Békés Megyei Nap, 2000. április (7. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-17 / 90. szám
2000. ÁPRILIS 17., HÉTFŐ Magyar(csch) menyegző Paplakiban Nico Dostal osztrák zeneszerző először Magyarországon Gyermeteg a történet, de hát minden operetté az. Hol jobban, hol kevésbé szolgál rá erre a minősítésre, attól viszont még feldobhatja egy jó zene, fülbemászó dallamok gyöngyfüzére, ahogy azt megszoktuk (első helyen) a magyar operetteknél. Nico Dostal a harmincasnegyvenes évek jelentősnek mondott osztrák zeneszerzője és színházi karmestere operettszerzőként nem is közelíti meg Kálmánt, Huszkát és a többieket, így aztán a Jókai Színház és a Művész-Ház Kft. közös produkciójában az operettjátszás (jószerével) élvonala igencsak küzdött a magyarországi, a békéscsabai ősbemutató sikeréért. Persze, a néző hivatott eldönteni, hogy tetszett-e neki az előadás, hogy elvitt-e valami dúdolni valót előadás után hazafelé menet a csabai kora éjszakában. Lehet, hogy túl sok a kérdés és nem is érdemel egy operett ennyi körbejárást. A Magyar menyegző pedig semmi esetre sem, így aztán az sem lehet véletlen, hogy miért nem játszották eddig Magyarországon Dostal műveit. Pedig ügyes zeneszerző, érti a szakma minden fogását, pompásan hangszerel, csak éppen a zenéjéből hiányzik valami. Talán az érzelmek nem holdvilágos, nem csipkefüggöny-felhős megszólaltatása, valami több, valami olyan, amikor a néző egyszerre csak elvarázsolódik és átadja magát a zene hatalmának, a szívet megdobogtató hangulatnak. Nos, mindezek hiányában tapsoltunk azért, mert tanúi lehettünk a nagy színházi bravúrnak, amikor az alig valamiből egy kiváló társulat valamit csinál. Miután az ízlések nem egyformák, azt is feltételezhetném, hogy az ismeretlen librettista operett sztorija a színháznézők egy részében izgalmas érdeklődést vált ki. Még akkor is, ha mások esetleg fintorognak azon, hogy Mária Terézia azért küld külhoni (tehát nem magyar) telepeseket a magyar falu Paplakiba, hogy fellendítse a népszaporulatot, meg egyáltalán: ugyanis kevés a magyar legény, elhullottak a folytonos háborúkban, „vitám et sangvinem”. Hogy ebből hogyan lesz operett, az derül ki a színpadon, miközben az is, hogy a „külhoni legények” gyorsan elmagyarosodnak, és olyan hévvel járják a magyar csárdást, mintha örök életükben azt csinálták volna. Nem irigyelhető Hídvégi Miklós, a rendező dolga, hogy eladható előadást csináljon a Magyar menyegzőből, melyben azért (akárhogyan is mellé nézne az ember) lépten-nyomon ott kísért a sógorokra jellemző csikosch-, gulasch-szemlélet, már csak megszokásból is. Ugyanakkor számos jó ötlete van, melyek megnevettetik a nézőt, a számozott „leány-mustra” akár ha szépségkirálynő-választás lehetne Paplakiban; a kar és a szereplők táncait koreografáló Michael Kropf pedig igencsak megtanulmányozta a magyar csárdás variációit. Hogy a szereplők miként, az is megér pár mondatot. Mert újból kiderül: nincs olyan szerep, amiből a megtermett Csere László ne csinálna valahogy sikert, ezúttal megküzdött érte, de nem maradt különösebben adósunk: az ál-gróf komornyik nélkül mi is lett volna ebből az egészből? Partnere a hihetetlen energiákkal játszó, táncoló, éneklő, bolondozó Oszvald Marika egy, az álgrófhoz pontosan illő szolgálóleányt alakít elképesztő tomamutatványokkal és bájos eleganciával. A „meglátni és...” szerelem kiválasztottjai, a paplaki bíró (titkosan szolgabíró) leánya, Janka szerepében Szóka Júlia, és a kezdetben telepesnek álcázott gróf Bárdossy István főispán (címekben nincs hiány!) Virágh József szerint inkább csak magyarosch operetthősök, de hát ez az, amiről egy szemernyit sem tehetnek. A csabai színház társulatából a paplaki bíró. Vajda Károly volt az, akiről leírható, hogy megpróbált többet adni, mint ami operettekben szokás, ez a bírónéra, Halász Arankára is vonatkozik, míg a többi szereplő tette, amit tehetett. Különös volt az első rész paplaki színében, hogy valóságos krumplipaprikás illatozik a színpadon, a finom hagymaszag lekúszott a zsöllyékbe is, emlékeztetve a vacsoraidőre azokat, akik csak a színház után. A díszletek Langmár András tervei szerint szolgálták az előadást, a jelmezek is, ezeket Imrik Zsuzsa tervezte, kinek-kinek egyénisége szerint. Még szerencse, hogy a végén a paplaki házasságokat érvénytelenítette az uralkodónő, így aztán mindenki az igazi párjához szegődhetett. Egy életre, persze. Sass Ervin A legjobbak: Oszvald Marika és Csere László VERESS ERZSI FELVÉTELE Színvonalas produkciók a József Attila szavalóversenyen Sarkadi és gyulai versmondók sikerével zárult szombaton Orosházán a kilencedik alkalommal megrendezett megyei József Attila szavalóverseny. Az orosházi MSZP, valamint több helyi kulturális alapítvány és egyesület közös felhívására 27-en jelentkeztek a megye több pontjáról múlt vagy e századi versekkel és prózákkal. Az öttagú zsűri elnöke, Bertáné Halász Edit értékelésében hangsúlyozta: kiemelkedő produkciókat mutatott be a főként középiskolásokból álló mezőny, melyhez hozzájárult az előadott művek igényes kiválasztása. Az első helyet megosztva adták ki az ítészek a Szilágyi Domokos-verset szavaló sarkadi Bondár Katinkának és a Simonyi Imre-művet választó gyulai Tóth Tibornak. Második helyezést ért el a tótkomlósi Varró Zsuzsanna, aki Karinthy Frigyes egy versét mondta el, míg a harmadik helyezéssel járó elismerést az ugyancsak gyulai Vízhányó Katalin vihette haza Sinka István egy remekművének interpretálásáért. A felnőtt kategóriában két induló közül a nagyszénási Kaczkó Mária szerezte meg az első, Földesi Annamária a második helyezést. A hagyományokhoz híven az idén is találkozott a zsűri és a közönség értékítélete: Bondár Katinkát találták a legjobbnak a nézők és a jelen lévő versmondók. -LY Ügyeletes újságíróink a 06 (30) 207-5471-es és a 06 (30) 207-5472-es telefonszámon várják olvasóink hívásait. 't»L Éneklő ifjúság megyei kórustalálkozó Általános és középiskolák megyei kórustalálkozóját tartották szombaton Szarvason a Vajda Péter Művelődési Központban. A műsor díszvendége volt Melis György operaénekes, Szarvas város díszpolgára, az Operaház örökös tagja. A találkozót dr. Demeter László, Békés Megye Önkormányzatának Művelődési, Oktatási és Vallásügyi Bizottságának elnöke Kodály gondolataival nyitotta meg. A zsűri tagjai: Macskonyiné Tallér Edit karnagy, a Gregorián Társaság titkára, dr. Sárhelyi Jenőné karnagy, Nagy Béláné karnagy, tanszékvezető főiskolai docens. A minősítő hangversenyen a kórusok a fellépés sorrendjében a következő elismerő fokozatokat kapták: Ezüst oklevelet kapott az ÁMK Csorvás Általános Iskola énekkara. Karnagy: Greksza Attiláné. Arany minősítést és a KÓTA dicsérő oklevelét a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium kicsinyek kórusa Békéscsaba, karnagy: Siposné Matuska Klára. Ezüst minősítést és elismerő oklevelet kapott a Bach-művek stílusos megszólaltatásáért az orosházi József Attila Általános Iskola énekkara Berger Nándorné vezényletével. Arany minősítést ért el a békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola énekkara Széplaki Endréné vezényletével. Ezüst minősítést kapott a Békéscsabai 9. Sz. Általános Iskola énekkara, karnagy: Rusznákné Tóth Erzsébet. Arany minősítést és elismerő oklevelet a békéscsabai József Attila Általános Iskola gyermekkara Birkásné Hajtman Ildikó vezényletével, szintén arany minősítést és elismerő oklevelet kapott a gyulai Magvető Református Általános Iskola kórusa Beleznai Györgyné vezényletével, bronz minősítést kapott az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola gyermekkara, karnagy: Mosolygó Miklós. Arany minősítést és elismerő oklevelet kapott a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola énekkara dr. Lengyelné Tamai Tünde vezényletével. Ugyancsak arany minősítést és elismerő oklevelet kapott a békéscsabai Trefort Ágoston Fiúkórus Sárinásné Tóth Olga vezényletével. Ezüst minősítést és elismerő oklevelet az Arcadelt- és Bach-művek tolmácsolásáért az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola kamarakórusa Mosolygó Miklós vezényletével. Arany minősítést és elismerő oklevelet kapott a szlovák népdalok hiteles előadásáért a szarvasi Szlovák Általános Iskola és Diákotthon kórusa dr. Lentvorszki Anna vezetésével. Arany minősítést diplomával és a KÓTA dicsérő oklevelét kapta a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium kórusa. Karnagy: Beleznai Györgyné. Az Év kórusa címet arany diplomával minősítést kapta a békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium nagykórusa Tóthné Mucsi Margit vezényletével. Az év kórusa címet és arany minősítést diplomával a békéscsabai Bartók Béla leánykar kapta Ordasi Péter karnagy vezényletével. A vidám hangulatú találkozó Ordasi Péter vezetésével kánonok összkari éneklésével fejeződött be. Sz. P. A Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium kicsinyek kórusa, Békéscsaba. Karnagy: Siposné Matuska Klára a szerző felvétele Emlékezés Müller Miklósra Az 1913-ban Orosházán született, s ez év első napjaiban Spanyolországban elhunyt Müller Miklósra emlékezett péntek esti összejövetelén a nemrégiben alapított Képtárbarátok Köre. Előadóként Lengyel Andrást, az Egy nagy magyar fotográfus: Müller Miklós című kötet szerzőjét köszönthették a művész tisztelői. Lengyel András hangsúlyozta: a harmincas évek joghallgatójából elsősorban a korabeli gazdasági helyzet formált szociofotóst, így tulajdonképpen a szülővárosában ért hatások révén indult meg a világhír felé. Hazalátogatva ugyanis szembesült a mérhetetlen szegénységgel, mely kialakította sajátos látásmódját. Később pedig a zsidóüldözések hatására vált még inkább nyitottá az elnyomottakkal szemben. A Müller-megemlékezés második részében tartalmas beszélgetés alakult ki a résztvevők között, melyen nem csak a művész alakja került szóba, hanem a fotográfia mai helyzete is, különösen a mozgókép és a digitális technológiák korában. Többen megállapították: manapság egy fotós számára több lehetőség adódik a szélesebb nyilvánosságra kerülésre, hiszen a korabelinél jóval gazdagabb a sajtópaletta. Ám éppen a mérhetetlen információtömeg az oka annak, hogy a szociofotó BÉKÉS MEGYEI NAP 5 Line Ildikó koncertje Egy hangulatos tavaszi kamarakoncerttel kedveskedett a Filharmónia Kht. a békéscsabai zeneszerető közönségnek április 13-án, csütörtökön este a megyei könyvtárban. A hangversenyen Line Ildikó hegedűművész, a Magyar Rádió Zenekarának koncertmestere, valamint a Camerata Budapest művészeti vezetője mutatkozott be a csabai közönségnek. Virtuóz előadásában elsőként Mozart utolsó bécsi szonátája, a G-dúr hegedű-zongora szonáta hangzott el. A finom pasztellszínek tónusában, majd a pizzicato tétel melankolikus dallamában gyönyörködhettünk. A bécsi klasszicista zeneszerző ebben a darabjában gyakran hagyja a zongorát is szolisztikus szerepben, amelyet ez alkalommal Farkas Pál zongoraművész, a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, az iskola zenekarának vezetője kiegyensúlyozott, szép közreműködésében hallhattunk. Második műsorszámként Prokofjev D-dúr szonátája hangzott el, amelyet a szerző eredetileg fuvolára írt. Hegedűn először David Ojsztrah előadásában hangzott el. Ez az igen nagy technikai felkészültséget igénylő mű, megtűzdelve üveghangokkal és balkezes pengetésekkel, a romantikus stílusjegyek széles palettáját tárja elénk. A harmadik műsorszámban, Brahms Esz-dúr triójában közreműködött Nagy Miklós kürtművész, a Fesztiválzenekar szólamvezetője, valamint a Budapest Kürtkvartett tagja. Sz. P. Line Ildikó hegedűművész, Farkas Pál zongoraművész és Nagy Miklós kürtművész 3. , a szerző felvétele'