Békési Élet, 1967 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - SZEMLE
ponton is érezhető hatása. Ugyancsak a rentabilitás mutatója az okszerűbb állattartás alapját képező szálas- és nedvdús takarmányok százalékértékének — bár bizonyos szóródást mutató — növekedése. Éppen itt is rámutathatunk e kiadvány pozitívumára. A táblázat számai nem fejezik ki, hogy a takarmány — nem lényegtelen — összetétele milyen arányú, de a szöveges magyarázat rámutat, hogy a fehérjeellátás szempontjából alapvetően fontos lucerna és vöröshere termelési területe nem növekedett kellőképpen, az üzemek inkább a kevesebb tápértéket képviselő tömegtakarmány — csalamádé és silókukorica — vetésterületi arányát növelték. A jobb agrotechnikai eljárás és a kedvező időjárás eredményeképpen 1961— 1965 között 3,1 méter mázsával növekedett megyénkben a búzatermés kat. holdankénti átlaga. Érdekes megfigyelni, hogy a magasabb termelési technikával a terméseredmény alacsonyabb szóródása jár együtt. Más forrásokra is támaszkodva, a következő képet nyújt a búza termésátlaga, a múlthoz viszonyítva, kat. holdra vonatkozóan és métermázsában kifejezve: 1925 1926 1930 1956—60 1961—65 6,4 7 6,7 8,4 11,5 Nyilvánvalóan jelentkezik itt a szocialista nagyüzem fölénye. Megannyi példával illusztrálhatnánk a kiadvány más fejezeteinek ismertetését — felvásárlás, fogyasztás, jövedelem, kereskedelem, közlekedés, egészségügy, népművelés —, még az oktatás helyzetének tömör foglalatát adjuk. Az egy tanerőre jutó tanulók száma kétirányú mozgást fejez ki, tükrözi az oktatás tárgyi feltételeinek javulását és a demográfiai tendenciát. Lényeges eltolódás mutatkozik a középiskolai gyakorlati oktatás tekintetében. Nagy mértékben emelkedik a 2 órán át oktatott gyakorlatot folytató tanulók száma, és zuhanásszerűen csökken az 5+1-es oktatásban részvevők száma. Bátran állíthatjuk, hogy országos rangú megyei kiadványról van szó, ami a kifejezés szemléletességét illeti. Szerencsés tördelésben kerül párhuzamba a statisztikai táblázat és annak szöveges elemzése. A könyv hálós, oszlopos és körfelületű, színes grafikonjai hatnak az értelemre, de nem lebecsülendő a közgazdasági témák rokonszenvessé tétele érdekeit szolgáló lélektani hatásuk sem. dr. Virágh ferenc POGÁNY MÁRIA: TŐKÉS VÁLLALKOZÓK ÉS KUBIKUS BÉRMUNKÁSOK A TISZA SZABÁLYOZÁSÁNÁL A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (Értekezések a történeti tudományok köréből, 39.) örvendetes jelenség, hogy országos szintű kiadványaink között is egyre több olyan akad, mely egy szűkebb terület történetének kérdéseivel foglalkozik. Így a fenti sorozatban is található már néhány olyan mű, amely nem országos problémák feldolgozását, hanem egy-egy megye vagy esetleg város történetének valamely kérdését tárgyalja. E művek sorában üdvözölhetjük Pogány Máriáét is, aki a Tisza-szabályozás kapcsán elsősorban természetesen a Tisza és mellékfolyói mentén fekvő megyék, köztük a Viharsarok problematikáját érinti. A mű célkitűzése, hogy bemutassa a Tisza-szabályozás kapcsán keletkezett tőkés vállalkozásokat, továbbá, hogy megrajzolja a szabályozás munkálatait végrehajtó kubikosság kialakulásának fővonalait, valamint képet adjon munkakörülményeikről, életviszonyaikról. Mindenekelőtt röviden szól a 18. századtól meginduló vízszabályozási munkákról, elmondja, hogyan vált szükségessé a 19. század közepén, Széchenyi vízszabályozási terveinek megvalósítása kapcsán, hogy a korábbi feudális munkaviszonyokat valami más váltsa fel. Az I. részben, főként a Tisza szabályozási Központi Bizottság iratainak felhasz- 1960 1963 1965 Óvodákban 22,5 19,1 18,7 Általános isk.-ban 25,0 24,6 22,6 Gimnáziumban 18,3 22,4 21,8 143