Békésmegyei Közlöny, 1909. július-december (36. évfolyam, 52-104. szám)

1909-09-12 / 73. szám

o­ gadták. Ilyképen remény is van arra, hogy a felső kereskedelmi iskola pár éven belül létesülni fog Csabán. Dr. Osváth igazgatónak az a terve, hogy ugy a polgári, mint a felső keres­kedelmi iskolát internátussal köti össze. Erre a célra ki is lett már szemelve a Műbútorgyár épülete, melynél alkalma­sabbat kellő átalakítás után keresve sem lehet találni. Mindenképen kívánatos volna, hogy a dr. Osváth által megkezdett akció si­kerrel járjon. Erre azonban egy ember ereje kevés. Sorompóba kell lépnie első­sorban a község képviselőtestületének, azután az egész kereskedőtársadalomnak is. De a pénzintézeteknek és a szomszé­dos községeknek sem szabad elmarad­niuk. Az ő érdekük elsősorban, hogy a csabai felső kereskedelmi iskola mielőbb létesüljön. Az élelmesebb Orosháza már határozott ebben a kérdésben. Vigyázni kell, mert különben kiveszi Csaba szá­jából a sült galambot ! . . . BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY hogy a bizottság Nádasynak ítélje oda a színházat, amely javaslat egyhangúlag elfogadásra is talált. Nádasy november és december hónapokban fog Csabán tartózkodni társulatával. A feltételek a következők: 1. Meg kell maradni a régi helyáraknak. 2. Olyan napokon, amelyeken két előadás van, az igazgató tartozik az egyik elő­adásért 10 koronát a bizottság pénztá­rába befizetni. 3. A szokásos színház­fűtési kedvezményben ez az igazgató is részesül. 4. Az előadandó darabok irá­nyításával az elnök van megbízva. Ez ügy letárgyalása után néhány kisebb ügyet intézett el a bizottság. Darabos Lajos hódmezővásárhelyi kántornak abbeli kérelme, hogy a tava­szon tartott hangverseny alkalmával a színház átengedéséért kért 30 korona elengedtessék, elutasításra talált. Dr. F­á­y Samu pénztáros jelentése, mely szerint a szinügyi alap, 5506 korona, tu­domásul szolgált. Ezzel aztán a bizott­sági ülés befejezést nyert. Békéscsaba, 1909 szept. 8. A szinügyi­ bizottság ülése. Nádasy az uj csabai direktor. A magyar szinügyi viszonyok meg­lehetős ziláltságáról tanúskodik az a kö­rülmény, hogy még olyan kis színházért is, mint a csabai és az itt szokásban levői két hónapos színiszezonért is való­ságos versengés folyt a direktorok kö­zött. Előkelő, nagy színházak direktorai valóságos búcsújárást rendeztek Csa­bára a nyáron, hogy a színügyi bizott­ság és a sajtó támogatását maguk szá­mára kikérjék. Elsőrangú, nagy társula­tokat fenyeget az a veszedelem, hogy állomáshely nélkül maradnak. Ennek oka főképen abban keresendő, hogy újabb időben nálunk gombamódra sza­porodnak a színtársulatok. Ha egyik tönkremegy, 3—4 új alakul helyébe. Minden, valamelyes vagyonnal rendel­kező és vállalkozó szellemű színésznek az egyik fő ambíciója, hogy minél előbb direktor lehessen és társulatot vezet­hessen. Pedig Magyarország kulturális tekintetben még nem áll azon a fokon, hogy ily sok színtársulatot képes legyen pártfogolni és a művészetet megérteni Vannak nagy népes városok, amelyek­ben úgyszólván éhenhalással kell küz­deniök a színészeknek. Ilyen körülmények között egés­zen természetes, hogy minden megüresedő állomáshelyre, amelynek csak valamen­­nyire jó híre van: valóságos hajtóva­dászatot rendeznek a színigazgatók. A csabai színháznak, úgy látszik, elég jó híre van színészkörökben, mert mihe­lyest a Mezey színtársulat feloszlott egyszerre négy direktor is akcióba lé­pett elnyerése érdekében. Pályáztak P­a­l­á­s­t­h­y Sándor, dr. Farkas Fe­renc, Nádasy József és M­i­k­l­ó­s­s­y Gábor. Valamennyien jónevű vidéki igaz­gatók. Különösen kiválik azonban kö­zülök dr. Farkas Ferenc, ki az ország nagyságra nézve harmadik városában Szabadkán működött éveken keresztül. A szinügyi­ bizottság szerdán dél­előtt 11 órakor tartott ülést a pályázat ügyében. Az ülésen jelen voltak H­a a­n Béla elnöklete alatt: Varságh Béla dr. F­á­y Samu, Wagner József, dr Debreceni Lajos bizottsági tagok és dr. K­o­c­i­s­z­k­y Iván titkár, jegy­zőkönyvvezető. Ennök az ülés megnyitása után rész­letesen ismertette a beérkezett pályáza­tokat. Leghosszabban foglalkozott N­á­d­a­s­y Józseffel, a soproni színház igaz­gatójával, aki jelenleg Orosházán mű­ködik társulatával. Jelentette, hogy dr. K­o­c­i­s­z­k­y Iván titkár megtekintette a társulat egyik előadását és igen jó véleményt alkotott róla. A Nádasy tár­sulata mindenesetre sokkal jobb a­­ Mezeiénél. Ezek alapján azt javasolta, I A kisiparosság helyzete. Szabó-iparosok tömörülése. Értekezlet Csabán. A kisiparosság helyzete, ha ugyan helyzetnek nevezhető ez a mai ferde viszonyok között levő tengődés, hazánk­ban a legrosszabb. A nagy üzemek, a technika legújabb vívmányaival felsze­relve, az anyagi erőkkel csaknem kor­látlanul rendelkezve, mindig kisebb é s kisebb térre szorítják a kisiparos mű­ködését s mindig nehezebbé teszik azok megélhetését. Azonkívül a munkásjólétet célzó intézkedések terhei is nagyban sújtják a kisiparost, amely terhek, habár ki­csinynek látszanak, mégis a más állam­fentartó terhekkel együtt egyre nehe­zebbé teszik a kisiparos életét. Igaz, hogy a mai kormány, belátva a kisipar pusztulásának nemzetkárosító voltát, minden módot felhasznál, hogy anyagi erejéhez mérten, úgy a szak­oktatás fejlesztése, mint ipari gépek adományozása által a kisiparost a gyár­iparral szemben versenyképessé tegye. A következmények azonban azt bi­zonyították be, hogy az egyes emberek, lettek légyen azok kitűnő képzettségű és szorgalommal bíró iparosok, a támo­gatás dacára is csak elvétve értek el olyan sikert, ami által lényegesen hozzá­járultak volna hazánk gazdagságának az idegen áruk kiszorítása által való növeléséhez. Mi lenne más a tanulság ebből, ha nem az, hogy a­mit egyes emberek nem bírnak elérni, azt többen össze­fogva vállvetett küzdelemmel próbálják meg. Vagyis az egymással való szövet­kezés az, mely képessé fogja tenni a kis­embereket arra, hogy a nagy külföldi gyárosok tőkéi ellen tőkét, gyáraik el­len pedig gyárakat állítsanak fel. De amint az egyes helyeken lakó kisiparosoknak, ha célt akarnak érni, szövetséget kell alkotniok, az egyes szövetségeknek is újabb szövetségbe kell tömörülniök, vagyis a szövetkezést országossá kell tenni szakonkénti köz­ponttal, honnan a kellő tehetséggel meg­áldott szakemberek vezessék és irányít­sák a mai kor kereskedelmi szelleme szerint, az így feltétlenül hatalmassá fejlődő s idegen gyáripart legyőző szö­vetségeket. Az ilyen áldást hozó szövetségekre leginkább szükség van a szabóiparban, ahol napról-napra jobban tengődik a kisiparos, akinek szájából mind inkább kiveszik a kenyeret, az anyagi erővel, üzleti szellemmel, ízléssel és tagadha­tatlan nagy kereskedelmi érzékkel bíró osztrák és cseh ruhagyárosok. Hitelviszonyaink rosszak, a kis­ipa­rosnak nincs tőkéje, még hitele sem, vagy ha hitelt élvez, azt nagyon meg kell fizetnie úgy, hogy végeredményé­ben a pusztulás vár reá. Tehát éppen a 12-ik órában vagyunk. Úgy a kis iparosságnak, mint az állam­nak be kell látniok azt, hogy véget kell vetni nyomorúságos állapotaink­nak ; a kereskedelmi minisztérium ugyan a legmesszebb menő erkölcsi és anyagi­­ támogatást biztosította arra az esetre, ha az ország kisiparosai egy táborban egyesülve, kérik támogatását. A szabó iparosság országos szerve­zése érdekében fáradhatatlanul küzd Vikár Béla, budapesti előkelő szabó iparos, aki mindent elkövet arra, hogy szabó kisiparosait boldogulni lássa s ezáltal a nemzetnek magának is, nagy szolgálatot tegyen. Vikár meg van győződve arról, hogy a szaktudásban, fegyelmezettségben és takarékosságban elmaradt magyar ipa­ros, csak ugy veheti fel a versenyt a külföldi iparral s csak úgy teljesítheti társadalmi kötelezettségeit, ha egymás­sal szövetkezve, megteremti a tőkét, mely az ipar fejlődését és jólétét szol­gálva, vissza fogja hódítani az ország piacát a hazai terméknek, meghozza a vállalkozási kedvet s a pontosságot sze­rető becsületességet. A békéscsabai szabóiparosság is meg­értve a kor szavát, szerdán délután kö­rülb­elül hatvan tag jelenlétében az ipar­testületben értekezletet tartott, melynek különösebb nyomatékot adott Bálint országos szakoktatási ellenőr és U­lt­m­a­n­n lapszerkesztő jelenléte, kik az ipartestület áldozatkész és fáradhatatlan elnöke kíséretében jelentek meg, hogy szép és tanulságos beszédben jelezzék a szabóiparosságot érintő bajokat s is­mertették azokat a módokat, melyek fel­használásával a bajokon segíteni lehet, amire törekedni minden szabóiparosnak ugy a maga, mint a családja és hazája érdekében kötelessége. Reámutattak a budapesti szabóipa­rosok szövetkezete által elért fényes eredményre, hol a kezdő év csekély forgalma után rohamos emelkedés van, ugy hogy már az 1907. évben négy és félmilliót tett ki az üzleti forgalom, 120 ezer koronát fizetett ki tagjainak munka­díjakban s 370 ezer korona áru hazai szövetet és bélést dolgoztak föl; azon­kívül tagjainak olcsó kölcsönöket adott, hogy a szükséges nyers­anyagokat kész­pénzen vásárolhassák, mikoris az elért árkülömbözetben az általuk fizetett ka­mat tízszeresét is megnyerték , számlái­kat leszámítolja, azok behajtását esz­közli, szóval el sem sorolható előnyö­ket nyújt tagjainak. Most, mikor az or­szág szabóiparosainak szervezés confec­tio­ (készáru) ipar meghonosítása által a külföldről behozott kész ruhák kiszo­rítására törekszenek, elvárják, hogy minden szabóiparos mellettük legyen. Békéscsaba szabóiparossága lelke­sen határozattá emelte, hogy az orszá­gosítás nagy munkájában részt vesz, a szervezés fáradhatatlan apostolát, V­i­k­á­r Bélát táviratban üdvözli. A tanulságos értekezlet d. u. 4 órá­tól este 7-ig tartott. Azután a megjelen­tek legnagyobb része a „Fiume"-ban vacsorára jött össze, hol még számos szakkérdés kerülvén szőnyegre, a jö­vőbe vetett remén­nyel oszlottak szét a résztvevők. Könyves T. Kálmán. gók. Ez azonban még nem történt és igy a vasút­ közegeinek vétkes gondat­lanságára lévén visszavezethető, a vasút az okozott kárt megtériteni tartozik. § A kereskedősegéd fogalma. A keres­kedősegéd a legvitásabb jogi fogalmak egyike és ez a bizonytalanság már szá­mos haszontalan pernek volt a szülő oka. Tudvalevő, hogy a kereskedőse­gédnek munkaadója elleni igényét első­sorban az iparhatóságnál kell érvénye­sítenie és csak az iparhatóság határo­zatával meg nem elégedő fél fordulhat a bírósághoz. A legfelsőbb bíróság az e téren uralkodó fonákságnak véget ve­tendő, következetesen azt a felfogást juttatja érvényre, hogy a kereskedő üze­mében állandóan alkalmazott személy, ki összes tevékenységét egy munkaadó­s­nak szenteli, kereskedősegédnek tekin­tendő. Ez alapon az üzletvezetőt épp úgy kereskedőnek minősítette, mint egy banknak vezérigazgatóját és ugy ezek az urak is, ha legfőbb principálisukkal bajba keverednek, az iparhatóságnál kénytelenek orvoslást keresni. § Lehet-e egyesületet megsérteni? A gyulai törvényszék ezt a kérdést sem­legesen döntötte el és vádlottat, ki egy olvasókör címtábláját, ennek feliratát gúnyolva, sárral megdobálta, azzal a megokolással mentette fel, hogy vádlott cselekményével sem az egyesületet, sem az egyesület tagjait becsületükben nem sértette. A koronaügyész a Curia elé vitte a kérdést, mely kimondta, hogy a felmentő ítélettel meg lett sértve a törvény, mert a becsületsértés nem­csak gyalázó kifejezés használatával, hanem oly cselekménnyel is követhető el, mely akár egyes személy, akár egyesület irányában a megvetés, vagy kisebbítés kifejezésére alkalmas. Dr. H -g H-k. Érdekes ítéletek. in. § A Mtv. mint alperes. A Máv. a leg­szerencsésebb alperes a világon. Annyi­féle szabályzata, pót- és mellékhatároz­mánya, pontja és alpontja van ennek az intézménynek, hogy még a szakember is csak nehezen igazodik el a szakaszok labyrinthusában. Hát még a laikus. Pró­bálja csak meg valaki egy per indítását a Máv. ellen ; a t. alperes mindjárt annyi kifogással hozakodik elő, hogy a felpe­resnek megfájdul tőle a feje és inkább leteszi a pert, semhogy ily rizikóval járó vállalkozásba belemenjen. Csakhogy sze­mesnek áll a világ. Vannak, kik még az üzletszabályzat elől sem retirálnak és bíznak a bíróság igazságosságában, pártatlanságában és méltányosságában. És a legtöbb esetben sikert is érnek. Így járt nemrég egy földbirtokos, kinek a vasút cséplőgépet szállított. A cséplő­gép megrongálódott és hasznavehetet­lenné vált azáltal, hogy egy állomáson beleütközött az úgynevezett rakmin­tába. Az áru bera­ktározásánál ügyelnie kell a feladónak arra, hogy a vasúti ra­komány ne haladja túl a megengedett magasságot, azaz, hogy a sínek felett elhelyezett rakminta alatt akadálytala­nul átmehessen. Így szól az üzletsza­bályzat. Igen ám, de a Curia kimondta, hogy ez csak az esetre áll, ha a feladó kellő gondossággal előre tudhatta a vakminta magasságát. Ha ezt nem tud­hatta, akkor a vasúti közegek köteles­sége, hogy a feladót erre figyelmeztes- Vidám esetek. - Külön fővárosi tudósítónktól. - [Imaház R.-T.) Zsidó vallású fele­barátaink most készülődnek az őszi nagy ünnepekre. Budapesten, ahol az ország zsidóságának körülbelül kéttized­része van együtt, a templomok nem tudják magukba fogadni az ájtatosko­dókat s ezért úgynevezett pótimaháza­kat állítanak föl. Volt eset rá, hogy vendéglőket és kávéházakat alakítottak át hevenyészett templomokká, amelyek­ben mellüket bűnbánóan veregetve böj­töltek a hívek. Az ilyen topográfiai kapcsolatok révén esztendőről-eszten­dőre megterem a pesti humor. Az idén egészen különös módon helyeztek el egy lipótvárosi imaházat. Először is tudni kell, hogy a Valuta Bank Részvénytársaság, amelynek Váczi­ körút 48. számú házban van az a üzlete, felszámolt. A felszámolást az Általános Bank végzi, amely a zsidó hitközségnek adta bérbe a Valuta Bank helyiségeit. A hitközség csakhamar ima­házat csinált belőle, kitette a cégért, de ott maradt a régi is, úgy­hogy most ekként fest a fiók-templom : IMAHÁZ VALUTA BANK A FŐÜNNEPEKRE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Ezen a nyomon tovább haladva, a jövő évben talán eljutunk a pótimaház M. Sz.-ig. • (A Vajda meséje.) Balatonszemesen mesélte a Vajda az Abbázia-kávéházból lerándult híveinek : Volt egyszer egy jómódú paraszt­­­ember, annak volt egy egyetlen fia. Gondolt egyet a jó ember: minek le­gyen a Jancsiból paraszt, aki élete fogytáig túrja a földet? Kapja hát ma­gát és a nagyiskolába küldi a fiát. Jancsi neki is feküdt a tanulásnak. Vagy tizenhét iskolát tanult végig nagy buz­gósággal. Ki is tanulta a doktorságot­ , kapott is róla nagy pecsétes levelet.­­ Akkor hazament a szülőfalujába. Látja , ám, hogy az apja gazdasága nagyon­­ megcsappant, mert bizony az iskolázta­tás sok pénzbe került. Kérdi az öreg : — Tudsz-e gyógyítani, fiam ? — Tudok bizony, édes­apám. — Nohát akkor gyógyíts ki engem a bajomból. Nagyot sóhajt a Jancsi doktor: — Az ilyen bajra nincs orvosság a patikában. Hanem törje el egyszer, édesapám, a kezit-lábát, majd meglátja,­­ JIJMEUJA AUTTAfj Budapest, VII., Hársfa­ utca 31/a. sz. kim templomfestő és oltárépitő Elvállalja bármely stylusban épült templom díszítő, feskő, oltárkép festését, mindennemű márványozási munkálatait, templomok teljes berendezését, szobrok felállítását. Epit: oltárt, szószéket, keresztelő kutat.­­ Ugyanezeket - régieket - újjáalakítja és aranyozza. Ajánl: remek fából faragott, művészies kidolgozású, függő feszületeket, fényes és matt beosztással valódi 22 karátos arannyal aranyozva. 54 cm. magas­­ feszület valódi aranyozással K 12. 41 cm. magas feszület valódi aranyozással K 9. 5 drb vételnél bérmentve, IC darab vételénél egy darab ingyen adatik és frankó szállittatik. *

Next