Békés, 1937. július-december (69. évfolyam, 145-296. szám)

1937-08-08 / 178. szám

%ula, 1937. au­gusztus 8 vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal (Gyula Városház­ utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap f­őszerkesztő: DOBAY FERENC | LXIX. évfolyam 17S. szám Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér így ünnepelnek Van egy gyönyörű magyar vers, „Az élő szobor“ a címe s annak egyik sora így hang­zik : S fejükre haj! le nem zúdíthatom a meg­­csalódtak szörnyű átkait. Ez jutott eszembe, amikor egy erdélyből keltezett tudósítást ol­vastam a szociáldemokratáknak a fehéregyházi síkon lefolyt „ünnepéről“, melyet Petőfi Sándor halálának évfordulóján tartottak meg és amel­­lyel megbántották nemcsak a magyarság leg­szentebb érzéseit, de Petőfi Sándor szellemét is alantas pártcéljaik szolgálatába merték állítani. Ezen túl is elmentek és az ünnepi szónok , dr. Deutsek Géza többek között ilye­neket mondott: „... ünnepelni jöttünk ide, hogy lerójuk kegyeletünket a Dózsa Györgyök, a Hórák, Closcák, az Eminescuk és Adyk szellemi roko­nainak...“ A többi, amit mond, nem fontos, nemcsak azért, mert a leglángolóbb lelkű hazafit, Petőfi Sándort megteszi nemzetközi világforradalmárnak, de azért is, mert frázisai mind a már agonizáló marxizmus szótárából jól ismertek. Ez a néhány sor azonban meg­állítja a napi élet robotját taposó magyart. Hát még ez is lehet ? Petőfi szent emlékét Hórák és Closcák nevével szidalmazni ? Hát annyira nem érzik magukat egynek a magyarsággal, hogy ez a két megnevezett rablóvezér, aki ádáz ellensége volt mindennek, ami magyar, a magyarságért nemcsak minden izével, por­cikájával lángoló, hanem azért — és nem holmi fantazmagógiáért — életét is örömmel áldozó Petőfi Sándorral kerülhet egy elbírálás alá magyar nyelven ? De ezen nincs mit meg­lepődni: ezek ők itthon is, a határokon túl is. Ó, nem a nép ilyen, különösen nem a magyar nép. A dr. Deutsek Gézák és hasonló han­gosságú vezetői a jóhiszemű munkásságnak, azok adnak fel és adnak el kegyeletet, hazafias érzést, csak hogy ők szabadon tenyésszenek, mint jól kereső népvezérek. Ők azok, akik megtalálják minden rezsim esetén a módját annak, hogy az ő kisded játékaik mellett sze­met hunyjanak. Ennek ellenében soha egy szavuk sincs akkor, amikor magyar lelkeket gyilkol a megszállók fennhéjázása és magyart­­artó gyűlölete, amikor földönfutóvá tesznek magyar gazdákat, iparosokat, munkásokat és tisztviselőket. Tudjuk, nekik mindez nem fáj, csak őket hagyják szabadon lelkeket méte­­lyezni, akkor még Hóra és Closca is Petőfi Sándor mellett kap helyet az ő ünnepi beszé­dükben. Soha sem olvashatjuk az ő írásaikban, hogy nekik is fáj az, ami minden magyarnak fáj, ők soha sem hangsúlyozzák sem szóban, sem írásban, hogy a magyar földön addig nem lehet megelégedett sem a munkás, sem semmiféle más foglalkozású dolgozó magyar, amíg ki nem törlik a magyar és a nezetközi jogból a trianoni békeparancsot. Nem, ők ezt nem hangsúlyozzák, de még csak nem is sut­togják, mert mit szólna hozzá Hóra dicső nemzete ? Már­pedig ők bizonyos szimpátiákat igazán csak többre becsülnek, holmi ezeréves magyar határoknál és igaz értelemben vett munkásérdekeknél is, melyeknek a maguk módján való képviseletét is csak addig válal­­ják, amíg az érte elérhető provízió elég ki­adósnak bizonyul. Ünnepélyt rendeznek és arculcsapják egy megtagadott nemzet leg­szentebb fájdalmát. Petőfi szent nevét veszik szájukra és blaszfémia minden szavuk. Petőfit, Adyt sajátítják ki, mert a holtak nem tiltakoz­nak, nekik pedig butikjuk ormára cégér kell. És a szobor nem sújthat le, mert mozdu­latlan, mert le­ van láncolva minden tagja. A szobor nem sújthat le, de vigyázzanak, mert egyszer magához tér a ma még részben elámított tömeg. Elkövetkezik a nagy számon­kérés órája. És akkor megmozdul a nép ha­ragja, mely lesújt mindazokra, akik nemcsak hamis sáfárai voltak a dolgozó magyar mun­kásság életének, hanem még nemzeti ideál­jait is áruba bocsátották, hogy azokért a ma­gyar élet gyilkosaitól kegyeket harácsoljanak össze. Vigyázzanak, vétkezni büntetlenül sokáig nem lehet sem az isteni, sem az erkölcsi tör­vények ellen. A nemzet ellen vétkezők sorsa az ahasvéri sors: sem lelkük, sem testük nyugvást nem talál. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy őket nem lehet a hontalansággal fenye­getni, nekik nem fáj a magyar bánat, de majd fájni fog az elárult tömegek mindent számon­­kérő stéletartása. A féligazságok, a hazug frá­zisok megboszulják magukat. Csak egy ideig tarthatók a tömegek kábult bódulatban, csak bizonyos ideig hajlandók hitelezni bizalmukat, áldozatkészségüket. Azontúl kérik a maguk jussát és jaj annak, aki hamis sáfárnak találta­tik. De jaj a tudásoknak is. Az idegen hatalmak 30 ezüst pénze egyszer nagyon drága kamatot fog kívánni. Ha az ország, a magyarság sorsa mindegy nekik, vigyázzanak saját bőrükre. Vigyázzanak, az idő már közel van. Menő, Tekel! Ne harcoljunk nem létező kísértetek ellen Bizonyára sokan voltak olyanok Gyulán, akik helyeslőleg vették tudomásul, hogy itt viszonylagos politikai szélcsend honol egy idő óta, ami természetesen nem jelentette azt, hogy bármelyik pártfelekezet is szegre akasz­totta volna elveit, hanem azt, hogy a nagy, közérdekű kérdések megoldásán való munkál­kodást mindkét fél többre tartotta a másikkal való torzsalkodásnál. Úgy látszik, ezt a nyu­galmat nem bírja tovább idegekkel a gyulai hetilap cikkírója, mert legutóbbi, a választó­­jogi reformmal foglalkozó cikkében szüksé­gesnek látta, hogy egy ismeretlen és illeték­telen helyről származó s a legilletékesebb helyről is megcáfolt választójogi tervezet csak találgatást képező elgondolásai alapján bele­­csípjen a Nemzeti Egységben tömörülőkbe és bántó hangnemben aposztrofáljon közéleti ve­zető tényezőket. Megteremti önmagának a kísérteteket, csak azért, hogy harcolhasson ellenük és san­da mészárosként módjában legyen egy-egy oldalvágással is kísérletezni. Közben azonban egészen sajátságos kijelentéseket tesz. A félelmi álmában készpénznek vett vá­­­­lasztójogi elgondolásban kifogásolja, hogy vá­lasztói kerületek összevonásával mammut vá­­lasztókerületetket létesít a kormányzat, amely kerületek lakossága nem lesz homogén és így agitatív szempontból a pártok leendő jelöltjei­nek más és más irányú beszédeket kell tar­tani, vagy amint szó szerint írja : „Ezen (t. i. a gyulai) területen egészen más politikai program megvalósítását kell hirdetni, mint az egészséges kis- és középbirtokosokkal teleszórt békéscsabai határban.“ Nagyon különös dolgot mond ez a mon­dat a figyelmes olvasónak. Az előzőkben arra mutat rá a cikkíró, hogy a gyulai kerület lakossága teljesen elüt a csabaitól, amennyiben itt kevésszámú feudális nagy ur, uradalmi cselédség és földm­íves szegénység lakik. A fent idézett mondatból csak azt lehet kiolvasni, mintha a Független Kisgazdapártnak nem volna a magyar nemzeti élet egyetemét fel­ölelő nagy egységes programja. Az ő prog­ramjukba egyszerre és együtt nem fér bele az egész magyar nemzet, annak minden réte­ge. Nekik van ugyan programjuk, de az min­den választókerület részére más és más, tehát lehet homlokegyenest ellenkező is azzal amit a szomszéd kerületben hirdetnek. Szomorú állapot az, hogy egy országos párt exponense akarva, akaratlanul ilyen is­mertetést ad programjukról. De azt hiszem, a Független Kisgazdapárt Országos Központja se túl nagy lelkesedéssel fogadja vidéki exponen­­sei ily irányú megnyilatkozását. A Nemzeti Egység szervezetében az or­szág minden rendű és rangú polgára otthonra lel. El sem tudjuk máskép gondolni egy jobb magyar jövő kiépítésének tervét, mint úgy, hogy ebben a tervben fontos szerep jut a nemzeti közösség minden becsületesen dol­gozni kívánó tagjának és ennek a becsületes munkának eredményeiből mindenkinek be­csületesen részesülnie kell. Elhisszük készséggel, hogy a cikkíró nem úgy értette a nem szerencsésen megfogalma­zott mondatot, lehet, hogy magyarázni is tud­ja annak a szerinte gondolt jelentését, de az olvasó minden kommentár nélkül úgy érti, ahogy fentebb írtuk. Ciano gróf Skóciában találkozik Chamberlainnel A kenti kormány az angol kormány fel­­t­berlain angol miniszterelnökkel. Gróf Ciano kérésére utazott Lengyelországba és tanács­­i Angliában tölti nyári szabadságát és Skóciá­­kozást folytat, váljon Lengyelország hajlandó j­ban — Chamberlain üdülőhelyén — folytat volna e Olaszország keletafrikai hódításait el- majd megbeszéléseket az angol miniszter el­ismerni. Gróf Ciano a közeljövőben Angliába nőkkel, utazik, hogy személyesen tárgyaljon Cham- — Leleplezte a csendőrség a templomfosztogató szarkát Csernus Mihály endrődi apátplébános feljelentést tett a csendőrségen, mert e hó 2-án ismeretlen tettes az endrődi római katolikus plébánia­templomból egy piros oltár előtti sző­nyeget és két fehér oltárterítőt ellopott. A csendőrség gyanúja nyomban özv. Kajla Sándorné született Tóth Veronika end­rődi cigánytelepi napszámosnő ellen irányult, mert a cigányasszony végezte a templomban a takarítást és így ő neki volt alkalma a hiányolt tárgyak eltulajdonításához. Vallatóra fogták. A cigányasszony konokul tagadott. A megtartott házkutatás azonban szenzációs ered­ménnyel járt. Nemcsak a fenti holmik kerültek elő a rejtekhelyről, hanem ezen felül 1 darab szentségvivő táska, 11 törlőruha, 7 törülköző, 27 darab rózsafüzér, 50 darab zseb­kendő, 12 pár kesztyű és 3 darab imakönyv. A cigányasszony látva, hogy a tagadása már mit sem használ töredelmesen beismert mindent. Elmondotta azt is, hogy a fent fel­sorolt tárgyak nagy részét a templom raktá­rából lopta, másrészt pedig úgy szedte össze, hogy a hívek által ott felejtett tárgyakat nem szolgáltatta be a templomszolgának, hanem zsebrevágta és hazavitte. Az ügyészség a templomfosztogató cs­.­i­gányasszony ellen az eljárást folyamatba tett­e

Next