Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-01-03 / 1. szám
f 1-ső szám« Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 »[ Évnegyedre .1 » 25 » Egyes számára 10 kr. Sí____________________xifi Gyula, 1897. január 3-án. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó XXIT ID -A_ T7" XXDXXIX. évfolyam. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. A Nyilt-tér sora 10 kr. ; Előfizetési fellivis 99s £ 6 1897. évi XXIX. évfolyamári Huszonnyolcz esztendő tűnt el a »Békés“ hosszú pályafutása mögött. Egy nemzedék nőtt fel azóta, mely megtanulta az átala hirdetett eszmékből: Békés vármegye haladásáért küzdeni. Szomorú, kezdetleges állapotok uralkodtak az egész vármegyében, amikor a „Békés“ huszonkilencz év előtt először napvilágot látott. Az elmaradottság érzete nehézkedett a kedélyekre; semmi, de semmi, mely a fejlődés és haladás processusát megindította volna. Ekkor jelent meg a »Békés.*, És megjelenésének első napja, a haladás kezdetének napja volt. E naptól kezdve huszonnyolcz év leforgása alatt egymás után jöttek létre mindazon intézmények, melyek közművelődési , közgazdasági fejlődésünk egy-egy határkövét képezik. Mindezekből a »Békés« 28 évi pályafutása IMftt bőven kivette részét. — Nem volt ügy, melyhez hozzá ne szólott volnaj nemes czél, válalkozás, melyet nem támogatott, másrészről rtjestíi, offen irt-kiszáólt volna. Békésvármegye s abban a vármegye székhelye Gyula városa 28 éves ujjászületési története van lerakva a »Békés* több mint negyedszázados, s különlegesen és önérzettel hangsúlyozhatjuk, hogy Gyula városának mint Békés vármegye székhelyének megóvása, s emberi számítás szerint emberöltőkre kiterjedő konszolidáczióra van győzelemre vive a »Békés* 1896-iki évfolyamában. Ez a becsületes törekvés és sikerekben gazdag múlt adja meg a »Békés*, mint e város és vármegye legrégibb és egyúttal a székhely egyetlen hírlapjának jogosultságát arra hogy az új évfolyam küzdelmeibe felemelt fővel átléphessen s erre Békésvármegye s abban első sorban Gyula városa közönségének nagybecsű s fokozottabb támogatását kérje. Programmunk különben, amelylyel éveken át sikerült a közönség osztatlan bizalmát megnyernünk, jövőben is a régi marad. Békésvármegye s abban a megye székhelye Gyula városa közigazgatási, közművelődési, földmivelési, ipari, kereskedelmi s társadalmi érdekkeit képviselni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül s óvakodva mindennemű személyeskedéstől: ezt az eszmét tűzték ki elődeink, ezen eszme szellemében fogunk mi is működni. Mint olvasóink tanúságot tehetnek róla, lezajlott év folyamán olyan új összeköttetéseket is szereztünk, amelyeknél fogva ama kellemes helyzetben vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei s községi érdekeink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben vármegyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat, mely eként nélkülözhetlen orgánumává jön az egyesületeknek, megyebizottsági tagoknak, községek elöljáróinak és mindazoknak, kik a vármegye közéletében részt vesznek, vagy azt figyelemmel kisérik. “ "Lapunk előfizetési dija a régi marad és pedig : egész évre . . 5 frt — kr., félévre . ! . 2 frt 50 kr., negyedévre . . 1 frt 25 kr. Vidéki előfizetési pénzek »Békés kiadóhivatalának — Gyulán* czim alatt postautalványnyal küldendők be. Gyulán, 1896. deczember 24-én. A „Békés“ szerkesztősége 8 kiadóhivatala. Iá ie © 7j Temetés volt tegnap. . . Ősz sggastyán lépe Roskadozó lábbal sírja éjjelébe . Szép, magas homlokán mély-izű barázda : í Felhőjárta múltnak fergetege ásta. Homlokán barázda. . . Óh de im’ ajkára Mosolyogva sült ki az öröm sugára. Mosolyogott az ősz, gyászos sirba menve, | Mosolyogva halt meg, tündöklő jelenbe’. Gyermek-örökösét nem hagyta szegényen, s Szent talizmán nélkül, járatán ösvényen. Drága kincset adott neki örökségül, Melylyel a jövőnek sziklavára épül. Sziklavár magasra s Mohos bérc ormáig, Haragos felhőkig, föl, az égboltjáig, Hol a napsugárban dicsőség sigára I Fénylik rá az égbolt kéklő atuljára. Dicsőség ragyogó sugára átrezdül Bemohosult sírnak sötétjén keresztül, Sir sötétjén lehat porné aggastyánhoz, s a Múltnak a jövőtől hálás hódslást hoz. Porré aggastyánnak szent oltár lesz hantja, Hol tűnő idővel az ifjú lerakja Munkája gyümölcsét, a mit hol szerelme, Anna örökségül kapott, szent kincs szerző. I S az aluvó aggnak szive újra dobban, i Hogy örökre éljen az ifjú utódban, s Zúgó zivatarban tanáccsal ellássa, — így legyen az ifjú ősz apjának mása II ... Óh bár csak így lenne ! A múlt fénye s árnya Intéssel mindig a jövő előtt járna ! Hol oly sokszor belharcz gyilkos lángja égé : Lenne szép hazánkban örökös a béke. . . I Ne is felejtsd soha édes magyar népem, I Kit temettél tegnap s kit látsz bölcsőjében 1 Rebegj imát az agg, eme halhatatlan Halottad hantjánál, buzgó áhítatban 1 Igy térj a Jölcsőhöz, szived földobogjon ! — Szent Kapocs jeléül, hogy így átragyogjon A lehunyt ezredév búcsúzó sugára Az u ezredévnek kelő hajnalára ! 1 Kun Béla. Lapunk mal szétmAhoz egy A vármegye közgyűlése után. Induljunk ki ama feltevésből, hogy armegye hétfői közgyűlésének izgalmas tárgyában,illetőleg kontroversz kérdésében, mely szerint a vármegye Dobozról közvetlenü Csabára, vagy Békésről Doboz érintésére Gyulára építsen kőutat, úgy az egyik, mint másik tábort önző érdek vezérli: jó lélekkel elfogadnánk, hogy a kérdés fölött egészen indifferens bármely idegen törvényhatóság hozzon határozatot. Még tovább megyünk. Nevezetesen még azt is hajlandók vagyunk koncredálni, hogy a határozat hozatalára felkérendő idegen törvényhatóság kijelölését és informálásának jogát kizárólag a dobozcsabai utat óhajtó napokia„ engedjük az el így is teljes” megnyugvással és a jogorvoslatról való előzetes lemondással, kötelezőleg elfogadjuk a felkérendő idegen vármegye hozandó határozatát. Ezzel akarjuk nyilvánvalóvá tenni, hogy bennünket eme kérdésben semminemű egyoldalú szempont vagy elfogultság, hanem csakis magasabb közérdek, méltányossági és gazsági érzület vezérelnek. Nincs arra eset, nincs arrra példa, hogy ha arról van szó, mely szerint a vármegye székhelyével mesgyei szomszédságban levő község számára, mely községnek a székhely nemcsak törvényhatósági, törvénykezési, hanem járási , minden elképzelhető egyéb hatósági székhelye, még az esetben is, ha közgazdasági szempontból egyátalán nem oda gravitálna — ami különben a helyzet természetéből kifolyólag már kiindulási pontjában is kizártnak vehető, de aminek ellenkezője nemcsak nyilvánvaló, hanem adatokkal, tényekké be van bizonyítva; — ismételjük, hogy nincs arra eset, nincs arra példa, hogy az esetben, ha a vármegye ily község részére, mint az adott esetben Doboz, közutat készít, azt máshová, mint a vármegye s egyúttal járási székhelyre építhesse. Arról nem is beszélünk, hogy ilyetén ügy még kérdésszámba is jöhetne Magyarország egyetlen vármegyéjében is; nevezetesen arra nem volt példa, arra nem volt eset, hogy olyan hivatalos előterjesztést, mint az adott esetben, t. i. hogy a vármegye székhelyével mesgyés községet érdeklő út máshová, mint a megye s egyúttal járási székhelyre építtessék, valaha s valahol még csak meg is koczkáztathattak, még csak szóba is hozhattak volna! És a hétfői közgyűlésen nemcsak ennyiről, hanem ennyinél sokkal többről volt szó. Konkoly Jenő békési bizottsági tag indítványa mellett Doboz községe jogos érdekei nemcsak részben, hanem teljesen ki lettek volna elégítve, ama tény által, hogy Doboz községe egyrészről közvetlen összeköttetésbe n honfoglaló magyarok számáról. írta; Somlyai Lajos. Letűnt a végső napsugár is az ezeredik év alkonyán. Elmúlt az ezredik éve annak, a midőn az isteni Gondviselés a magyarokat „felhozd Kárpát szent bérezére“ , hogy „általa nyerjen uj hazát“, amidőn a vereczkei szoroson beözönlő néptömeg a mai Munkács táján a tova siető „kék vizű Latorcza“ partjain tábort ütött, hogy első pihenőjét tartsa az uj haza földén, amely azonban nem volt már teljesen ismeretlen a portyázni szerető magyarok előtt, hisz’ éveken át szolgált az mintegy árteréül túlcsapó életüknek. De mennyi lehetett a honfoglaló magyaroknak a száma? Teljes bizonyosságot e kérdésben nem állapíthatunk meg, csak a valószínűséget lehet kimutatni. Kevesen nem voltak, mert különben a sok viszontagság és csatározás közben a népek nagy tömkelegében teljesen elvesztek volna. Mint a finn-ugor népcsalád egyik ága, a mai Szibéria délnyugati részén laktak és halászattal, de leginkább vadászattal foglalkoztak. Innét Baskiriába, a Kaspi tenger északi részére költöztek át, s ez volt első hazájuk Európában. Itt őket valamely hadilag szervezettebb turk (török) törzs leigázta, s ettől kapták turk nevüket, melyen a görög történetírók emlegetik őket. De a magyar nem vesztette el azért nemzeti voltát, nyelvének sajátságát, mert mint általában történt, a kisebb számú hódító olvadt, a nagyobb számú, de szervezetlenebb meghódított népbe, épúgy, mint később a román nép az őt leigázó frankot, longobardot, az angolszász és normannokat stb. magába olvasztotta. A magyarok is a nevet, egyes szavakat, szójárásokat átvettek ugyan a turkoktól, de ezen idegen részeket átalakították, meghonosították eredeti nyelvszerkezetük megváltoztatása nélkül, amit bizonyít az is, hogy magyar nyelvünk egész alkatában, szókincsünk nagyobb része is a finn-ugorhoz tartozik. A viselet és egyes szokások egészen törökösek voltak a beköltöző magyaroknál. A türk nép behatása, a lakhely változása s a rendezettebb törzsekkel való gyakori érintkezés folytán a magyarok baromtenyésztő pásztornéppé alakultak át s a földet is kezdték művelni. Mikor Baskiriából a szomszédos bessenyők folytonos támadásai miatt Lebedia felé vették útjukat, tekintélyes számmal bírhattak. U. i. útközben — mint Konstantinos írja — a magyar vándornép a bessenyők által megtámadtatván, két részre szakadt. A nagyobb rész nyugatnak tartott, mig a kisebb rész délre, Persia felé húzódott és többek állítása szerint a Kuma folyónál telepedett le.’) — Az elszakadt testvérekkel a nyugati magyarok sokáig fenntartották az összeköttetést, míg a mongol áradat el nem söpörte azoknak nyomát. A Labediába érkezett magyarok számát Danilevszki N. J. orosz tudós és utána Pauler Gy.) százezerre teszi, a mi nomád népnél mindenesetre igen tekintélyes szám volt. Lebediából ismét a bessenyők folytonos támadásai miatt kénytelenek voltak átköltözni Etelközbe. Itt aztán rendezett néppé szervezkedtek s itt választották meg Árpádot fejedelmükké. Az alatt a 66—70 év alatt, melyet Lebediában, de főkép Etelközben töltöttek el, a magyar nemzet, a kabarok törzsével is szaporodva, hatalmas néppé nőtte ki magát, melynek szövetséges védelmét keresték a szomszédok. A magyarok számának, megállapításánál az egyedüli biztos kiindulási pont a híres arab írónak, Ibn Rosteh-nek tudósítása, ő, mint az akkori magyarok kortársa, munkájában azt írja róluk, hogy fejedelmük húszezer lovas élén megy hadjáratra. ’) Ha ennyi volt a harczosok száma, ebből a népesség számára lehet következtetni. Van még egy adat, a krónikák adata, de ez megbízhatatlan. A krónikák szerint a honfoglaló sereg 210—216 ezer fegyveresből állott. Ezek u. i. a magyarok hét törzsét, hét egyenlő hadtestnek veszik. Mindenik hadtestre 30 ezer fegyverest számítanak a tizedeseken és tiszteken kívül. A krónikák állítását nem fogadhatjuk el, mert a magyarok, kik a portyázásokon kívül — közvetlen a beköltözés előtt, — két olyan hatalmas érvágáson estek keresztül, mint a bolgár háború és a bessenyő-bolgár mészárlás, annyian, amennyi szám a 216 ezer harczosnak megfelel semmiesetre sem voltak, Ibn Rosteh szerint az etelközi tartózkodás alatt a fejedelem húsz ezer lovas élén szállt táborba. Ha e számot nem az egész népre együtt hanem külön minden törzsre vonatkoztatjuk — aminthogy vannak történetírók, kik így értelmezik, — akkor a magyar sereg Etelközben 160 ezer lovasból állott, melyet a csatlósokkal, rabszolgákkal együtt 200 ezerre lehet kiegészítenünk, így a magyarok összes létszáma lehetett Etelközben egy millió, ha a népesség */5-ét vesszük harczosoknak. i) Századok 1884. 531. 1. ?,) Századok 1884. 450. 1. 1 s) Magy. nemz.tört. I. 482. 1. félív alattilételet van csatolva.i) Századok 1871. 466. 1.