Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

1986. június 28., szombat KOROLTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Újabb szarvasi adatok a Bajcsy-Zsilinszky-kép realitásához Születésének centenáriu­mán sok feldolgozás, tanul­mány, könyv, kiállítás, elő­adás állított emléket a bá­tor magyar ellenálló már­tírnak, Bajcsy-Zsilinszky Endrének. Egy ilyen gazdag életút feltárása azonban hosszú, folyamatos, sokrétű munkát igényel. Az életmű­kutatás nem zárható le egy nagy ünnepi kör — még oly tiszteletreméltó — igyekeze­tével. Jelen esetben is egy eddig ismeretlen — de meg­lehetősen sokatmondó, tehát jelentős— Bajcsy-Zsilinszky­­levél kivonatos tartalmát adjuk közre. Bevezetésül néhány szarva­si családtörténeti adat. Mint tudjuk, szüleivel együtt a kis Endre kétéves korában, 1888-ban költözött Békéscsa­bára. Kapcsolatai azonban nem szűntek meg szülőváro­sával. Az ifj. Zsilinszky Endre ugyanis részben roko­ni, részben baráti viszonyai alapján, a későbbi évtize­dekben kapcsolatot tart Szarvassal. Mint a dr. Do­­mán Imre magángyűjtemé­nyében lévő dokumentumok­ból is láthatjuk, 1907-ben (III. 28.) berlini tanulmány­­útjáról ír levelet nagymamá­jának. Ebben arról is tudó­sít, hogy látta a császárt és a császárnét — s abban a korban kissé szokatlan meg­fogalmazással teszi hozzá —, amint „a hét császári po­ronttyal előrukkolt”. Ilyen és hasonló tárgyú rokoni levele­zés marad fenn Szarvason özv. Szenes Bélánál (meghalt 1984). Szenesné anyja ugyan­is és ifj. Zsilinszky Endre anyja, Bajcsy Mária „nevelt testvérek” voltak; Szenesné és Bajcsy-Zsilinszky Endre pedig „nevelt unokatestvé­rek”. (Tudomásunk szerint ma már csak egyetlen szarvasi származású távoli rokon él: Szenes Béla, Kecskeméten.) A rokonságon túl barátai is voltak Szarvason Bajcsy- Zsilinszky Endrének, Kiss Sándorral, a tanítóképző ta­nárával bizalmas hangú levelezést folytat. Határozot­tan demokratikus és magyar nemzeti politikai érdekeket szolgáló nézetei hatják át ezeket a sorokat is. 1934. október 19-én — lapja, a Szabadság szerkesz­tőségének cégjelzéses papír­ján — írt Szarvasra Kiss Sándornak, aki jobboldali érzelműnek és pártállásúnak vallotta magát. (Dr. Domán Imre gyűjteményében.) Baj­csy-Zsilinszky még ilyen körülmények között sem rej­ti véka alá véleményét. A Szarvasról írott és Zsilinsz­­kyt méltatlanul bíráló­ elma­rasztaló levélre ugyanis a következőt válaszolja: Ha „barátaim egy kicsit több gonddal olvasták volna el pártprogramomat, világo­san látnák benne, hogy én intézményesen és nagy cél­­tudatossággal törekszem olyan állami és társadalmi berendezkedés felé, amely automatikusan csökkenti le” az idegen elemek szellemi és gazdasági befolyását. „Sajnos azonban, Ti megrekedtetek a 20-as évek ideológiájában és nem vettétek észre, hogy a mai balkezes és többnyire egészen tehetségtelen embe­rek vezetése alatt álló... mozgalom, mondhatni inkább handabandázás, egyetlen em­bert nem vitt előre, de hátra nagyon sokat, és szervesen előkészítették a talajt: a né­met veszedelem számára. Te nem élsz Budapesten, s ezért aligha van fogalmad arról a rettenetes germán előrenyomulásról, ami itt hi­vatalokban, gazdasági vezető­­pozíciókban végbement ke­reszténység címén, valójá­ban mind csak a magyarság ellen. Egyre kevesebb a ma­gyar ember a minisztériu­mokban, a hadseregben, s általában a vezetőpozíciók­ban. .. Amerre csak néz az ember, mindenütt a sze­münkbe világít a borzalmas tény: középosztályunk elné­­metesedése... A magyarság pedig mindenünnen kiszorul. Vájjon ez volna a helyes út?” — kérdezi levelében Bajcsy-Zsilinszky Endre. Válaszát és álláspontját a következőkben fejti ki: „A paraszt népet kell felemelni, megerősíteni, kiművelni, megszaporítani, gazdasági túlsúlyhoz juttatni és bele­zúdítani a középosztályba!’’ (A tessediki ambíció méltó utóvirágzása!) Majd arról panaszkodik, hogy még keve­­­­sen segítenek ennek a poli­tikai koncepciónak a meg­valósításában. Kifejezetten korholja szarvasi barátját: „A magadfajta régi vágású­­ak... pedig magukban for­tyognak és nem csinálnak semmit.” Zsilinszky ezt a réteget is politikai aktivi­tásra buzdítja: „Miben támogattok Ti ben­nünket például a tekintet­ben, hogy éppen a tősgyö­keres magyarság millióit ne zárják ki a választói jogból és általában a közügyek­ből?’’ Majd hangoztatja, hogy minden erejével a magyar­ság „megmentését és előbb­­revitelét” szoglálja. „Én fő­leg harcolok a becstelen né­met szuggesztió ellen, amely a szellemi talajt készíti (elő) a német hódítás számára”. Felelősségre vonja a német orientáció felé hajló baráta­it. Így eszméltet: „Hol vagy­tok Ti ebben a harcban? Se­hol sem látlak benneteket! De bezzeg a becsületes és önzetlen embereket, akik­­ életüket és egzisztenciájukat és talán egy-egy nagy karri­ert is dobtak oda azért, hogy szolgálhassák... a magyar nép felszabadításának ügyét, azokat segítitek bepiszkolni, elkedvetleníteni, talán meg is rágalmazni. Vedd tudomá­sul — írja szarvasi ismerősé­nek —, hogy ma is sokkal nehezebb anyagi­­ viszonyok között kínlódom, mint akár­melyik kis kezdő tanára Ma­gyarországnak. A véremmel táplálom lapomat és párto­mat: én kényelmes bársony­szék helyett ezt a nehéz sor­sot választottam.” Az ezt követő tíz év alatt (1934—1944) valóban ember­telenül nehéz sorsot zúdított reá az élet. De még tovább fejtegeti politikai ars poéti­kának is beillő — Szarvasra küldött — önvallomását: „Én tíz ember helyett dolgozom egymagamban, és nem ké­nyelmes tisztviselői munkát végzek. Járom az országot és írom fáradhatatlanul cikkei­met, ha hallgatnak rám, ha nem. És tudom mit csinálok: sem lelkiismeretességet, sem önzetlenséget, sem fajtám iránt való szeretetet és ön­­feláldozást nem fogok azok­tól tanulni, akik a világon semmit sem tesznek a ma­gyar népért”. A Szarvasra címzett fenti sorok Bajcsy-Zsilinszky End­rére jellemző kemény embe­ri tartását, következetesen egyenesvonalú politikai ál­lásfoglalását, szenvedélyes érzelmi telítettséggel és nyílt, magyaros őszinteséggel meg­fogalmazott hazafias etikai értékítéletét tartalmazzák. Ez idő szerint — sajnos —, nem ismerjük a Szarvasról neki küldött provokáló levél tar­talmát. De a szarvasi levél szerzője (K. S.) bizonyára szemére veti Zsilinszkynek németellenességét, vagy ahogy Zsilinszky az utóirat­ban fogalmaz: „a pánger­­mán... veszedelem” elleni izzó harcát. Erre Zsilinszky levelének utolsó soraiból kö­vetkeztethetünk : „Leveled­ben mélyen megbántottál, amit legkevésbé sem érde­meltem meg, azért ne vedd rossznéven, hogy én sem azon a hangon válaszoltam Neked, ahogy ... szerettem volna.” (Bp. 1934. okt. 19.) A fentiek bizonyítják, hogy Bajcsy-Zsilinszky End­rének érett politikus korá­ban is van — szülővárosa lakosságának, közvetve — mondanivalója. Mindvégig hűséges maradt Szarvashoz. Szarvas lakossága­­ nem felejtette el a Zsilinszky családnak a város fejlődése érdekében kifejtett munkás­ságát. Talán egy kicsit mind a három Zsilinszkynek is szól az az emléktábla, ame­lyet 1966-ban helyeztek el Bajcsy-Zsilinszky­ Endre szü­lőházának falán, idézve élet­művének legfontosabb üze­netét: „Soha ne hagyjátok el a szabadság és a demokrácia eszméjét." Dr. Tóth Lajos Cs. Pataj Mihály: Ablakban Hanzó Ildikó versei: Kettőspont meghalt belőlem három­advirág sárgák fiatalok valaki el akarta pusztítani őket nem sokáig láthattam gyenge testüket mezők virágai voltak nem szobák ékítésére valók az ember lelke legmélyén ilyen vadvirágok nőnek Foszlányok nyári estén a kert nagyokat sóhajt mielőtt elpihen álmot hint rá az és kifeszíti sötét vásznát hátsó szobában harmonium szuszog ablakok pillája rebben még mesét suttog a padlás Cs. Pataj Mihály: Sopron Kántor Zsolt: Tormát tömsz az éjbe az élet mint egy burok a versre nőtt rakódnak a héjra korok s porok a siker oldalt cipzáros dolog most mi következünk, érzem az időt utánunk pillantanak a sarki nők kitárul és forog mint egy félbevágott doboz a költészeti erőd de nem oldódik meg semmi, marad a nyomor meghalunk, utánunk csak ... vers marad de ez vigasznak is diribdarab formát tömsz az éjbe. ennyi csak a Hold bár a Látvány mámora félelmet olt majd az érzés örökre kimarad Salamon László: (Fel)-tétel feltételezzük a feltételeket * feltétlenül feltételezzünk, hogy ne érjen váratlanul a várható feltétel, mert akkor feltétlenül váratlanul ér ■ a feltétel nélküli feltétel Raszul Gamzatov: Nyolcsorosok Ami elmúlik, miénk nem lehet, a jelen csak, mi hozzánk tartozik. Amíg szívünk a múltért kesereg, a holnap is tegnappá változik. Meglopva minket kíméletlenül elmegy az idő és semmit se hagy. Törvényt felette bíró sosem ül, s bizony a lopás büntetlen marad. * Kóboroltam sokat a világban, de nem bűvölt csak három napig. Negyedik nap magam előtt láttam szülőházam s ki benne lakik. Három napig bűvölt idegen szó és idegen tenger moraja. Szólt fülemben aztán otthon hangzó lehorkanás, madármuzsika. * Az árnyékunk velünk él itt a földön, előttünk megy s nem fogja lábnyomunk. Rálépünk s nincs mód, hogy elő ne jöjjön. A földről vele együtt távozunk. Órák s napok futását keseregjük, és minden perc az életünkre tör. S bár árnyak vagyunk az idővel együtt,­­az idő az, mi mégis elsöpör. Szokolay Károly fordításai

Next