Viharsarok népe, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-01 / 280. szám

2 l/i Wais­awk Hefte Párt- és pártépítés A ruhagyári pártszervezet mozgósítja a dolgozókat az évi terv december 10-ig való teljesítésére Még négy hét, még egy hónap, még 31 nap. Ki így, ki úgy hatá­rozza meg az 1951-es esztendő el­múlását. Üzemvezetők, statisztiku­sok hajolnak a kimutatások fölé. Pártszervezetek vezetői, vállalatve­zetők és dolgozók tárgyalnak, mit kell­­tenni, hogy a tervtörvény az ő üzemükben is valóra váljon, hogy teljes egészében és részleteiben is teljesítve legyen ötéves tervünk má­sodik évének előirányzata. Az sem mindegy, hogy december 31-re-e, vagy például 15—20 nap­pal előbb lesz befejezve az évi terv. Most van a „finis“ Most kell alaposan beleadni minden erőt a munkába. Az utolsó százalé­kok, az utolsó félszázalékok dön­tik el, ki a győztes a páros ve­reem­­ben, a brigádversenyben, vagy ép­pen a mű­hely rész versenyben. így van ez a békéscsabai Ruha­gyárban is. A párt­vezetőség itt is megtárgyalta, a legutóbbi értekez­leten is a tennivalókat. Az új párt­­vezetőség erőpróbáját jelenti az is, hogy most, a m­ár említett­­finisé­ben milyen segítséget tud adni a terv teljesítéséhez. Ezidáig 96,5 szá­zalék az üzem évi tervteljesítése. Még három és fél százalék hiány­zik. Ezt az előbbi vállalás szerint december 10-re kell elérni. Vagy elérjük addig a 100 százalékot, vagy nem, Így is lehetne mon­dani. Igen azonban nincs és nem is lehet. Itt csak arról lehet szó, elérjük. Ezt lehet következtetni, akár az egyszerű dolgozó beszél a tervteljesítésről, akár a művezető, vagy éppen valamelyik pártvezető­ségi tag. Mit tett a pártvezetőség? Megbeszélésre hívta össze az üze­mi tömegszervezetnek titkárait is. Velük együtt megtárgyalták a tennivalókat. Elhatározták,­­mindezt dolgozóval külön-külön egyénileg el­beszélgetnek a népnevelők és el­mondják nekik, milyen jelentősége van az évi tervteljesítésnek. Az élenjárók, a jól teljesítők, ha­ szükség van rá, közvetlen szakmai segítséget is tudnak nyújtani, mun­kamódszereket átadni, így beszélték meg a tennivaló­­kat. Aztán úgy is mondhatnánk, a tömegszervezetek­­ »védnöksé­get« vállaltak a tervteljesítés felett. A DISZ a IV-es, V-ös géptermet patronálja, az MNDSZ a III-ast, a Szabadságharcos Szövetség a K­­est. Ez is mutatja, hogy az új pártvezetőség a dolgozók széles tö­megeire támaszkodva végzi nagy és fontos feladatát, amit a párt, a dolgozó nép rájuk bízott. Elhatá­rozták még azt is az értekezleten, hogy kiszélesítik a munkaversenyt és ezzel újabb és nagyobb len­dületet adnak a m­­unkának. A gép­ feladata biztosítani a munka ál­landó, akadály nélküli menetét, a gépek működését, az anyagellátást s gondot fordítani arra, hogy a kész áru a géptermekből minél előbb a raktárba kerüljön. A kész áru raktározása is fontos és elen­gedhetetlen feladat. Miért tudja december 10-re tel­jesíteni vállalását a Ruhagyár? Elég ehhez néhány szemléltető pél­da. Például Gelencsér Mihályné elv­társnő, a III-as számú alapszer­termek felújítják egymás közötti versenyszerződésüket és újabb vál­lalásokat tesznek. Mindezek mellett azonban nem volna teljes a felkészülés, az utol­só százalékok teljesítéséért folyó harcban, ha a műszaki vezetőkről megfel­ed­keztek volna a Ruhagyár­ban. De a párt­veze­tőség erről sem fe­ledkezett meg. Megbeszélik a mű­szaki vezetőkkel is a tennivalókat, vezet vezetőségi tagja, nevemben.’ 20.-ra már 1952. január 11-i ter­vét teljesítette. Bankó Istvánné MR­DSZ-asszony 1952. január 16-i, Hazai Mária pártonkívüli dolgozó pedsig 1952. január 14-i tervét tel­jesítette. Rajtuk kívül azonban sokan van­nak akik a pártszervezet segítsé­gével ilyen, eredménnyel harcolnak a tervért, a békéért, dolgozó né­pünk még boldogabb életéért. Se. I. A műszaki vezetők Az amerikaiak ujjal»!» mesterkedése a fegyverszüneti tárgyalásokon A fegyverszüneti tárgyalásokat folytató küldöttségek csütörtöki ülése Reszort. Az Új Kína hírügynök­ség tudósítója jelenti: A koreai fegyverszüneti tár­gyalásokat folytató küldöttségek csütörtöki ülésén a koreai-kínai küldöttség továbbra is erélyesen elutasította a másik félnek azt az elcsépelt érvelését, amely szerint a fegyveres erőknek a fegyver­szüneti egyezmény aláírásakor fennálló »status quio«-ját fenn kell tartani, hogy ilyen módon akadályozzák meg az ellenséges­kedések újbóli megindulását. El­utasították továbbá a másik fél­nek azt az alaptalan követelését, hogy az ellenőrző szervezet sza­badon közlekedhessék Korea minden részében. A koreai-kínai küldöttség ismé­telten rámutatott: az ellenségeskedések fegyver­­szünet utáni bármilyen meg­újulásának eredményes meg­akadályozása inkább a hadi­­állapot teljes megszüntetését követeli meg, mint a katonai egyensúly fenntartását hadi­állapotban. Rámutatott továbbá: inkább a két fél katonai erejének csökken­tésére és a külföldi csapatok ki­vonására van szükség, mint a fegyverszüneti egyezmény aláírá­sa idején fennálló katonai erő színvonalának fenntartására. A másik fél azonban —, amely mindig is ellenezte a külföldi csapatok kivonásá­nak megvitatását —, kijelen­tette, nincs felhatalmazása ar­ra, hogy a fegyverszüneti tár­­gyalások keretében a kül­földi csapatok kivonásának kérdéséről tárgyaljon. A koreai-kínai küldöttség erre fel­tette a kérdést: ha az ENSZ fegy­veres erői küldöttségének nincs felhatalmazása a külföldi csapa­tok kivonásáról, vagy Koreában tartásáról tárgyalni, akkor mi­ként lehet felhatalmazása arról tárgyalni, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírása után levált­sák a külföldi csapatokat? A k­o­­reai-kínai küldöttség megismétel­te, hogy a 3. napirendi ponttal kapcsolatos öt alapvető elvről szóló javaslata észszerű és teljes mértékben lehetővé teszi a meg­egyezést ebben a napirendi pont­ban. Kérte az ENSZ fegyveres erőinek küldöttségét, hogy vegye komolyan fontolóra ezt a javas­latot. A Szovjetunió kormányának tiltakozó jegyzéke az USA kormányához Moszkva. (TASZSZ) A Szovjet­unió külügyminisztériumától, Párizsban közzétették Austinnak, az USA ENSZ-beli képviselőjének a Biztonsági Tanácshoz intézett le­velét, amely közli, hogy a Ridgway tábornok parancsnoksága alá tar­tozó egyik amerikai katonai re­pülőgép ez év november 6-án, a Japán-tenger fölött végzett »felde­rítő repülés« után nem tért vissza támaszpontjára. A tevés azt az ál­lítást tartalmazza, hogy az említett repülőgépet nemzetközi vizek fö­lött előzetes figyelmeztetés nélkül szovjet vadászgépek támadták meg. Az USA ENSZ-beli képviselőjének ezzel a levelével kapcsolatban a kül­ügyminisztérium szükségesnek tart­ja közölni a következőket: A. A. Gromiko, a Szovjetunió helyettes külügyminisztere ez év november 7-én Cummingnak, az U­SA ügyvivőjének a következő szövegű jegyzéket adta át: »A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének kormánya szükségesnek tartja, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok kormányá­nak kijelentse a következőket: a Szovjetunió kormányának rendel­kezésére álló ellenőrzött adatok szerint ez év november 6-án vte­­gyivosztoki időszámítás szerint tiz mna tíz perckor egy Neptune-típu­­­sú amerikai kétmotorosi bombázó-­ gép az Osztrovna-fok térségében megsértette a Szovjetunió határát. Amikor két szovjet vadászgép közeledett abból a célból, hogy a Szovjetunió határát megsértő am­rikai repülőgépet leszállás­ra kényszerítse szovjet repülő­térre, az amerikai repülőgép tüzet nyitott a szovjet vadász­gépekre. A szovjet repülőgé­pek kénytelenek voltak tűzzel válaszolni, mire az amerikai repülőgép a tenger felé távo­lodott el és eltűnt. A szovjet kormány, midőn ezt az USA kormányának tudomására hoz­za, határozott tiltakozását fejezi ki a Szovjetunió határának amerikai katonai repülőgép által történt újabb durva megsértése miatt és követeli a határ megsértésében bű­nös személyek szigorú felelősségre­­vonását. A szovjet kormány azt is el­várja, hogy az USA kormánya haladéktalanul megfelelő intéz­kedéseket tesz annak megaka­dályozására, hogy amerikai re­pülőgépek a jövőben megsért­sék a Szovjetunió határait.­ Err© a jegyzékre az USA kor­mányától mindeddig nem érkezett válasz. imperialistaellenes diáktüntetés Kalkuttában Delhi (TASZSZ­) Imperialista­­ellenes tüntetést rendeztek a kal­kuttai egyetem diákjai, amikor az USA új indiai nagykövete, Bowis meglátogatta a kalkuttai egyetemet s dicsőítő beszédet akart tartani az amerikai élet­formáról és az amerikai »demo­kráciáról«. A hallgatók éles sza­vakkal válaszoltak Bowls kijelen­téseire és az amerikai kormány agresszív ázsiai és háborús poli­tikáját leleplező kérdéseikkel za­varba hozták a nagykövetet. Bowls kénytelen volt beszédét félbesza­kítani és a hátsó kijáraton el­hagyni az egyetemet. Ezután a diákok imperialista­­ellenes feliratú plakátok alatt tüntettek. 1951 lice riniler 1. s­orndal Szakosi Márjás elvtársnak a Központi Vezetőség­ ülésén tartott beszédét ma este 7 órakor közvetíti a rádió. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége november 30- án ülést tartott, amelynek napirendjén szerepelt Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója népgazdaságunk kérdéseiről. Rákosi Mátyás elvtárs beszédét a rádió ma, december 1-én este hét órakor közvetíti. Pártszervezeteink szervezzék meg a rádióközvetítés csoportos meghallgatását. A szovjet polgárok jogai és kötelességei A SZOVJET ALKOTMÁNY biz­tosítja a szovjet polgároknak azo­t kat, a Nagy Októberi Szocialista,­ Forradalomban kivívott jogokat, amelyek a maguk összességében, biztosítják a jómódú és kulturált élet, a szabad építőmunka felté­­­teleit. A Sztálini Alkotmány kimondja a szovjet polgárok jogát a munká­hoz, vagyis azt, hogy a szovjet polgár számára biztosítva van a­ munka lehetősége, mégpedig a vég­,­zett munka mennyiségének és mi­nőségének megfelelő díjazásával. A szovjet embereket nem fenyegeti a munkanélküliség, ez a Szörnyű csa­pás, amely a kapitalista országok-­­ban milliókat súlyt. A Szovjetunióban évről-évre nö­vekedik a munkások és tisztvi­selők száma. Ez a szám 1950-be­n több mint 7 millió fővel haladta meg az 1940-es összláncszámot. A­ népgazdaságnak egyre több szaki képzett munkásra van szüksége és az állam évente az ifjúmunkások­ százezreit tanítja a különböző szak­mákra. Egészen más a dolgozók hely­zete a kapitalista országokban.­ Ott jelenleg legalább 40 millió a munkanélküli. A kapitalizmusban nincs és nem is tehet meg a mun­ka joga. Ott csak a dolgozók mun­kájának kirablására irányuló jog uralkodik. AZ EMBERRŐL TÖRTÉNŐ GONDOSKODÁS a Szovjetunió­ban kifejezésre jutott abban is, hogy az Alkotmány­ megerősíti az üdülés jogát. A törvényben megál­lapított munkaidő, az évenkénti fizetéses szabadság­, a színházak, mozik, klubok, könyvtárak és üdü­lők kiterjedt hálózata, mind meg­szokott dolog a szovjet ember szá­mára. A kapitalista országokban az emberek százmilliói legfeljebb áb­rándozhatnak az üdülés jogáról. A Szovjet Alkotmány lerögzíti a szovjet polgárok jogát biztosí­tott anyagi ellátásra, agg­korukra, valamint betegség és munkaképte­lenség esetére. Minden szovjet mun­kást és tisztviselőt államköltségen biztosítanak. A munkások és alkal­mazottak betegségük idején is meg­kapják munkabérük egészét, vagy annak jelentős részét, szolgála­i ide­jüknek megfelelően. A szovjet ál­lam életjáradékot fizet az öregek­nek. A kolhozok a szabályzatnak megfelelően szintén külön alapo­kat létesítenek az öregek, betegek, munkaképtelenné vált dolgozók, ár­vák segélyezésére. MILYEN SEGÍTSÉGRE SZÁ­MÍTHATNAK az állam részéről a kapitalista országok dolgozói? M­ég ott is, ahol a munkásoknak sike­rült kivívni a társadalombiztosí­tást, a dolgozóknak maguknak kell fizetniük a biztosítási összegeket. 1939-től 1946-ig az USA munká­sai és tisztviselői közel 4,3 milliárd dollár biztosítási összeget fizettek be és mindössze 800 millió dollárt, kaptak vissza. A kapitalista vi­szonyok közepette a munkaképesség elvesztés© csaknem egyértelmű az éhhalállal. A Szovjet Alkotmány biztosítja a szovjet polgárok jogát a művelő­déshez. A Szovjetunióban mindenki tud írni-olvasni. 1950. végén az általános és középiskolákban 37 mil­lió gyermek tanult, a főiskolákon pedig 1.247.000 ifjú, vagyis több, mint az összes európai kapitalista országokban. Az Alkotmány biz­tosítja az általános, kötelező alsó­­fokú oktatást, a hétosztályos iskola díjmentességét és állandó ösztön­díjat ad a kitűnő tanulóknak. A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN­­ a művelődés a vagyonosok privi­légiuma. Az Egyesült Államokban például 20 millió írástudatlan van és több mint hatmillió gyermek nem jár iskolába. A Szovjetunió Alkotmánya meg­szilárdítja az emberiség egyik leg­nagyobb társadalmi vívmányát, az állampolgárok jogegyenlőségét, nem­re, fajra és nemzetiségre való te­kintet nélkül. A nő a Szovjetunió­ban rendkívül fontos szerepet ját­szik az állam vezetésében. A Leg­felső Tanácsnak 280 nőtagja van, körülbelül félmillió a helyi szov­jetekben a nőküldöttek száma, 280.000 nő dolgozik mint mérnök, technikus és művezető. Több mint százezer nő áll a kolhozbrigádok és á­llami gazdaságok élén. A nők a főiskolát végzett szakembereknek 50 százalékát teszik ki. A Szovjetunió egyetlen népének sincs semmiféle különleges joga és előnye a többi népekkel szemben, sőt törvény bünteti azokat, akik nemzeti gyűlöletet és megvetést hir­detnek. Ebben is megmutatkozik a szovjet állam internacionalista jel­lege. A mezőkovácsházi járási pártértekezlet egyik küldöttének levele A mezőkovácsházi »Új Élet« termelőszövetkezeti csoport párt­szervezete tagságának, közsé­günk kommunistáinak bizalmából jutottam ahhoz a megtisztelő, ki­ter­­tető feladathoz, hogy én is képviselhetem a párttagságot a járási pártértekezleten. Ezt a megtisztelő bizalmat annak kö­szönhetem, — mint elmondot­ták — hogy a párt­munkában, a termelőmunkában mindig példa­mutató magatartást igyekeztem tanúsítani. A párt útmutatása alapján egész családommal együtt válogatás nélkül dolgoztunk a kö­zösségért, szocialista építésünk to­vábbi eredményeiért. Ezt azért tettem, mert úgy a magam, mint egész családom meggyőződése,, hogy a boldogabb jövő eléréséért többet és jobbat kell termelni a mezőgazdaságban is. Jó munkánkon keresztül sike­rült elérni azt, hogy az »Új Klet.­ termelőcsoportban mi teljesítet­tünk legtöbb munkaegységet. Ez annyit jelent, hogy a természet­beni juttatáson kívül a legtöbb készpénz juttatásban is mi része­sültünk. Szükségét érzem annak, hogy most, a küldöttértekezlet előtt a még egyénileg dolgozó paraszt­ság felé mindezeket elmondjam és felkérjem őket arra, hogy ve­gyenek példát a nagyüzemi gaz­dálkodás eredményeiről. Az ered­mények láttán is győződjenek meg, hogy az igazán boldog dol­gozó paraszti jövő eléréséhez egyedül és kizárólag a föld kö­zös, társas megművelése vezet. Csíki Ferenc, Mezőkovácsh.’i Z.r.

Next