Békés, 1904 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-22 / 21. szám

2 I BÉKÉS 1904. május 22. Nevezetessége e számadásnak, hogy ez az első, mely deficzittel záródott. A törvény­­hatósági bizottság kellő időben intézkedett még a deficzit eloszlatása iránt, mindazon­által a vármegye háztartásának vitelében és a jövő költségvetések egybeállitása során számolni kell azokkal a nehézségekkel, me­lyeket a viszonyok fejlődésével folyton nö­vekvő kiadások fedezése okozni fog. A mos­tani helyzetet az idézte elő, hogy az állami javadalmat, melyből a közigazgatási kiadá­sok fedezendők, az idők folyamán csak igen szűken és mindenkor meghatározott szemé­lyi kiadások fedezésére emelték, de soha sem gondoskodott a kormány és a törvényhozás arról, hogy a rohamosan növekvő dologi szükségletekre is emelje az állami javadal­mat. A vármegye által állandóan kivetett, de jórészében szintén személyzeti kiadásokra szánt 1 százalékos közigazgatási pótadó feles­lege egy ideig elegendő volt e dologi költ­ségek fedezésére, de most már ez a fede­zet is kimerült és a jövő költségvetés egybe­állításánál alig marad más hátra, mint ki­mutatni a dologi terhek nagy emelkedését és e czímen is kérni az állami javadalom emelését. Több vármegyei szabályrendelet módo­sítása és tárgya a közgyűlésnek, melyek leg­többjében azonban csak kisebb, a belügy­miniszter által kívánt stiláris módosítások képezik az átdolgozás lényegét. Érdemleges intézkedést kell tenni a napidíjakról és uta­zási költségekről szóló szabályrendeletre, a­melynél legczélszerűbb annak az állami hason­­tárgyú szabályzattal való összhangzásba ho­zatala már azért is, mert tudvalevőleg a vár­megyei alkalmazottak egyébb javadalmai szintén az állami alkalmazottakéval egyen­lően rendeztetnek. A törvényhatóságok átiratai között emlí­tésre méltók és tárgyuknál fogva előre lát­hatólag törvényhatóságunknál is viszhangra találnak: vasvármegyének átirata, melyben II. Rákóczy Ferencz hamvai hazahozatalának elrendelését Ő Felségéhez hálafelirat intézé­sére hívja fel vármegyénket, — Udvarhely felirata, melyben a parlamenti béke helyre­­állításáért, valamint a vármegye tisztviselők és községi jegyzők javadalmazásának rende­zéséért a kormányt üdvözli, — Abauj-Torna vármegyének a közös hatóságoknak a ma­gyar hatóságokkal való levelezésében a ma­gyar nyelv érvényesülését sürgeti felirata. A többi felirat részben kisebb jelentőségű ügyre vonatkozik, részben már képezte tör­vényhatóságunk elhatározásának tárgyát. A vármegyét érdeklő vasutak ügyében ismét három tárgy kerül szőnyegre. Egyik az Orosháza—szentes—csongrádi vasút ügye, a­melyben az engedélyesek vármegyénk kí­vánságának eleget téve a tervet módosítot­ták és a vonalat Gádoros érintésével fogják vezetni. Ez alapon az állandó választmány 100,000 korona hozzájárulás megszavazását javasolja a közgyűlésnek. A Géza megálló­tól Tótkomlósig vezetendő keskenyvágányú vasút építéséhez 23 korona hozzájárulás meg­szavazását javasolja az állandó választmány azzal, hogy a vonalnak Békéssámsonig való kiépítése feltétlenül kívánatos. A gyula - barakonyi vasút ügyében a vasúti bizottság legutóbb hozott és lapunkban részletesen is­mertetett határozatait terjeszti a közgyűlés jóváhagyása alá. A közkórház 1905. évi költségvetésére vonatkozó javaslatot a közigazgatási bizott­ság üléséről szóló tudósításunkban ismertet­jük. A múlt évi pénztári maradványt rész­ben dologi beszerzésekre, részben a tisztvi­selők jutalmazására javasolja felhasználni a kórházi bizottság. Vármegyénk gazdasági életének fellen­dítésére nagy horderejű lehet az az ügy, a­melyre a vármegye főispánja hívja fel a köz­gyűlés figyelmét, a­midőn tudatja, hogy a kormány egy selyemgyár felállítását vette tervbe és czélszerűnek tartaná, ha a várme­gye feliratilag kérné, hogy e selyemgyár a meglevő gubóraktárral kapcsolatban Békés­csabán állíttassák fel. Törvényhatóságunk kétségtelenül örömmel fogadja ez indítványt és a maga részéről is mindent megtesz, hogy e fontos gyártelepnek vármegyénkben való létesítését biztosítsa. A közigazgatási bizottság ülése. — Május 16. — A vármegye közigazgatási bizottsága hétfőn tartotta meg május havi rendes ülését, a­melyen Lukács György dr. főispán elnöklete alatt részt vet­tek : dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, dr. Zöldy János főorvos, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Berthóty István tb. főjegyző, Csák György kir. pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, dr. Bodoky Zoltán országgyűlési képviselő, dr. László Elek, Haviár Dániel, Ladics György, dr. Márki János bizottsági tagok. Az ülés eleje ünnepélyességgel kezdődött, az elnöklő főispán azon előterjesztése folytán, mely dr. Fábry Sándor alispánná választásának 10-ik év­fordulójára hívta fel a bizottság figyelmét. Az ülés ezen mozzanatáról külön czikkünkben emlékszünk meg. A vármegye alispánjának április hóra vonat­kozó jelentése a következőleg hangzik:* Méltóságos Főispán Ur ! Tekintetes Közigazgatási bizottság ! 1904. évi április haváról szóló rendes havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő : I. A személybiztonság a múlt havi viszonyok­hoz képes visszaesést mutat, mert az elmúlt hó folyamán a szokásos verekedéseken kívül 3 ember­ölés, 2 erőszakos nemi közösülés, 2 gyermekrablás és 1 rablás kísérlete követtetett el. Itt említem fel, hogy két öcsödi nőszemélyre a magzat­elhajtás bűn­cselekménye rábizonyíttatván, úgy ezen, mint az előbb említett esetekben a bűnvádi eljárás meg­indítása iránt intézkedés történt. II. A vagyonbiztonságot veszélyeztető cselek­mények mindannyian a lopás bűncselekményének kategóriájába tartoznak. A lopási esetek száma a márcziusi 39 eset­számon ezúttal sem maradt alul, de az eltulajdonított tárgyak értéke csak kivételesen haladta túl a 100 koronás érték­határt. Nagyban és egészben mondhatni e lopási cselekmények jelen­téktelen súlyúak. Az orosházi határban ismét nagyobb csapat kóborló czigány tartózkodott, s az egyik jelenté­kenyebb lopás tetteseikként ezek a kóbor czigányok jelöltettek meg. Feltörték Kéri János szentetornyai kereskedő üzletét és onnan 514 korona készpénzt, 14 korona értékű áruczikket elemeztek. III. Baleset 10 ízben történt, ezek közüli­4 halálos kimenetelűvé vált, egyet veszett kutya marása okozott. A megmart egyén gyógykezelés végett a budapesti Pasteur intézetbe felszállittatott. IV. A vármegye területén április hó folyamán elkövetett 14 öngyilkosság közül halálos kimenetelű volt 11, 3 esetben a cselekmény a kísérlet stádiu­mában maradt. V. A márczius havi 11 tüzeset mellett az április havi 14 tüzeset bizonyos visszaesést mutat odaadással foglalkozik az irodalommal. A zsidó fiú ez. jambusos drámájával akadémiai díjra pályázik. Díjat nem, de dicséretet nyert Bajzától és Vörös­­martytól. Érdekesen írja le később a Pesti Hírlap­ban Kecskeméti jurátusságát. Az első reggel arra ébredtem föl, beszéli Jókai, hogy az én szobatársam, Gyenes Pali, amint az ágyból fölkelt, félmázsás követ kezdett a feje fölé emelgetni. Mikor már huszadszor ismételte, meg­­szok­tam : Mit csinálsz ? A testemet edzem, erősítem, volt a válasz. Fölviszem százig, mindennap eg­­­gyel többet. Próbáld meg. Hozzáfogtam, a tizedik emelésnél elég volt. Azután megmosdottunk hideg vízben, gyorsan felöltöztünk s futottunk ki a pro­­menádra a stúdiumokkal, a leczkét még egyszer áttanulni. A megismerkedés első napján életbe lépett köztük az a kecskeméti kollégiumban dívó jó szo­kás, hogy amelyik diák tud valamit, ami kívül esik a szoros iskolai kötelességen, a többit ingyen ok­tatja tudományában. Ezután elsorolja Jókai, hogy ki volt a tornatanár, ki a zene- és énekmester, ki tanította a franczia nyelvet. Még ingyen táncrmester is akadt köztük. Jókait megtették rajztanárnak. — Ennyi fontos és hasznos elfoglaltság mellett még mindig maradt ideje a szépirodalommal való foglal­kozásra. Sőt iskolai tréfás újságot is szerkesztett, a képeket ő rajzolta bele. — Házi­gazdájával, a vá­­­rosi mérnökkel bejárta Kecskemét vidékét a Tiszáig,s a Szikracsárdáig, a homokbuczkákon át, a Fehér-­ tóig. Ekkor tanulmány­ozta a magyar népéletet a pusztákon, tanyákon, karámokban, csárdákban, ha­lásztanyákon. Megismerte a magyar embert a maga valóságában : esze- és szavajárását, fogalmait, köz­­­mondásait, dalait, meséit és páratlan jókedvét, vi­dám, tréfás humorát jogi tanulmányait elvégezve Kecskeméten, két évig jurátuskodott Pesten s 1846-ban megszerezte az ügyvédi oklevelet. Ám Jókai az irodalom hiva­tott, fölkent papja nem prókátornak született. A negyedik talentum, mit Jókai a teremtő is­tentől nyert : az érző szív. Az ő érdeme és dicsősége, hogy érző szive első sorban, sőt állandóan a hon­szerelemmel volt tele. Talán a honszerelem gyúj­totta szivében azt a nemes, gyöngéd, ideális sze­relmet is, melyet neje, Laborfalvi Benke Róza iránt­ érzett. Hisz a szép márcziusi napok egyikén, a haza oltárán együtt áldozva, olvadt össze a két nemes szív tiszta szerelme, mikor 1848. márczius 15-én a Nemzeti szinházban a Bánk bán előadása előtt, a közönség „éljen!“ kiadása közt, Laborfalvi Róza a nemzeti kokárdát Jókai keblére tűzte. Az ötödik talentum, a teremtő Isten, betetőző ajándéka az a fáradhatatlan tevékenység, mit Jókai élte utolsó lehelletéig kifejtett. Ennyiben vázoltam röviden azt a fáradhatatlan szorgalmat, melylyel Jókai istenadta tehetségeit, a­ bibliás talentumokat szakadatlanul művelte és érté­kesítette. Ne gondolja senki, hogy meséhez, költé­szethez elég a képzelet. Mély tudás és tágkörű ismeret kell mindkettőhöz. Azután meg a képzelet bűvös ereje csak meglevő képzeleteinket és fogal­mainkat varázsolja át és dolgozta fel. Jókai sokat tanult. Egyes művei megírása előtt, megfelelő tanul­mányokat végzett. Maga mondja, hogy mindennap, télen, nyáron, 5 órakor már dolgozószobájában fog­lalkozott. Mikor más ember fölkelt, Jókai akkor már kidolgozta magát, elvégezte napi teremtő munkáját. A hétköznapi teendőkre, társadalmi érintkezésre, üdülésre is jutott így elég idő. Fiuk­­ csak annak van ideje, bőséges ideje mindenre, ki korán kel. Ezt jegyezzétek meg. Lássuk most azt a határtalan szeretetet és szeplőtelen hűséget, mel­lyel a magyar nemzetet, a magyar földet szerette, övezte. Közös meggyőződés és közös érzés teszi nag­gyá és dicsővé a nemzeteket. A közös meg­győződést a nagy szellemek, a nemzetek prófétái hirdetik : az érzések közösségét a nagy szivek, a népek költői őrzik és nemzik. Szeret bennünket a gondviselő Isten : nagy szellemekkel és nagy szivekkel szerette meg a magyar nemzetet. Csak az imént leáldozott század áldásait említem: Széchenyit, Deákot, Kossuthot, Vörösmarthyt, Aranyt, Petőfit, Jókait és Munkácsyt. Jelenleg Jókai emlékének áldozunk : az ő pél­dáján lelkesedjünk és okuljunk. Jókait határtalan fajszeretete tette íróvá és halhatatlanná épügy, mint Széchenyit. Jókai törté­neteinek, mindennek, amit ír, a magyar föld a termő talaja, a bálványozott, a nagyratermett, még hibái­ban is nemes és szeretetreméltó magyar nemzet a hordozója. Első és legjobb műveiből : Erdély arany­korából, a Magyar nábobból, Kárpáthy Zoltánból és Uj földesurból, a Sárga rózsából, valamennyi­ből a magyar nemzet és magyar föld szeretete, a magyar nemzeti szellem ihlete, az édes magyar

Next