Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
Nem szabad közömbösnek — vallja a békemozgalom kitüntetettje Szerényen szabadkozik, hogy miért éppen őt akarjuk bemutatni a Népújságban, hiszen olyan sok hozzá hasonló vagy nála különb ember él Békés megyében. Aztán kérésünkre megmutatja az Országos Béketanács kitüntető jelvényét, amelyet az idei magyar békekongresszus alkalmából vett át. Miért kapta ezt az elismerést, hogyan él, dolgozik Orosházán dr. Nagy Péter, a megyei tanács járási hivatala titkárságának vezetője, a Hazafias Népfront járási elnökhelyettese, a járási nemzetközi béke és barátsági munkabizottság elnöke? — Ezekre a kérdésekre kerestünk válaszokat, mikor felkerestük. Már a neve után következő „titulusok” is elárulják, nem az az ember, aki napi munkaidejének lejárta után teljesen kivonja magát a közéletből, mondván: Hagyjanak engem, ledolgoztam a nyolc órát. Tíz évvel ezelőtt kapcsolódott be a népfrontéletbe. Mint mondja, „belecsöppent”. Az évek során egyre jobban tudatosodott benne önként vállalt feladata, s tevékenysége mind elmélyültebb lett Érzi: „csinálni kell” a pluszt. — Vannak kishitű emberek, akik azt állítják, hiába teszünk bármit, mert mgy is az történik, amit a „nagyok” akarnak — mondja dr. Nagy Péter. — Ez nagyon kényelmes álláspont. Nem szabad közömbösnek lennünk, figyeljünk oda nemcsak szűkebb környezetünk, hanem a világ eseményeire is. Tartsuk ébren a „tenni kell” érzést. Kísérjük figyelemmel a lakosság hangulatát, véleményeit egy-egy esemény kapcsán, s győzzük meg azokat, akiknek téves a nézetük. A járás községeiben évente 8-10 barátsági rendezvényt tart a béke és barátsági munkabizottság. A vietnami nép segítésében is aktívan részt vettek a járásban, s a különféle akciók közül különösen szívesen emlékszik vissza dr. Nagy Péter azokra, amelyek spontán kezdődtek. ■— Nagy öröm volt látni a vietnami takarók és más kisebb ajándékok, használati tárgyak összegyűlését — idézi vissza az elmúlt éveket. — Forintban sokszor nem olyan nagy értékűek voltak az apróbb tárgyak, de igazi értéküket a hozzájuk kapcsolódó emberi érzések jelentették. Az, hogy a lányok, asszonyok, így a járási hivatalbeliek is, nemcsak befizettek x összeget, hanem ők alkották az ajándékokat, dolgoztak rajtuk, benne volt saját érzésük, egyéniségük, közvetlen munkájuk. Dr. Nagy Péter ahhoz a korosztályhoz tartozik, amely végigélte a háborút. Negyvenháromban behívták, motorkerékpáros hírvivő volt, saját élményeiből tudja, milyen az, ha elszabadul a pokol. És azon van, hogy ne szabadulhasson el újra, tudja, elkerülhető a világégés. Fokozni kell a békemozgalom erőit — ez a célja. A világ,igyles részeként az orosházi járási béke és barátsági munkabizottság is ezekben a napokban a békeerők moszkvai kongresszusára figyelt. Ebben a bizottságban most már kitüntetett is dolgozik. — Milyen érzéssel vette át a kitüntető jelvényt? — Nagyon meglepődtem. Végül is úgy fogom fel, hogy az elismerés kiérdemlésében nemcsak az én munkám, hanem a bizottság minden tagjának tevékenysége benne van. *** Az újságíró ezzel a mondattal be is fejezhetné dr. Nagy Péter portréját. De nem teszi, mert hiányos lenne a kép, ha nem mondaná még el, hogy a volt cseléd, akiről a portré készült, most Kiváló Dolgozó, levelező úton megszerezte a jogi doktori címet, s jelenleg marxista egyetemre jár. Mert úgy érzi, ezt is „tennie kell”. Vitaszeii Zoltán November 10., Zeneakadémiai VI. Terézvárosi Dalostalálkozó — Vendég: a Békés megyei Pedagógus Női Kar Budapest centenáriuma alkalmából a főváros VI. kerülete, Terézváros és Békés megye között testvéri kapcsolat jött létre, felelevenítve ezzel a kerület és a békési városok, községek régi kapcsolatát, melyek visszanyúlnak a falujárások időszakára, a város és a falu egymásra találásának ma már történelmi korszakába. A testvéri kapcsolat már eddig is jó néhány kulturális rendezvényben öltött testet, Budapest életét bemutató kiállítás nyílt Békéscsabán, majd a békési festőművészek tárlaton állították ki alkotásaikat, Budapesten. A terézvárosi tanács és a Békés megyei Tanács együttműködésének újabb, szép alkalma lesz a november 10-i, VI. „Terézvárosi Dalostalálkozó”, melyen első alkalommal vesz részt Békés megyei énekkar, a Sárhelyi Jenőné vezette megyei pedagógus női kar. A dalostalálkozóról Pille Györgyné, a terézvárosi tanács művelődésügyi osztályának népművelési csoportvezetője elmondotta: hónapokkal ezelőtt megkezdték a szervezést, hogy a dalostalálkozó hagyományainak megfelelően, színvonalas legyen, és bemutassa a kerület munkásdalkultúráját, a kórusok legjobb műsorát. Négyszázötven dalos és muzsikus lép fel a Zeneakadémia nagytermében ezen az esten, közöttük a megyénk képviseletében az alakulása óta rövid idő alatt sokszorosan elismert pedagógus női kar is, Monteverdi: Fel, fürge pásztorlány, Bartók: Tavasz, és Karai—Rossa: A remény dalai című művével. Szólistájuk Banner Józsefné. A terézvárosi tanács művelődésügyi osztályán elmondották még, hogy a dalostalálkozó programja az Egyesített Teréz- városi Kórus fellépésével kezdődik, Karai—Rossa: Szállj zeneszó! és Bárdos: Láng és fény című szerzeményét éneklik Dudásné Beliczay Éva és Pödör Béla vezényletével. Orgonán Niedermayer Kálmán kísér. Közreműködik az est programjában a terézvárosi Lovag utcai általános iskola zenei tagozatának énekkara, a Postás Ifjúsági Énekkar, a KPVDSZ Bartók Béla kamarakórusa, a nyolcvantagú, országos hírű ÉDOSZ Központi Énekkar Csongrády Kornél és Pödör Gusztáv vezényletével, a Budapesti Pedagógusok Központi énekkara, valamint — a műsor második felében — az Építők Szakszervezete Központi Művészegyüttese és a Radnóti Gyakorló Gimnázium Énekkara. A két együttes Sugár—Romhányi: Hősi ének című oratóriumát mutatja be a dalostalálkozó közönségének, Rohonyi Anikó, Barlay Zsuzsa, Miller Lajos és Kenderessy Zoltán, operaénekesek közreműködésével. Karnagy Pallos Béla. A műsort Kovács P. József konferálja, a nyitó énekkari mű után pedig Bicskey Tibor színművész Illyés Gyula Bartók című versét adja elő. A dalostalálkozó hatodik esztendeje seregszemléje a terézvárosi amatőr énekkaroknak, amelyek ezúttal is a Zeneakadémia nagytermében léphetnek fel és tesznek hitet a dal szeretete mellett. Pille Györgyné népművelési csoportvezető tájékoztatója szerint november végén nyitják meg Békésen a „Terézváros élete képekben” című fotókiállítást, viszonzásképpen pedig decemberben, Budapesten, a kerület Hazafias Népfront-klubjában Békés megye életét bemutató fényképkiállítás nyílik. A centenáriumi év eseményeihez tartozik még a december 13-i Erkel-est, melyet a VI. kerületi Postás Művelődési Házban rendeznek meg, és amelyre Gyuláról várnak vendégeket, a város Erkel gimnáziumából. Ezt megelőzően december 3-án a budapesti Erkel Színházban „Terézvárosi aszfalt” címmel rendeznek nagyszabású centenáriumi műsort, melynek forgatókönyvét Fehér István író, és Selmeczi Elek, az Irodalmi Színpad fődramaturgja készítette. Az esten neves fővárosi művészek, énekesek és együttesek lépnek föl. a e. Szovjet diplomával A Krími Orvostudományi Egyetem 22 ország — többek között Kongó, Nepál, Jemen, Szudán, a Csád Köztársaság —■ fiatal orvosait bocsátotta szárnyra ebben az évben. Közel száz ország orvosképzéséhez nyújt segítséget a Szovjetunió. Miként a szovjet fiatalok, a külföldi hallgatók sem fizetnek tandíjat, a kórházi és klinikai gyakorlatot térítésmentesen végezhetik el. Ezenkívül különböző kedvezményekben részesülnek, ösztöndíjat kapnak a szovjet államtól. Jelenleg a szovjet felsőoktatási intézményekben 135 országból több mint 35 ezer fiatal tanul Gyomán végesszek Baromfitenyésztők Magyarországot az egy főre számított tojástermelésben 1970-ben már csak az USA előzte meg. Békés megye pedig 1972-ben az országban értékesítésre átadott tojás mennyiségének csaknem 11 százalékát adva e termék értékesítésében felülmúlta a másik 18 megyét. A tavaly a megyénkből értékesített 90 millió tojásit legkevesebb 500 ezer tyúk tojta. Ezt a félmillió tojót három műszakban legalább 300 baromfitenyésztőnek kellene gondoznia. Ennyi szakmunkást bocsátott ki körülbelül a Gyomai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola baromfitenyésztő szaka 1960 óta. Ám a megyében nem fél-, hanem másfél millió szárnyast nevelnek a gazdaságok. Az üzemeknek tehát nagyon sok baromfitenyésztő szakmunkásra van még szükségük. A kérdés csak az, megtalálják-e számításukat, megmaradnak-e a/ üzemekben a G-román végzett szakmunkások? A Szakma Kiváló Tanulója cím elnyeréséért rendezett országos versenyen 1971-ben első helyezést ért el. Nem is kellett hát szakmunkásvizsgát tennie. Azóta a békéscsabai Baromfikeltető Vállalatnál dolgozik. Jelenleg a közgazdasági technikum harmadik osztályát végzi a munka mellett. — Nem bántam meg, hogy a baromfitenyésztő szakmát választottam. Nagyon jó volt kollégistának lenni. Sokan voltunk. Itt sajnos kevesebb a fiatal. Meg a fizetés is lehetne több. Most 1600 az alapfizetésem. Igaz, tavaly majdnem ennyi volt a nyereségrészesedés. A békési Október 6. Tsz-nek, ahol Nővé Juli dolgozik, hatezer libája van. Ez a megye termelőszövetkezeti lúdádományának legfeljebb hét százaléka. A békéscsabai Szabadság Tsz-től az elmúlt évben 802, mázsa baromfihúst vásárolt fel a Baromfifeldolgozó Vállalat. Ez a megye baromfihús-termelésének még egy százaléka sincs. A békéscsabai Szabadság Tsz tavalyelőtt, illetve tavaly Gyomén végzett két baromfitenyésztője, Vidovenyecz Zsuzsa és Laczkó Erzsi mégis 3000—3000 forintot keres havonta. A békéscsabai Lenin Tsz 120 ezer tojótyúkja viszont több, mint 41 százalékát adja a megye tojástermelésének. Kovács Dóra öt éve, 1968-ban végezte el Gyomán a baromfitenyésztő szakot. Az iskolaévek után a békéscsabai Lenin Tsz tojótelepén állt munkába. A húgának is ő ajánlotta ezt a szakmát. Jelenleg a tsz anyagkönyvelője. Időközben ugyanis leérettségizett. — Nem azért hagytam ott a szakmámat, mert olyan nagyon nehéz lett volna. Kevesebbet is keresek most. De kilencen vagyunk testvérek és a telepi teendők olyan munkabeosztást igényeltek, hogy emellett kevés idő jutott otthon segíteni, pedig én vagyok a legidősebb gyerek. Szeretnék még tovább tanulni, mert rájöttem, a baromfitenyésztői munkánál jobban érdekelnek egy-egy ilyen állattenyésztő telep szervezési feladatai. Ezek megértésében viszont az első lépéseket mégiscsak a gyomai iskolában tettem meg. A Gyomai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola baromfitenyésztő tagozatának három évfolyamán most 88-an tanulnak. Két év óta baromfihús-feldolgozókat is képeznek itt. A tanulók ösztöndíjából 90 forintot vonnak le havonta diákotthonra és a napi négyszeri étkezésre. Ebben a tanévben 36 baromfitenyésztő végez. Minden tíz gyerek közül hét már elkötelezte magáit valamelyik gazdaságnak. A fennmaradó három még válogathat, hiszen megyénkben jelenleg is 14 tsz keres összesen 35 baromfitenyésztő szakmunkást Kőváry E. Péter A békési Október 6. Tsz libatenyésztésében dolgozik. A gyomai iskolát 1971-ben végezte el a termelőszövetkezet anyagi támogatásával. — Közel lakunk a gazdaságihoz. Otthon is rengeteg az aprójószág a ház körül. Meg azután a tsz 10 százalékkal többet is fizet a szakmunkásoknak a betanítottakhoz képest Tavaly kétezer forintot kerestem havonta. De egy héten két szabadnapunk van, így bőven van idő a tanácstagi, meg a tsz KISZ- vezetőségében végzendő munkáimra is. A békéscsabai Lenin Tsz tojásgyárának szakmunkása. Ebben az évben lett második a Szakma Kiváló Tanulója verseny országos döntőjén. Jutalma a szakmunkás-bizonyítvány. — A nővérem beszélt rá. Ő is Gyomán végzett. Nem bántam meg hogy hallgattam ajánlatára. Igaz, elég kötött munka a miénk. Ketten-ketten gondozunk 18 ezer tyúkot De augusztusban például, amikor 25 napot dolgoztunk, 3400 forintot kerestünk. Szerintem a szakmunkás jobban ellátja a dolgát, mint a betanított, mert tudja, hogy mi miért van. Aki meg még többet akar tudnii, az elvégzi az Orosházi Mezőgazdasági Szakközépiskolát, mint ahogy mi is szeretnénk Litauszki Annával, Nagynéval, aki nekem iskolatársam volt. Ő is itt dolgozik. Névé Juli Kovács Eta Nácsa Juli