Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

Nem szabad közömbösnek — vallja a békemozgalom kitüntetettje Szerényen szabadkozik, hogy miért éppen őt akarjuk bemu­tatni a Népújságban, hiszen olyan sok hozzá hasonló vagy nála különb ember él Békés megyében. Aztán kérésünkre megmutatja az Országos Béke­tanács kitüntető jelvényét, ame­lyet az idei magyar békekong­resszus alkalmából vett át. Miért kapta ezt az elismerést, hogyan él, dolgozik Orosházán dr. Nagy Péter, a megyei tanács járási hivatala titkárságának vezetője, a Hazafias Népfront járási elnökhelyettese, a járási nemzetközi béke és barátsági munkabizottság elnöke? — Ezekre a kérdésekre kerestünk válaszokat, mikor felkerestük. Már a neve után következő „ti­tulusok” is elárulják, nem az az ember, aki napi munkaide­jének lejárta után teljesen ki­vonja magát a közéletből, mondván: Hagyjanak engem, ledolgoztam a nyolc órát. Tíz évvel ezelőtt kapcsolódott be a népfrontéletbe. Mint mond­ja, „belecsöppent”. Az évek so­rán egyre jobban tudatosodott benne önként vállalt feladata, s tevékenysége mind elmélyül­­tebb lett Érzi: „csinálni kell” a pluszt. — Vannak kishitű emberek, akik azt állítják, hiába te­szünk bármit, mert mgy is az történik, amit a „nagyok” akar­nak — mondja dr. Nagy Péter. — Ez nagyon kényelmes állás­pont. Nem szabad közömbösnek lennünk, figyeljünk oda nem­csak szűkebb környezetünk, ha­nem a világ eseményeire is. Tartsuk ébren a „tenni kell” érzést. Kísérjük figyelemmel a lakosság hangulatát,­­ vélemé­nyeit egy-egy esemény kapcsán, s győzzük meg azokat, akiknek téves a nézetük. A járás községeiben évente 8-10 barátsági rendezvényt tart a béke és barátsági munkabi­zottság. A vietnami nép segíté­sében is aktívan részt vettek a járásban, s a különféle akciók közül különösen szívesen em­lékszik vissza dr. Nagy Péter azokra, amelyek spontán kez­dődtek. ■— Nagy öröm volt látni a vi­etnami takarók és más kisebb ajándékok, használati tárgyak összegyűlését — idézi vissza az elmúlt éveket. — Forintban sokszor nem olyan nagy érté­kűek voltak az apróbb tárgyak, de igazi értéküket a hozzájuk kapcsolódó emberi érzések je­lentették. Az, hogy a lányok, asszonyok, így a járási hivatal­beliek is, nemcsak befizettek x összeget, hanem ők alkot­ták az ajándékokat, dolgoztak rajtuk, benne volt saját érzé­sük, egyéniségük, közvetlen munkájuk. Dr. Nagy Péter ahhoz a kor­osztályhoz tartozik, amely vé­gigélte a háborút. Negyvenhá­romban behívták, motorkerék­páros hírvivő volt, saját él­ményeiből tudja, milyen az, ha elszabadul a pokol. És azon van, hogy ne szabadulhasson el új­ra, tudja, elkerülhető a világ­égés. Fokozni kell a békemoz­galom erőit — ez a célja. A világ,­igy­les részeként az oros­házi járási béke és barátsági munkabizottság is ezekben a napokban a békeerők moszkvai kongresszusára figyelt. Ebben a bizottságban most már kitünte­tett­­ is dolgozik. — Milyen érzéssel vette át a kitüntető jelvényt? — Nagyon meglepődtem. Vé­gül is úgy fogom fel, hogy az elismerés kiérd­emlésében nem­csak az én munkám, hanem a bizottság minden tagjának te­vékenysége benne van. *** Az újságíró ezzel a mondat­tal be is fejezhetné dr. Nagy Péter portréját. De nem teszi, mert hiányos lenne a kép, ha nem mondaná még el, hogy a volt cseléd, akiről a portré ké­szült, most Kiváló Dolgozó, le­velező úton megszerezte a jogi doktori címet, s jelenleg marxis­ta egyetemre jár. Mert úgy érzi, ezt is „tennie kell”. Vitas­zeii Zoltán November 10., Zeneakadémiai VI. Terézvárosi Dalostalálkozó — Vendég: a Békés megyei Pedagógus Női Kar Budapest centenáriuma alkal­mából a főváros VI. kerülete, Terézváros és Békés megye kö­zött testvéri kapcsolat jött létre, felelevenítve ezzel a kerület és a békési városok, községek régi kapcsolatát, melyek vissza­nyúlnak a falujárások időszaká­ra, a város és a falu egymásra találásának ma már történelmi korszakába. A testvéri kapcso­lat már eddig is jó néhány kul­turális rendezvényben öltött testet, Budapest életét bemuta­tó kiállítás nyílt Békéscsabán, majd a békési festőművészek tárlaton állították ki alkotásai­kat, Budapesten. A terézvárosi tanács és a Békés megyei Ta­nács együttműködésének újabb, szép alkalma lesz a novem­ber 10-i, VI. „Terézvárosi Da­lostalálkozó”, melyen első al­kalommal vesz részt Békés me­gyei énekkar, a Sárhelyi Jenő­né vezette megyei pedagógus női kar. A dalostalálkozóról Pille Györgyné, a terézvárosi tanács művelődésügyi osztályának népművelési csoportvezetője el­mondotta: hónapokkal ezelőtt megkezdték a szervezést, hogy a dalostalálkozó hagyományai­nak megfelelően, színvonalas legyen, és bemutassa a kerület munkásdalkultúráját, a kóru­sok legjobb műsorát. Négy­­százötven dalos és muzsikus lép fel a Zeneakadémia nagyter­mében ezen az esten, közöttük a megyénk képviseletében az alakulása óta rövid idő alatt sokszorosan elismert pedagógus női kar is, Monteverdi: Fel, fürge pásztorlány, Bartók: Ta­vasz, és Karai—Rossa: A re­mény dalai című művével. Szó­listájuk Banner Józsefné. A terézvárosi tanács művelő­désügyi osztályán elmondották még, hogy a dalostalálkozó programja az Egyesített Teréz-­ városi Kórus fellépésével kez­dődik, Karai—Rossa: Szállj ze­neszó! és Bárdos: Láng és fény című szerzeményét éneklik Du­­dásné Beliczay Éva és Pödör Béla vezényletével. Orgonán Niedermayer Kálmán kísér. Közreműködik az est program­jában a terézvárosi Lovag ut­cai általános iskola zenei tago­zatának énekkara, a Postás If­júsági Énekkar, a KPVDSZ Bartók Béla kamarakórusa, a nyolcvantagú, országos hírű ÉDOSZ Központi Énekkar Csongrády Kornél és Pödör Gusztáv vezényletével, a Buda­pesti Pedagógusok Központi énekkara, valamint — a mű­sor második felében — az Épí­tők Szakszervezete Központi Művészegyüttese és a Radnóti Gyakorló Gimnázium Énekkara. A két együttes Sugár—Romhá­­nyi: Hősi ének című oratóriu­mát mutatja be a dalostalálko­zó közönségének, Rohonyi Ani­kó, Barlay Zsuzsa, Miller La­jos és Kenderessy Zoltán, ope­raénekesek közreműködésével. Karnagy Pallos Béla. A műsort Kovács P. József konferálja, a nyitó énekkari mű után pedig Bicskey Tibor színművész Illyés Gyula Bartók című versét adja elő. A dalostalálkozó hatodik esz­tendeje seregszemléje a teréz­városi amatőr énekkaroknak, amelyek ezúttal is a Zeneaka­démia nagytermében léphetnek fel és tesznek hitet a dal sze­­retete mellett. Pille Györgyné népművelési csoportvezető tájékoztatója sze­rint november végén nyitják meg Békésen a „Terézváros élete képekben” című fotókiállí­tást, viszonzásképpen pedig de­cemberben, Budapesten, a kerü­let Hazafias Népfront-klubjában Békés megye életét bemutató fényképkiállítás nyílik. A cen­tenáriumi év eseményeihez tar­tozik még a december 13-i Er­­kel-est, melyet a VI. kerületi Postás Művelődési Házban ren­­deznek meg, és amelyre Gyulá­ról várnak vendégeket, a vá­ros Erkel gimnáziumából. Ezt megelőzően december 3-án a budapesti Erkel Színházban „Terézvárosi aszfalt” címmel rendeznek nagyszabású cente­náriumi műsort, melynek for­gatókönyvét Fehér István író, és Selmeczi Elek, az Irodalmi Színpad fődramaturgja készítet­te. Az esten neves fővárosi mű­vészek, énekesek és együttesek lépnek föl. a e. Szovjet diplomával A Krími Orvostudományi Egyetem 22 ország — többek között Kongó, Nepál, Jemen, Szudán, a Csád Köztársaság —■ fiatal orvosait bocsátotta szárnyra ebben az évben. Közel száz ország orvoskép­zéséhez nyújt segítséget a Szov­jetunió. Miként a szovjet fiata­lok, a külföldi hallgatók sem fizetnek tandíjat, a kórházi és klinikai gyakorlatot térítés­­mentesen végezhetik el. Ezen­kívül különböző kedvezmények­ben részesülnek, ösztöndíjat kapnak a szovjet államtól. Jelenleg a szovjet felsőokta­tási intézményekben 135 or­szágból több mint 35 ezer fiatal tanul Gyomán végesszek Baromfitenyésztők Magyarországot az egy főre számított tojástermelésben 1970-ben már csak az USA előzte meg. Békés megye pedig 1972-ben az or­szágban értékesítésre átadott tojás mennyiségének csaknem 11 szá­zalékát adva e termék értékesítésében felülmúlta a másik 18 me­gyét. A tavaly a megyénkből értékesített 90 millió tojásit legkevesebb 500 ezer tyúk tojta. Ezt a félmillió tojót három műszakban legalább 300 baromfitenyésztőnek kellene gondoznia. Ennyi szakmunkást bo­csátott ki körülbelül a Gyomai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola baromfitenyésztő szaka 1960 óta. Ám a megyében nem fél-, hanem másfél millió szárnyast nevelnek a gazdaságok. Az üzemek­nek tehát nagyon sok baromfitenyésztő szakmunkásra van még szükségük. A kérdés csak az, megtalálják-e számításukat, megma­radnak-e a­/ üzemekben a G-román végzett szakmunkások? A Szakma Kiváló Tanulója cím elnyeréséért rendezett or­szágos versenyen 1971-ben első helyezést ért el. Nem is kellett hát szakmunkásvizsgát tennie. Azóta a békéscsabai Baromfikel­tető Vállalatnál dolgozik. Jelen­leg a közgazdasági technikum harmadik osztályát végzi a munka mellett. — Nem bántam meg, hogy a baromfitenyésztő szakmát vá­lasztottam. Nagyon jó volt kollé­gistának lenni. Sokan voltunk. Itt sajnos kevesebb a fiatal. Meg a fizetés is lehetne több. Most 1600 az alapfizetésem. Igaz, tavaly majdnem ennyi volt a nyereségrészesedés. A békési Október 6. Tsz-nek, ahol Nővé Juli dolgozik, hatezer libája van. Ez a megye termelőszövetkezeti lúdádományának leg­feljebb hét százaléka. A békéscsabai Szabadság Tsz-től az elmúlt évben 802, mázsa baromfihúst vásárolt fel a Baromfifeldolgozó Vál­lalat. Ez a megye baromfihús-termelésének még egy százaléka sincs. A békéscsabai Szabadság Tsz tavalyelőtt, illetve tavaly Gyo­mén végzett két baromfitenyésztője, Vidovenyecz Zsuzsa és Laczkó Erzsi mégis 3000—3000 forintot keres havonta. A békéscsabai Lenin Tsz 120 ezer tojótyúkja viszont több, mint 41 százalékát adja a me­gye tojástermelésének. Kovács Dóra öt éve, 1968-ban végezte el Gyomán a baromfitenyésztő szakot. Az iskolaévek után a békéscsabai Lenin Tsz tojótele­pén állt munkába. A húgának is ő ajánlotta ezt a szakmát. Je­lenleg a tsz anyagkönyvelője. Időközben ugyanis leérettségi­zett. — Nem azért hagytam ott a szakmámat, mert olyan nagyon nehéz lett volna. Kevesebbet is keresek most. De kilencen va­gyunk testvérek és a telepi te­endők olyan munkabeosztást igényeltek, hogy emellett kevés idő jutott otthon segíteni, pedig én vagyok a legidősebb gyerek. Szeretnék még tovább tanulni, mert rájöttem, a baromfite­nyésztői munkánál jobban érde­kelnek egy-egy ilyen állatte­nyésztő telep szervezési felada­tai. Ezek megértésében viszont az első lépéseket mégiscsak a gyomai iskolában tettem meg. A Gyomai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola baromfite­nyésztő tagozatának három évfolyamán most 88-an tanulnak. Két év óta baromfihús-feldolgozókat is képeznek itt. A tanulók ösztön­díjából 90 forintot vonnak le havonta diákotthonra és a napi négy­szeri étkezésre.­­ Ebben a tanévben 36 baromfitenyésztő végez. Minden tíz gyerek közül hét már elkötelezte magáit valamelyik gaz­daságnak. A fennmaradó három még válogathat, hiszen megyénk­ben jelenleg is 14 tsz keres összesen 35 baromfitenyésztő szakmun­kást Kőváry E. Péter A békési Október 6. Tsz liba­­tenyésztésében dolgozik. A gyo­mai iskolát 1971-ben végezte el a termelőszövetkezet anyagi tá­mogatásával. — Közel lakunk a gazdaság­ihoz. Otthon is rengeteg a­z apró­­jószág a ház körül. Meg azután a tsz 10 százalékkal többet is fizet a szakmunkásoknak a be­tanítottakhoz képest Tavaly kétezer forintot kerestem ha­vonta. De egy héten két szabad­napunk van, így bőven van idő a tanácstagi, meg a tsz KISZ- vezetőségében végzendő munká­imra is. A békéscsabai Lenin Tsz to­jásgyárának szakmunkása. Eb­ben az évben lett második a Szakma Kiváló Tanulója ver­seny országos döntőjén. Jutal­ma a szakmunkás-bizonyítvány. — A nővérem beszélt rá. Ő is Gyomán végzett. Nem bán­tam meg hogy hallgattam aján­latára. Igaz, elég kötött munka a miénk. Ketten-ketten gondo­zunk 18 ezer tyúkot De augusz­tusban például, amikor 25 na­pot dolgoztunk, 3400 forintot ke­restünk. Szerintem a szakmun­kás jobban ellátja a dolgát, mint a betanított, mert tudja, hogy mi miért van. Aki meg még többet akar tudnii, az elvégzi az Orosházi Mezőgazdasági Szakkö­zépiskolát, mint ahogy mi is szeretnénk Litauszki Annával, Nagynéval, aki nekem iskola­társam volt. Ő is itt dolgozik. Névé Juli Kovács Eta Nácsa Juli

Next