Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-09 / 290. szám
1959. december 9., kedd Üzletről üzletre... Vásárlás közben a sportszer-, a ruházati és az ékszerboltban Mi újság a Játékországban? Napról napra közelebb kerül hozzánk az év legszebb ünnepe: a karácsony. Ilyenkor a figyelmesség jeleként különböző ajándékkal kedveskedünk szeretteinknek. Bár az ajándékozás napjáig még kapnak árut az üzletek, mégis beszámolhatunk már arról, hogy Békéscsabán nagyon sok újvonalú nőitáska, gyermekjáték, ékszer és enás egyéb áru várja az ajándékozókat. A sportszerboltban Valósággal hegyet alkot a sok ródli az üzletben. Hiába, még az idei tél nem hullatta a hópelyheit, nincs nagy keletje. Ennek ellenére mintegy hatvan darabot már elvittek, s a feldíszített karácsonyfa mellett méltán szerez majd örömet gyermeknek, szülőnek egyaránt. D. Gy. is ródlit vásárolt fiának. — Lesz otthon öröm —mondta. — Annál többen keresik a korcsolyát — mondja Domokos István, az üzlet vezetője —, naponta 15—20 párat visznek el. A korcsolyázni szerető gyerekek megnyugtatására mondja aztán, hoogy van belőle elegendő és még nak is. A pultnál egy asszonyka szintén korcsolyát kér. — Negyvenes cipőre — mondja. Zatykó Andrásné Gerendásról jött be, hogy örömet szerezzen Bandi fiának a korcsolyával. Igaz, az ajándékozó nevét nem illő elárulni, de ettől a szabálytól csupán azért tértünk el, mert az ajándékot a 16 éves Zatykó András már itt az üzletben átvette. Boldogan szorította hóna alá a csomagot, s vitte haza és holnap már szinte önfeledten írja a köröket Gerendáson a „Csicsely-tó" jegén. Aztán újabb vevők jönnek. Ki korcsolyát, ki ping-pong ütőt kér. A másik oldalon pedig vadásztöltényeket számol Zsíros János, n, itt az vadászati idény is. Az üzletből kilépve mindenütt csomaggal siető embereket látni. A sportszerbolttal majdnem átellenben a kiskereskedelmi vállalat I. számú Ruházati Bolt ajtaján egymásnak adják a kilincset a vásárlók. Az ünnepek előtt itt is megnőtt a forgalom. Naponta ezer-ezerháromszáz vevőt szolgálnak fel. Sokan még csak érdeklődnek, nézelődnek, válogatják az ajándékokat. Vannak, akik saját magukat lepik meg egy szép ruhával, kabáttal. Hégi vágya volt Serbán Lászlónnénak is egy szép télikabát. — Most vettem meg karácsonyi ajándékként magamnak — mutatja a szép kabátot. A másik oldalon, a férfi konfekciónál Sándor István kaszaperi lakatos próbálja a ruhát, ő is önajándékozást csinál. A ruha úgy áll Sándor Istvánon, mintha szabóval méretre készíttette volna. Meg is tetszik neki. Persze, vannak itt olyanok is, akik másnak vesznek ajándékot. Egy magas barna fiatalember egy szép velúrnylon blúzt vett menyasszonyának. — Jaj meg ne írja — szól ijedten, amikor megtudja, hogy újságíró a kíváncsiskodó —■, meglepetésnek szánom. Nem vetjük el örömét, csupán annyit írunk meg, hogy csabai az illető. No, csabai kislányok, illetve menyasszonyok, lehet drukkolni, hogy vajon ki is ez a magas vőlegény. Fogy a kendő, fogy a kesztyű, kardigán és blúz. Jól jött ez leértékelés is, hallhatjuk az üzletben. Igen, egyes áruknál az 50 százalékos árcsökkenés könnyíti az ajándékozást. Dél felé jár az idő, de a vevők nem fogynak, sőt újabbak jönnek. — így megy ez egész nap — mondja Sólymos elvtárs, az üzletvezető —, 20—25 százalékos forgalomemelkedést jelent az ünnep. Naponta mintegy százezer forint forgalmunk van. De van is a boltban minden, aminek egy ruházati boltban lenni kell. Ritka vendég az, aki üres kézzel megy ki. A polcok tömve szebbnél szebb blúzokkal, kendőkkel, sálakkal, ingekkkel. A méteráru részlegen a legszebb őszi divatszínek, téli ruhaanyagok, szövetek. A konfekciónál bő választék. Újdonság most az exkluzív kabát. Van belőle elegendő. — Karácsony előtt még újabb árukat várunk — mondja. A ruházati bolt mellett, csillogó kirakattal az óra és Ékszer Bolt Itt bizony, nehéz a választás. „Ez is tetszik”, „ugye, szép?’, „ezt vegyem meg?” — keverednek a szavak és a pult másik oldalán tanácsokat adnak, javasolnak. Szerelmes pár lép be az üzletbe, írás nélkül kapható most a 14 karátos arany karikagyűrű. B. I. és K. M. egymás ujjára húzzák fel a gyűrűt. Karácsonyi ajándék ez egymásnak, de karácsonyi ajándékként akarják majd bejelenteni szüleiknek is, hogy eljegyzik egymást. Még a tükörben is megnézik, hogy elég fényes-e, jól látszik-e? Az ő ünnepük már biztosan boldog lesz. Mások gyöngyház nyakék közt válogatnak, s ha körülnézünk a csillogó ajándékok között, bizony nehéz eldönteni, hogy mit is vegyünk. — Dísztűt vegyünk, vagy téklagyöngyöt? — kérdi egymástól két fiatalember. A tekla-gyöngy mellett döntenék. De a választás afelsoroltakon kívül nagyobb. Órák, szovjet, német, svájci gyártmányúak, alpacca áruk, kristályvázák és ezüst tárgyak. Mind-mind szép ajándék. De a legfiatalabbak se maradjanak ki: a gyerekek, ők várják a legnagyobb izgalommal, hogy vajon a meglévő játék készletük mivel is bővül. A Játékboltban sem kisebb a forgalom, mint másutt. Szétnéztünk hát mi is a „Játékországban”. A mamák, papák éppen válogattak a sok szép játék között. Az üzlet tele játékkal, de még kapnak is. Lengyelországból szép babákat, kisvasútat, társasjátékokat várnak. Új játék a „Csiga-biga”, „Rakétával a világűrben”, fémépítő és fajátékok. A felhúzható autón kívül felhúzható állatok, elefántok és medvék nevettetik majd a csöppségeket. Évikék, Pisták és Sanyikák, rajtatok mit hogy mit kaptok. Ha jók lesztek, a csilingelő karácsonyfa alatt bizonyosan ott lesz a kedves játékotok is. Majnár József iben másfél kilométer másodpercenkénti érték körül legyen. Ekkor a Hold vonzóereje „befogja” a holdrakétát, s az a Hold körül fog keringeni, mint műhol. A fékezést a Hold közelében egy fékezőfokozat beépítésével valósítják meg. A fékezőfokozat rakétája menetirányban fújja ki gázsugarát, s így fékezi a holdrakéták A fékezőfokozatot vagy a Földről rádiótávirányítással, vagy egy beépített automatikus berendezéssel kapcsolják be. Nem sikerül tehát a holdrakéta kilövése, ha 1. nem dolgozik kitűnően a hordozórakéta három fokozata; 2. eltér az útvonala az előre kijelölt pályától; 3. nem sikerül beállítani a Hold közelében a megfelelő sebességet,mely a keringéshez szükséges. Ha a kilövés sikerül, a szerkezet a Hold körül kering. Jelenleg még nem kering műhold a Hold körül, mert az összes holdrakta kilövések kudarcba fulladtak. A holdrakétába is beépítenek sok műszert, és természetesen rádióleadóberendezést is, mely a műszerek mérési eredményeit kisugározza a Föld felé. Azonkívül tervezik a tudósok egy televíziós felvevőgép beépítését is, amely a Holdfelszín képét szintén kisugározza adó segítségével, s ezt az adást a Földön megfelelő televíziós vevőkészülékkel fogni lehet majd, így a készülék ernyőjén a Hold felszínének egészen közeli képét látjuk. (Persze látható lesz majd a Hold másik oldalának felszíne is.) A Hold körül keringő holdrakéta sokkal hosszabb életű lesz majd, mint a Föld körül keringő műholdak. Mivel a Holdnak nincsen légköre, semmi sem fékezi majd a holdrakétát, s így akár tíz emberöltő is lehet élettartama. Persze rádiójeleket csak addig sugározna ki, amíg telepei ki nem merülnének. Ha a holdrakétával ki akarunk kötni a Hold felszínén, igen precízen dolgozó fékezőfokozatot kell beépítenünk. A visszainduláshoz újabb rakéta, és újabb fékezőfokozat szükséges. Úgyhogy az ember Holdutazása egyelőre még nagyon távoli kérdés. Természetesen elvileg nincsen akadálya annak, hogy a szerkezetbe egy megfelelő, levegővel rendelkező tartályba élőlényt helyezzenek el. A biztonsági intézkedések betartása esetén élve jutna el a Hold közelébe. Persze hosszabb ideig az életbentartása egyelőre nem lehetséges. Sokkal jobban foglalkoztatja a kutatókat és a technikusokat a bolygóközi utazás kérdése. Fercsik János tanár (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Jól sikerült a műszakiak bálja A Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellett működő Műszaki Tanács szombaton este rendezte meg Békéscsabán, a KIOSZ-székház nagytermében a műszaki dolgozók első bálját. A mintegy kétszáz résztvevő jól szórakozott a Békés megyei Jókai Színház művészeinek hangulatos műsorán, amit hajnalig tartó víg mulatság, tánc, dal követett. A bál tiszta bevételét a rendező bizottság műszaki könyvtár létesítésére fordítja. s A művelődés százados útjai Munkácsy Mihály és Békéscsaba a szobába aztán valamennyire megnyugodott. A ház belseje — ha nem is sokkal — de vigasztalóbb volt. Rossz hangulatán enyhítendő, nagybátyja elvitte nénjéhez Gizához. Első „kirándulás”-áról a következő szép, szemléletes képet festette naplójába: „Az utcára csak csizmásan lehetett kilépni, azt is jól a lábhoz kellett szijjazni. Mert ha nem, a csizma ott ragadt a sárban, és a láb belesüllyedt a pocsolyába. Így van ez az egész Alföldön. Kő nincs semerre, a tégla sok pénzbe kerül, az utcák ki vannak téve az évszakok és az irdőjárás kénye-kedvének. Azok szabályozzák állapotát. Télen sártenger, nyáron portenger. Eredeti dolog a gyalogút: a házak előtt két sor párhuzamos palló, egyik a jövőknek, a másik a menőknek. De csak a jobb módot jelentő városnegyedekben van így, ahol a falu arisztokráciája lakik. Másutt elegendő egy szál palló is. És a pallók mellett a halál leskelődik, különösen az országút felé, ahol félméteres szélességű árok húzódik végig.” A közlekedés külön tudomány ilyen helyen. Különösen sáros időben, amikor a csúszós, egyenetlen vallón életveszélyes a járkálás. Ilyenkor a tapasztaltabb megy hátul, hogy segítsen az előtte járónak. A téli esték közlekedése nagyon mély nyomot hagyott aztán érthetően a kisgyermekben. „Mihelyt sötétedni kezdett — írja naplója más helyén — lámpásokkal a kezünkben nekiindultunk az útnak, ezt az elöljáróság parancsolta meg, hogy lámpanélkül nem szabad az utcára lépni. Különös kép volt a sok, táncoló kis lámpás, ahogy felvillantak a sötétségben. Úgy látszott, mintha maguktól mozognának, aki vitte őket, láthatatlan maradt.’“ A nehéz körülmények között ■, amelybe nagybátyja jutott, továbbá az emlékezetes betyárka- Umd után, amely megfosztott a szerető, segítő nagynénjétől, természetesen nem lehetett szó az„Látod a templomtornyokat? — kérdezte Reök bácsi. Az Csaba. Már nagyon türelmetlenül vártam, hogy új otthonomba érkezzünk, de kocsink megfeneklett az úton. Ló és kocsi fekete sártengerben úszott, valóságos mocsár közepette. Az utat karók jelezték, amelyeket nagy távolságban lecövekeltek a földbe. Ennek az volt a célja, hogy az utasok ne tévedjenek oldalra. Lassan jutottunk előre. A város látképe csodálatba ejtett: hosszú-hosszú utca, egész alacsony, széles házakkal, amelyek szalmafedelei mintha a földből nőttek volna ki. Mind rendjében, sorjában állott, akárcsak a Rue Rivolin Párizsban. A 36 ezer lakosú várost hosszú utca vágja keresztbe. A középen, ahol az utcák metszik egymást, farkasszemet néz a két templom. Köröskörül egy lelket sem lehet látni sehol, a házakból kutyák rontanak a szekérre, hangosan megugatják, aztán ismét eltűnnek a kerítések mögött Tiszta falu! A ház, amely Munkácsyt fogadta, sem volt sokkal vigasztalóbb. Legalább is kívülről. A kisgyermek hitetlenkedve nézte a szegényes külsejű kis házat, nem szólt egy szót sem, csak bámult, bá- múlt. Percek alatt összedőlt benne minden. Gazdagságot várt és keresett. Bizalmatlanul követte az öreg házvezetőnőt, aki betessékelte az utcáról. Belül kerülve jól, hogy Lieb Mihály gimnáziumba járjon, Békéscsabán amúgy sem volt még gimnázium ekkor. Így került aztán hangi uram műhelyébe már 10 és fél éves korában. Oh, mennyit szenvedett itt! Leírni is nehéz lenne! Végigszenvedte az inasélet minden keserűségét. Kitaszítottnak, sorsüldözöttnek érezte magát, akinek ezután mindig csak festékeket kell törnie, s a szolgáló harsány „Chlapcl horka“ kiáltására kell ébrednie, s végeláthatatlan hoszszú órákon át kell robotolnia. Milyen hamar meg tudta gyűlölni ezt az életet, amelytől pedig oly sokat várt! Hányszor akart menekülni tőle! Egyszer meg is szökött, s kiment nagybátyjához, ki Pusztagerendásra költözött ki ekkor kis birtokára. Szokatlan volt számára ez az élet. Itt még kemény ütlegeket is tűrnie kellett, hozzátartozott ez az inasok életéhez, vállalnia kellett öregebb társai fondorlatos zsarolásait, a fárasztó, a gyermek szervezetére ártalmas nehéz munkát, pl. a kegyetlen hideget is, amikor a temetőben festenie kellett stb. Hihetetlen gazdag élményanyag raktározódott ekkor is lelkébe, s későbbi nagy műveinek tagját innen vette. Itt ismerte meg a falu regényét, itt látta meg a csavargót, itt a tépéscsinálás élményét és mindenek előtt az ásító inasét. Elek László A magyar festészet legnagyobb alakjának, a világhírre emelkedett Munkácsy Mihálynak megyénkkel való kapcsolata jóval fontosabb annál, mintsem hogy azt csak mi, Békés megyeiek tartsuk nyilván. Egész országunkat érdeklő tény az, hiszen abban, hogy Munkácsy Munkácsy lehetett, a művész tagadhatatlanul óriási adottságai és készségei mellett megyénké a döntő szerep. Itt tudatosodott, itt tisztázódott benne jövendő életpályája, itt szerezte meg az alapokat ahhoz, itt telt meg a lelke azzal a mély etnikummal, amelyből mint bővizű forrásból élete végéig meríthetett. 1844-ben született Munkácson. Apja Lieb Leo Mihály főtiszt, kit a szabadságharc évében, 1848- ban Miskolcra helyeztek át. Anyja Reök Cecilia. Apja igen korán, 1851-ben bekövetkezett halála után az árván maradt gyermekeken a rokonság osztozkodott. Azok vállalták, hogy felnevelik őket, így került a 7 éves Mihály is Békéscsabára anyai nagybátyja, Reök István gondozása alá, s alig idősebb nénje, Gizi a tehetős Steiner családhoz. A bizonyos fokú polgári jómódhoz szokott fiú nehezen szokta meg új életét, mert nagybátja nem gyakorolhatta ügyvédi mesterségét a szabadságharcban játszott szerepe miatt, s szűkös viszonyok között élt, hol Békéscsabán, hol Pusztagerendáson, kicsiny birtokán. A testvérek közül iOY feltétlenül Giza volt a szerencsésebb, kit a jó lelkű nagynéni vett pártfogásába, akihez minden vasárnap délbesti ÖOHSe'is'hivatá' los volt ebédre. Természetesen nagybátyjával együtt. A mai ember számára bizonyára nagyon érdekes az a leírás, amelyet Munkácsy ad naplójában Békéscsabára való megérkezéséről. A leírást olvasva lehetetlenne gondolnunk arra, milyen óriási változáson ment át a város egy évszázad alatt. Nézzük meg, mint számolt be Munkácsy békéscsabai első élményeiről.