Békés Megyei Nap, 1999. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13 / 61. szám

1999. MÁRCIUS 13., SZOMBAT________________________■­ ’ © RQGJBN­P =» GQ £\P Kossuth-emlékek Orosházán A Kossuth-szobor története Összesen 109 ismert köztéri Kossuth-szobor van, mely közül az orosházi a 41. volt és 1904- ben állították. A 109-ből 19-et Horvay János (1873-1944) szob­rászművész készített. Ő készítet­te az orosházi Kossuth-szobrot is, mint a legtöbb alföldit. Az orosházi Kossuth-szobor létesítése előbb megvalósult, mint a pesti. A Kossuth-szobor állításakor Kossuth országos nagysága mel­lett a helyi szereplésének emlékét is megörökítő szobrot akartak látni, mely a főalakjával is mutat­ja a községi (városi) vonatkozá­sait. (Például: Arad felé mutat kezével.) A legtöbb helyen a nagy szónokot ábrázolja a szo­bor, noha Kossuth nem csak szó­nokolt, hanem cselekedett is. Nem a szavaiból szűrődik ki nagy alakja, hanem azokból az eredményekből, amelyeket egész áldásos ténykedésével mindnyá­junk üdvére elért. 1980-ban újra vándoroltatni akarták a Kossuth-szobrot. Ki akarták helyezni a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola előtti Kossuth térre, hogy a helyére felszabadulási emlékművet állítsa­nak. A lakosság tiltakozott ellene, így a szobor maradt a helyén. Kossuth Lajos Orosháza díszpolgára Az országos politika sodrásá­ban állva, Orosháza lakosságá­nak minden rétege sokat megőr­zött Kossuth és 1848-1849 szel­leméből, mert a politikai tudatos­ság jelentős volt körükben. Ezért 1889-ben az ország más helysé­geihez hasonlóan Orosháza is díszpolgárává választotta Kos­suth Lajost. Ez valóságos kiállást jelentett a függetlenségi eszme és Kossuth mellett. Küldöttséggel akarták eljuttatni neki Turinba a díszokmányt, de ő kérte, hogy az útiköltség megtakarítása céljából inkább postán küldjék el neki. Kossuth Lajos a 48-as Olvasókör díszelnöke Orosházán a 48-as Olvasókör­ben minden alkalmat megragad­tak ahhoz, hogy tagjaiban a haza­fias érzést ápolja. Ennek érdeké­ben főképpen kötelességének tar­totta a megalakulás óta március 15-ének a megünneplését. 1891- től pedig kegyelettel emlékeztek meg október 6-áról. Az első ilyen megemlékezés alkalmából elha­tározták, hogy Kossuth Lajost a kör díszelnökévé választják meg. A jegyzőkönyvi bejegyzés sze­rint őt mindenkor a „nagy ha­zánkfia” jelzővel tisztelték meg. Attól kezdve minden rendezvény megnyitása előtt előbb a távolle­vő díszelnököt köszöntötték, majd csak utána a megjelenteket. Kossuth-emlékhely a Thék Endre utca 13. számú házban Amikor az orosz csapatok be­törtek az országba, már december első napjaiban 90 ezer fővel tá­madták Debrecent az ott tar­tózkodó 9 ezer fős magyar hon­védséggel szemben. Debrecen pár nap alatt elesett. A magyar kormány ezt időben belátta, ezért még július 8-án Szegedre tette át székhelyét. Nincs hiteles alapja annak, hogy Kossuth Lajos az átköltözés alkalmával egy éjszakára meg­szállt volna Orosházán, a Thék Endre utca 13. számú Borsiczky­­féle házban. Az azonban tény, hogy Kossuth Lajos 1849. július 8-án a Debrecenben maradt gyer­mekeit magához kérette Szegedre. Azok Orosházán átutazóban való­ban egy éjjelt az említett házban töltöttek. Az azonban tévhit, hogy maga Kossuth Lajos is itt járt vol­na, legalábbis bizonyítottan nem járt itt. Az idők folyamán a közhi­edelemben összemosódhattak az esetek, ennek alapján került téves felirattal emléktábla 1949-ben a Thék Endre utcai házra. Kossuth-emlékhely a Könd utca 22. számú házban Van egy másik föltevés is, mi­szerint a Kossuth fiúk (Ferenc és Lajos) nem a Thék Endre utca 13. szám alatt szálltak meg, ha­nem a Könd utca 22. számú ház­ban. Ezt hihető forrásművek tá­masztják alá, de az is lehetséges, hogy a titoktartás miatt jelöltek meg két házat is szálláshelyül. Az említett ház régebbi lakói és az utcabeliek szentül állítják, hogy ebben a házban szálltak meg a Kossuth fiúk, Gabányi őr­nagy térparancsnok kíséretében. Néhány hiteles feljegyzés is alátámasztja ezt az állítást. Példá­ul Tóth Samu János akkori köz­ségi gazda így jegyezte be a pénztárkönyvbe ezt az esetet: „Kossuth Lajos kormányzó csa­ládja lovainak 52 részlet zab és 5 mázsa 20 font széna”. Hogy va­lóban itt járt Orosházán a Kos­suth fiúkat szállító két postako­csi, azt Varga György és Bor Mi­hály esküdtek is igazolták, hogy a jelzett postakocsik lovai meg is kapták a följegyzett takarmányt. Szilasi Horváth György törvény­bíró - nyilván a titoktartás miatt - megkerülte a névre szóló fel­jegyzést, és így írta be ezt a pénz­tártételt: „Állami két postakocsi elszállásolásra vidéki lovak szá­mára zab és széna részletekért 5 forint.” Kalmár Mihály megyei számvevő viszont törölte a neve­zett honvéd őrnagy által átvett zab- és szénamennyiségeket a ki­fizetendő tételek közül. Végezetül álljon még igazolá­sul az a tény, hogy mindegyik el­számolásban az elszállásolás he­lyéül a Kond (akkor Bánki) utcai házat jelölték meg. Kossuthné Orosházán Az emigráns kormányzónak csak a bulgáriai Sumlában volt ideje feleségére gondolni. Nem tudta, hogy szökésben van-e már utána, vagy még rejtekhelyén tar­tózkodik Orosházán. Az orosházi Mikolay lelkész egyik fia, Mikolay Ferenc, Kossuthnénak segített a császári­ak előli bujdosásban, és környe­zetében tartózkodott annak oros­házi bujdosása idején. Kossuthné szigorú inkognitóban Supkégelék vendége volt Orosházán a Rákó­czi út 8. számú házban. Nem lehet tudni, hogy Kos­suthnénak a novemberi útbain­­dulásakor kitől származott a me­rész terv. Ugyanis Orosházáról előbb északra indultak, majd Szol­nok után fordultak délnek és Belg­rád közelében hagyták el az orszá­got hintóval. Eddig honvédtiszt öz­vegyeként utazott a hatóságok megtévesztésére. Sumlában találkozott férjével 1849. november 21-én. Ott lak­tak 1850. február 13-áig. Ekkor mentek tovább Törökországba. Kis Horváth Sándor helytörténész ­f­_________________________ BÉKÉS MEGYEI NAP | £ Petőfi és családjának Békés megyei kapcsolatai (Folytatás az 1. oldalról) 1849 júliusában két hetet Mezőberényben tölt. Levelet ír Aranynak, megírja Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig cí­mű emlékezését, elkezd egy drá­mát. Megírja még utolsó ismert versét Szörnyű idő... címmel. (Németh László Petőfi Mező­berényben címmel történelmi drámát írt 1954-ben). Mezőbe­­rényből indul végzetes erdélyi út­jára. Petőfi családjának több tagja lakott megyénkben, vagy kapcso­latban álltak Békés megyeiekkel. Kevéssé ismert az, hogy Petőfi felesége, Szendrey Júlia gyer­mekkorának körülbelül négy évét töltötte el megyénkben, miután apját, Szendrey Ignácot Károlyi György orosháza-mágocsi ura­dalmába inspektorrá kinevezték. Innen ment tanulni Festetics Vincéné mezőberényi iskolájába. Erről, valamint a költő testvér­­öccse, Petőfi István és a költő fia, Petőfi Zoltán Békés megyei tar­tózkodásáról értékes adalékokat gyűjtött össze és tett közzé Irányi István. Petőfi István 1858-tól 1880-ban történt haláláig Geist Gáspár csákói uradalmának gaz­datisztje, Petőfi Zoltán pedig a hatvanas évek közepén rövid ide­ig a szarvasi gimnázium tanulója volt. Petőfi anyja és apja is Buda­pesten halt meg, ahol az orosházi születésű Székács József, a kivá­ló költő és műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja mint a pesti evangélikus egyház lelkésze temette el mindket­tőjüket. Adataink szerint ő temet­te el a korán elhunyt Csapó Etelkát is, akihez Petőfi a Ciprus­lombok Etelke sírjára című köte­tének szép verseit írta. Petőfi korai halálát a költő tisztelői nehezen tudták elhinni. Mindig bíztak abban, hogy egy­szer majd visszatér. Legendák születtek róla, különböző újsá­gokban nyilatkoztak azok, akik személyesen ismerték, és talán azok is, akik nyilatkozataikkal a reflektorfénybe szerettek volna kerülni. A mai napig nem tisztá­zott az, hogy a Békésmegyei Hír­adó 1879. évi 29. számában kö­zölt emlékezésből mi az igazság. Miskey J. Béla ugyanis elmond­ta, hogy apját - 1849-ben, mikor Orosházán járási főszolgabíró volt - egy reggel felkereste Petőfi Sándor, aki Szalontára igyekezett. Kiderült, hogy kocsi­sa nem hajlandó a megalkudott fuvart teljesíteni. A főszolgabíró - aki ismerte Petőfit - intézke­dett, és a kocsi előállt. Miskey előadja továbbá, hogy apja egy­szer Debrecenben is beszélt Petőfivel. Egy másik, a Petőfi-irodalom­­ban nem jegyzett ismeretségre is rábukkantunk az Orosházi Újság 1930. szeptember 25-ei számá­ban. A köztiszteletnek örvendő, Orosházán élt 99 éves özv. dr. Perger Józsefné szül. Kelemen Anna halálhírét közölve a lap le­írja, hogy az elhunyt „bizalmas k­örben sokszor megemlítette, hogy Petőfi Sándort személyesen ismerte és egy nagykárolyi lako­dalmon táncolt is vele”. A Petőfi-hagyományok ápolá­sa fontos feladatunk. Örvendetes, hogy a megyében több helyen (Biharugrán, Gyulán kettő, Mezőberényben, Okányban, Szarvason) emléktábla őrzi Petőfi látogatásának emlékét, de a legfontosabb az, hogy a költő munkásságát mindjobban megis­merjük, verseit olvassuk. Koszorús Oszkár (Megjelent a Békés Megyei Népújság 1978. április 23-ai számában)

Next