Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-24 / 120. szám

Sikeres véradás Békéscsabán a Forgácsoló és Szerszámgyár Vöröske­­reszt­ alapszervezete már sok éve igen eredményesen szer­vezi a gyógyító, életmentő vért biztosító véradónapokat. Ennek eredményeként a kö­zelmúltban hat véradó ezüst, öt pedig bronz fokozatú ki­tüntetésben részesült. A Vöröskereszt V. kong­resszusára készülő alapszer­vezet vezetősége a sokszoros véradók bevonásával véradó­­nap megszervezését kezde­ményezte. Emelte a véradó­nap jelentőségét, hogy a véradás egybeesett egy sú­lyos beteg műtétével, mely­hez a szükséges vérmennyi­séget a gyár véradó kollek­tívája adta. A jól megszer­vezett véradónap és a lelkes, önzetlen áldozatkészség igen szép eredményt hozott. A gyár 96 véradója összesen 32 liter vér leadásával segítet­te a gyógyító orvosok mun­káját, valamint a súlyos mű­tét sikerét. Ez újabb bizo­nyítékát adta annak, hogy a vöröskeresztes tagság, az ál­dozatkész emberek minden­kor a bajbajutott embertár­saink segítségére sietnek. Emberségből ismét jól vizsgáztak a Forgácsoló Szerszámgyár véradói. Fodor Sándor Ezernél több látogató a szarvasi arborétumban A nyáriasan meleg, napfé­nyes hétvégét igen sokan töltötték a szabadban. Me­gyénk egyik legszebb kirán­dulóhelyét, a szarvasi arbo­rétumot már szombaton több százan keresték fel. Buda­pestről, Kecskemétről, Sze­gedről, Salgótarjánból és más városból érkeztek kü­­lön autóbuszok, személygép­kocsik gyermekekkel, fel­nőttekkel. Vasárnap pedig ezernél többen keresték fel az idegnyugtató csendet, nyugalmat, friss levegőt és csodás látványt nyújtó ker­tet. A Holt-Körös partján fek­vő arborétumban egyebek között virágzik a hússzínű vadgesztenye, a sötétvörös li­liomfa, az Észak-Ameriká­­ban őshonos hópehelyvirág, a kései kínai fehér és rózsa­színű orgona, a fehér- és a sárgajázmin, a fehér-, lila- és rózsaszínű akác. Itt talál­ható hazánk legnagyobb ba­zsarózsa-gyűjteménye, amelyben csaknem száz faj­ta bontotta ki virágszirmait. A vad- és nemesrózsa-gyűj­­temény szintén gazdag. A gyermekek és felnőttek kel­lemes órákat töltöttek ebben a csodálatos környezetben. Asszonyok találkozója Szeghalmon a Hazafias Népfront bizottsága és a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ nőbizottsága közös rendezé­sében május 17-én, a járási hivatal tanácstermében kö­zös összejövetelt tartott, amelyen dr. Szeles Sándor, a Dél-magyarországi Nagyke­reskedelmi Vállalat képvise­lője, valamint Papp András, a szeghalmi ÁFÉSZ kereske­delmi osztályvezetője tájé­koztatást adott a konfekciós termékek méretváltozásaival kapcsolatos tudnivalókról. A tájékoztatáson 53 asz­­szony volt jelen, a szeghal­miak mellett a mezőkovács­házi és a füzesgyarmati nő­bizottságok képviselőiként. Több mint 17-en szóltak a tájékoztatáshoz és adtak ér­tékes javaslatokat a keres­kedelem képviselőinek. Ez alkalommal a szeghalmi ÁFÉSZ dolgozói divatbemu­tatót is rendeztek, nagy si­kerrel. Bátor János Nemzetközi tejnap A Nemzetközi Tejszövetség az idén május 24-ét nyilvá­nította nemzetközi tejnappá. Hazánkban ez évben is, és várhatóan a következő évek­ben is az a cél, hogy közelít­sünk a nagy tejfogyasztó or­szágokban kialakult egészsé­ges táplálkozási arányhoz. Ennek érdekében hatékony ismertető tevékenységet fej­tenek ki a különböző társa­dalmi szervezetek és az Egészségügyi Felvilágosítási Központ. Jelenleg az elmúlt évek lendületes fejlődése ellenére — a tej- és tejtermékfo­gyasztásban a táplálkozás­­élettanilag indokolt szintnek csak mintegy 60 százalékát érjük el. A termelés reális alapot ad a fogyasztás növe­kedéséhez. Az idén például az állami tejipar és a vele közös vállalkozásban dolgozó, valamint az önálló termelő­szövetkezeti üzemek összes napi feldolgozó kapacitása 6 millió liter tej. A tejtermelés növekedése lehetővé tette, hogy a tervezett vajimportot ne vegyük igénybe. Tavaly mintegy tíz száza­lékkal nőtt a tejipar értéke­sítése és az idei év első négy hónapjában tejből és tejita­lokból csaknem 12 millió li­terrel, sajtokból és túróból 136 vagonnal, tejporból 23 va­gonnal több fogyott, mint az előző év azonos időszakában. A tejvilágnap alkalmából az egészségügyi szakember, Czuczy Péter, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástu­dományi Intézet tudományos munkatársa elmondotta a tej élettani jelentőségét jelzi, hogy az első tápláléka az em­bernek az anyatej. Az ideális az lenne, ha minden csecse­mő féléves koráig kapná. Az ember életében a későb­biekben is nélkülözhetetlen a tej, helyes lenne például, ha a gyermekek naponta leg­alább fél litert elfogyasztaná­nak. Számos értékes tápanyagot tartalmaz a tej. Első helyen a fehérjét — a teljes értékű fe­hérjét — kell említeni, de szá­mottevő az A- és B-vitamin is. Mindemellett kálciumban is egyik leggazdagabb élelmi­szerünk, s a gyermek a csont képződése miatt a felnőttnél több kálciumot igényel. — Külön érdemes szólni a tartósított termékekről, így a tejporról és a sűrített tejről. Víz hozzáadásával újra teljes értékű tejet lehet készíteni belőlük. Változatosságot vi­hetünk étrendünkbe a sava­nyított termékek, a kefir, a joghurt fogyasztásával. Bioló­giai értékű, gyakorlatilag azonos a tejével. Sokunknál probléma az el­hízás és a túltápláltság. A zsírfogyasztás valamelyest csökkenthető, ha a kenyérre valamilyen kenhető sajt ke­rül. E sajtok zsírtartalma kö­rülbelül egyharmada a vajé­nak, ugyanakkor fehérjetar­talmuk 10—20 százalékos. (MTI) Együtt az Ifjú Gárda Az elmúlt szombaton Gyu­lán a Lenin-szobor előtti tér­ségen ünnepélyes keretek között kezdődött meg a VIII. városi­ járási Ifjú Gárda szemle. Az ünnepségen Mocsári Imre, a KISZ járási bizott­ságának titkára mondott kö­szöntőt, amelyben egyebek között hangsúlyozta, hogy a kommunista ifjúsági mozga­lom kezdettől fogva egyik kiemelt feladatának tekintet­te és tekinti ma is, hogy munkájával egyszerre szol­gálja a szocializmus építését és védelmét. Az Ifjú Gárda a fiatalok osztályharcos szel­lemi nevelésének fontos té­nyezője. Elmondotta, hogy a gárdisták 80 százaléka KISZ- megbízatásként becsülettel, következetesen teljesíti vál­lalásait, s ezzel példát mu­tatnak a szövetség tagjainak és a KISZ-en kívüli fiata­loknak egyaránt. Ami dicsé­retes, az ifjúgárdisták a ki­képzésen túl becsülettel helytállnak a tanulásban, a termelésben, a társadalmi feladatok megoldásában. Munkájuk eredményeként hat szakasz rendelkezik „Ki­váló”, egy pedig az „Élenjá­ró” IG alegység címmel és több mint félszáz tag kapta meg a „Kiváló Gárdista” jelvényt. Eredményeiket az is példázza, hogy évek óta Gyuláról vagy a járásból ki­kerülő szakaszok vesznek részt az országos szemlén is. A megnyitó után mutatták be a fiatalok az alaki és me­­netdalszemlét, majd kézi­gránát-hajításban, kispuska­lövészetben és úszásban mér­ték össze erejüket, ügyessé­güket. Másnap, vasárnap a kora reggeli órákban harci túrán vettek részt köztük voltak a szombaton megala­kult és Dobos István nevét felvett városi önálló zászló­alj, valamint a Beleznai Sán­dor nevét viselő és ugyan­csak szombaton alakult út­törő Ifjú Gárda egység tag­jai is. A 14 résztvevő sza­kasz tagjai 14 kilométeres — akadályokkal tarkított — útvonalon küzdötték végig magukat a célig, a Városer­dőig. Itt tartották meg az értékelést, amelyen részt vett dr. Marsi Gyula, az MSZMP városi bizottságának első titkára és Pataki József megyei úttörőelnök. A váro­siak közül az első helyen a területi szakasz végzett, s ők kerülnek a július 2­3-án sorra kerülő megyei szemlé­re. A járásiak közül a két­­egyházi szakiskola fiataljai bizonyultak a legjobbaknak. B. O. Tisztelgés a csapatzászló előtt A város és a járás vezetői szalagokat kötnek az újonnan alakult városi zászlóalj és úttörő-zászlóalj zászlajára 1977. május 24., keddo A konkrét helyzet konkrét elemzése Egy középüzem pártbizott­ságának terve került a mi­nap a kezembe. A munka­terv a jelen ötéves tervidő­szakra fogalmazza meg a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda tennivalóit. Át­fogó, minden fő területre ki­terjedő dokumentum — or­szágos vagy megyei szintű programnak is megfelelne. Az adott üzem pártbizottsá­ga tervének, sajnos, már sok­kal kevésbé. A helyi cselek­vés irányításához ugyanis túlságosan általános, elvont, nem elég kézzelfogható és konkrét, hiányzik belőle az „itt és most”. EGÉSZ ÉS RÉSZ Ha egy hadsereg támadás­ba lendül, minden szakasz­nak megvan a maga konkrét feladata. De ez nem azonos az egész hadsereg feladatá­val, s a szakasz tervét nyil­vánvalóan nem úgy készítik, hogy lemásolják a hadosztály támadási elgondolását. A po­litikai munkában is szükség van ilyen megkülönböztetés­re (mozgalmi zsargon nyel­vére fordítva a „szintek szerinti differenciálásra”). Ám még ma sem ritkaság a másolás: különböző közpon­ti vagy megyei elhatáro­záso­­kat, vagy állásfoglalásokat „egy az egyben” vagy leg­feljebb rövidítve átvesznek, ahelyett, hogy alkalmaznák azokat a helyi viszonyokra. Holott az országosan, vagy megyeileg megjelölt felada­tok egynémelyike erre a ki­sebb egységre alig-alig vo­natkozik, mások érvényesek, de kevésbé fontosak, néhány tennivaló viszont kiemelt je­lentőségű, s ezért ezen a helyen az átlagosnál sokkal nagyobb figyelmet­ igényel. Lehet, hogy valamely átfo­gó feladat megoldását nekik csak áttételesen kell előse­gíteniük, de ennek szerepe mégis oly fontos, hogy kü­lönleges erőfeszítéseket kö­vetel. Ám ez csak akkor tűn­het ki, ha a központi dönté­seket nem egyszerűen tudo­másul veszik, hanem átgon­dolják a belőlük helyileg adódó tennivalókat. Napjainkban például sok szó esik arról, hogy gazdasá­gi fejlődésünknek központi kérdése a hatékonyság fo­kozása. Országos vagy me­gyei szinten nagyon fontos ennek a leszögezése, hiszen alapvetően meghatározza a cselekvés irányát. Egy üze­mi pártbizottság, vagy kü­lönösen egy alapszervezet viszont már nem szabad, hogy megálljon ennél a fo­galomnál. Hiszen a haté­konyság tág fogalom, foko­zása az egyes munkahelye­ken mindig valamilyen konkrét tennivalót jelent. A­ pártszervezetnek éppen ezt kell megállapítania, s nem ismételgetnie az országos kö­vetelményt. Az egyes dolgo­zó vagy a brigád számára ugyanis ezzel még vajmi kér­deset mondtunk. „Jó, megér­tettem, hogy ez a feladat ma Magyarországon — válaszol­ja —, de én itt a munkahe­lyemen mit tegyek?” Nos, ha a pártszervezet, a társadalmi szervezetek erre nem tudnak választ adni, akkor a haté­konyság emelését célzó poli­tikai munkájuk hatástalan marad, nem váltódhat kéz­zelfogható tettekre. JÓ ÉS ROSSZ PÉLDÁK Jó dolog, hogy ezt mind több pártszervezetben értik meg, s formálják aszerint a pártmunka tartalmát, irá­nyát. Ezeken a helyeken ér­demben hasznosítják a nap­jainkban különösen időszerű lenini intelmeket a konkrét helyzet konkrét elemzésének szükségességéről. Megkere­sik, hogy a maguk területén melyek a konkrét teendők, s erőfeszítéseiket ezek megva­lósítására összpontosítják. A politikai munkában minde­nekelőtt ezeket a konkrét cé­lokat ismertetik, magyaráz­zák, népszerűsítik, s nem állnak meg az általános ösz­­szefüggéseknél. Ezért mun­kájuk hatása is nagyobb és kézzelfoghatóbb. Miért nem történik ez mégsem mindenhol így? Bi­zonyára közrejátszik benne a kényelmesség, hiszen a határozatok értelemszerű adaptálása sok fejtörést,­ gondolkodást, olykor elmé­lyült vizsgálódást igényel. Igazságtalanok lennénk, ha nem vennénk észre, hogy a pártszervezeteket olykor a felsőbb elhatározások meny­­nyisége is ilyen irányban be­folyásolja. Emiatt nem min­dig marad elegendő erő, energia, idő ahhoz, hogy va­lamennyit érdemben átgon­dolják és megkeressék a he­lyi alkalmazás módjait. ELEMZÉS ÉS CSELEKVÉS Talán egy félreértés is közrejátszik a konkrét eleme­zés időnkénti elmulasztásá­ban. Volt egy időszak, ami­kor a pártmunkát túlságo­san eluralták az elemezgeté­­sek és ez kárára lett a cse­lekvésnek. Szükségessé vált tehát a végrehajtás előtérbe állítása. Ez néhol olyan ref­lexeket váltott ki, hogy „mondjátok meg, mi a dön­tés, és mi mindenféle szó nélkül végrehajtjuk”. A pártpolitikai munkában azonban a határozatok jó végrehajtása — az­­ esetek túlnyomó részében — a he­lyi körülmények, szükségle­tek, teendők gondos számba­vétele nélkül lehetetlen. Az ilyesfajta — a megvalósítás feltételeinek megteremtését előkészítő, s nem azt he­lyettesítő — elemzés nem árt a cselekvésnek, hanem ép­­penhogy elengedhetetlen. Az elemzés és a végrehajtás szembeállítása, a politikai munka e két fázisának vég­letes ellentétként való keze­lése ezért csak árthat az ügynek. Nem elemzés a cse­lekvés helyett, s nem is cse­lekvés elemzés nélkül, ha­nem elemzés a cselekvés si­kere érdekében — csak ez lehet a helyes út. A takarékosság előtérben álló feladat ma. Sok min­dennel kell és lehet takaré­koskodnunk — a gondolko­dással azonban nem! A konkrét tennivalók átgondo­lását egyetlen politikai fel­adat esetében sem szabad „megspórolni”. Hiszen az át­fogó elhatározásokat, törek­véseket a helyszínen enélkül nem lehet átültetni a gya­korlatba. Gyenes László Karbantartás holt szezonban A Mezőhegyesi Cukorgyár­ban a nyári hónapokban — a holt szezont kihasználva — karbantartók vették át a gépek „kezelését”. A május 3-i tűz ellenére, mely súlyo­san megrongálta a karban­tartó műhely tetőszerkezetét, időarányosan jól haladnak a karbantartási munkálatok. A műhely gépeiben nem esett kár, s már­ befejezték a romok eltakarítását. A te­tőszerkezet újjáépítésére külső kivitelező érkezik. A cukorgyárban ezen a nyáron fejeződik be a fino­mító beruházásának második lépcsője. A korszerűsítést követően 6 darab automata gép beállításával az üzemel­tetéskor kevesebb munka­erőre lesz szükség. A mun­kások közül mintegy 300-an a karbantartásoknál, csak­nem 150-en a beruházásnál dolgoznak. A gyár vezetői szerint a répafeldolgozás sze­zonidőszakára minden gép, berendezés üzemképes álla­potban lesz és a beruházás is időre elkészül.

Next