Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

Kinek jár a cím? Valahol öt, tíz, tizenöt mun­­­­kásember — férfi, nő, bányász, vagy vasas vagy szövő — a mun­kában összekerül: szervezetileg, műhely beoszt­ás, vagy szalagbe­osztás szerint, gépek, vagy szer­számok hozzák össze őket, mind­egy. Munkabrigád a nevük vagy egyszerűen csak brigád, vagy­ még csak ezt se mondják ki ha­tározottan. Aztán eltelik egy vagy két év és ugyanez a kis csapat ember műhely-, üzemrész, vagy gyár­­szerte ismert közösségként szere­pel és érmeket meg jutalmakat kap, gépei fölé kis zászlót akaszt és azt mondja magáról: „szocia­lista brigád lettünk”. A kettő között csak egy jelző­­nyi különbség van — de ez a jel­ző mélyreható különbséget je­lez. Talán valami olyasmit aka­runk elhitetni, hogy a munkabri­gádban közepes és nem fontos emberek vannak, a szocialista brigádban pedig csupa csoda­lény? Ez a gondolat távol áll tőlünk. Nagyon sok szocialista brigádot ismer e sorok írója is, amelynek tagjai például egyénileg nem is kiemelkedőbb munkások, mint a műhelyükben dolgozó egyik-má­sik munkáscsoport legjobbjai. És nagyon rendes és tisztességes és jószándékú munkások százai, sőt, ezrei dolgoznak nem­ szocia­lista brigádokban, sőt, minden­féle brigádköteléken kívül. A különbség nem a rendes, a be­csületes, a tisztességes magatar­táson van — mert alapjában ez a munkásosztály óriási többségé­re jellemző. Mitől szocialista a szocialista brigád ? Most majd, hogy országos ta­nácskozásukra­­sor kerül, ez a válasz sokféleképpen megfogal­mazódik majd és a közvélemény elé kerül. Jómagam is keresge­tem a leglényegesebbet, minde­me lehetséges válaszok alapgon­dolatát. És eszembe jut egy téli beszél­getés­­ Nagykanizsán. Zalai gyárak szocialista brigádvezetői­vel, brigádtagokkal tanácskozott az Olajkutató székházában — Kádár János. A jegyzetfüzet megőrizte a beszélgetés monda­tait. Idézem őket, nem ok nél­kül. „Nálunk a szocialista közgon­dolkodás az elsőszámú fejleszteni való”. Talán — teszem hozzá, — itt kezdődik a brigádmozgalom üzemi jelentősége. Mert lehet egy gyár állami, azaz szocialista tulajdonban és állhat az élén a szocialista állam kinevezte igaz­gató, és lehet ebben a gyárban pártszervezet és szakszervezet és jó munkaügyi osztály és cél­tudatos személyzeti munka. De szocialista üzem akkor lesz be­lőle, ha az emberek a műhelyek­ben nemcsak normát teljesítenek —, hanem valami többet adnak és másképp adnak, mint a töb­biek. „Nem kötelező módon, nem fizetve, magukra veszik a közös­ség gondjait” — nézem a követ­kező mondatot. Aláhúztam an­nak idején. Ezek az emberek megvannak, ezerszámra vannak meg és most a mozgalom továbblépésén is tűnődnek — sok egyéb gondjuk és bajuk mellett, mert azért őket sem szabad plakátfiguráknak el­képzelni, akik szüntelen a jövőt fürkészik és izmaik szakadatla­nul dolgoznak. Hogy milyen emberek, arra nézve ugyanerről a tanácskozás­ról egy apró emlék: valamelyik kanizsai brigád vezetője elmond­ta ,hogy náluk az 1970-es nagy tél nem hozott termelési vissza­esést, mert a vonaton, a buszon bejárók a városban lakóknál aludtak és így otthonuk volt egy­másnál. Több ez a rokonsági se­gítségnél — ismerek családokat, ahol ez nem lenne ilyen termé­szetes... Ugyanebben a brigádban a tagok egymás munkájáért vál­lalnak minőségi felelősséget, ami a bizalom magas foka egy üze­mi közösségben. Bizonyos, hogy itt a szocialista jelző nem sal­lang, nem dekoráció. Mert, ha már továbblépésről beszélünk, ünneprontás nélkül el lehet mondani: ettől a hibától, a formalizmustól ezt a jó és eredményes mozgalmat is félteni lehet. A papiros-eredményekre törekvő üzemi vezetés nem rit­kán produkál „szocialista bri­gádokat” ott is, ahol a munkás­közösség alkotó erői­­ még nem érték el ezt a fokot, s kirakat­­eredményeikben néhol idegesí­­tően túlbecsülik a fényes papiro­sé, fényképekkel és elhasznált mozijegyekkel teleragasztott, kö­zépkori kódexek kalligrafált be­tűivel teleírt albumszerű napló­kat és a tablókat. Figyelmeztetni erre azért sem árt, mert az érdeklődés a brigá­dok élete, munkája, eredményei iránt nő, az üzemi nyilvánosság felkeltése kezd újra divatba jön­ni. Ahogy mondani szokás, „szól­junk idejében”, mielőtt bárhol... több lenne a ,,kirakatban”, mint bent a „boltban” azaz a műhely­ben. Mert a szocialista jelzőben benne van a reális eredmények tisztes és őszinte értékelése is, és ezt különben minden üzemben tudják a munkások. Nem hi­szem, hogy egy-egy brigád ese­tében bármilyen „felső szerv”, értékelő bizottság jobban tudhat­ja jár- e neki a cím, a szocialista cím — mint ahogy a műhely köz­véleménye tudja. Ennek a megítélésébe ezért érdemes mindig bevonni a kol­lektívát — az elsőszámú illeté­kest, B. V. Elutazott a bengáli delegáció Tegnap reggel elutazott ha­­­zánkból a bengáli delegáció, amely M. R. Sziddiki kereske­delmi miniszter vezetésével a két ország árucsereforgalmáról tárgyalt és írt alá megállapo­dást Budapesten. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhe­lyettes és Túri Ferenc, a Kül­ügyminisztérium főosztályvezető­je. (MTI) MA. SZAKMAI TALÁLKOZÓ SZARVASON (4. oldal) KENYÉR-ÜGY CSANÁDAPÁCÁN (5. oldal) EZEK A MAI CSECSEMŐK (humoreszk, 11. oldal) Napirenden: a magyar—szovjet együttműködés — Határozat a szocialista munkaverseny jutalmazásáról Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hi­vatala köröüi: a Minisztertanács pénteken ülést tartott. Fock Jenő, a Minisztertanács­­ elnöke tájékoztatta a kormányt az általa vezetett kormánykül­­l­döttség március 27-én és 28-én Moszkvában folytatott tárgyalá­sairól. A testvéri barátság légköré­ben tartott megbeszéléseken a két ország kormányfői tájékoz­tatták egymást a Szovjetunióban és Magyarországon folyó gazda­­­­sági építőmunka eredményeiről. Megtárgyalták a kétoldalú­­ együttműködés továbbfejleszté­sének és elmélyítésének kérdé­seit. Áttekintették a most folya­matban levő ötéves terv kereté­ben megkötött egyezmények végrehajtását. Eszmecserét foly­tattak néhány távlati kérdésről, azokkal a feladatokkal összefüg­gésben, melyek a magyar—szov­jet gazdasági együttműködés fo­kozásának közös óhajából és a KGST-tagországok együttműkö­dése további elmélyítésének, a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének komplex prog­ramjából adódnak. A tárgyalá­sokat valamennyi megvitatott kérdésben a nézetek azonossá­ga jellemezte. A kormány a tárgyalásokat hasznosnak és eredményesnek ítélte és meggyőződését fejezte ki, hogy azok elősegítik a ma­gyar—szovjet gazdasági kapcso­latok, s a testvéri barátság to­vábbi erősítését. A Miniszterta­nács a tájékoztatót jóváhagyó­lag tudomásul vette és felhívta a minisztereket, hogy a kor­mányelnökök tárgyalásaiból adódó feladatok végrehajtására tegyék meg a szükséges intéz­kedéseket.­ ­ A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége és a munkaügyi miniszter közös elő­terjesztése alapján a kormány határozatot hozott a munkaver­seny egyes kérdéseiről. A mun­­kaversenymozgalom a szocializ­mus magasabb fokon történő építésének nagy erőforrása és széles társadalmi támasza. Az egyének és a kollektívák mun­­kaversenymozgalm­a a munka­­teljesítés minőségileg magasabb formája. Irányítása az állami,­­ gazdasági szervek és vezetők,­­ valamint a társadalmi szervek közös feladata. Szervezése és ösztönzése a gazdasági irányító munka elválaszthatatlan része, s a vezetők munkaköri köteles­sége. A munkaverseny alapvető for­mája a szocialista brigádmozga­lom. A szocialista brigádok mozgósító és példamutató sze­repet töltenek be a munkában, a tanulásban és a közösségi élet­ben. A kormányhatározat intézke­dik a munkaversenyben elnyer­hető kitüntetésekről és jutal­makról. A legeredményesebben működő vállalatokat és szövet­kezeteket évenként, május 1. al­kalmával „Kiváló vállalat”, il­letve „Kiváló szövetkezet” cím­mel és a vele járó pénzjutalom­mal lehet elismerni. A közép­távú tervidőszakban kiemelke­dő eredményt elért vállalatok ötévenként, augusztus 20. alkal­mával a „Minisztertanács és a SZOT Elnöksége Vörös Zászla­ját”, a szövetkezetek pedig a „Minisztertanács Vörös Zászla­ját” és a vele járó pénzjutal­mat nyerhetik el. A szocialista brigádok, mun­kacsoportok részére legmaga­sabb kitüntetésként a Munka Vörös Zászló érdemrendet, illet­ve állami díjat lehet adomá­nyozni. Emellett­­továbbra is ér­vényben marad a szocialista brigádok elismerésére és kitün­tetésére vonatkozó korábbi ren­delkezés. A dolgozóit legkiválóbb egyé­ni munkaverseny-eredményeit a „Szocialista munka hősei’ és egyéb kormánykitüntetésekkel, miniszteri és vállalati „Kiváló dolgozó” kitüntetéssel lehet el­ismerni. A vállalati „Kiváló dolgozó”­­kitüntetésben részesí­tett dolgozóknak legalább fél­havi keresetnek megfelelő pénz­jutalom jár. A kormányhatározat megszab­ja az állami, gazdasági szervek, a vállalati igazgatók és a szövet­kezeti vezető testületek felada­tait a szocialista munkaverseny irányításában és szervezésében. Előírja, hogy ez irányú munká­jukat az illetékes szakszerveze­tek vezető testületeivel együtt­működve végezzék. A „Kiváló vállalat” és a „Ki­váló szövetkezet” kitüntetések adományozása az új szabályo­zás szerint első ízben 1973. má­jus 1-én a „Minisztertanács— SZOT Elnöksége Vörös Zászla­ja” és a „Minisztertanács Vörös Zászlaja” kitüntetés adományo­zása pedig első alkalommal 1976. augusztus 20-án történik. A kormány felhívta a miniszte­reket, az országos hatáskörű szervek vezetőit, valamint fel­kérte a SZÖVOSZ-t és az OKISZ-t a szükséges intézkedé­sek megtételére. Egyidejűleg­ felkérte a SZOT Elnökségét és­­ a KISZ Köz­ponti Bizottságát,­­ hogy a kormányhatározatban foglalt feladatok végrehajtásá­ban működjenek közre.­­ A kormány módosította a kö­zületi szervek személykocsi használatának szabályozására vonatkozó korábbi jogszabályt. Az állami szervek, intézmények, vállalatok, szövetkezetek sze­mélygépkocsi-állományának nö­velésénél nem érvényesültek eléggé a célszerűség és a taka­rékos kihasználás elvei. A kormán­yren­delet értelmé­ben ez év közepétől folyamato­san mintegy felére kell csök­kenteni a kizárólag személy­­szállítást szolgáló gépkocsik számát. A csökkentéssel egy­­időben jelentősen szűkítik a személygépkocsi használatára jogosító munkakörök számát. A csökkentés azonban nem érinti a termelést és a szolgáltatást közvetlenül szolgáló szerviz, ok­tató, taxi, az egészségügyi ellá­tást biztosító és hasonló felada­tokat végző személygépkocsi­kat. Mivel az országban a sze­­mélygépkocsifő száma lényege­sen megnőtt, ezért indokolt, hogy a magánautókat az állami és a gazdasági feladatok ellátá­sában az eddiginél jobban hasz­nosítsák. A magángépkocsik használatának bővítése érdeké­ben emelkedik a térítési díj. A felszabaduló gépkocsikat a taxi­­forgalomban és a lakosság egyéb szolgáltatásai terén kell felhasz­nálni. A kormány megtárgyalta az egészségügyi miniszternek az ál­lami közegészségügyi és jár­ványügyi felügyeletről szóló elő­terjesztését. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudo­másul vette, és a tanácstörvény­­nyel összhangban kormányren­­delettel szabályozta a közegész­ségügyi-járványügyi felügyele­tet. A volt járási, valamint a megyei városi és kerületi taná­csok által fenntartott közegész­ségügyi-járványügyi szervezet a jövőben a megyei tanács által fenntartott közegészségügyi-jár­ványügyi állomás kirendeltsé­geként működik. A kormány a járványügyekkel kapcsolatos feladatokat a megyei tanács el­nökének hatáskörébe utalta. A Minisztertanács meghallgat­ta a külkereskedelmi miniszter tájékoztatóját az ENSZ 3. világ­kereskedelmi konferenciájának hazai előkészületeiről és jóvá­hagyta a tanácskozáson részt vevő magyar küldöttség tevé­kenységének irányelveit A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. 0

Next