Békés Megyei Hírlap, 2020. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

2020-08-01 / 179. szám

folytatás a 1. oldalról B ­31'JHPl­L helyőrség lira Nevét is sokféleképpen fordították: Peituanfei, Bidefei, Peidufei stb. Mostanra már Peiduofei a stan­dardizált neve Kínában. Lu Hszüin 1933-ben Korunk című folyóira­tában idézte Petőfit öt fiatal forra­dalmi író emlékének szóló nekro­lógban, melyben pont szerepel a Szabadság, szerelem. Ezt a fordí­tást Baj Mang jegyezte, Lu Hszün pedig véletlenül találta meg egy tőle kapott, 1887-es bécsi kiadású Petőfi-kötetben. Ott a Szabadság, szerelem négysoros német változa­ta olvasható. Ugyanarra az oldalra írta be saját fordítását a fiatal forra­dalmár. Ezt a német Petőfi-kiadást ma műtárgyként őrzik a pekingi Lu Hszün-emlékmúzeumban. A Lu Hszün által publikált cikk címe Az elfeledettek emlékére, a nekrológ magyarul is elérhető az interneten. Ebben írta le a kínai író, hogy két évvel korábban, a Kuomintang-kor­­mány elleni tevékenység miatt ki­végezték több társával együtt Baj Mangot, aki halála előtt még ki­lenc Petőfi-verset is publikált a Lu Hszün szerkesztette sanghaji iro­dalmi folyóiratban, az Áradatban. - Petőfi beleillett a kínai tör­ténelmi narratívába? - Nagyrészt igen. A huszadik szá­zad első felében Kína még „félfeu­dális és félgyarmati helyzetben” volt. Petőfi, és a hasonló kaliberű európai költők forradalmi szelle­miségét nagyon szerette Lu Hszün és kortársai. Ez idő tájt az említet­teken kívül több Petőfi-vers jelent meg Kínában, 1931-ben a János vi­téz, 1940-ben pedig az első, japán­ból fordított, 25 válogatott verset tartalmazó kötet. Petőfi viszont még ekkor sem lett annyira híres. 1949-ben létrejött az új Kína, és 1950-ben sok más mellett a tan­könyveket is áttervezték. Lu Hszün nekrológja belekerült az akkori kö­zépiskolás irodalmi tankönyvbe. 1950-től minden diák megismerte a cikket, és egyúttal megismerte Pe­tőfit és a Szabadság, szerelem című verset. Aki csak tanul, mindenki megismeri Petőfi nevét, és fejből tudja a verset is. A Szabadság, sze­relemnek Baj Mang előtt és után több más kínai verziója is volt, de az övé a legnépszerűbb. Volt egy má­sodik hulláma is Petőfi kínai nép­szerűségének. 1980-ban megjelent Az élet derekán című kínai regény­ben, a szerző, Sen Zsung idézte Pe­tőfi Lennék én folyóvíz című versét. Két év múlva a regényt megfilmesí­tették. A kínaiakat ekkor hódította meg Petőfi egy újabb verse. Öröm­mel mondom, hogy a regény ma­gyar kiadása ma még kapható az an­tikváriumokban. Míg a Szabadság, szerelem a leghíresebb külföldi vers Kínában, a Lennék én folyóvíz az egyik legszebb romantikus darab­ként ma is népszerű a kínai embe­rek között. Az elmúlt hetven évben több jó minőségű Petőfi-fordítás is megjelent, például a Szun Jung-féle Petőfi válogatott versei. Érdekes­ség, hogy a műfordító eszperantó nyelvből dolgozott. A 64 verset tar­talmazó könyvet tavaly ismételten kiadták Lennék én folyóvíz cím­mel. Ma a kiskőrösi Petőfi Szülő­ház és Emlékmúzeum kertjében a költő külföldi fordítóinak szobrai közül kettő a már említett kínai műfordítókat: Lu Hszünt és Szun Jungot ábrázolja. Jelenleg három kínai városban (Peking, Sanghaj és Csungking) négy Petőfi-szobor áll, mindegyiken a Baj Mang-féle Sza­badság, szerelem olvasható. Petőfi népszerűsége Kínában töretlen. - Lefordította mandarinra Petőfi szerelmes verseit. Miért erre a témára esett a válasz­tás? - Petőfi versei leginkább kétféle tematikát dolgoznak fel: vannak forradalmi és szerelmes versei. A szerelem a világon mindenhol je­len van. Ha a forradalmi verseit, mondjuk a Nemzeti dalt lefordít­juk, a legtöbb kínai olvasó nem tudja, miért íródott a mű. Nincs háttér-információjuk, nem tudják, hogy milyen társadalmi viszonyok uralkodtak Magyarországon és mi történt 1848. március 15-én. A sze­relem mindenki által megélhető. Petőfit pedig azért választottam, mert rajta kívül semelyik magyar költő nevét nem ismerik Kínában. Hiába bizonygatom, hogy ez meg az egy nagyon híres és nagyon jó ma­gyar költő verse, nem tudják, hogy kiről van szó. Petőfi már be van já­ratva. Ráadásul a magyarul tanuló kínai emberek körében népszerű vélemény, hogy Petőfit korábban nem jól fordították. Közmegegye­zés, hogy ki kell javítani a hibákat. Ez hát a három oka annak, hogy Pe­tőfi szerelmes verseit lefordítottam. Magyar szakon tanult Pe­­kingben. Mi vitte rá, hogy ez­zel foglalkozzon? - A középiskolában nagyon szeret­tem az idegen nyelveket, tanultam angolul és japánul is. Akkoriban Kínában a legjobb, ilyen tudomány­­területen működő képzés a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén volt. Kí­nában máshogy működik a felvételi rendszer, az egyetemek a tartomá­nyok számára évről évre változó sza­kokat adnak meg választhatóként, ráadásul fix a létszám, a pontrend­szer pedig tartományonként válto­zik. Mikor én kezdtem, 1988-ban, a vizsga előtt már tudtam, hogy a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén csak két szakot választhatok abban az évben Senhszi tartománybeli lakosként: angolt hétfős vagy ma­gyart háromfős csoportban. Akkori­ban csak ott tanítottak magyart, és nem évente indult csoport, hanem ritkábban. Tizenheten voltunk a szakon, négy évig tanultunk magya­rul. Ezzel a végzettséggel el lehetett helyezkedni a minisztériumokban, akár a hadsereg központi vezérka­rában is. Az épp Magyarországon szolgáló kínai attasé is magyar sza­kot végzett. Most Kínában már több egyetemen van magyarnyelv-képzés a két ország elég jó kapcsolatainak köszönhetően. — Nehéz volt megtanulnia ma­gyarul? A magyar nyelv a világ legnehezebb nyelvei közé tartozik a kínai és az arab mellett. De van egy forduló­pont a nyelvtanulásban: először nehéz, aztán látom, hogy mit tudok, onnantól kezdve pedig egyszerű be­fejezni. A négyéves képzés elég volt rá. Szorgalmasan tanultunk, egész jól elsajátítottuk a nyelvet. Persze aztán nem lehet leállni, gyakorolni kell, hogy ne felejtsünk. - 2000-ben költöztek Ma­gyarországra. Mi hozta Bu­dapestre? - Nem jártunk itt korábban. Sok sorstársamhoz hasonlóan a jobb kereset miatt jöttem Magyarország­ra. Először irodai ügyintéző lettem, később pedig újságot alapítottam. Akkor még nem volt mindenkinek okostelefonja, kellett egy újság, ezen keresztül adtunk hírt a Budapesten élő kínaiaknak Kínai Idők néven. Tizenkét évfolyamot ért meg a lap, míg végül megcsappant az érdeklő­dés, és leáldozott a nyomtatott új­ságnak. A csúcsidőben öten dolgoz­tunk a szerkesztőségben, és 1500-as példányszámot is elértünk. Kön­­­nyen megszoktam Budapestet, nem voltak nagy nehézségek. Termé­szetesen vannak kulturális különb­ségek, viszont nincs kínai negyed. Persze, van ilyen nevű kereskedelmi központ, de nincsenek a nyugaton látható Chinatownhoz hasonló ne­gyedek, ahol csak kínaiak élnek, szét vagyunk szórva a városban, emiatt sokkal könnyebb az adaptálódás is. Az itteniek pedig sosem akartak tö­mörülni, más a története az itt élő kínai közösségeknek, mint a nyuga­ton élőknek. Ők régebben költöztek ki, és akkor mindenki a saját nem­zetisége szerint szeparálódott, min­denki a sajátjait kereste.­­ Vannak markáns különbsé­gek a kínai és a magyar embe­rek között? - A rassz, a kultúra és az életfel­fogás. A konfuciánus kultúrának köszönhetően a kínaiak fegyelme­zettebbek. Konfuciusz kétezer éve megtanította, hogy tisztelni kell az Eget, az időseket, a természetet, a hagyományt és azt az utat, amire születtünk. Európában másképp élik meg. Azt lehet mondani, hogy a járvány kezdetén sajnos elég sok magyar nem szívesen hordott maszkot, volt több olyan eset is Pesten, hogy másképpen néztek a boltokban maszkot viselő kínaiak­ra. Emiatt enyhe kultúrakonfliktus­nak is minősíthetnénk a jelenséget. Szerencsére a probléma gyorsan megoldódott, hiszen köztudott lett, hogy a maszkviselés a legalapve­tőbb védekezés a vírus ellen. Mint­ha Kínában szigorúbban vennék a szabályokat. A kultúrafogyasztás­ban is látok különbségeket: az euró­paiak jobban kedvelik a komolyab­bat és konzervatívabbat, fontosnak tartják a személyeset. Ha tipikusan európai vívmányt kellene monda­nom, az operát említeném. A kínai kultúra nyugodtabb és türelme­sebb, a kollektivizmusra kell szépen figyelni az embereknek: például ott a természetábrázoló festészet dívik, és a hímzés. — Nincs honvágya? - Van. Hiányzik a szülőföld, a ro­konok. Ráadásul most nem olyan könnyű eljutni Kínába, kevés a re­­­pülőjárat, otthon pedig kötelező fél hónapos karantén vár. Legutóbb ta­valy ősszel voltam otthon, azóta itt vagyok. — Hogy lett végül Árpád a neve? - Pekingben a magyar szakon kaptunk egy magyar lektort, akit az ELTE küldött a két ország kö­zötti oktatási együttműködésnek köszönhetően. Az első órán min­den hallgatónak adott egy magyar nevet. Lilla, Vera, János, Tamás, Attila, Rózsa, Klára, Tibor, Csaba. Először Tamás lettem, de mondtam neki, hogy az nem annyira magya­ros név, erre mondta, hogy akkor legyek Árpád. — Petőfivel továbbra is foglal­kozik? - Természetesen, sőt egyre úgy ér­zem, hogy erre születtem. A tavaly kiadott kötetem 170 verset tartal­maz, a költő hősi halálának 170. évfordulójára jelent meg. Tervem szerint 2023-ban, születésének 200. évében 200 versből álló új kötetet adunk ki, abban pedig már forradalmi versei is lesznek. Több lábjegyzetre lesz szükség a törté­nelemről, ezek segítenek majd a versek megértésében. Másrészt pedig a költő kutatásában is részt veszek. Tudjuk, hogy mind a szüle­tési, mind a halálozási körülményei zavarosak, egy objektív, valós képet kell kapni róla. De bárhogy is le­gyen, Petőfi a magyar nemzet hőse­ként és halhatatlan szimbólumként örökre megmarad az irodalomban és a történelemben egyaránt.­­ Li Csen (Li Zhen) Árpád az általa fordított Petőfi-kötettel Fotó: Éberling András Fotó: Éberling András 2020. augusztus IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET

Next