Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Gáspár Sándor beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára olyan jö­vedelemelosztást és árrendszert segítsünk kialakítani, amely ma­ximálisan támogatja politikai céljaink megvalósítását, legin­kább hozzájárul a célszerű fo­gyasztási szerkezet kialakításá­hoz, és a lehető legjobban elő­mozdítja a gazdasági előrehala­dást is. Az életszínvonal fejlesztésére vonatkozó céljainkat a IV. ötéves terv elfogadásával az országgyű­lés törvényerőre emelte. Célunk, hogy a nemzeti jövedelem növe­kedésével párhuzamosan fejlőd­jön az életszínvonal. A reálbér 16—18 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 25—27 százalékkal fog emelkedni. A la­kosság fogyasztásának mintegy 30 százalékos növelését tervez­zük. Tovább fejlesztjük a mű­veltségi színvonal emelését szol­gáló iskolai és kulturális háló­zatot. Az egészségügyi ellátás to­vábbi javítására öt év alatt 6,7 milliárd forintot fordítunk. A gyermekekről és az idős korúak­­ról is kellő módon gondoskodik a IV. ötéves terv. Mindent el kel követnünk annak érdekében — mondotta Gáspár elvtárs —, hogy a reál­keresetek a tervben kitűzött mértékben növekedjenek. Mivel üzemeink adottságai nem egy­formák, eltérőek a lehetőségeik, arra kell törekedni, hogy ez se­hol se vezessen a reálbérek, a szociális és kulturális ellátás rosszabbodására, a vállalatok közötti indokolatlan, hátrányos megkülönböztetések kialakulá­sára. Úgy gondoljuk, gondoskod­nunk kell arról, hogy minden vállalat dolgozója részesüljön — ha különböző arányban is — a fejlődő gazdaság eredményei­ből Másfelől minden ütemben érjék el a szociális, egészség­­ügyi és kulturális intézmények elfogadható szintjét, normáját és az előrehaladásra is meg kell legyen a lehetőségük. Erre —­ha más megoldást nem találunk — ■ külön alapot szükséges létesíte­­­­ni. Gáspár elvtárs a továbbiakban a keresetek differenciáltságának módozatairól szólt: A béreket, kereseteket szub­jektív alapon nem szabad diffe­renciálni. Ezt döntően a munka­körökhöz és a teljesítményhez kell mérni. Különbséget kell tenni az azo­nos munkakört betöltők között is, tehát munkás és munkás, ve­zető és vezető között a teljesít­mények alapján. Lehetőségeink szerint fokozni kell az egyéni teljesítmény szerinti különbség­­tételt munkásoknál és alkalma­zottaknál egyaránt. Vélemé­nyünk szerint helyes, ha növek­szik a bér állandó részének az aránya, tehát az a hányad, ame­lyet a dolgozó rendszeres mun­kájáért, munkaköri kötelezettsé­geinek teljesítéséért kap. A tények arra figyelmeztet­nek, hogy évről évre csökken a teljesítménybérben dolgozók száma, kevés a pontos, tudomá­nyosan megalapozott műszaki norma, amelyek hiánya nehezíti a keresetek differenciálását. Világosabban: itt arról van szó, hogy ha nem tudjuk a munkát mérni, hasznosságát figyelemmel kísérni, akkor nem tudunk dif­ferenciálni, és a bérrendszerből hiányzik az ösztönzés a jobb munkára. Majd a bérek alakulását ele­mezte Gáspár Sándor. Szólt az utóbbi hónapokban végrehajtott jelentős bérszínvonal-növekedés­ről, mindenekelőtt az egészség­­ügyi dolgozókat, a pedagóguso­kat illették. Utána az árváltozá­sokról beszélt Hangsúlyozta: Ismét leszögezzük, hogy a szakszervezetek nem akarnak az árképzésben részt venni, de az árak alakulását ellenőrizni kí­vánjuk, és figyelemmel kísérjük ia ármozgásoknak az életszín­vonalra gyakorolt, hatását Az eddiginél jobban kell ügyelni arra is, hogy árcsökkentéseket csak akkor hajtsunk végre, ha biztosak vagyunk abban, hogy a leszállított árucikkek iránti ke­resleteket ki tudjuk elégíteni. Ezután a nyereségnövelés esz­közeit taglalta, kiemelve, hogy a nyereség növelésének egyetlen becsületes eszköze, a jobb, a ha­tékonyabb munka. Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gon­doskodás formájában azok szá­mára is biztosítjuk a jobb meg­élhetést akik ezt önerejükből nem tudják elérni — mondotta a továbbiakban Gáspár elvtárs. Különösen nagy figyelmet ér­demelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképes­ségűek, s az alacsony jövedelmű, a több gyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős em­berek és ellátatlanok. Szólt az új munkásnemzedék problémáiról, majd az ötéves tervből fakadó teendőket ismer­tette. Utalt arra, hogy népgazda­sági szinten a gazdasági haté­konyság az elmúlt három esz­tendőben nem volt kielégítő. A társadalmi munka termelékeny­sége nem emelkedett a kívánt módon. Az üzemek jelentős ré­szében nem kielégítő a munka szervezettsége, folyamatosságá­nak biztosítása. Elmarad az igé­nyektől és a rendelkezésekben előírt normáktól az üzemek szo­ciális, egészségügyi, munkabiz­tonsági és kulturális fejlődése. Változatlanul nagy gondot okoz az üzemek egymás közötti együttműködése. Nem egyszer tapasztalható, hogy vállalatok új kapacitásokat létesítenek, hol­ott a régiek sincsenek megfele­lően kihasználva. Az üzemeknek, de a népgazdaságnak is kára származik ezekből, nincs bizto­o­sítva a folyamatos munka, a dol­gozó nem tud rendesen termelni és természetesen keresni sem. A jelzett fogyatékosságok ön­magukban is károsak, de hatá­suk nagyon szerteágazó, a dolgo­zók legszélesebb rétegeit érinti. Az említett helyzetek hozzájá­rulhat a nagymértékű túlórázta­tásokhoz is. Az üzemi szerveknek — értve ez alatt a pártbizottságot, a szak­­szervezeti bizottságot és a gazda­sági vezetőket —, együttesen kell megvizsgálniuk, mikor és milyen mértékben indokolt a túlórák felhasználása. Rendszert a túlóráztatásból nem szabad csi­nálni. Ahol a gazdasági vezetők nem tudnak a helyzeten változ­tatni, a szakszervezeti bizottsá­goknak meg van a törvényben biztosított joguk, hogy szót emel­jenek, javaslatot tegyenek. A túlóra csökkenti az alapbér­emelési lehetőségeket. Ma már népgazdasági méretekben a bér­­fejlesztésre szánt összeg egyre nagyobb részét a túlórák emész­tik fel. Gáspár Sándor ezt követően az üzemi demokrácia fejlesztésével összefüggésben hangsúlyozta: Nekünk olyan munkáspolitikát kell megvalósítanunk, amely fo­lyamatában a munkásember tud­ja is, érti is — mindenekelőtt az üzemben történtek révén —, hogy van szava, szükség van eszére, számítanak, támaszkod­nak rá, mert övé a hatalom. Ezután a szakszervezeti moz­galom időszerű kérdéseit vá­zolta. A szakszervezti mozgalom je­lenlegi szervezeti felépítését az egyes szerveknek biztosított jo­gokat és hatásköröket megfele­lőnek tartjuk — mondotta. — Úgy látjuk, hogy a következő években e tekintetben semmilyen komolyabb változtatásra, átszer­vezésre nem lesz szükség. A meglevő keretek jók. A jo­gok és hatáskörök elegendőek, de néhány dolgot korrigálni kell, hogy jobban szolgálhassuk a munkások, a dolgozók érdekeit. Szükséges — folytatta —, hogy tovább növeljük az iparági szak­­­­mai központi vezetőségek szere­pét. Ugyanakkor az iparági szakszervezeten belül nagyobb súlyt kell kapnia a hozzá tartozó szakmák, rétegek érdekképvise­letének. Szóvá kell tenni a szakszerve­zeti jogok nem elég határozott gyakorlását is. A jogok akkor érnek valamit, ha nemcsak pa­píron vannak,­ hanem azokkal a szükséges esetekben bátran él­nek is. Ismét hangsúlyozzuk, nem szabad megengedni, hogy hazánkban a munkások, a dolgo­zók jogait bárki is következmé­nyek nélkül megsérthesse! Ezért minden szakszervezeti tisztség­­viselő a maga szintjén felelős. Elsősorban választóinak, de fe­lettes szerveinek is. Ezt követően Gáspár elvtárs a szakszervezeti mozgalom nem­zetközi kapcsolatairól szólt, majd így fejezte be beszédét: A szakszervezet, amely nálunk a munkásosztálynak csaknem egészét, a bérből, fizetésből élő dolgozók 93 százalékát tömöríti, joggal érzi magát felelősnek a munkáshatalomért és népünk jö­vőjéért Társadalmunk fejlődését, ha­zánk gyarapodását, a dolgozók életének fokozatos javulását mindenki érzi és látja, aki ott él, aki nyitott szemmel jár az or­szágban. Amit elértünk, arra büszkék vagyunk, mert ezt mun­kásosztályunk, népünk alkotó munkája hozta létre. Már elmondtuk­­néhányszor, de nem árt ismételten hangsú­lyozni: csak a szocialista rend­szer az, amely intézményesen támogatja a jót, a szépet, amely zöld utat nyit az igaznak, az em­berinek. A mi hivatásunk, a szakszervezetek kötelessége is, hogy közüggyé tegyük mindazt, ami az emberek életét tartal­masabbá, gazdagabbá teszi. Kedves elvtársak! Tisztelt kongresszus! Az elmúlt négy esztendőben sokat küzdöttünk, fáradoztunk munkásosztályunkért, népünkért. Az eredményekben tükröződik a szakszervezeti mozgalom sok tízezer munkásának, tisztségvi­selőjének áldozatkész munkája, hozzáértése, a szocializmus iránti elkötelezettsége. A XXII. kong­resszus méltó fórum arra, hogy köszönetet mondjunk lelkes, ál­dozatos tevékenységükért, s to­vábbi lankadatlan, kitartó mun­kára kérjük és hívjuk őket. Kérem a tisztelt kongresszust, vitassa meg és fogadja el az or­szágos tanács beszámolóját és a kiküldött dokumentumokat. A kongresszus első napján felszólalt Biszku Béla. Az MSZMP Központi Bizottsága és személyesen Kádár János nevé­ben köszöntötte a szakszerveze­teik legfelsőbb tanácskozásét. A kongresszus ma folytatja mun­káját 2 békés NÍPUJLAC , 1971. MÁJUS 5. Brezsnyev távirata az NDK vezetőknek Moszkva Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai, és póttagjai, a Köz­ponti Bizottság tagjai, valamint a maga nevében szívélyesen üd­vözölte Walter Ulbrichtot a Né­met Szocialista Egységpárt elnö­kévé történt megválasztása al­kalmából. Ugyanakkor az SZKP Központi Bizottsága nevében táviratban köszöntötte Erich Honeckert abból az alkalomból, hogy a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának első titkárává választották. Hadsereg a tüntetők ellen Hétezer letartóztatás, több mint száz sebesült, és tizenötezer főnyi karhatalom az amerikai szövetségi fővárosban — ezek az előzetes összefoglaló adatok a vietnami háborút ellenző tün­tetők hétfői megmozdulásáról. A tüntetők — javarészt fiata­lok — azt a célt tűzték maguk elé, hogy akadályozzák a wa­shingtoni közlekedést; a szövet­ségi főváros közalkalmazottait nem engedik eljutni vagy időben eljutni munkahelyükre, s ezzel lényegében megbénítják a kor­­mányapparátus működését. Kádár táltos távirata Erich Honeckerhez Tisztelt Honecker Elvtársi A Német Szocialista Egység­­párt Központi Bizottsága első titkárává történt megválasztása alkalmából fogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magam jó­kívánságait, elvtársi üdvözle­tünket. Erőt, egészséget és sikereket kívánunk a német munkásosz­tály, a német m­nkás-paraszt állam dolgozó népe, a szocializ­mus, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a német— magyar internacionalista kap­csolatok javára végzendő tevé­kenységéhez. KADAR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára Kína elutasítja az amerikai külügyminisztérium célzásait Nyugati hírügynökségek jelent­­­tései szerint Kína kedden eluta­sította az amerikai külügymi­nisztériumnak azt a célzását, hogy Tajvan státusa „rendezet­len” lévén, a Kínai Népköztár­saság és a sziget vezetőinek meg kellene tárgyalniuk a teendőket. A Zsenmin Zsipao keddi számá­nak cikke, amelyet a pekingi rá­dió adásából Hong Kongban is­meretessé vált, Washingtont az­zal vádolja, hogy durván beavat­kozik a Kínai Népköztársaság belügyeibe. Charles Braynek, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjé­nek múlt szerdai nyilatkozata az amerikai imperializmus új összeesküvése — írja a jelentés szerint a Zsenmin Zsipao, újabb bizonyítéka annak, hogy az ame­rikai kormány ellenséges a kínai néppel szemben. A lap hangsúlyozza, hogy Bray nyilatkozata „teli van hézagok­kal”. „Az amerikai kormánynak ez a következetlen álláspontja csak a Tajvanra vonatkozó ame­rikai becsvágyakra derít fényt és nem magyaráz meg semmit”. Pakisztáni jegyzék A pakisztáni kormány jegy­zékben azzal vádolta meg Indiát, hogy „konfrontációs légkört” alakít ki a két ország között Kedden az islamabadi külügy­minisztériumban az indiai fő­megbízottnak (nagykövet) három jegyzéket adtak át Ezekben Pakisztán többek között azzal vádolja meg a szomszédos orszá­got, hogy onnan átlőttek kelet­pakisztáni területre, határsér­tést követtek el, s vezetői poli­tikai nyilatkozatokban hozzájá­rultak a légkör rontásához. KGST-tanácskozás Magyarországon Szegeden kedden megkezdő­dött a KGST-országok valuta és pénzügyi állandó bizottságának ülése. A tanácskozáson részt vesznek a KGST tagországok pénzügyminiszter-helyettesei és nemzeti bankjaik helyettes veze­tői. A tárgyaláson megvitatják az állandó bizottság múlt évben végzett munkáját és meghatá­rozzák a további teendőket. ZALAI GYÖRGY: Testvér megyénk Pensa «■ A A fiatal szovjet hatalom rend­kívül nehéz helyzetben kezdte munkáját. Az egyébként is el­maradott országot a hosszú há­ború teljesen kimerítette. Lenin „A szovjet hatalom soron lévő feladatai” című előadásában, melyet a párt Központi Végre­hajtó Bizottsága előtt tartott 1918. április végén — a szocia­lista építés megkezdését jelölte meg legfontosabb tennivalóként. A békés építőmunka azonban nem kezdődhetett meg. 1918. május végén a belső ellenforra­dalmi erők az imperialista ha­talmak segítségével támadást indítottak a szovjet hatalom el­len. Az ellenforradalom fő ka­tonai ereje ebben az időben az a csehszlovák hadtest volt, ame­lyet a háború alatt alakítottak csehekből és szlovákokból, amelynek a szovjet kormány en­gedélyt adott, hogy a fegyvert letéve keleten, Vlagyivosztoknál elhagyják az országot. A cseh-szlovák katonavonatok Pénzétől Vlagyivosztokig, a vasútvonal egész hosszán vonultak. A had­testben mintegy 60 000 katona volt, nagy számban csatlakoztak hozzájuk ellenforradalmár orosz tisztek és kadétok, akik a lá­zadást szervezték. A penzai kormányzóság az el­sők között volt, ahol az ellen­forradalom fegyveresen lépett fel. Május végére jelentős cseh­szlovák ellenforradalmi erők gyűltek össze Penza körzetében. Számuk meghaladta az 5000 főt. A penzai kormányzósági szovjet vezetői máju­s 27-én nagygyűlést tartottak a pályaudvaron a cseh­szlovák katonák részvételével. Felszólították őket az ellentétek békés rendezésére, a fegyverek leadására. A csapatok ellen­forradalmár vezetői nem voltak hajlandók leadni a fegyvert. Igen feszült helyzet állt elő. Május 28-án megkezdődött a csehek támadása Penza ellen, amelyben tüzérség is részt vett. Az első támadást visszaverték a várost védő munkások, vöröska­tonák és internacionalisták. A jobban felfegyverzett és túlerő­ben levő ellenforradalmi csapa­­tok újabb támadást indítottak és május 29-én elfoglalták Pénzét A várost védő harcokban mint­egy 150 munkás és vöröskatona esett el . A penzai pártbizottság is Szovjet Ruzajevkába evakuált, ahol új parancsnokságot hoztak létre. Felhívásuk nyomán gyors ütemben alakultak meg a Vörös Hadsereg új egységei, melyek a más területekről odaérkező szovjet erősítés támogatásával május 31-én felszabadították Penzát. A cseh ellenforradalmi csapatok kivonultak a városból. A szovjet hatalom elleni tá­madások egymást követték. 1918. júniusában ellenforradal­mi összeesküvést lepleztek le és hiúsítottak meg Penzában. Au­gusztusban kulák-felkelés tört ki, majd újabb összeesküvést számoltak fel a városban. C­sem­­bár városban (ma Belinszkij) a jobboldali eszerek lázadtak fel. A Volgán túlra visszavetett ellenforradalmi erők jelentették ekkor a fő veszélyt. 1918. június­ban megalakult Penza területén az I. penzai gyalogos hadosztály, amelyet a keleti fronton harco­ló Vörös Hadsereg megerősítésé­re küldtek. A Vörös Hadsereg

Next