, mi minden­nek ül fel a feltételezett, vagy éppenséggel ki­talált, tehát meg nem történt események ol­vastán. Itt már nem létezik sem törvényesség, sem pedig korlátozottság, hiszen bárki igénybe veheti a tömegtájékoztatásnak ezt az eszkö­zét. Roppant veszélyes információs eszköz, ami a legsötétebb babonák világát idézi fel, csak éppen politikai célzattal, az ellenfél le­járatásával, sőt, bevádolásával. Annyira be­leette magát a mindennapokba, hogy idestova még azt is kétségbe kell vonni, vajon felkelt-e a nap, különösen ha az interneten éppen az ellenkezője olvasható. Babonából, megszokásból boldogságot, sze­rencsét szoktunk kívánni az új év kezdetén. Ha már a kívánságoknál tartunk, nagyon nagy szükség lenne a nélkülözhetetlen tisz­tánlátásra, mert különben félő, hogy egyfajta bábeli zűrzavar uralkodik el rajtunk, ami­kor már nem hagyatkozhatunk a józan ész­re, érzékszerveinkre. Meg kell szabadulnunk a teljes és helyes tájékoztatás és tájékozódás illúziójától, és ezáltal talán lehetővé válik az a kritikus távolságtartás, hogy kétkedve fo­gadunk minden újdonságot. Ez ugyan rossz közérzettel jár, mégis inkább legyen rossz a közérzetünk - de legalább tudjuk, mitől van ez - mintsem a látszatok, kitalációk bűvkö­rébe temetkezünk. Pannonicus

Next