Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-01 / 283. szám
1960. december 1., csütörtök Társadalmi összefogás őszi betakarításban sarkadi tudósítónktól.) Már hetek óta rendkívül esős az időjárás. Ez bizony nagyon hátráltatja a betakarítási, vetési munkákat. A dolgozó parasztok most minden erőt megfeszítve dolgoznak. De a társadalom többi tagjai sem nézhetik tétlenül — mint ahogy nem is nézik — a mezőgazdasági dolgozók elemi erővel szembeni erőfeszítéseit. A sarkadi járásban is széleskörű a társadalmi összefogás az őszi mezőgazdasági munkák, különösen a cukorrépaszedés és szállítás segítésére. Az elmúlt három napon 902 társadalmi munkás segítette a járásban a tsz-eket. Csak vasárnap 587 földművesszövetkezeti alkalmazott, ktsz és tanácsi dolgozó, pedagógus, vállalati és hivatali dolgozó volt kint a földeken. Ennek meg is lett az eredménye: vasárnap 45 holdon, az elmúlt három nap alatt pedig 152 katasztrális holdon szedték fel a cukorrépát a járás területén és mintegy 230 vagonnal szállítottak az átvevőhelyekre. . Biharugrán, Méhkeréken és Újszalontán már befejezték a cukorrépaszedést és szállítást. A méhkerékiek segítségére siettek a szomszédos sarkadi Dózsa Termelőszövetkezetnek, s naponta mintegy 30—10 méhkeréki ember dolgozik a sarkadi határban. Községekben is segítik egymást a tsz-ek. Mezőgyánban a Szabad Föld Tsz már korábban befejezte a cukorrépaásást, a Rákóczi Tszben viszont még 25 katasztráls holdon kell felszedni, s ebben segítenek a községbeli Szabad Föld Tsz tagjai is. Ha minden jól megy, akkor a járásban még kint lévő 143 katasztrális holdról is felszedésre kerül néhány nap alatt a cukorrépa, s e fontos ipari növényben az esetleg beálló fagy nem tehet komoly kárt. A cukorrépafelszedés mellett minden erőt a vetés befejezésére fordítanak termelőszövetkezeteinkben. A járásban mintegy 3000 katasztrális holdat kell még őszi búzával bevetni. A cukorrépaszállítás mellett ezért az összes fogatokat a vetésben foglalkoztatják tsz-einkben, mivelhogy géppel a földre rámenni már nem lehet. 7700 melegágyi ablak alatt zölden a karácsonyi retek és saláta a sarkadi Lenin Tsz-ben A sarkadi Lenin Tsz-ben nagy gondot fordítanak a jól jövedelmező kertészet fejlesztésére. Jelenleg 7700 melegágyi ablak alatt zöldell a karácsonyi retek és saláta. A friss zöldség decemberben több mint negyedmillió forint jövedelmet hoz a szövetkezetnek. Tavasszal 9000 melegágyi ablak alatt nevelnek primőrárut és palántát. A Lenin Tsz-ben ugyanis 32 holdról 84-re növelik az öntözéses kertészet területét, ahol nagyüzemi módszerekkel termesztik a holdankénti 16—17 ezer forint jövedelmet adó paradicsomot, paprikát, korai káposztát és egyéb zöldségfélét. 10 holdnál kisebb táblán egyetlen zöldségfélét sem termesztenek, mert csak így tudják jól kihasználni a különböző munkagépeket, s az összefüggő nagy terület másodvetésre is alkalmasabb. A sarkadi Lenin Tsz-ben az előző évi tapasztalatok alapján 1961-ben több mint 3 millió forint bevételre számítanak primőráruból és szabadföldi kertészkedésből. Öt és fél ezerrel gyarapodott a megyében a háztáji anyakoca-állomány a termelőszövetkezeti tagok portáin „Minden háztáji portán legyen anyakoca’‘-mozgalom Indult a tavasszal megyénkben. A nemes kezdeményezést megszívlelték a Körös-vidéki termelőszövetkezeti tagok. Sokan iparkodtak maguk nevelni anyakocát, mások igénybe vették az Állatforgalmi Vállalat segítségét s elöhasó süldőket vásároltak. Megyeszerte tavasz óta öt és fél ezerrel növekedett a háztáji portákon az anyakoca-állomány. A termelőszövetkezeti tagok ez évben 54 ezer háztáji sertés hizlalására kötöttek szerződést. E nemes törekvés további elősegítésére komoly erőfeszítéseket tesznek a megyei és járási szervek is, ezenkívül megyeszerte 800 vagon kukoricát és korpát adnak állami készletből termelőszövetkezeti és háztáji hizlalás elősegítésére. NÉPÚJSÁG pülőgépgyár volt műszaki igazgatója. A náci időkben a Junkers Repülőgépgyár üzemvezetője volt. A jelek szerint, viselkedése és magatartása szerint megértette a náci birodalom vereségének lényegét, s azt hangoztatta: új életet akar élni az új, demokratikus Németországban. Közben azonban titkos kapcsolatot épített ki egykori főnökével, a Nyugat-Németországba disszidált Günter Beck profeszszorral, az egykori birodalmi légügyi szállítási minisztérium főmérnökével, aki időközben az NDK ellen irányuló ipari és haditechnikai kémkedés egyik vezetője lett Nyugat-Németországban. 1956- ban Gerlach „hivatalosan” is az ügynökök sorába lépett: kötelezvényt írt alá, átvette a felszerelő- , többek között egy tervrajzok másolására szolgáló különleges amerikai gyártmányú fényképezőgépet — és megkapta a „Ferdinand” fedőnevet... S mint annyi sok ügynököt, Gerlachot is elérte a végzet: leleplezték, s az NDK bírósága életfogytiglani börtönre ítélte. A Gerlachügy nemcsak azért jelentett súlyos csapást a nyugatnémet amerikai titkosszolgálatra, mert egy kulcspozícióban ülő emberük bukott le, aki nemcsak értesüléseket szerezhetett, de szabotázs-akciókat is végrehajtott, hanem bizonyos „pszichológiai” okból is. Allan Dulles vezető tisztjei, Gehlen tábornok irányító szervének tisztjei újra és újra igyekeznek meggyőzni ügynökeiket: nem fenyegeti őket semmiféle veszedelem, „küldetésük” teljesen biztonságos, ahogy ők mondják: „rizikómentes”, és aztán pedig, ha „baj volna”, ők olyan hatalmasok, hogy képesek embereiket rejtett utakon-módokon a távolból is megvédeni. Nos, erre a propagandára mért súlyos csapást a Gerlach-per. Miért? Mert Manfred Gerlach nem volt „akárki”, egy névtelen szám az ügynökök listáján — Valódi érték volt, rá nem állt a jelszó: „ha lebukik, öt másik állhat a helyére”. S Gerlach már többször üzente gazdáinak: szeretné, ha beváltanák ígéretüket, és „távozhatna”, vagyis lehetővé tennék Nyugatra szökését „mielőtt forróvá válik a talaj a talpa alatt”. A válasz mindig nagyon rövid volt: „Még maradj! — Majd legközelebb.” S ez a legközelebb végül is nem következett el — mert egy napon az összekötő helyett az Állambiztonsági Minisztérium munkatársai látogatták meg Manfred Gerlach-ot. S a kisebb ügynökök így okoskodtak: „Ha ezt a „nagy halat”, ezt az értékű repülőmérnököt nem mentették fel az életfogytiglani ítélettől — mit várjunk mi?” Bizonyos, hogy ennek a ténynek is volt némi hatása arra, hogy jó néhány amerikai és nyugatnémet ügynök döntött úgy: szakít kockázatos, veszélyes, hitvány munkájával, feltárja tetteit és él az amnesztia lehetőségével. A Kölnben megjelenő Deutsche Zeitung, a nyugatnémet nagypolgárság egyik lapja, haragosan írja: „Az amerikai hírszerző szervek valóban ostoba módszerekkel dolgoznak. S a mostani letartóztatások bénítóan hatnak majd a még szabadlábon lévő kémek tevékenységére...” S mindez különösen kellemetlen néhány héttel azután, hogy a hírhedt Allan Dulles Bonnban járt Gehlen tábornoknál és titokban szemrevételezte kémirodájának nyugat-berlini „előretolt” állásait. (Folytatjuk) Kovács Jenő 3 Testvéri segítség A legsürgősebb munkák egyike most a mezőgazdaságban az őszi betakarítás, illetve a még hátralévő cukorrépa felszedése. Üzemek, hivatalok munkásai segítenek a termelőszövetkezeteknek a répa betakarításában. Azok a termelőszövetkezetek is, amelyek már befejezték az őszi betakarítási munkálatokat, segítenek ott, ahol még van töretlen kukorica, ahol a földben a répa. Az almáskamarási Sallai Tsz szorgalmas tagjai már csaknem egy hónapja, hogy a határban elvégezték a betakarítási munkát. Most közösen elhatározták, hogy testvéri segítséget nyújtanak azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek lemaradtak a munkával, így indult el hétfőn, tegnap reggel a Sallai Tsz-ből 50 személy, 30 lovasfogat és két Zetor pótkocsival a kevermesi Petőfi és Kossuth Tsz-ekbe. A Sallai Tsz szorgalmas gazdái 2-3 napot töltenek a kevermesi tsz-ekben, ahol segítenek felszedni a földben lévő, mintegy 60 hold cukorrépát, és a már felszedett több ezer mázsát elszállítani. AUTÓT VESZ tsz-brigádvezet Vigadalom közepette, de mit kerülgessem: lakodalomban ismerkedtem meg Szatmári Lászlóval, a bélmegyeri Aranykalász Tsz állattenyésztési brigádvezetőjével elöljáróban csak anynyit róla, hogy már évek óta tölti be ezt a hajnalban kelő, későn hazavetődő beosztást, s nem illik rá az a szólás-mondás, mint az egyszeri cipészre, hogy a saját cipőjét nem ér rá megcsinálni. Amellett, hogy nagyszámú közös állatállománnyal kell törődjön, Szatmári Lászlónak szépszámú háztáji jószága van. De nézzük először a közöst. Mitagadás, 800 sertés, 180 szarvasmarha szép kevés 2100 hold szántóhoz. Ezt nyomban meg is jegyeztem, s Szőke elvtárs, az elnök is segített megválaszolni. — Csakhogy van ám 1100 birkánk is! Aztán meg már leadtunk 46 hízómarhát. S micsoda jószágok voltak! Extrém és első osztályú minősítéssel vették át, átlag 6,5 mázsás súlyúak voltak. Még adunk le december 15-ig 34 növendék-triót, ezek is megnyomják átlag a 420 kilót. Fiatal jószágok, nemigen lehet többet várni tőlük. Hízott sertést is adtunk már le 270 darabot, 116—120 kilogramm átlagsúlyban, még hízik 130 darab leadásra, s ezzel teljesítjük ez évi hizlalási szerződési kötelezettségünket. — A 2100 hold szántóhoz viszonyítva ez sem sok — ellenkeztem. — Tudjuk azt mi is, ezért jövőre a dupláját, de ha lehet, akkor ezer darabot szeretnénk hizlalni szerződésre. Ez attól függ, hogy hány malacot tudunk felnevelni a 60 anyakocától és hogy tudunk-e vásárolni vagy 200 süldőt a háztájikból. Egyébként a jövő év első felére már lekötöttünk 400 darabot... Éppen itt van Szilágyi Lajos, a járási állatfelvásárló, akivel a szerződést megkötöttük... Szilágyi Lajos Bélmegyeren kívül még Békéstarhoson is szerződtet és vásárol sertéseket. Azt mondja, hogy Tarhoson is jól halad, de Bélmegyeren még jobban. Külön megdicsérte az Aranykalászt, amely a jövő év első felére Bélmegyeren leszerződött 700 körüli sertésből 400-at kötött le. A különbözetét, vagyis 154-et a Béke és a Keleti Fény Tsz-ek, vagy 150-et pedig a háztáji gazdaságok. Nincs nála pontos kimutatás, de úgy emlékszik, hogy ebben az évben 2100 sertést adtak át az állatforgalminak a bélmegyeriek. * Mire eddig jutottunk, megszaporodott a beszélgetők száma, odajött Varjú Mihály is, az Aranykalász Tsz növénytermesztési brigádvezetője, aki immár tíz éve tölti be ezt a felelősségteljes beosztást A háztáji sertéshizlalás említésekor elmondta, hogy ő az idén négy hízóra kötött szerződést, a veje, aki szintén az Aranykalász Tsz tagja, tíz darabot. Kiderült az is a beszélgetésből, hogy a kölcsönakció keretében 43 kocát adott ki az állatforgalmi a bélmegyerieknek. Varjú Mihálynál is van egy ilyen koca, már meg is fialt hét darabot, s ő mind leszerződte a süldőnevelési akcióban. — Nekem két kihelyezett kocám van — mondta Szatmári László —, a kettő 24-et fialt, s ezeket én is süldőként adom el a vállalatnak. — Ejha, megeszi a kenyért is ez a sok malac — jegyeztem meg tréfásan. — Ha csak ennyi volna, de ezekkel együtt 42 darabot tartok. Januárban megszabadulok 12 hízótól, akkorra vannak leszerződve. — Ez egy kicsit sok, mondhatnám úgy is, hogy nem bírja se fizikai erővel, se takarmánnyal. — Nehéz, de megbirkózunk vele, mert másként nem lesz autó. — Szóval ez a hajtóerő? De a takarmány? — Elsorolom én azt is őszintén. Ugyebár a háztáji földet, mint minden tsz-ben, mi sem a legrosszabb, hanem lehetőleg a legjobbik táblából mértük ki, meg is kapáltuk rendesen, úgyhogy negyven mázsa körüli csöves termést adott. A közösből nemigen számíthatunk kukoricára. Ellenben árpát kaptam eddig 3,70 mázsát. A januárra leszerződött 12 hízóra kapok a vállalattól 24 mázsa kukoricát, aztán meg vettem is jócskán a hizlalási előlegből, mert itt sem hizlal ám mindenki, akinek kukoricája terem. — Azt megértem, hogy a felesége meg tudja etetni azt a sok jószágot, de talán csak nem őneki kell a darálnivalót is cipelni? — Nem, se nekünk, se másoknak nem kell a darálással cipekedni és időt tölteni. A tsz-nek van egy fogata rendszeresítve erre a célra, két emberrel. Ezek az emberek elviszik és visszahozzák a darálnivalót, illetve a darát, s a javukra írt 2—2,5 munkaegységet mindennap annyi tagtól vonják le a darálnivaló arányában, ahánynak daráltak. Ha ilyen segítség nem volna, akkor nem tudnánk annyi sertéssel bajlódni, s nem tudnék Trabantot vásárolni. — Aztán miért akar annyira autót venni? Azért, mert másoknak is van? — Nem mások utánzása miatt, hanem azért, mert szeretek széjjelnézni az ország más vidékein, tapasztalatot szerezni más tszekben. Van motorkerékpárom, sokfelé voltam már vele a feleségemmel együtt. Jött az elnök is, meg még többen. De a két gyereket mindig itthon kellett hagyni. Ha lesz autó, őket is vihetem. A Szatmári László udvarán lévő 42 sertés jövőre tehát pénzzé, s a pénz autóra változik. Azaz, hogy a pénz egy része már megvan rá. Az egyéni cél találkozott azzal a közös állami céllal, hogy a falu, a háztáji gazdaságok minél több állatot neveljenek, hizlaljanak. Nehéz, különösen annyit nehéz nevelni és hizlalni, amennyit Szatmáriék. Erről a felesége nagyon sokat tudna beszélni, hiszen két kisgyermek is van, s főzni is, mosni is kell. De ha elfárad, arra gondol, hogy jövőre kényelmesen hátradől saját autójuk ülésén, s megy családostul kirándulásra ő is, egy volt cselédember felesége. Az ilyen becsvágy sok erőt ad, munkára késztet, s csak ritkán panaszkodik férjének, hogy „minden reggel korán mész és késő este jössz haza”. Hja, sokat kellett szaladgálnia az állattenyésztési brigádvezetőnek, hogy az Aranykalász Tsz aránylag kicsi állatállománya másfélmillió forint bevételt adjon!... Kukk Imre