Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13-14 / 37. szám
A FÜRJÉS MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja Mondták... Sokat utazom, dolgozom, és nem szeretek csomagokat cipelni. A piros-fehér-fekete színkompozíciót kedvelem, ezek a máltai szolgálat színei. Az uniformisunk szürke, hogy figyelmeztessen a szerénységre. Az extrém divatot nem szeretem, mert nem sikkes, nem elegáns. A baj az, hogy a nők nem néznek kritikusan a tükörbe. A rossz lábú felveszi a miniszoknyát. Most könnyen lehet jól öltözködni, mert sokféle stílusból választhatunk. Az Úristen azért teremtette a szép dolgokat, hogy az ember örüljön nekik. (Csilla von Boeselager, Máltai Szeretetszolgálat) Érthetetlenek az átlagember előtt azok a hírek, hogy az Antall József baráti köréből kiválasztott Hankiss Elemér tv-elnök, a Csurka István által javaslatba hozott Gombár Csaba rádióelnök elleni személyes hajsza mellett, hogyan válhatott az a Göncz Árpád az MDF-es támadások céltáblájává, akit a miniszterelnök személyes kívánságára választott ki a legnagyobb ellenzéki párt. (Oláh Sándor kisgazda országgyűlési képviselő) Nem vagyok én szerelmes a televízióba. Mindig vigyáztam is arra, hogy ne legyek. Ez a Riporter kerestetik utáni négyöt évet kivéve, sikerült is. Te is pontosan tudod, hány embert tett tönkre a tévé iránti feltétlen hűség és odaadás. Amikor rájöttem, hogy velünk úgy játszadoznak, mint a rabszolgákkal, s ha úgy adódik eladnak egy tál lencséért is, kinyílt a szemem. Az utóbbi évek különösen igazolták ezt. (Horvát János televíziós személyiség) Békési tallózó Szegény ember vízzel főz, de főleg azon a néhány Békés megyei településen, ahol a lakosoknál is szegényebb önkormányzatok a vízzel spórolnak. Azoknak a mezőberényieknek, akik most az önkormányzatok döntésének a levét, no meg a szomszédoktól kunyerált vizet isszák kényszerűségből, aligha vigasz arra, hogy a vidéki infrastruktúra drágaságát a képviselő-testület már nem tudja állni. (Élet és Irodalom) Fürkésző Párizs battignollesi temetőjében alussza örök álmát egy derék magyar, Szilárd Béla. Mezőberényben született 1884- ben. A sors kegyetlen volt hozzá: mindössze negyvenkét esztendőnyi életet engedélyezett neki. Szellemi hagyatéka ennek ellenére gazdag. A természettudományokkal foglalkozott, döntően a sugárzásokat kutatta. Egy időben munkatársa volt a Curie-laboratóriumnak. Magyarországon elsőként írt tanulmányt a radioaktivitásról. Legjelentősebb találmánya az a módszer, amellyel a tenyésztett gyöngyöket meg tudta különböztetni az igazi gyöngyöktől. Halála előtt egy évvel Franciaországban megkapta a Becsületrend Lovagja címet. paraszt-virág, a zordon föld virága! Sorsa a csüggedt csöndben elmerült, az üresszemű ábránd meg se látja, szerelmét, mint boldogságát, elássa, s gyöngédségét szégyenli, mint a bűnt. (Konsztantyin Fofanov verse) LEHOCZKY PÉTER FELVÉTELE Paraszt-virág, oly bőséges a magva, elszunnyadt, magát a sorsnak megadva s a sovány sövény fele bólogat. A napra mosolygott rég, mint a nap. Ruganyos levele és ifjú szára örömmel fordult az arany azúr felé s virágba bomlott pazarul. Halló! Beszélgessünk! —Jó estét kívánok, Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Daubner Sándort keresem. —Tessék, én vagyok, jó estét kívánok. —Azért választottam az Ön nevét az orosházi előfizetők közül, mert ebben a városban a Daubner név fogalom, övék volt hajdan a főutcán, a mozi mellett egy kitűnő cukrászda. Talán ugyanaz a család? — Csak névrokonok vagyunk. Édesapámtól hallottam arról a Daubner családról. Úgy tudom, élnek leszármazottaik, de elköltöztek, talán Pécsre. —Nagyon ritka ez a családnév, ugye? — Igen, talán három-négy család viseli ezt a nevet. Tudunk Pesten egy rákkutatóról, és a Pannónia filmstúdióban is dolgozik egy Daubner. — Azért maradjunk a cukrászdánál. Van-e olyan hely, presszó, étterem, szórakozóhely, ahová szívesen eljár? — Nem különösebben. Szinte az év egyik felét nem is töltöm itthon, úton vagyok. Az üzleti élet területén dolgozom, ez a végzettségem, ebben a szakmában ténykedek régóta. —Akkor mi jelenti a szórakozást? — A síelés! Eléggé sűrűn járok. Sajnos, az idén nem volt jó hó, nem sikerült jól Ausztriában és a cseheknél sem. Most Romániába készülök. —És nyáron? — Akkor a vizet szeretem, a Körösöket, a Tiszát. A szanazugi részre járok, nagyon szép, tiszta, különösen amióta felduzzasztották. A Tisza pedig igazán remek, remélem, az is marad. — A síeléshez a hét végére jó havat, kellemes utat kívánok! „FOHÁSZ: Engedd meg a URUNK, hogy a POLITIKUSOK kipusztuljanak, mint a MAMUTOK! BIZONYOS, hogy csodás »ARANYKOR« köszönt az EMBERISÉGRE. Lajos Ferenc ember.” E sorok írója Lajos Ferenc Budapesten élő grafikusművész, a gyulai székhelyű Dürer Társaság elnöke 1993. február 13-14., szombat-vasárnap Százharminc éve született Justh Zsigmond Orosháza mellett, Pusztaszenttornyán 1863. február 16-án született, s 1894. október 9-én Cannes-ban halt meg Justh Zsigmond író. Felvidéki nemesi családból származott, jogi és nemzetgazdasági tanulmányokat folytatott Német- és Franciaországban. Az irodalomnak, a művészetnek lelkes pártolója és alapos ismerője volt, vitaköröket és baráti társaságokat szervezett, parasztjaival szenttornyai parasztszínházában Shakespeare-t és Moliere-t játszatott. Irodalmi munkásságában a francia hatás meghatározó. Szerb Antal így ír Justh Zsigmondról a Magyar irodalomtörténetben: „...Az igazi és eleven francia irodalommal Justh Zsigmond veszi fel először a kapcsolatot (1863—1894). Ez az előkelő dilettáns éveket töltött Párizsban, a legjobb társaságok kedvence volt, több francia regény hőse, a francia életet oly jól ismerte, mint azóta senki minálunk. Idehaza érdekes kísérleteket tett az irodalmi nívó emelésére és európaiasítására: legfőbb terve egy irodalmi szalon megszervezése volt, ahol az arisztokrácia és az irodalom közt helyreállna az a kapcsolat, melyet a négyneves évek demokrata szelleme elvágott. A főurakban meg is lett volna a hajlam, de az írók, koruk furcsa ál-liberális frazeológiájával élve »függetlenségüket féltették«. Hangsúlyozták, hogy minden ember egyforma. Mikszáth kijelentette, hogy nem szereti a teát, és inkább ül egy kisvendéglőben, ahol nyugodtan pipázhat. Az irodalmi szalon a polgári irodalom egyik ismertetőjele — nálunk a dzsentri ellenszenve az arisztokrácia iránt nem engedte meg, hogy létrejöjjön. Hasonlóképpen nem járt eredménnyel Justh másik kísérlete: a parasztjaival nyílttéri színi előadásokat tartott klasszikus műsorral. Mint regényíró még nem emelkedett ki a műkedvelőségből, amikor a halál fiatalon elragadta...” MAGÁNSZEMÉLYEK, KÖZÜLETEK FIGYELEM! VEGYÉK IGÉNYBE A KÖRÖSTRANSZ KFT. • SZOLGÁLTATÁSAIT: fuvarozás 3—23 tonnás tehergépjárművekkel [telefon/fax: (66) 324-350] — gyűjtőáru-továbbítás háztól házig — terítőfuvarozás — építőanyag-fuvarozás önrakodás, billenős gépkocsikkal — gépi rakodás, daruzás, raktározás. Linde műszaki gázok: CO2, oxigén, dissousgáz, argon, corgon stb. — értékesítés házhoz szállítással [telefon: (66) 328-017] — palackbérleti lehetőség. Nyitva: munkanapokon 7—16 óráig. Köröstransz Kft., Békéscsaba, Szabolcs u. 2. (MÁV-állomás). Bíbicjárás Ugye ismerik a bíbicet? A kedves költöző madarat. Február végén, március elején érkezik hozzánk és a nyár múltával búcsúzik tőlünk. A legtöbb bíbic a szikes tavak menti pusztákon fészkel, de költ a szántóföldeken és a réteken is. Hogy miért éppen a bíbicről írok ilyen sorsdöntő napokban, amikor a kormány fele meglepett bíbicek módjára rebbent szét? Egy statisztikai közlemény juttatta eszembe e mifelénk gyakori madarat. A kimutatásban a megye településeinek 1960 és 1990 közötti népességmozgását, illetve fogyását összegzik. A kép enyhén szólva drámai. Mindössze hat megyei településünk lélekszáma növekedett az utóbbi harminc évben: Szabadkígyósé 42, Békéscsabáé 27, Gyuláé 16, Orosházáé 9, Újkígyósé és Szeghalomé pedig 1-1 százalékkal. A többieké csökkent. Egyes kistelepüléseké katasztrofális mértékben: Újszalontáé 70, Örménykúté 67, Pusztaottlakáé 65, Magyardombegyházé 60, Kardoskúté 56, Tardosé és Kertészszigeté 53-53, Körösújfalué 50, Bélmegyeré és Hunyáé 48-48 százalékkal. A többiek valamivel jobb helyzetben vannak, náluk kisebb az arány. Az okok alighanem közismertek, a megfelelő munkaalkalom és az élettér hiánya, a szolgáltatások és az ellátás alacsony színvonala, a paraszti társadalom hagyományos szerkezetének szétverése, a magánszféra csaknem teljes felszámolása. Hogy mi köze mindehhez a bíbicnek? Nagyon is sok. Mezőgazdászaink minapi tanácskozásán hallottam e szép földrajzi nevet: Bíbicjárás. A név határrészt jelöl, s bár pontos eredetét nem ismerem, kétségtelen, olyan néptelen területet illethettek a madárnévvel, amelyen sok bíbic lehetett egykoron. Ember alig, csak ha arra tévedt vagy dolga oda parancsolta. A statisztikai adatokon elmélkedve nem kétséges, a bíbicek — képletesen mondva — már itt ugrálnak falvaink szélső házainál. Lassan elfogyunk! Lassan elfogyunk? Árpási Zoltán