Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

2 A MAGYAR SAJTÓ NAPJÁN Gyenge a tollaim olyan szavak, mondatok formálására, melyert valamelyest is kifejeznék azt a küzdelmet, amelyet az 1942. február 1-én először megjelent Szabad Nép szerkesztői és terjesztői vívtak. Mit mondjak róluk? Hősök voltak, hogy gyűlölték az emberiséget pusztulásba taszító fasizmust és hogy nagyon szerették a gyárak, a földek, az irodák robotosait? "Ebben igaz benne van minden, de hát ilyen ember millió és millió volt az országban. Millió számra voltak olyan hősök, akik a háború ördögének vitustánca közben gyermeket neveltek, akik csak gyűlölhették a gyárak, a tízezer holdak birtokosait, hiszen a fillérekből is nagyon kevés jutott nekik. Akkor mégis mi tette őket másabbá a millióktól? Az, hogy kommunisták voltak. Nem egyszerűen gyűlölték és szerettek, hanem így is cselekedtek. Amikor millióik rettegve feküdtek és keltek, amikor gyűlölet marta a társadalom testét — egy budafoki kecskeólban, sokszorosító gépen kinyomták az élő Szabad Népet, amelynek vezércikke így kezdődött: Szabad nép, szabad hazában. Majd kifejti a vezércikk, hogy ez úgy valósítható meg, ha az egész nemzet egyesííti erejét a munkásság vezetésével és harcba indul a fasiszta reakció ellen. A küzdelem célja, független, szabad, demokratikus Magyarország. Igen, emberek illegálisan újságot kezdenek csinálni, amikor a haláltáborok Európában úgy kezdenek kinőni a földiből, mint nálunk ma az új falu, s ez az újság azt kiáltja — nem ordítja! —, külön leékét a Szovjetunióval! Újságot csinálnak illegálisan, mert tudják, hogy a nyomtatott szó ereje, a sajtó közvéleményalakító hatása felmérhetetlen. S a kommunisták, ahol a társadalmi haladásért tenni kell, ott varrnak ésszel és szívvel, sokszor életet is kockáztatva. A Szabad Nép első szerkesztőjét, Rózsa Ferencet is agyonverték a fasiszta hóhérok. És még gúnyolni merte az októberi ellenforradalmi puccs egyik szellemi előkészítője az Irodalmi Újságban a kommunistáik e jellemvonását, a kommunistáknak ezt a különösségét. De hát a burzsoázia szekerét toló tollforgatókat a történelmi tények nem zavarják és pirulniuk sem kell egymás előtt, hiszen kenyerük a hazugság. Soha nem felejtem el, a 30-as évek derekán a Pesti Hírlapban azt olvastam, hogy a szovjet rendszer saját zsírjában fog megfulladni. Istenem, hogy nem így történt? E tiszteltkollégám” sem tehet róla. Nem tehetnek róla megyénkben „kollégáink’ sem, Kiss Béla, Tóth Gyula és a többiek, akiknek 1950 és decemberi „elméleti tárukban” azt is megtaláljuk, hogy a sztrájkot hirdető munkástanácsok a marxizmus—leninizmus talaján álltak. Csodálatos ebben már csak az, hogy nem állt ott a követelés: a kakastoll nélküli csendőröket párttátkárokká kell választani. Szerencséje az országnak, a magyar népnek, hogy a kommunisták megtanulták a történelmet — köztük a kommunista újságírók is — és a többi népi vívmányokkal együtt továbbra is él a milliók szabad sajtója, a nép sajtója, amelynek munkatársai soha nem felejtik az illegális Szabad Nép szerkesztőit és terjesztőit. Nemcsak ma, a magyar sajtó napján gondolunk Rózsa Ferencékre, hanem mindennapi munkánkban olyan hűek akarunk lenni a párthoz, a néphez, mint az illegális Szabad Nép munkatársai. Más történelmi helyzetben, más viszonyok között dolgozunk mi, a ma újságírók, mint ők dolgoztak. Ez a más, sokszorosító gép helyett rotációs gépek nyomják lapjainkat, nem kell bujkálva kézről-kézre adni a kommunisták lapját, saját vasutunk elviszi minden faluba, hirdetve a kommunisták, a nép igazságát. Ebből az következik, hogy rendkívül nagy felelősség is hárul a kommunista lap munkatársaira, hiszen az újságnál rendkívüli szerepe van a közvélemény alakításában, amelynek lényege: elősegíteni, hogy kibontakozzon a népben rejlő alkotó erő és minden olyan jelenséget, dolgot kíméletlenül ostorozni, ami gátolja politikai, gazdasági, kulturális életünk további fejlődését. Ebben a munkában legjobb segítőink a lap tudósítói, levelezői s az a cikkírógárda, amelynek tagjai pártmunkásokból, szakemberekből, a különböző tömegszervezetekben, államhatalmi szervekben dolgozó emberekből áll. A kommunista újságoknak éppen abban van a népi jellege, hogy a hivatásos újságíró gárdát körülveszi a munkásokból, parasztokból, értelmségből álló levelezők, tudósítók széles hálózata. Ebben is az illegális Szabad Nép példáját követjük, hiszen a 19 évvel ezelőtt megjelenő első számban is számos munkáslevelet közölt. A kommunista lapnál ez azért van így, mert az nem vállalkozás, mint a tőkés tulajdonában lévő újság, hanem a párt, a munkásosztály fegyvere, olyan fórum, ahonnan nap, mint nap közvetlenül szól a párt az emberekhez. Ezt a fegyvert jól forgatni, ezt a fórumot jól hasznosítani hivatottak a kommunista újságírók. Ennek a hivatásnak törekedtünk eleget tenni eddig, és méginkább ezt tesszük a jövőben, ezt várja tőlünk a párt, a nép. sei Pártnapok, kisgyűlések a Felsőnyomási Állami Gazdaságban A Felsőnyomási Állami Gazdaság telekgerendás üzemegységében szerdán este szabad pártnapot tartottak. Az előadás során, Szentiványi Sándor elvtárs, a gazdaság igazgatója a párt mezőgazdasági téziseit ismertette. A felszólalók főleg a hozamok növeléséhez, valamint a költségek csökkentéséhez szóltak hozzá. A hét folyamán, a gazdaság központjában, február 3-án pedig a békéscsabai Kossuth Tsz-ben tartanak szabad pártnapot. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG MAI KOMMENTÁRUNK Anyagtakarékosságot! A napokban véget ért országgyűlés szerdai ülésén az 1958. évi népgazdasági tervet tárgyalták. A vitában elsőnek Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Az anyagtakarékosság fontosságát hangsúlyozva a következőket mondta: „... a rossz munka, felelőtlen, nemtörődöm gazdálkodás miatt a felelősségrevonás nálunk, különösen az utóbbi esztendőben a felső állami vezetésben ritka, mint a fehér holló. Ennek a lazaságnak a velejárója az anyagpazarrlás, lopás, amely ma üzemeinkben, raktárainkban szinte legális tevékenységgé fajul számos helyen. S mert anyagot bárki — a legtöbb helyen bármikor — könnyen szerezhet, a selejtgyártás is lassan egyenrangúvá verekszi fel magát. Ma már ott tartunk, hogy éppen csak tervet nem készítenek rá számos helyen.” — Apró elvtárs megállapításához nem kell különösebb magyarázat. Ha népgazdaságunkat hatalmas tartálynak képzeljük, melynek megtöltéséhez a nép minden becsületes fia, lánya, fiatalja, öregje a maga szellemi és fizikai munkájával járul, de ezt a tartályt a felelőtlenek, a hanyagok, a tolvajok és a nép ellenségei ki-ki a maga módján és céljával kilyukasztja, hogy elszívhassa a társadalom javára egybegyűlt erőt, azt az erőt, melyet a társadalom becsületes milliói munkájuk után méltán várnak, ne csodálkozzék senki, ha a társadalom ellenségeinek kijáró elbánásban részesül. 1958. február 1, szombat A párthatározatok nyomán Az okányi községi pártbizottság ülésén — még decemberben — arról beszélgettek az elvtársak, hogyan hajtsák végre a Központi Vezetőség határozatát, amely a párttagok aktivitásáról szól. Egyikük javasolta, hogy adjunk megbízatást az elvtársaknak. A javaslatot elfogadták. A tagösszeírás alkalmával lehetőségük volt minden párttaggal külön-külön beszélgetik A legtöbb párttag maga kérte megbízatását, másoknak pedig javasoltak. Valamennyien szívesen vették, hogy személyesen is foglalkoznak velük. Az asszonyok főleg a nő tanácsban kapak munkát, a fiatalok a KISZ-ben. Az idősebb férfiakat pedig azzal bíztál meg, ■hogy segítsék a Hazafias Népfront munkáit. Veres János, Tóth Imre ,idős Szilágyi Sándor, Petres Sándor ismertetik az utcájukban a népfront programját, mozgósítják az utcabelieket a népfrontrendezvényekre. Más tömegszervezetben dolgozó párttagokat pedig az ottani munkákért tették felelőssé. De nemcsak Okányban, a járás más községében is igyekeznek megvalósítani a párt határozatait Jelenleg a járás legtöbb községeiben a januári és februári taggyűlésen ismertetik a Központi Vezetőség határozatát a Hazafias Népfrontról. Másutt a párt agrártéziseit vitatják meg. Szilágyi elvtársnak, a tb. munkatársának véleménye szerint a párt agrártézisei lejutottak a közlési alapszervezetekig, ahol taggyűlésen keszélték meg apárttagok. A legfőbb hiba azonban az, hogy a' tsz -■ártvezetősége és tagjai nem eléggé vitatták meg a nagy jelentéséül határozatot. Ezért a járási párt bizottság a napokban újabb aktívan rést ivott eevbe, ahol a ráírt aszártfeleseiről tanácskoznak. Nézzünk egy újkeletű határozatot Nemrégiben jelent meg a Központi Vezetőségnek az a határozata, amely kimondja, hogy kik dolgozhatnak vezető beosztásban. A legtöbb helyen ezt megértették az elvtársak, de vannak helyek, ahol tudnak a határozatról és ennek ellenére is másképpen cselekszenek. Geszten például olyan személyt állítottak be boltvezetőnek, akinek már több ezer forint hiánya volt más években, meg egyéb magatartása is kifogás alá esik. Ezt tudták a helyi vezetők, de tudott a személyről és annak magatartásáról Jakó elvtárs, a JÁSZÖV elnöke is. Ennek ellenére a beállítása mellett döntöttek, mondván azt, hogy a földművesszövetkezet helyi igazgatóságának joga van személyi ügyekben dönteni, fölvenni, vagy elbocsátani valakit. Mindez azt bizonyítja, hogy helyenként semmibe veszik a párt különböző határozatait Egyes községekben a megyei, járási, sőt a helyi párthatározatokat is figyelmen kívül hagyják. Határozatot hoztak többek között a különböző szerveknél az MSZMP- csoportok működéséről. A legtöbb helyen csak papíron van meg. Ennek a hiánya ezekben a községekben meg is mutatkozik. Biharugrán például olyan eset is megtörtént, hogy a tanácsülés helytelen határozatot hozott olyan dologban, amit az MSZMP-csoport nem tárgyalt meg, mielőtt azt határozattá emelték. A tanácsülés úgy döntött a tanács vb. határozata alapján, hogy a járda lerakását pénzért kiadják mestereknek. Egyes vezetők azt akarták, hogy két-három személy magas keresethez jusson. A község dolgozói pár kisgyűlésen, összejöveteleken vállalták, hogy társadalmi munkával végzik a járda lerakását, így csaknem mégegyszer olyan hosszú járdát tudnak lerakni, mint az eredeti terv szerint van. Amikor a pártbizottság, a párttagok megtudták, változtatni már nem lehetett, hiszen a tanácsülés a vb. határozata szerint fogadta el a járdaépítést De lehetne sorolni tovább, hogy a határozatok végrehajtásának elmulasztása milyen károkat jelent a népgazdaságnak. Cs. E. FORRADALOM VENEZUELÁBAN Ez év január végén megdöntötték az 1952 decemberében katonai államcsíny segítségével hatalomra került Jimenez elnök diktatúráját. Az önkényuralom elleni lázadás Caracas fővárosban, La Guaira kikötőben és Puerto Cabello, továbbá Maracay, Cabimas, Valencia, Marquetia, Barinas városokban robbant ki. Venezuela, Dél-Amerika partjain elterülő 20 tagállamból álló szövetségi köztársaság, területe 912 000 négyzetkilométer, lakosainak száma 6 millió fő. A lakosság 80 százaléka tresztic (indián-fehér keverék), 11 százaléka kreol és fehér. A Magyarországnál tízezer nagyobb területű ország nagy részét trópusi őserdők borítják. Természeti kincsei közül legjelentősebb a kőolaj. Az ólai mezők a Maracaiboi-öböl környékén és az Orinoco folyó torkolatától északnyugatra találhatók. Az ország a Föld olajtermelésében jelenleg a második helyet foglalja el. 131 millió tonna olajat hoznak felszínre. Világgazdasági jelentőségűek ugyancsak a Ciudad Bolívan városától délre elterülő óriási vasémtelepek is, amelyeknek évi termelése megközelíti a 10 millió tonnát.