Békés, 1904 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-22 / 21. szám
2 I BÉKÉS 1904. május 22. Nevezetessége e számadásnak, hogy ez az első, mely deficzittel záródott. A törvényhatósági bizottság kellő időben intézkedett még a deficzit eloszlatása iránt, mindazonáltal a vármegye háztartásának vitelében és a jövő költségvetések egybeállitása során számolni kell azokkal a nehézségekkel, melyeket a viszonyok fejlődésével folyton növekvő kiadások fedezése okozni fog. A mostani helyzetet az idézte elő, hogy az állami javadalmat, melyből a közigazgatási kiadások fedezendők, az idők folyamán csak igen szűken és mindenkor meghatározott személyi kiadások fedezésére emelték, de soha sem gondoskodott a kormány és a törvényhozás arról, hogy a rohamosan növekvő dologi szükségletekre is emelje az állami javadalmat. A vármegye által állandóan kivetett, de jórészében szintén személyzeti kiadásokra szánt 1 százalékos közigazgatási pótadó feleslege egy ideig elegendő volt e dologi költségek fedezésére, de most már ez a fedezet is kimerült és a jövő költségvetés egybeállításánál alig marad más hátra, mint kimutatni a dologi terhek nagy emelkedését és e czímen is kérni az állami javadalom emelését. Több vármegyei szabályrendelet módosítása és tárgya a közgyűlésnek, melyek legtöbbjében azonban csak kisebb, a belügyminiszter által kívánt stiláris módosítások képezik az átdolgozás lényegét. Érdemleges intézkedést kell tenni a napidíjakról és utazási költségekről szóló szabályrendeletre, amelynél legczélszerűbb annak az állami hasontárgyú szabályzattal való összhangzásba hozatala már azért is, mert tudvalevőleg a vármegyei alkalmazottak egyébb javadalmai szintén az állami alkalmazottakéval egyenlően rendeztetnek. A törvényhatóságok átiratai között említésre méltók és tárgyuknál fogva előre láthatólag törvényhatóságunknál is viszhangra találnak: vasvármegyének átirata, melyben II. Rákóczy Ferencz hamvai hazahozatalának elrendelését Ő Felségéhez hálafelirat intézésére hívja fel vármegyénket, — Udvarhely felirata, melyben a parlamenti béke helyreállításáért, valamint a vármegye tisztviselők és községi jegyzők javadalmazásának rendezéséért a kormányt üdvözli, — Abauj-Torna vármegyének a közös hatóságoknak a magyar hatóságokkal való levelezésében a magyar nyelv érvényesülését sürgeti felirata. A többi felirat részben kisebb jelentőségű ügyre vonatkozik, részben már képezte törvényhatóságunk elhatározásának tárgyát. A vármegyét érdeklő vasutak ügyében ismét három tárgy kerül szőnyegre. Egyik az Orosháza—szentes—csongrádi vasút ügye, amelyben az engedélyesek vármegyénk kívánságának eleget téve a tervet módosították és a vonalat Gádoros érintésével fogják vezetni. Ez alapon az állandó választmány 100,000 korona hozzájárulás megszavazását javasolja a közgyűlésnek. A Géza megállótól Tótkomlósig vezetendő keskenyvágányú vasút építéséhez 23 korona hozzájárulás megszavazását javasolja az állandó választmány azzal, hogy a vonalnak Békéssámsonig való kiépítése feltétlenül kívánatos. A gyula - barakonyi vasút ügyében a vasúti bizottság legutóbb hozott és lapunkban részletesen ismertetett határozatait terjeszti a közgyűlés jóváhagyása alá. A közkórház 1905. évi költségvetésére vonatkozó javaslatot a közigazgatási bizottság üléséről szóló tudósításunkban ismertetjük. A múlt évi pénztári maradványt részben dologi beszerzésekre, részben a tisztviselők jutalmazására javasolja felhasználni a kórházi bizottság. Vármegyénk gazdasági életének fellendítésére nagy horderejű lehet az az ügy, amelyre a vármegye főispánja hívja fel a közgyűlés figyelmét, amidőn tudatja, hogy a kormány egy selyemgyár felállítását vette tervbe és czélszerűnek tartaná, ha a vármegye feliratilag kérné, hogy e selyemgyár a meglevő gubóraktárral kapcsolatban Békéscsabán állíttassák fel. Törvényhatóságunk kétségtelenül örömmel fogadja ez indítványt és a maga részéről is mindent megtesz, hogy e fontos gyártelepnek vármegyénkben való létesítését biztosítsa. A közigazgatási bizottság ülése. — Május 16. — A vármegye közigazgatási bizottsága hétfőn tartotta meg május havi rendes ülését, amelyen Lukács György dr. főispán elnöklete alatt részt vettek : dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, dr. Zöldy János főorvos, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Berthóty István tb. főjegyző, Csák György kir. pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, dr. Bodoky Zoltán országgyűlési képviselő, dr. László Elek, Haviár Dániel, Ladics György, dr. Márki János bizottsági tagok. Az ülés eleje ünnepélyességgel kezdődött, az elnöklő főispán azon előterjesztése folytán, mely dr. Fábry Sándor alispánná választásának 10-ik évfordulójára hívta fel a bizottság figyelmét. Az ülés ezen mozzanatáról külön czikkünkben emlékszünk meg. A vármegye alispánjának április hóra vonatkozó jelentése a következőleg hangzik:* Méltóságos Főispán Ur ! Tekintetes Közigazgatási bizottság ! 1904. évi április haváról szóló rendes havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő : I. A személybiztonság a múlt havi viszonyokhoz képes visszaesést mutat, mert az elmúlt hó folyamán a szokásos verekedéseken kívül 3 emberölés, 2 erőszakos nemi közösülés, 2 gyermekrablás és 1 rablás kísérlete követtetett el. Itt említem fel, hogy két öcsödi nőszemélyre a magzatelhajtás bűncselekménye rábizonyíttatván, úgy ezen, mint az előbb említett esetekben a bűnvádi eljárás megindítása iránt intézkedés történt. II. A vagyonbiztonságot veszélyeztető cselekmények mindannyian a lopás bűncselekményének kategóriájába tartoznak. A lopási esetek száma a márcziusi 39 esetszámon ezúttal sem maradt alul, de az eltulajdonított tárgyak értéke csak kivételesen haladta túl a 100 koronás értékhatárt. Nagyban és egészben mondhatni e lopási cselekmények jelentéktelen súlyúak. Az orosházi határban ismét nagyobb csapat kóborló czigány tartózkodott, s az egyik jelentékenyebb lopás tetteseikként ezek a kóbor czigányok jelöltettek meg. Feltörték Kéri János szentetornyai kereskedő üzletét és onnan 514 korona készpénzt, 14 korona értékű áruczikket elemeztek. III. Baleset 10 ízben történt, ezek közüli4 halálos kimenetelűvé vált, egyet veszett kutya marása okozott. A megmart egyén gyógykezelés végett a budapesti Pasteur intézetbe felszállittatott. IV. A vármegye területén április hó folyamán elkövetett 14 öngyilkosság közül halálos kimenetelű volt 11, 3 esetben a cselekmény a kísérlet stádiumában maradt. V. A márczius havi 11 tüzeset mellett az április havi 14 tüzeset bizonyos visszaesést mutat odaadással foglalkozik az irodalommal. A zsidó fiú ez. jambusos drámájával akadémiai díjra pályázik. Díjat nem, de dicséretet nyert Bajzától és Vörösmartytól. Érdekesen írja le később a Pesti Hírlapban Kecskeméti jurátusságát. Az első reggel arra ébredtem föl, beszéli Jókai, hogy az én szobatársam, Gyenes Pali, amint az ágyból fölkelt, félmázsás követ kezdett a feje fölé emelgetni. Mikor már huszadszor ismételte, megszoktam : Mit csinálsz ? A testemet edzem, erősítem, volt a válasz. Fölviszem százig, mindennap eggyel többet. Próbáld meg. Hozzáfogtam, a tizedik emelésnél elég volt. Azután megmosdottunk hideg vízben, gyorsan felöltöztünk s futottunk ki a promenádra a stúdiumokkal, a leczkét még egyszer áttanulni. A megismerkedés első napján életbe lépett köztük az a kecskeméti kollégiumban dívó jó szokás, hogy amelyik diák tud valamit, ami kívül esik a szoros iskolai kötelességen, a többit ingyen oktatja tudományában. Ezután elsorolja Jókai, hogy ki volt a tornatanár, ki a zene- és énekmester, ki tanította a franczia nyelvet. Még ingyen táncrmester is akadt köztük. Jókait megtették rajztanárnak. — Ennyi fontos és hasznos elfoglaltság mellett még mindig maradt ideje a szépirodalommal való foglalkozásra. Sőt iskolai tréfás újságot is szerkesztett, a képeket ő rajzolta bele. — Házigazdájával, a városi mérnökkel bejárta Kecskemét vidékét a Tiszáig,s a Szikracsárdáig, a homokbuczkákon át, a Fehér- tóig. Ekkor tanulmányozta a magyar népéletet a pusztákon, tanyákon, karámokban, csárdákban, halásztanyákon. Megismerte a magyar embert a maga valóságában : esze- és szavajárását, fogalmait, közmondásait, dalait, meséit és páratlan jókedvét, vidám, tréfás humorát jogi tanulmányait elvégezve Kecskeméten, két évig jurátuskodott Pesten s 1846-ban megszerezte az ügyvédi oklevelet. Ám Jókai az irodalom hivatott, fölkent papja nem prókátornak született. A negyedik talentum, mit Jókai a teremtő istentől nyert : az érző szív. Az ő érdeme és dicsősége, hogy érző szive első sorban, sőt állandóan a honszerelemmel volt tele. Talán a honszerelem gyújtotta szivében azt a nemes, gyöngéd, ideális szerelmet is, melyet neje, Laborfalvi Benke Róza iránt érzett. Hisz a szép márcziusi napok egyikén, a haza oltárán együtt áldozva, olvadt össze a két nemes szív tiszta szerelme, mikor 1848. márczius 15-én a Nemzeti szinházban a Bánk bán előadása előtt, a közönség „éljen!“ kiadása közt, Laborfalvi Róza a nemzeti kokárdát Jókai keblére tűzte. Az ötödik talentum, a teremtő Isten, betetőző ajándéka az a fáradhatatlan tevékenység, mit Jókai élte utolsó lehelletéig kifejtett. Ennyiben vázoltam röviden azt a fáradhatatlan szorgalmat, melylyel Jókai istenadta tehetségeit, a bibliás talentumokat szakadatlanul művelte és értékesítette. Ne gondolja senki, hogy meséhez, költészethez elég a képzelet. Mély tudás és tágkörű ismeret kell mindkettőhöz. Azután meg a képzelet bűvös ereje csak meglevő képzeleteinket és fogalmainkat varázsolja át és dolgozta fel. Jókai sokat tanult. Egyes művei megírása előtt, megfelelő tanulmányokat végzett. Maga mondja, hogy mindennap, télen, nyáron, 5 órakor már dolgozószobájában foglalkozott. Mikor más ember fölkelt, Jókai akkor már kidolgozta magát, elvégezte napi teremtő munkáját. A hétköznapi teendőkre, társadalmi érintkezésre, üdülésre is jutott így elég idő. Fiuk csak annak van ideje, bőséges ideje mindenre, ki korán kel. Ezt jegyezzétek meg. Lássuk most azt a határtalan szeretetet és szeplőtelen hűséget, mellyel a magyar nemzetet, a magyar földet szerette, övezte. Közös meggyőződés és közös érzés teszi naggyá és dicsővé a nemzeteket. A közös meggyőződést a nagy szellemek, a nemzetek prófétái hirdetik : az érzések közösségét a nagy szivek, a népek költői őrzik és nemzik. Szeret bennünket a gondviselő Isten : nagy szellemekkel és nagy szivekkel szerette meg a magyar nemzetet. Csak az imént leáldozott század áldásait említem: Széchenyit, Deákot, Kossuthot, Vörösmarthyt, Aranyt, Petőfit, Jókait és Munkácsyt. Jelenleg Jókai emlékének áldozunk : az ő példáján lelkesedjünk és okuljunk. Jókait határtalan fajszeretete tette íróvá és halhatatlanná épügy, mint Széchenyit. Jókai történeteinek, mindennek, amit ír, a magyar föld a termő talaja, a bálványozott, a nagyratermett, még hibáiban is nemes és szeretetreméltó magyar nemzet a hordozója. Első és legjobb műveiből : Erdély aranykorából, a Magyar nábobból, Kárpáthy Zoltánból és Uj földesurból, a Sárga rózsából, valamennyiből a magyar nemzet és magyar föld szeretete, a magyar nemzeti szellem ihlete, az édes magyar