Békés Megyei Hírlap, 2019. december (23. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-07 / Vasárnap reggel

fi INTERJÚ 2019. DECEMBER 7., SZOMBAT A gimnáziumban kizárólag a humán tárgyak érdekel­ték. Érettségi után nem vet­ték fel a főiskolára, egy év Nemzeti Stúdió után került be a Színművészetire, Mar­ton Endre osztályába. Tíz évig volt vidéki színésznő, Aldonzától Orbánnéig igazi sikerei voltak. Elhagyva a színpadot játszott a Lindá­ban, a Szomszédokban, és az egyik legismertebb szink­ronhang lett. Három gyere­ke és egy kicsi unokája van. Tóth Ildikó/Hot! - Két színész házasságából szü­letett. Hogyan kerültek össze a szülei? - Amikor világra jöttem, édesanyám harmincéves volt, édesapám harminckettő. Ró­zsahegyi Kálmán színiiskolá­jában ismerkedtek meg, mind­­kettejüket ingyen tanította a kiváló színész, tudva, hogy nem volt könnyű életük. Apám apatini szerb-sváb származá­sú volt, a háború után megjár­ta a Gulagot. Anyukám egy hor­thysta ezredes lánya volt, lett is belőle gondja később. Andresz Vilmost, a papámat Pécsi Sán­dor ajánlotta beugrónak, ami­kor meghalt Soós Imre - így in­dult a karrierje. Tízesztendős koromig éltek együtt a szüle­im, akkor jött egy szerelem, és mi kettesben maradtunk anyu­kámmal. Istennek hála, ma is él, kilencvennégy éves. És ha a válás még nem lett volna elég, Both Béla behívatta a mamát, aki csinosan kiöltözve megje­lent a Nemzeti Színház igaz­gatói irodájában, azt gondol­va, hogy valami jó következik. Ott közölték vele, hogy a Lejté­­nyi Éva név nem szerepelhet a színlapon, tekintettel a család múltjára. „Annyi más foglalko­zás van: kellékes, öltöztető...” - tették hozzá. - Hogy fogadta a dupla csapást az édesanyja? - Felhívta Raksányi Kutyát, hogy adjon tanácsot. Ő azt mondta: „Éva, súgóra mindig szükség van!" Az első darab az Egri István rendezte Az if­júság édes madara volt. A női főszereplő, Mezey Mária elvit­te magához Budakeszire anyu­kámat, és megtanította súgni; így lett legendás súgó. - Ettől kezdve kettesben éltek? - A mama hozzáment Per­jés Géza hadtörténész-íróhoz. Aztán még két férje lett, het­venéves korában is házassá­got kötött. Nagyon szép as­­­szony volt mindig. Thuróczy Kati írónő barátnőm darabot készített rólunk, amit Pan­dóra szelencéje címmel be is mutattunk. - Hogyan folytatódott az élete? - Anya benyomott a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba azzal, hogy innentől magam intézzem a dolgaimat. Nem voltam jó ta­nuló. Volt, hogy még rajzból is megbuktam, de matematiká­ból, fizikából, kémiából rend­szeresen. A humán tárgyakat viszont szerettem. Annak a ta­nárnőnek köszönhetem a leg­többet, aki nem engedte, hogy énekkaros legyek. Ez annyira felháborított, hogy megkértem anyukámat, hogy vegyen ne­kem egy gitárt. 7500 forint na­gyon nagy pénz volt akkoriban! Nem is tanultam meg rendesen gitározni, csak el tudtam hitet­ni, hogy jól játszom. Ez hozta el a csodákat az életembe. Pos­ta Pali barátommal benevez­tünk az Országos Diáknapok­ra, egyik díjat nyertük a másik után a Paff, a bűvös sárkánnyal. Én csak egy kis pöttynek érez­tem magam olyan tehetségek között, mint Schiffer András és Mandel Róbert. De a velünk egykorú gimnazisták nagyon szerettek minket, meghívtak a Szelidi-tónál tartott fesztiválra is. Érettségi után jelentkeztem a főiskolára, de a második for­dulónál kirúgtak. Elmentem a Nemzeti Színházba stúdiósnak, ott találkoztam Szirmai Péter­rel, aki később az első férjem lett. Azt mondta, hogy előbb ta­láljam meg magam, aztán tud­ni fogom, mivel kell felvételizni. Amikor belekezdtem az „Én ar­ra születtem, hogy sose feküd­jön férfi mellettem?” kezdetű sorokba Csokonai Dorottyájá­ból, az egész bizottság felkapta a fejét. Felvettek. - Hogyan fogadta az édesanyja, hogy színész lesz? - Máté Erzsi azt mondta ne­ki: „Na, Éva, most fogsz éhen halni!” Nem kapott gyerek­tartást, apám külföldön élt, nem tudtunk róla semmit. Én kerestem meg apámat, ami­kor Orbánnét játszottam a Macskajátékban. Az jólesett, hogy utána elsírta magát, ami­kor felhívott gratulálni. - Milyenek voltak a főiskolai évek? - Várkonyi Zoltán, Vámos László és Marton Endre pár­huzamosan indítottak színész­osztályt. Sokan voltunk, na­gyon össze kellett kapnunk ma­gunkat, hogy bent maradjunk. Csodás tanáraim voltak: Hege­dűs Géza, Nemeskürty István, Pintér Tamás, Kőszegi János, na meg Marton tanár úr. - Nagyon erős fiúcsapattal járt együtt. - Balkay Géza zseni volt. Ka­tona János, Vízy Gyuri és Szir­mai Péter együtt ugratták a szelíd Spindler Bélát. A lányok közül Udvaros Dorottya ma­radt meg, lett sikeres a pályán. - Közben férjhez is ment egyi­kükhöz, Szirmai Péterhez. - Akkor már több éve együtt voltunk. 1978. december 23-án házasodtunk össze, és én ja­nuár 6-án otthagytam az Ado­­nisz-külsejű férjemet Hunyad­­kürty Istvánért. Született egy lányunk Hunyával, Éva, aki egy rockzenekar szólistája. - Meddig tartott a második há­zasság? - 7-8 évig, ahogy a harma­dik is. A következő férjem civil volt, tőle született András fiam és Bözsike lányom. András el­végezte a Kőbányai Zeneisko­lát, Bözsi kutyákkal foglalko­zik. Andrisék másfél éves kis­fia, Bendegúz az első unokám. - A főiskola elvégzése után volt színésznő Kecskeméten, Pé­csett, Győrben, Szolnokon, az­tán egyszer csak elhagyta a színpadot, és kiváló szinkronszí­nésznő lett. - Mindegyik igazgatómat na­gyon szerettem. És nem telje­sen hagytam fel a színpaddal, életem legszebb hat évét töl­töttem a Komód nevű amatőr együttessel. 1976 óta szinkroni­zálok, büszke vagyok rá, hogy a Thelma és Louise-ban én le­hetek Susan Sarandon magyar hangja. Arra is, hogy felsegítet­tem a buszra egy fehér botos kislányt, aki beszélgetés köz­ben egyszer csak megkérdezte, nem én vagyok-e az amerikai színésznő hangja. Felrikkan­tott: „Öcsém, nem fogják elhin­ni, hogy találkoztam a magyar Sarandonnal!” - Cicákkal, kutyákkal él egy bu­dai villa szép lakrészében. Nem nagyon magányos? - Van párom, de nem költöz­tünk össze. Randevúzni szok­tunk. A legfontosabb a szere­tet. Tízéves korában egyedül maradt az édesanyjával Bendegúz, az első unoka A lánya kutyákkal foglalkozik, a fia zenével Fotók: Hot!

Next