Béke és Szabadság, 1956. július-október (6. évfolyam, 27-42. szám)

1956-09-12 / 37. szám

A MAGYAR NÉPHADSEREG MŰVÉSZEGYÜTTESE kínai hangverseny körútra indult. Az utazás előtt szokatlanul és nagyon kedvesen búcsúzott el a budapesti közönség­től. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén, ahol egykor Petőfi szavalta a Nemzeti Dalt, csütörtökön, szeptember 6-án este a néphadsereg együttese előadta Petőfinek Kodály megzené­sítette halhatatlan költeményét. A különös és megragadó hangversenyen a közönség zsúfolásig megtöltötte a Múzeum kertet (lásd baloldali képünk). A közönség és az együttes — mint jobboldali felvételünkön is látható — meleg szeretettel ünnepelte a Nemzeti Dal megzenésítőjét, Kodály Zoltánt (Dobronyi Margit felvételei) T­ejeskannák, tejeskannák százai. Ki veszi észre, ha egy hiány­zik közülük? Valahogy így gondolkodhatott Zs. József, az Erzsébetvárosi Tej­ipari Vállalat árukihordója. És el­kezdte javítgatni a szállítólevelek számjegyeit. Ez megy, megy kis ideig. De aztán a kimutatások már nem egyeznek. A hiány előbukkan. És Zs. József itt áll a Tejipari Válla­lat társadalmi bírósága előtt. Azaz csak itt kéne állnia! A kultúrtermet megtöltik a vállalat dolgozói, csak a vádlott hiányzik. »A fegyelmezetlenekkel, rend­bontókkal, a társadalmi tulajdon megkárosítóival szemben a fele­lősségre vonás eddiginél hatéko­nyabb módszerei kialakítása érde­kében­ hívta életre három hónap­pal ezelőtt a Minisztertanács és a SZOT a társadalmi bíróságokat.­­ A vizsgálat megállapította, hogy Zs. Józsefnek körülbelül két hét alatt 2287 forint hiánya volt. Meghamisította az iratokat és nemcsak a társadalmi tulajdont sértette meg, egyik munkatársát is meglopta. Készletéből elvett három kanna tejet s azt sajátja­ként számolta el, — ismerteti a jegyzőkönyvet Mészáros József, a bíróság elnöke. Mert a tárgyalás a vádlott je­lenléte nélkül is szabályosan meg­kezdődött. Az elnök kissé ideges. Érthető, hiszen első ízben tartanak ülést. — Azért döntöttünk úgy, hogy Zs. József ügyét­ a társadalmi bí­róság elé hozzuk, mert az ő esete nem egyedülálló. Vállalatunknál igen nehéz az ellenőrzés kérdése, olyan légkört kell teremteni, hogy ne fordulhassanak elő ha­sonló esetek. A vád bizonyított, a jegyző­könyvet Zs. József aláírta, elis­merte megállapításait. A hozzá­szólók kifogásolják a vállalat el­lenőrzési rendszerét, a lopások, hamisítások egyes részletei iránt érdeklődnek. Véleménykülönbség, vita nincs is, a bíróság meghozza ítéletét. Zs. József azonnali elbo­csátását javasolják, ügyét átad­ják a rendőrségnek, tekintve, hogy előző munkahelyén már egy­szer hat hónapra elítélték. Visz­­szaeső bűnös. És ezzel véget is ér a tárgyalás, a hallgatók és a bírák egyaránt indulnak hazafelé. Nem, ezen a tárgyaláson nem érződött eléggé, hogy a társadal­mi bíróság valóban a közvéle­mény ítéletének ad hangot. Talán az az ügyrendi hiba okozta, hogy az elnök már a tárgyalás legele­jén kihirdette az ítéletet, talán az, hogy nem szólaltak fel közvetlen munkatársai, az, akitől a három kanna tejet ellopta s elsősorban az volt a hiba, hogy Zs. József nem jelent meg. S­zinte üres már a terem, ami­kor belép az ajtón a vádlott. Sovány, középmagas fiatalember. — Hol volt mostanáig? Vállát rándítja. Ez a leggyako­ribb mozdulata. — Azt hittem, hogy fél ötkor kezdődik. — Nem értesítették arról, hogy fél négykor l­esz a tárgyalás? — De igen, csak hát... szóval azt hittem, fél ötkor lesz. — Tudja, milyen ítéletet hozott a bíróság? — Nem. — Elbocsátják, ügyét átadják a rendőrségnek. Holnap reggel nyolckor bejön és leadja a felsze­relését. Vállrándítás. — Bejövök. Szitás Endre, a bíróság egyik tagja kérdően néz: mit lehet most tenni Zs. Józseffel? A tárgyalás szabályszerűen véget ért, az íté­let igazságos. De egy emberről van szó. És éppen ez a társadalmi bíró­ságok feladata! A közösség érde­ke, hogy aki hibát követ el, be­lássa azt. Nem csak az ítélet fon­tos, hanem maga a tárgyalás is, ahol szembe áll Zs. Józseffel a megkárosított közösség, megkáro­sított munkatársai .Nem tudni, hogy alakul ez a kérdés a társadalmi bíróságok gyakorlatában, hisz’ ezek az első lépések, de valamilyen módon — éppen az eredményesség érdeké­ben — biztosítani kell, hogy a vádlott valóban megjelenjék a tárgyaláson.) A­z ittmaradtak leülnek, Zs. József cigarettára gyújt. Beszélgetni kezdünk. — Mondja, hová lett az a hiányzó kétezer forint? — Nem tudom. — Mihez kezd az elbocsátás után? — Nem tudom. — Mennyit keresett itt a vál­lalatnál. — A múlt hónapban ezerötszáz forintot. — Miért volt büntetve? — Lopásért. Hat hónapra ítél­tek, mert száznégy forint hiányom volt csokoládéból, cukorkából, meg ilyesféle apróságokból. — Mennyi idős volt akkor? — Huszonegy éves. — Családos? — Feleségem van meg kisgyer­mekem. Közönyös. Rettentően közönyös ember. Mindenre készséggel, unott arckifejezéssel válaszol. Valóban, mit lehet tenni Zs. Józseffel? Mit tehet ilyen esetben a társadalmi bíróság? Van-e olyan döntés, ami felébresztheti közö­nyéből ezt a fiatalembert? A tárgyalás. Egészen másként válaszolna a kérdésekre, s talán jobb belátásra bírhatnák a széksorokat megtöltő munkatársai. A társadalmi bíróságoknak igen jelentős szerepük van. Ítélkeznek minden olyan ügyben, amely a munkafegyelmet, a társadalmi és személyi tulajdont, s a szocialista együttélést veszélyezteti. Az első lépések még ezek, sok segítségre, iránymutatásra van szükség, de bizonyos, hogy munkájuk ered­ménye meglátszik majd az üze­mek életében. Bartha Péter HÁROM KANNA TEJ Benn­ünket károsított meg Zs. József — h­allgatják a tárgyalást a Tejipari Vállalat dolgozói Tejeskannák, tejeskannák .. . (Dolezsál László felvétele)

Next