Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Választási nagygyűlés Tatabányán­ ban a negyedik ötéves terv élet­sz­ánvanalem­elési előirányzatá­t Folytatás az 1. oldalról­­bam a keresetek növekedése az eddiginél még következeteseb­ben kapcsolódik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munkások és az alkalmazot­tak reálbére öt év alatt várha­tóan 16—18 százalékkal, az egy főre számított reáljövedelem 25—27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az el­végzett munka szerint változza­nak a jövedelmek. A családi kö­rülmények azonban ma még nagymértékben befolyásolják a jövedelmi különbségeket A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartot­tak számaival arányosan növek­vő többletkiadásokból A sok­gyermekes családokra a gyer­­meknevelés költségei aránytala­nul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel össz­hangban rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésével kapcso­latos anyagi terhek jelentős há­nyadát az állam közvetlenül vállalja magára A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. Ezen­kívül fejlesztjük bölcsődei, óvo­dai és kollégiumi hálózatunkat. A negyedik ötéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákotthoni helyet létesítünk. Ez is hatékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásához. Egészség­ügyi ellátásunk is tovább fej­lődik. — Büszkék lehetünk szociál­politikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a családi pótlékban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1 600 millió­­forintról tavaly 2 800 millió fo­rintra emelkedett A gyermekgondozási segélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és­­1970-ben 13100 millió forint­­volt.­­ Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, ame­lyek csak társadalmi gondosko­dással oldhatók meg. A nyug­díjban és járadékban részesü­lők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer, tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30­­ százalékának nincs közvetlen hozzátartozója. Érdekükben te­szem szóvá és hívom fel e hely­ről is az üzemek, vállalatok, in-­­ tézmények és a termelőszövet-­­ kezetek figyelmét, törődjenek jobban az idős, egyedülálló nyugdíjasaikkal. Ez természetes emberi kötelességük.­­ Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakáshelyzet alakulása. A negyedik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyo­mán öt esztendő alatt — egy lakásra három személyt számít­va — egymillió 200 ezer ember költözik majd új otthonba.­­ Amint pártunk X. kong­resszusa is rámutatott, az or­­szágépítő célok elérésének fon­tos feltétele és követelménye, hogy a nemzeti jövedelem emel­kedésével összhangban növeljük a nép életszínvonalát — mon­dotta a továbbiakban. Emellett egyes társadalmi rétegek, cso­portok jövedelmében az évek folyamán indokolatlan különb­ségek alakulnak ki. Ezek meg­szüntetésére időközönként köz­ponti bérintézkedések is szük­ségesek. Ezt szem előtt tartva a kormány, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával egyetértés­ben — az MSZMP Központi Bi­zottságának korábbi állásfogla­lása alapján — néhány területen béremelés erére hozott határoza­tot. Fontos megbízatásnak teszek eleget, amikor most tájékozta­tom Önöket és egyúttal az or­szág közvéleményét arról, hogy 1975 június 1-én —­ összhang­val — a következő központi bérintézkedéseket hajtjuk vég­re. — Felemeljük az alsó­ és a középfokú oktatási intézmények és az óvodák pedagógusainak il­­letményét 20 százalékkal Ez az intézkedés mintegy 110 ezer pe­dagógust érint. — Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét ,szintén 20 százalékkal, továbbá az egész­ségügyi középkéderek (ápolók, laboránsok, asszisztensek, műtő­­sök stb.) bérét 5—10 százalék­kal; az alsó- és középfokú okta­tási és egészségügyi intézmé­nyek egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal. — Emeljük a fegyveres erők és testületek kötelékében szol­gálatot teljesítő hivatásos állo­mányú tisztek, tiszthelyettesek illetményét 10 százalékkal. — A béremelésb­e hozott ha­tározat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 millió fo­rintot fordítunk az érintett ka­tegóriák életszínvonalának ja­vítására. A bérintézkedés több mint 400 ezer ember jövedelmét emeli. •— A végrehajtás kimunkálá­sa az érintett minisztériumok és szakszervezetek közös és fe­lelősségteljes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelésnél az egyen­lőstál. Pl. a pedagógusoknál a béremelést fel kell egyben arra is használni, hogy a természet­tudományos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak és ne az ipar és kereskedelem te­rületén helyezkedjenek el egy­két évi nevelői tevékenység után.­­ Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoz­tuk meg, amikor számba kellett vennünk a költségvetésben mu­tatkozó ismeretes hiányokat. Mégis így határoztunk, mert a népgazdaságunk adott lehetősé­geinek keretében elhatározott béremelés társadalmi hatását nagyon jelentősnek tartjuk, és mert tudjuk, hogy ez az intéz­kedés az érintettek gondjait enyhíti. Márpedig, ha egy peda­gógus, vagy egy ápolónő, érezve a fokozottabb megbecsülést, na­gyobb kedvvel, jobb közérzettel végzi munkáját, annak a szülő, vagy az ápolásra szoruló beteg, s közvetve egy-egy család érzi majd kedvező következményeit.­­ Tudjuk, hogy ezzel a mos­tani intézkedéssel korántsem ol­dottunk meg minden égető prob­lémát Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok je­lezték, hogy akadna még más területeken is bőven tenniva­lónk. A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten, sorra­­rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk tanúsít­hatja. A mostani bérpolitikai in­tézkedések azokat érintették, akiknek a bérét a legrégebben, rendeztük, akik a legjelentőseb­ben maradtak el mások bérszín­vonalától. Fock elvtárs ezután nemzet­közi gazdasági kapcsolatainkkal összefüggő kérdésekről szólt, majd a nemzetközi politika idő­szerű kérdéseivel foglalkozott Beszéde végén Fock Jenő a következőket mondotta: — Kipróbált igaz barátunk­hoz, a Szovjetunióhoz hasonlóan, mi is céltudatosan, lépésről-lé­­pésre, szorgalmas és fegyelme­zett munkával tudunk csak to­vább haladni gazdasági és és társadalmi fejlődésünknek útján. Sikereink, — mint eddig is — a szocializmust építő népeknek, a szocializmus és a világ haladó erői gyarapodásának szerves ré­szét képezik. Munkásosztályunk, dolgozó népünk hatékony támo­gatását kérjük ahhoz, hogy poli­tikánkat következetesen valóra tudjuk váltani. Kérem, szavaza­tukkal, bizalmukkal és minden­napi munkájukkal támogassák igazán nemes és vonzó nagy tár­sadalmi célkitűzéseink megva­lósítását! Koszigin beszámolója fölötti vitával folytatta munkáját az SZKP kongresszusa Moszkva . Az SZKP XXIV. kongreszusá-­­ nak szerda délelőtti ülésén Pjotr­ Maserov, a Belorusz Kommu­nista Párt Központi Bizottsági-­­ nak első titkára elnökölt Pjotr Nyeporozsnyij energeti­kai és villamosításügyi miniszter szólalt fel legelőször a Koszigin­­beszámoló feletti vitában, ezután Vaszilij Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Taná­csának titkára emelkedett szó­lásra. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek tevékenyen ki­vették részüket az új ötéves terv irányelveinek kidolgozásából. Az igen fontos gazdasági és szociális feladatok megoldását elősegíti a szocialista verseny, amelyben több mint hetvenegy­­millióan vesznek részt A ver­seny a termelés hatékonyságá­nak, a munka termelékenysége fokozásának céljait szolgálja, végső fokon a szovjet nép életé­nek növelésére irányul. A társadalmi fogyasztási ala­pok növekedésével — mutatott rá az­ SZSZKT titkára — bővül­nek a szakszervezetek lehetősé­gei, egyebek között egészségügyi területen. A nyolcadik ötéves terv éveiben a szovjet szakszer­vezetek 165 ezer férőhellyel ren­delkező szanatóriumokat, üdülő­ket és hasonló intézményeket építettek. A szovjet szakszervezetek for­rón helyeslik az ország fejleszté­sének új szociális, gazdasági programját, — mondotta Proho­rov. A délelőtt folyamán felszólalt Pavel Borogyin, a moszkvai Li­­hacsov autógyár igazgatója, Konsztantyin Geraszimov, az Orosz SZSZSZK miniszterelnök­helyettese és tervbizottságának elnöke. Ezután Amilcar Cabral, a Portugál Guinea és a Zöldfoki­­szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának főtitkára emelkedett szólásra, majd Hernan del Can­to, a Chilei Szocialista Párt kép­viselőjét követően, Nisizava To­­mio, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára szólalt fel. A szónok sajnálattal állapítot­ta meg, hogy a nemzetközi kom­munista mozgalomban bonyodal­mak vannak. Kijelentette: ha minden marxista-leninista párt szigorúan be fogja tartani a köl­csönös kapcsolatok általánosan elismert normáit, akkor „még a számos fontos kérdésben meg­levő véleményeltérések mellett is lehetségesek az együttes ak­­­ciók a közös ellenség ellen vívott­­ küzdelemben”. Nyikolaj Taraszov szovjet könnyűipari miniszter felszóla­lása következett ezután, majd Marc Drumaux, a Belga KB elnöke, Nicolas Saul, a­­ Li­banoni Kommunista Párt főtit­kára, Alekszandra Monahova, a „Kommunarka” szovhoz igazga­tója, Gavriil Csirjajev, Jakutia pártszervezetének vezetője vol­tak a délelőtti felszólalók. Mihail Prokofiev, a Szovjet­unió közoktatásügyi minisztere volt ekkor az első felszólaló. Utána Nyikolaj Bortodkor a Szovjetunió állami tervtoázott­­ságának elnöke, majd Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke szólalt fel . A Szovjetunió a béke leg­fontosabb tényezője, a nemzet­közi küzdőtéren a békéért, a nemzeti függetlenségért, a de­mokráciáért és a szocializmusért harcoló erők legfőbb támasza — mondotta. Aziz Mohammed, az Iraki Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára Jomet Colié Cueto, a Bolíviai Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára után Meir Wil­­ner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitká­ra köszöntötte a kongresszust Az Izraeli Kommunista Párt kezdettől fogva határozottan küzd a háború és a megszállás ellen — jelen­tette ki a szónok Ezzel — folytatta — mind in­ternacionalista, mind hazafias kötelességünket teljesítjük. A délutáni ülésen 115 tagú bizottságot választottak a Szov­jetunió 1971—75-ös népgazda­­sá­gfejlesztési tervének irányvo­nal-tervezetével kapcsolatos mó­dosítások és javaslatok megvi­tatására. Az SZKP XXIV. kongresszusa csütörtökön folytatja munkáját (MTI) Allende az NDK-val való kapcsolatról Salvador Alende chilei elnök kedd este ki­fejezete reményét hogy hazája és a Német De­­­­mo­cratikus Köztársaság diplo-­­ máciai kapcsolatainak megte­remtése nyomán nem romlik meg Chile és a Német Szövet­ségi Köztársaság viszonya. Hoz­záfűzte, hogy megfelel a chilei nép óhajának a diplomáciai kapcsolatok felvétele az NDK- val — mondotta Allende. Berliniben és Santiagóiban kedden egyidejűleg közleményt koztek nyilvánosságra a diplo­máciai kapcsolatok felvételéről. A Német Szövetségi Köztársa­ság — mint ismeretes — nyom­ban „sajnálkozását” fejezte k­i és célzott ama, hogy a chilei kormánynak ez a lépése az NSZK-hoz fűződő kapcsolatok megromlásához vezethet. BÉKEGYŰLÉS A WALL STREETEN Ralph Abernathy lelkész, Martin Luther King, a Nobel-díjas polgárjogi harcos barátja és harcostársa a New York-i Wall Street-en tartott gyűlést. Követelte az indokínai háború meg­szüntetését, az amerikai csapatok kivonását és azt, hogy az USA hatalmas anyagi lehetőségeit ne a gyilkolás, hanem „az emberi szükségletek kielégítése” szolgálatába állítsák. (Telefoto—AP—MTI—RS) Kínai tiltakozó jegyzék Indiához Peking A Kínai Népköztársaság Új- Delhi-i nagykövetsége kedden jegyzékben tiltakozott az Indiai külügyminisztériumnál amiatt hogy az indiai hatóságok „eltűr­ték” több száz főnyi tömeg tün­tetését a nagykövetség épületé­nél március 29-én. A jegyzék szerint a tüntetők a megmozdulás alkalmával za­vartalanul helyeztek el a nagy­követség falán és kapuján fel­iratokat, amelyek tiltakoztak az ellen, hogy Kína segítséget nyújt a pakisztáni kormánynak „a szabadságs­zerető kelet-ben­­gáliai nép ellen vívott háború­jához”. A jegyzék, miután tiltakozás jelent meg az incidens ellen, azt is kifejti, hogy a kínai kormány „a békés együttélés öt elvének alapján, soha sem avatkozott be más országok belfügyedtve”. A jegyzék ugyanakkor Indiát vádolja a pakisztáni belügyekbe való beavatkozással. Mészárlások Pakisztánban Új Delhi Kelet-Pakisztánból érkezett menekültek elbeszélése szerint az országrészben százával mészá­rolják le az ártatlan és fegyver­telen embereket. Az öldöklésben mindkét fél egyaránt vétkes — jelentik a nyugati hírügynöksé­gek. A menekülők elmondták, hogy Chittagong városa teljesen ki­halt. Miután pénteken, március 26-án, „elszabadult a pokol”, a lakosság legtöbbje vidékre me­nekült Chittagongban szanaszét hevernek a holttestek, sok már a kilencedik napja: az utcákat csak a kóbor kutyák és a hollók „ tisztogatják.

Next