Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
Gáspár Sándor beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára olyan jövedelemelosztást és árrendszert segítsünk kialakítani, amely maximálisan támogatja politikai céljaink megvalósítását, leginkább hozzájárul a célszerű fogyasztási szerkezet kialakításához, és a lehető legjobban előmozdítja a gazdasági előrehaladást is. Az életszínvonal fejlesztésére vonatkozó céljainkat a IV. ötéves terv elfogadásával az országgyűlés törvényerőre emelte. Célunk, hogy a nemzeti jövedelem növekedésével párhuzamosan fejlődjön az életszínvonal. A reálbér 16—18 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 25—27 százalékkal fog emelkedni. A lakosság fogyasztásának mintegy 30 százalékos növelését tervezzük. Tovább fejlesztjük a műveltségi színvonal emelését szolgáló iskolai és kulturális hálózatot. Az egészségügyi ellátás további javítására öt év alatt 6,7 milliárd forintot fordítunk. A gyermekekről és az idős korúakról is kellő módon gondoskodik a IV. ötéves terv. Mindent el kel követnünk annak érdekében — mondotta Gáspár elvtárs —, hogy a reálkeresetek a tervben kitűzött mértékben növekedjenek. Mivel üzemeink adottságai nem egyformák, eltérőek a lehetőségeik, arra kell törekedni, hogy ez sehol se vezessen a reálbérek, a szociális és kulturális ellátás rosszabbodására, a vállalatok közötti indokolatlan, hátrányos megkülönböztetések kialakulására. Úgy gondoljuk, gondoskodnunk kell arról, hogy minden vállalat dolgozója részesüljön — ha különböző arányban is — a fejlődő gazdaság eredményeiből Másfelől minden ütemben érjék el a szociális, egészségügyi és kulturális intézmények elfogadható szintjét, normáját és az előrehaladásra is meg kell legyen a lehetőségük. Erre —ha más megoldást nem találunk — ■ külön alapot szükséges létesíteni. Gáspár elvtárs a továbbiakban a keresetek differenciáltságának módozatairól szólt: A béreket, kereseteket szubjektív alapon nem szabad differenciálni. Ezt döntően a munkakörökhöz és a teljesítményhez kell mérni. Különbséget kell tenni az azonos munkakört betöltők között is, tehát munkás és munkás, vezető és vezető között a teljesítmények alapján. Lehetőségeink szerint fokozni kell az egyéni teljesítmény szerinti különbségtételt munkásoknál és alkalmazottaknál egyaránt. Véleményünk szerint helyes, ha növekszik a bér állandó részének az aránya, tehát az a hányad, amelyet a dolgozó rendszeres munkájáért, munkaköri kötelezettségeinek teljesítéséért kap. A tények arra figyelmeztetnek, hogy évről évre csökken a teljesítménybérben dolgozók száma, kevés a pontos, tudományosan megalapozott műszaki norma, amelyek hiánya nehezíti a keresetek differenciálását. Világosabban: itt arról van szó, hogy ha nem tudjuk a munkát mérni, hasznosságát figyelemmel kísérni, akkor nem tudunk differenciálni, és a bérrendszerből hiányzik az ösztönzés a jobb munkára. Majd a bérek alakulását elemezte Gáspár Sándor. Szólt az utóbbi hónapokban végrehajtott jelentős bérszínvonal-növekedésről, mindenekelőtt az egészségügyi dolgozókat, a pedagógusokat illették. Utána az árváltozásokról beszélt Hangsúlyozta: Ismét leszögezzük, hogy a szakszervezetek nem akarnak az árképzésben részt venni, de az árak alakulását ellenőrizni kívánjuk, és figyelemmel kísérjük ia ármozgásoknak az életszínvonalra gyakorolt, hatását Az eddiginél jobban kell ügyelni arra is, hogy árcsökkentéseket csak akkor hajtsunk végre, ha biztosak vagyunk abban, hogy a leszállított árucikkek iránti keresleteket ki tudjuk elégíteni. Ezután a nyereségnövelés eszközeit taglalta, kiemelve, hogy a nyereség növelésének egyetlen becsületes eszköze, a jobb, a hatékonyabb munka. Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítjuk a jobb megélhetést akik ezt önerejükből nem tudják elérni — mondotta a továbbiakban Gáspár elvtárs. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, s az alacsony jövedelmű, a több gyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok. Szólt az új munkásnemzedék problémáiról, majd az ötéves tervből fakadó teendőket ismertette. Utalt arra, hogy népgazdasági szinten a gazdasági hatékonyság az elmúlt három esztendőben nem volt kielégítő. A társadalmi munka termelékenysége nem emelkedett a kívánt módon. Az üzemek jelentős részében nem kielégítő a munka szervezettsége, folyamatosságának biztosítása. Elmarad az igényektől és a rendelkezésekben előírt normáktól az üzemek szociális, egészségügyi, munkabiztonsági és kulturális fejlődése. Változatlanul nagy gondot okoz az üzemek egymás közötti együttműködése. Nem egyszer tapasztalható, hogy vállalatok új kapacitásokat létesítenek, holott a régiek sincsenek megfelelően kihasználva. Az üzemeknek, de a népgazdaságnak is kára származik ezekből, nincs biztoosítva a folyamatos munka, a dolgozó nem tud rendesen termelni és természetesen keresni sem. A jelzett fogyatékosságok önmagukban is károsak, de hatásuk nagyon szerteágazó, a dolgozók legszélesebb rétegeit érinti. Az említett helyzetek hozzájárulhat a nagymértékű túlóráztatásokhoz is. Az üzemi szerveknek — értve ez alatt a pártbizottságot, a szakszervezeti bizottságot és a gazdasági vezetőket —, együttesen kell megvizsgálniuk, mikor és milyen mértékben indokolt a túlórák felhasználása. Rendszert a túlóráztatásból nem szabad csinálni. Ahol a gazdasági vezetők nem tudnak a helyzeten változtatni, a szakszervezeti bizottságoknak meg van a törvényben biztosított joguk, hogy szót emeljenek, javaslatot tegyenek. A túlóra csökkenti az alapbéremelési lehetőségeket. Ma már népgazdasági méretekben a bérfejlesztésre szánt összeg egyre nagyobb részét a túlórák emésztik fel. Gáspár Sándor ezt követően az üzemi demokrácia fejlesztésével összefüggésben hangsúlyozta: Nekünk olyan munkáspolitikát kell megvalósítanunk, amely folyamatában a munkásember tudja is, érti is — mindenekelőtt az üzemben történtek révén —, hogy van szava, szükség van eszére, számítanak, támaszkodnak rá, mert övé a hatalom. Ezután a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseit vázolta. A szakszervezti mozgalom jelenlegi szervezeti felépítését az egyes szerveknek biztosított jogokat és hatásköröket megfelelőnek tartjuk — mondotta. — Úgy látjuk, hogy a következő években e tekintetben semmilyen komolyabb változtatásra, átszervezésre nem lesz szükség. A meglevő keretek jók. A jogok és hatáskörök elegendőek, de néhány dolgot korrigálni kell, hogy jobban szolgálhassuk a munkások, a dolgozók érdekeit. Szükséges — folytatta —, hogy tovább növeljük az iparági szakmai központi vezetőségek szerepét. Ugyanakkor az iparági szakszervezeten belül nagyobb súlyt kell kapnia a hozzá tartozó szakmák, rétegek érdekképviseletének. Szóvá kell tenni a szakszervezeti jogok nem elég határozott gyakorlását is. A jogok akkor érnek valamit, ha nemcsak papíron vannak, hanem azokkal a szükséges esetekben bátran élnek is. Ismét hangsúlyozzuk, nem szabad megengedni, hogy hazánkban a munkások, a dolgozók jogait bárki is következmények nélkül megsérthesse! Ezért minden szakszervezeti tisztségviselő a maga szintjén felelős. Elsősorban választóinak, de felettes szerveinek is. Ezt követően Gáspár elvtárs a szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcsolatairól szólt, majd így fejezte be beszédét: A szakszervezet, amely nálunk a munkásosztálynak csaknem egészét, a bérből, fizetésből élő dolgozók 93 százalékát tömöríti, joggal érzi magát felelősnek a munkáshatalomért és népünk jövőjéért Társadalmunk fejlődését, hazánk gyarapodását, a dolgozók életének fokozatos javulását mindenki érzi és látja, aki ott él, aki nyitott szemmel jár az országban. Amit elértünk, arra büszkék vagyunk, mert ezt munkásosztályunk, népünk alkotó munkája hozta létre. Már elmondtuknéhányszor, de nem árt ismételten hangsúlyozni: csak a szocialista rendszer az, amely intézményesen támogatja a jót, a szépet, amely zöld utat nyit az igaznak, az emberinek. A mi hivatásunk, a szakszervezetek kötelessége is, hogy közüggyé tegyük mindazt, ami az emberek életét tartalmasabbá, gazdagabbá teszi. Kedves elvtársak! Tisztelt kongresszus! Az elmúlt négy esztendőben sokat küzdöttünk, fáradoztunk munkásosztályunkért, népünkért. Az eredményekben tükröződik a szakszervezeti mozgalom sok tízezer munkásának, tisztségviselőjének áldozatkész munkája, hozzáértése, a szocializmus iránti elkötelezettsége. A XXII. kongresszus méltó fórum arra, hogy köszönetet mondjunk lelkes, áldozatos tevékenységükért, s további lankadatlan, kitartó munkára kérjük és hívjuk őket. Kérem a tisztelt kongresszust, vitassa meg és fogadja el az országos tanács beszámolóját és a kiküldött dokumentumokat. A kongresszus első napján felszólalt Biszku Béla. Az MSZMP Központi Bizottsága és személyesen Kádár János nevében köszöntötte a szakszervezeteik legfelsőbb tanácskozásét. A kongresszus ma folytatja munkáját 2 békés NÍPUJLAC , 1971. MÁJUS 5. Brezsnyev távirata az NDK vezetőknek Moszkva Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai, és póttagjai, a Központi Bizottság tagjai, valamint a maga nevében szívélyesen üdvözölte Walter Ulbrichtot a Német Szocialista Egységpárt elnökévé történt megválasztása alkalmából. Ugyanakkor az SZKP Központi Bizottsága nevében táviratban köszöntötte Erich Honeckert abból az alkalomból, hogy a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárává választották. Hadsereg a tüntetők ellen Hétezer letartóztatás, több mint száz sebesült, és tizenötezer főnyi karhatalom az amerikai szövetségi fővárosban — ezek az előzetes összefoglaló adatok a vietnami háborút ellenző tüntetők hétfői megmozdulásáról. A tüntetők — javarészt fiatalok — azt a célt tűzték maguk elé, hogy akadályozzák a washingtoni közlekedést; a szövetségi főváros közalkalmazottait nem engedik eljutni vagy időben eljutni munkahelyükre, s ezzel lényegében megbénítják a kormányapparátus működését. Kádár táltos távirata Erich Honeckerhez Tisztelt Honecker Elvtársi A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárává történt megválasztása alkalmából fogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam jókívánságait, elvtársi üdvözletünket. Erőt, egészséget és sikereket kívánunk a német munkásosztály, a német mnkás-paraszt állam dolgozó népe, a szocializmus, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a német— magyar internacionalista kapcsolatok javára végzendő tevékenységéhez. KADAR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára Kína elutasítja az amerikai külügyminisztérium célzásait Nyugati hírügynökségek jelenttései szerint Kína kedden elutasította az amerikai külügyminisztériumnak azt a célzását, hogy Tajvan státusa „rendezetlen” lévén, a Kínai Népköztársaság és a sziget vezetőinek meg kellene tárgyalniuk a teendőket. A Zsenmin Zsipao keddi számának cikke, amelyet a pekingi rádió adásából Hong Kongban ismeretessé vált, Washingtont azzal vádolja, hogy durván beavatkozik a Kínai Népköztársaság belügyeibe. Charles Braynek, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének múlt szerdai nyilatkozata az amerikai imperializmus új összeesküvése — írja a jelentés szerint a Zsenmin Zsipao, újabb bizonyítéka annak, hogy az amerikai kormány ellenséges a kínai néppel szemben. A lap hangsúlyozza, hogy Bray nyilatkozata „teli van hézagokkal”. „Az amerikai kormánynak ez a következetlen álláspontja csak a Tajvanra vonatkozó amerikai becsvágyakra derít fényt és nem magyaráz meg semmit”. Pakisztáni jegyzék A pakisztáni kormány jegyzékben azzal vádolta meg Indiát, hogy „konfrontációs légkört” alakít ki a két ország között Kedden az islamabadi külügyminisztériumban az indiai főmegbízottnak (nagykövet) három jegyzéket adtak át Ezekben Pakisztán többek között azzal vádolja meg a szomszédos országot, hogy onnan átlőttek keletpakisztáni területre, határsértést követtek el, s vezetői politikai nyilatkozatokban hozzájárultak a légkör rontásához. KGST-tanácskozás Magyarországon Szegeden kedden megkezdődött a KGST-országok valuta és pénzügyi állandó bizottságának ülése. A tanácskozáson részt vesznek a KGST tagországok pénzügyminiszter-helyettesei és nemzeti bankjaik helyettes vezetői. A tárgyaláson megvitatják az állandó bizottság múlt évben végzett munkáját és meghatározzák a további teendőket. ZALAI GYÖRGY: Testvér megyénk Pensa «■ A A fiatal szovjet hatalom rendkívül nehéz helyzetben kezdte munkáját. Az egyébként is elmaradott országot a hosszú háború teljesen kimerítette. Lenin „A szovjet hatalom soron lévő feladatai” című előadásában, melyet a párt Központi Végrehajtó Bizottsága előtt tartott 1918. április végén — a szocialista építés megkezdését jelölte meg legfontosabb tennivalóként. A békés építőmunka azonban nem kezdődhetett meg. 1918. május végén a belső ellenforradalmi erők az imperialista hatalmak segítségével támadást indítottak a szovjet hatalom ellen. Az ellenforradalom fő katonai ereje ebben az időben az a csehszlovák hadtest volt, amelyet a háború alatt alakítottak csehekből és szlovákokból, amelynek a szovjet kormány engedélyt adott, hogy a fegyvert letéve keleten, Vlagyivosztoknál elhagyják az országot. A cseh-szlovák katonavonatok Pénzétől Vlagyivosztokig, a vasútvonal egész hosszán vonultak. A hadtestben mintegy 60 000 katona volt, nagy számban csatlakoztak hozzájuk ellenforradalmár orosz tisztek és kadétok, akik a lázadást szervezték. A penzai kormányzóság az elsők között volt, ahol az ellenforradalom fegyveresen lépett fel. Május végére jelentős csehszlovák ellenforradalmi erők gyűltek össze Penza körzetében. Számuk meghaladta az 5000 főt. A penzai kormányzósági szovjet vezetői május 27-én nagygyűlést tartottak a pályaudvaron a csehszlovák katonák részvételével. Felszólították őket az ellentétek békés rendezésére, a fegyverek leadására. A csapatok ellenforradalmár vezetői nem voltak hajlandók leadni a fegyvert. Igen feszült helyzet állt elő. Május 28-án megkezdődött a csehek támadása Penza ellen, amelyben tüzérség is részt vett. Az első támadást visszaverték a várost védő munkások, vöröskatonák és internacionalisták. A jobban felfegyverzett és túlerőben levő ellenforradalmi csapatok újabb támadást indítottak és május 29-én elfoglalták Pénzét A várost védő harcokban mintegy 150 munkás és vöröskatona esett el . A penzai pártbizottság is Szovjet Ruzajevkába evakuált, ahol új parancsnokságot hoztak létre. Felhívásuk nyomán gyors ütemben alakultak meg a Vörös Hadsereg új egységei, melyek a más területekről odaérkező szovjet erősítés támogatásával május 31-én felszabadították Penzát. A cseh ellenforradalmi csapatok kivonultak a városból. A szovjet hatalom elleni támadások egymást követték. 1918. júniusában ellenforradalmi összeesküvést lepleztek le és hiúsítottak meg Penzában. Augusztusban kulák-felkelés tört ki, majd újabb összeesküvést számoltak fel a városban. Csembár városban (ma Belinszkij) a jobboldali eszerek lázadtak fel. A Volgán túlra visszavetett ellenforradalmi erők jelentették ekkor a fő veszélyt. 1918. júniusban megalakult Penza területén az I. penzai gyalogos hadosztály, amelyet a keleti fronton harcoló Vörös Hadsereg megerősítésére küldtek. A Vörös Hadsereg