Viharsarok népe, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-02 / 282. szám
—-------------------------------------------------------------------------------------------------{/iUa.i-sa'to-k Hé-pe _____ 1952 december 2.. kedd Feladataink a népgazdaság fejlesztése terén (Folytatás Iv 1. oldalról.) Hiányunk átteleltetését minden körülmények között biztosítani kell, hogy ennek érdekében meg kell valósítani a silózás tervét, amely idén sokkal magasabb, mint tavaly, hogy fel kell használnunk minden fellelhető és felhasználható takarmányt, hogy állatállományunkat mennyiségileg is, számszerűleg is továbbfejlesszük. A hozam növelése a mezőgazdaságban most és a legközelebbi években — a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt központi feladat azért, mert egyrészt szántóterületünket csak korlátozott mértékben tudjuk növelni, másrészt mert meglévő szántóterületünk, ha ennek hozamát csupán átlagosan 20 25—30 százalékkal emeljük, elegendő terményt ad ahhoz, hogy összes közellátási szükségleteinket kielégítsük és még külkereskedelmünknek is jelentős feleslegeket bocsássunk rendelkezésére, tartalékokat is gyűjtsünk. A hozam növelése központi kérdés az állattenyésztésben azért is, mert itt különösen szembeszökő az elmaradás. De a hozam növelése úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben is előfeltétele és az alapja annak is, hogy a dolgozó parasztok száezrei mielőbb a gyakorlatban győződjenek meg a nagyüzemi társasgazdálkodás fölényéről az egyéni, kisüzemű gazdálkodással szemben és teljesen önkéntesen belépjenek a termflinszövetkezetekbe. Ami a mezőgazdaság szocialista kiépítését illeti, itt továbbra is vált ez a hrányl az eddig elért eredmények megszilárdítása, meglévő szövetkezeteink gazdasági meg- erősítése a fő kérdés. Lényegében ennek kell meghatároznia a fejlődés ütemét a továbbiakban. Az idei év tapasztalata azt mutatja, hogy többnyire azok a termelőszövetkezetek küzdöttek meg eredményesen az időjárás viszontagságaival, a nehézségekkel, amelyek már néhány éves múltra tekinthetnek vissza. Azt isfigyelembe kell venni, hogy az idei gyenge termés következtében számos termelőszövetkezetünk jövedelme elmarad a múltévi mögött s az ilyen termelőszövetkezetek, megszilárdítására különös gondot kell fordítanunk. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy a legközelebbi esztendőben sem gondolhatunk a termelőszövetkezeti mozgalom túlságosan gyors mennyiségi fejlesztésére. A terméshozam növelésében s a mezőgazdaság szocialista alapon való átszervezésében különösen fontos szerepet kell betöltenie a gépállomások hálózatának. Meg kell azonban mondani, hogy a gépállomások jelentős része ezt a szerepét még csak igen hiányosan tölti be s ebben mindenekelőtt az ÁMG, a gépállomások központja s a földművelésügyi minisztérium vezetése a hibás. Ezért a mezőgazdaságban megvalósítandó feladatok megoldásának egyik alapvető feltétele: a gépállomások munkájának megjavítása. Ennek érdekében meg kell szilárdítani a gépállomások központját, meg kell javítani mindenekelőtt az ÁMG vezetését! Begyűjtés A mezőgazdaság kérdésével szorosan összefügg a begyűjtés kérdése. A begyűjtés területén vannak eredményeink. A kedvezőtlen mezőgazdasági esztendő ellenére a begyűjtés feladatait alapjában sikeresen valósítjuk meg s biztosítjuk a lakosság zavartalan, mondhatni bőséges ellátását, az összes fontosabb élelmiszerekben. De a begyűjtés területén komoly hiányosságok is mutatkoznak. Hiányossága a begyűjtésnek, hogy nem tesz elég különbséget a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók között, nem nyújt megfelelő kedvezményt a termelőszövetkezeteknek. Nem egyszer előfordult olyan tűrhetetlen eset is, hogy a begyűjtési szervek olyanoktól követeltek többletteljesítést a begyűjtésben, akik kötelezettségüket már teljesítették. Az ilyen túlkapásokat meg kell szüntetni és a felelősöket szigorúan meg kell büntetni. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy termelősövetkezeteink jelentős része rosszabbul tesz eleget beadási kötelezettségének, mint az egyéni parasztgazdaságok. Különösen feltűnő a termelőszövetkezetek elmaradása a begyűjtésben kukoricánál és napraforgónál, ha az is előfordul, hogy egyes helyi és járási párt-, valamint tanácsfunkcionáriusaink helytelenül igyekszenek a termelőszövetkezeteket mentesíteni az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítése alól. Jelentősen lemaradtak begyűjtési kötelezettségeik teljesítésében állami gazdaságaink is. Ennek oka részben a gazdálkodás igen számos területén még meglévő hiányosságokban keresendő, részint azonban onnan is származik, hogy sok állami gazdaságunk vezetője még nincsen eléggé tudatában annak, hogy az állami gazdaság célja nem a gazdaság, önellátása, hanem az ország ellátása! Begyűjtési politikánkban a továbbiakban is biztosítanunk kell, hogy a termelők feltétlenül, az előírt időre, teljes mértékben eleget tegyenek a nép állama iránti kötetezzettségüknek. Ugyanekkor azonban ügyelni kell arra is, hogy az egész mezőgazdaság területén, úgyszólván minden növénynél s az állattenyésztésben is, következetesen megvalósítsuk azt az irányelvet, hogy aki az állammal szemben fennálló kötelezettségét teljesítette, a fennmaradó résszel szabadon rendelkezzék. Ezt ki kell terjeszteni már 1953-ban például a napraforgóra ■és a rizsre is azzal az egyedüli megszorítással, hogy olajat ültetni, és rizst hántoltatni csak állami olajüzőben, illetve állami malomban szabad. C) A TAKARÉKOSSÁG TERÉN Ahhoz, hogy az 1952-es év kedvezőtlen mezőgazdasági eredménye ellenére sikeresen fejleszthessük tovább egész népgazdaságunkat, minden téren a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani. A takarékosság kérdését most másként kell felvetni, mint ahogy eddig felvetettük. Most sokkal alaposabban, körültekintőbben kell megvalósítani a takarékossági rendszabályokat, szigorúbban, keményebben, mint ahogy eddig tettük. Mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk, hogy népgazdaságunkban,a termelésben és az áruforgalomban egyaránt a megengedett normákon felül igen jelentős készletek halmozódnak fel anyagban, félkész és készáruban. Gyáraink igazgatói gyakran hivatkoznak »objektív« nehézségekre, amikor a termelési tervet nem teljesítik, hivatkoznak anyaghiányra, holott a valóság az, hogy a vállalatok jelentős részénél , igen sok fontos anyagból és félkészáruból, félkésztermékből az engedélyezett készletnomát messze meghaladó készleteket tárolnak. Ezeka jelenségek felhívják a figyelmet a forgóeszközök forgási sebességének lassúságára és felvetik azt a feladatot, hogy mind az iparban, mind a kereskedelemben, s általában egész népgazdaságunkban megnöveljék a forgóeszközök forgási sebességét. A forgóeszközök forgási sebességének meggyorsítása mellett a takarékosság fontos területe, a beruházásoknál tapasztalható pazarlás és szervezetlenség megszüntetése. 1951-ban mintegy 23 százalékkal több beruházást kell megvalósítanunk, mint amennyit előreláthatóan 1952-ben végrehajtunk. Ezért mint már említettem, a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb termelő-beruházásokra kell összpontosítani és gondoskodni kell a megkezdett beruházások mielőbbi befejezéséről. Véget kell vetni annak, hogy fontos beruházásokat nagy késéssel adnak át rendeltetésü knch. Nagy a pazarlás az anyagfelhasználás terén A minisztériumok felelős funkcionáriusai/ gyárak igazgatói igen gyakran szemrebbenés nélkül követelnek drága, nehezen beszerezhető importanyagokat olyankor, amikor az anyagokra nincsen szükségük, vagy csak a távoli jövőben lesz szükségük. Igen nagy megtakarítási lehetőség van a veszteséggel dolgozó üzemek veszteségének megszüntetése s az üzemeknek juttatott állami dotáció csökkentése révén is. Különösen magas a veszteséges vállalatok száma a könnyűiparban, ahol 1952 első háromnegyedében 101 vállalat volt vagy az egész időszak alatt, vagy annak egy részében veszteséges. Megengedhetetlen, hogy a legnagyobb akkumulációval dolgozó könnyűiparban ilyen sok veszteséges vállalat legyen. A könnyűipari vállalatok által befizetett állami nyereség közel 20 százaléka kerül vissza veszteségtérítés és dotáció címén a könnyűiparba. Nagy megtakarítási lehetőségeink vannak a létszámgazdálkodásnál is. .Túlzottan magas nálunk a nem termelő munkát végzők száma. Az Országos Létszámbizottság (OLB) létrehozása komoly segítséget jelentett a kormánynak az improduktív létszámokmértéktelen felduzzasztásával szemben, de a várt eredményt még nem hozta meg. Itt még további megtakarítási lehetőségek vannak. Szigorú intézkedéseket kell tennünk azokkal szemben, akik az állam zsebébe úgy nyúlnak bele, mintha a maguk zsebébe nyúlnának. Megállapítást nyert például, hogy a vállalatok úgynevezett »különféle költségei« 1952-ben az előző évekhez képest lényegesen emelkedtek. A kohó- és gépipari minisztérium vállalatai például 1952 harmadik negyedévében 71 millió forinttal lépték túl a »különféle költségek« tervét, a könnyűipari minisztérium vállalatai pedig ugyanezen idő alatt 21 millió forinttal. Ennek magyarázata az, hogy a kevésbbé ellenőrzőits különféle költségek közt bújtatják el a felesleges, túlzott, szükségtelen, nem engedélyezett kiadásokat. Mindezek azonban csak kis részét mutatják meg annak a pazarlásnak, az állami eszközök elherdálásának, a felelőtlen gazdálkodásának, amely nálunk még elég széles területen feltalálható. Nagyon sok még nálunk a felesleges reprezentáció, a túlzott kiadás, a bankettezés az állam pénzén. Mindezt fel kell számolnunk s ily módon is komoly megtakarítást kell elérnünk népgazdaságunk, kultúránk, a tudományos kutatás fejlesztése, népünk anyagi színvonalának emelése érdekében. A pazarlás, az állam a közösség eszközeinek felelőtlen, gondatlan és nem egy esetben bűnös kezelését megkönnyíti nálunk a pénzgazdálkodás lazasága is. Mindezeket figyelembe véve a minisztertanács az elmúlt hetekben Rákosi elvtárs javaslatára, felelős személyekből álló takarékossági bizottság létrehozását határozta el, melynek feladata a minisztertanácsnak javaslatokat tenni annak érdekében, hogy 19511 folyamán jobban gazdálkodjunk, gondosabban, takarékosabban bánjunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel, az állami vagyonnal, a szövetkezeti vagyonnal, mint ahogy ezt az előző években tett tük. D) A PÁRTPOLiTIKAI és pártszervezeti munka terén A pártpolitikai és pártszservezeti munkát mindenekelőtt az alaptanyngiparban kell gyökeresen megjavítanunk: a szénbányászatban és a kohászatban. Fel kell számolnunk azt a tűrhetetlen állapotot, hogy szénbányászatunkban é-, vaskohászati üzemeinkben, valamint egész volt fontos gépipari nagyia»Misünkben a pártolunk» (de természetesen a szakszervezeti 'és DJSZ-munka' is) általában gyengébb, alacsonyabb színvonalú, mint a legtöbb középüzemünkben , mint a könnyűipar számos üzemében. Ami a gépipart illeti, különösen, áll ez olyan nagyüzemeinkre, amelyek nehézipari beruházásaink számára gyártanak ipari felszerelést, vagy amelyek exportra szállítanak. . A pártpolitikai és pártszervezeti munka megjavítására konkrét intézkedések szükségesek. Ehhez szükséges — a többi között — bizonyos mértékű káderátcsoportozozás megvalósítása , az alapanyag és ipar különféle ágai, mindenekelőtt a szénbányászat, a vaskohászat és a legfontosabb gépipari üzemek, valamint a megfelelő területi vezető pártszervek (városi, járási, megyei, kerületi pártbizottságok) felé. Szükséges, hogy mindezeken a területeken az eddiginél nagyobb súlyt helyezzünk a káderek képzésére és továbbképzésére, politikai és szakmai fejlődésére, valamint jól működő kommunista aktíva kifejlesztésére s ezzel az aktívával rendszeresen foglalkozzunk. Szükséges továbbá, hogy a nehézipar legfontosabb üzemeibe, a legfontosabb bányákba, kohászati üzemekbe, gépgyárakba fokozatosan, a Szovjetunióban jól bevált tapasztalat, szerinte, a Központi Verség pártszervezőket küldjön, s őketrendszeresen segítse és irányítsa. De szükség van arra is, hogy bátrabban válasszunk be becsületes, párthíi, tehetséges műszakiakat különféle pártbizottságainkba, pártszerveinkbe, s állítsuk őket felelős funkciókba, az üzemi, a ■városi, a megyei és a felsőbb pártszervek apparátusában is. Fel kell vetnünk a mezőgazdasági szakkáderek kérdését is. Vidéki párt- és tanácskádereink az utóbbi évek folyamán sok gyakorlati mezőgazdasági szakismeretet sajátítottak el. De ezzel távolról sem lehetünk megelégedve. Egészében párt- és tanácskádereink, különösen a vezető káderek, szak- ismeretek szempontjából elmaradtak a követelményektől. Megyei és járási párttitkáraink, megyei és járási tanácselnökeink között gyakorlatilag alig van szakképzett kommunista agronómus, vagy zootechnikus. Pedig ideje elindulni azon az úton, hogy a mezőgazdasági vidékieken legyenek agronómus, vagy zootechnikus párttitkáraink és tanácselnökeink is, hogy mind több és több kommunista, marxista-leninista képzettségű mezőgazdasági szakember kerüljön járási pártbizottságaink és járási tanácsaink élére, de persze az sem ártana, ha minden megyében a megyei titkaink egyik© kommunista mezőgazdasági szakember volna, ipari megyékben pedig kommunista ipari szakember. Ezt természetesen nem lehet hirtelen, máról holnapra megvalósítani, hanem csak fokozatosan. De ezt határozottan el kell kezdeni! S ezt úgy valósíthatjuk meg, ha meglévő kádereink egy részét, anélkül, hogy kivonnánk őket a munkából, agronomussá, zootechnikussá képezzük. Részint pedig úgy, hogy az új szakkáderekből fokozatosan, szívós, következetes, céltudatos nevelő munkával vezető kommunista kádereket képezünk. ÖSSZEFOGLALVA: A fő feladatok, melyeket gazdasági téren a legközelebbi egymásfél évben meg kell oldanunk, szem előtt tartva második kongresszusunk határozatait, az azóta szerzett tapasztalatokat és jelenlegi helyzetünket, a következők: 1. Biztosítanunk kell az év még hátralévő részében az ipar 1952. évi tervének teljesítését és túlteljesítését ! 2. Biztosítanunk kell az ipari termelésben az átmenetet 1953-ra oly módon, hogy az ipari termelés, a tervnek megfelelően, 1953 januárjában és az ezt követő hónapokban, ez év negyedik negyedéhez és decemberéhez képest is minden területen, a szénbányászatban és a kohászatban is, egyenletesen tovább emelkedjék. 3. Nagyobb mértékben, mint 1952-ben és a megelőző években tettük, kell összpontosítanunk a rendelkezésünkre álló eszközöket az alapanyagipar különféle ágainak, s mindenekelőtt aszénbányászatnak és a vaskohászatnak az eddiginél is gyorsabb fejlesztésére, valamint a villamosenergiatarmales növelésére s mai, megkeztdtett nagy nehézipari létesítményeink tervszerinti, gyors befejezésére! 4. Gyökeresen meg kell javítanunk néhány, jelenleg nem kielégítően dolgozó nagy gépgyárunk munkáját, melyek saját nagy beruházásainkra és exportra termelnek. 1 5. Sikeresen be kell végeznünk mezőgazdaságban a még hátra lelévő őszi munkákat s az őszijeidnél szervezettebben kell előkészítenünk és megvalósítanunk az 19531. évi tavaszi mezőgazdasági munkákat. 6. Úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben központi feladattá kell tennünk a hozam emelését, mint az egész mezőgazdaság fejlesztésének, valamint szocialista átépítésének alapvető feltételét. 7. Az 1952-es kedvezőtlen mezőgazdasági év hátrányos következményeinek mielőbbi felszámolása s általában a népgazdaság szocialista építése érdekében a népgazdaság s az állami élet minden területén fel kell számolni a pazarlást s a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani! 8. Alapvetően meg kell javítanunk a gazdaság állami vezetését is és a pártmunkát is, főként a szénbányászatban, a vaskohászatban, legnagyobb gépgyárainkban, állami gazdaságainkban, és termelőszövetkezeteinkben, e gyorsabban kell fejlesztenünk gazdasági és pártkardereink szakképzését. Ezek elvtársak, a legfontosabb feladatok. Ezeknek a feladatoknak a megoldása nemcsak a szocializmus építését fogja előbbre vinni országunkban, hanem egyben ez a leghatékonyabb hozzájárulás a mi részünkről a világot átfogó nagy béketábor erősítéséhez, melynek élén a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió halad, amelyet Sztálin elvtárs,lángesze vezérelt