Béke és szocializmus, 1977. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

A „harmadik világ” országaiban levő külföldi tőkebefektetések államo­sítása súlyos csapás a multinacionális monopóliumokra nézve, s még a szo­kottnál is érzékenyebben érinti őket, ha ez alkalommal nemcsak a jelenleg ellenőrzésük alatt álló befektetések értékét veszik figyelembe, hanem azt a jövedelmet is, melyet a múltban a normálisnak tekinthető szinten felül vág­tak zsebre. Az „Allende doktrína” tehát, amely éppen ebből az elvből indult ki, magát az imperialista tőke alapját ásta alá. A parlamentben egyhangúlag megszavazott alkotmányreform, mely törvényerőre emelte a legnagyobb réz­bányák államosítását, feljogosította a köztársasági elnököt arra, hogy saját hatáskörében döntsön afelől, hogy a külföldi részvénytársaságok kártalanítá­sakor a főszámvevő részben vagy egészen tartsa-e vissza a fölös profitot (arról az extraprofitról van szó, melyet az észak-amerikai monopóliumok chilei leányvállalatai 1955 májusa óta évente bezsebeltek). S Allende elnököt illette meg annak joga is, hogy meghatározza a szintet, melyen felül e leányválla­latok profitja túlzottnak tekinthető. Ily módon lehetővé vált, hogy az ország visszaszerezze annak az óriási összegnek egy részét, melyet az észak-amerikai monopóliumok tizenöt esztendő alatt elsajátítottak. Az észak-amerikai monopóliumok Chilében befektetett tőkéje mindössze töredéke volt annak a profitnak, melyet az Egyesült Államokba átutaltak. Sőt, az Anaconda Company és a Kennecott Copper Corporation (a leggazdagabb chilei rézlelőhelyeket kiaknázó két jenki monopólium) jóval több profitot húzott chilei leányvállalataitól, mint amennyire a világ többi országában fenntartott üzleti kapcsolatai révén tett szert. Például az Anaconda egyik chilei leányvállalata 1955-től 1970-ig átlagosan évi 21,5 százalékos tiszta nyereség­gel dolgozott, más országokban viszont az Anaconda jövedelme mindössze évi 3,6 százalékra rúgott. Még nagyobb profitot ért el ugyanebben az időben a Kennecott leányvállalata: átlagosan 52,8 százalékot, de némely években 100 százalékot, sőt például 1969-ben több mint 200 százalékot; más országokban .működő leányvállalatainak profitja átlagosan a 10 százalékot sem érte el. Al­lende elnök megállapította: „Egyes államosított vállalatok profitja az utóbbi tizenöt esztendő alatt olyan csillagászati magasságokba emelkedett, hogy egy mérsékelt — évi 12 százalékra történő — korlátozás bevezetése után jelentős összegek maradtak vissza.” (Salvador Allende: Discursos. 536. old.) Ilyenkép­pen, amikor ezeket az összegeket levonták az Anacondának és a Kennecottnak járó kártalanításból, a két monopólium adósa lett Chilének. A chilei tapasztalatok elterjedésének meggátlása végett az Egyesült Álla­mok monopóliumai és kormánya minden eszközzel igyekeztek nyomást gya­korolni Chilére. Az Anaconda zároltatta az Egyesült Államokban levő chilei tulajdont. A Kennecott pedig lefoglaltatta Franciaországban, Hollandiában, Svédországban a chilei rézszállítmányokat és az eladásból befolyt pénzössze­geket. A cél az volt, hogy elvágják Chilét a valuta-utánpótlástól — hiszen ezt jelentette országunknak a réz —, s a külföldön történő rézértékesítés egész folyamatának megakasztása útján pénzügyi blokáddal megfojtsák. „Nyilvánvaló — írta akkoriban a Time —, hogy a Kennecott támadása a jövőben meggátolhatja a réz értékesítését ott, ahol a vásárló nem óhajtja vállalni a pereskedés és a szállításoknál várható költséges fennakadások koc­kázatát.” A küzdelem valóságos hadművelettel ért fel. „A Kennecott vezetői eltökélték — folytatta a Time —, hogy nem hagyják lélegzethez jutni Chilét. A kampányt irányító Pieree McCreary jogügyi főosztályvezető manhattani irodája úgy fest, mint valami főhadiszállás. Az íróasztalon hajózási jelenté­sek tornyosulnak, az egyik falon pedig hatalmas térkép függ, bejelölt tengeri _ útvonalakkal... Jelen pillanatban McCreary legalább hat olyan hajó útját 4 /

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék