Bereg, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-08 / 14. szám
mölcsfa tenyésztésre fektettessék, mert azé a gazdasági ágé az elsőbség, a melyik nem helyhez van kötve s melyiknek minden község hasznát veheti s a melyik hivatva van a megye minden lakosán segíteni, de a melyik még jelenleg a legfejletlenebb állapotban teng. ü. 1. Fája: fiatal korában buja növésű, erőteljes, igen edzett, még virágzásában sem képes, sőt még kötődött gyümölcseiben sem tehet kárt a késői fagy. — Elég korán termőre fordul, főkép ha paradicsom alagra, vagy doucinra van irtva, aztán csaknem évenkint mindig bőven terem — Helyben, — talajban nem válogatós. Észrev.: Minthogy nagy fává képes növekedni, szabadon álló gyümölcsösbe meg inkább alkalmas, mintsem házi körteinkbe, hol a térrel rendesen gazdálkodni szoktunk. Nagyon megérdemelné a nagybani elszaporítást. 3. orleánsi reinette Származása: Régi bizonytalan, neve után ítélve franczia eredetűnek tartják. Érés ideje: nov. — márcz. Minősége: I-ső rendű csemege, háztartási és piaczos gyümölcs. Nagysága: nagy — néha középnagy. ízlése: huss sárgásfehér, igen fínm, puha, velős leve igen bő, czukros, finom czitrom savanynyal emelt, igen kellemes fűszeres ízű. Fája, erőteljes edzett, korán és igen bőven termő termékenysége daczára is elég nagy fává növekszik; de idővel ágait a nagy termések csaknem lelógókká teszik. Mindenütt jól találja magát s mindenütt termékeny. Észrevétel: Az egész hazában megérdemli az elterjesztést. 4 Parker pepinje. Származása: Angolhoni. Érés ideje: decz. — febr. Minősége: I-ső rendű csemege és háztartási gyám. Nagysága: középnagy, — néha nagyobb. ízlése: húsa sárgásfehér, néha némi zöldes árnyalattal vegyítve, igen finom, tömött, porhanyó, leve elég bő, igen kellemes, czukros és borízű. Fája: fiatal korában élénk növésű, edzett, korán és rendkívül bőven termő, nagy fává rendkívüli termékenysége miatt alig növekedhetik. Éghajlat és talaj kevés befolyással van reá, mindenütt jól tenyészik és bőven is terem. Észrev. rendkívüli termékenységénél s gyümölcse jóságánál fogva megérdemli, hogy széles e hazában mindenütt nagyban elterjesszük. Halvány piros virágait leginkább megkímélik a falánk rovarok, dúsan köt gyümölcsöt s azokat jobbára mind szépen fel is neveli. 5. Skarlát piros parmon. Származása: Angolhonból terjedt e faj, e miatt Angol eredetűnek tartják. Érés ideje: okt. — nov. Minősége: I-sőrendű és háztartási gyümölcs. Nagys: középnagy, ízlése: húsa sárgásfehér, bőr alatt néha pirosas, finom, tömött, porhanyó, leve elegendő, — czukros, üdítő savanynyal emelt igen kellemes fűszeres izü. Fája: elég gyors növésű, igen edzett, korán és bőven termő. Nagy fává — korai és bő termése miatt nem igen növekedhetik; helyzet — és talaja nem válogatós. Észrevétel: fájának termékenysége, gyümölcsének szépsége végett igen előnyös volna piaczos gyümölcsnek tenyészteni, mert azok, kik az almákat kedvelik, kapvakapnának e kellemes izü gyümölcsön. 6. Téli arany parmén. Származása: angolhonból eredt. Érés ideje: nov. , jan., hűvös helyen tavaszig is el áll. Minősége el-ső rendű minden tekintetben. Nagys, középnagy, gyakran jókora nagy. ízlése: húsa sárgásfehér, finom, tömött, keménykés, de elég porhanyó, leve többnyire elég bő, gyöngéd savanynyal emelt czukros, igen kellemes fűszeres ízű. Fája: erőteljes, víg növésű edzett, kovác, rendesen és bőven termő. Minden segítség nélkül is szép galafát nevel. Észrev. Adja az ég, hogy maholnap ne legyen hazánkban egyetlen faja, egyetlen birtokrész, honnan a téli arany parménfa hiányozzék! 7. Wagener almája. Származása: Amerikai újdonság Érési idő: nov.—márcz. Minőség: I-bő rendű csemege háztartási és piaczos gyümölcs. Nagysága: jókora nagy. ízlése: hasa sárgás, finom, puha, leve elég bő, gyöngéd savanynyal emelt, czukros, kellemes, fűszeres izű. Fája: elég élénk növésfi, egészséges, edzett, igen korán igen bőven termő, talajban nem igen válogat. Gyümölcsei jó daczolnak a telekkel és a késői fagyokkal is. Észrevétel: Daczára az 1874-ben uralkodott nagy szárazságnak, ennek folytán töméntelen sokaságban elszaporodott kártékony rovarok pusztításainak: igen bőven termett, gyümölcsei eredeti jóságukból mitsem veszitettek. Széles elterjesztésre jólétekkel ajánlhatom. A fentebb ismertetett gyümölcsfajok ajánlása mellett engedjék meg e lapokt. olvasói záradékul még a következőket elmondanom. Annyi mondanivalóm lenne e megye közönségéhez gyümölcsészetünk előmozdítása érdekében, hogy tulajdonképen azt sem tudom, melyiket mondjam el először. De miután czélom az, hogy mielőtt a munkács-szlgi vasútvonal elkészülne, e megye lakosai és birtokosai a saját érdekükben minden alkalmat ragadjanak meg, hogy akkorra már gyümölcseikkel fogadhassák az érkező kereskedőket s kellőleg kiaknázhassák a kínálkozó szerencsét,— habár időnk már talán nagyon rövid s egy kissé későn vettük magunkat észre — nem látom feleslegesnek még az alábbiak elsorolását, gyümölcsészetünk általános előmozdítása czéljából: A mi népünk, tapasztalásból mondhatom, nagy előszeretettel viseltetik a gyümölcstenyésztés iránt, a mennyiben gyümölcsfát ültetni szeret; de mert sem elméleti, sem gyakorlati ösmeretekkel e téren nem bir, fáit nem hogy gondozni, nyesni s kellőleg felnevelni tudná, de még elültetni sem képes. Mert ültetésnek nem nevezhető az az eljárás, amit náluk tapasztalunk, midőn a félig beföldelt fa gyökereire lábbal tapossa reá a földet, hogy a fa gyenge gyökerei csak úgy ropognak bele. Hogy pedig szereti a gyümölcsfát, láthatjuk abból, hogy kertjébe vagy szilvájába minden rendszer nélkül úgy egymás hátán ülteti, hogy egyik a másiktól élni nem képes, mert egyik a másiktól elveszi a levegőt, világosságot, sőt a talajt is kimerítheti. Hányszor hallottam egyik-másik tisza-házi gazdától: a gyümölcsfa sem terem már úgy, mint ezelőtt, mikor a Tisza mindég szabadon kiönthetett: „Azért nincs termésünk, mert a szilvásokat nem járja a marha stb Szóval badarabbnál-badarabb beszédeket, melyek igazolják, hogy fogalmuk sincs az okszerű gyümölcstenyésztésről Gyümölcsösbe a marhának járni nem is szabad, mert a marha a fiatal hajtásokat le is eszi, de hozzá is dörzsölődnek, ami a fának éppen nem lehet hasznára. A Tisza melletti gyümölcsösöket pedig a víz éppen úgy járja, mint ezelőtt. Gyümölcsfáink terméketlenségének okai másban keresendők. Évtizedek óta ugyan egy helyen tenyészik folytonosan a szilva és almafa, néhol erdősürűségben. Természetes, hogy a talaj már kimerült állapotban van; csakúgy megunja a föld tenyészteni a gyümölcsfát folytonosan, mint a búzát vagy a repczét; tehát a gyümölcsfákat is trágyázni vagy vízzel hígított trágyalével kellene öntözni, hogy termőképességöket fentarthassák, mert minél nagyobb termés volt a fán, annál több tápanyagot vett fel a földből, annál jobban kell igyekezni azt helyre pótolni. Sokszor nevethetném, midőn a tiszaháti ember csodálkozva panaszkodik, hogy mohos s elkoszosodott kimerült fái, amelyek mióta elültették, vagy mióta maguktól kikeltek, trágyázva nem voltak, teremni egyátalán nem akarnak. Tapasztalásból tudhatna pedig annyit, hogy a szilvafa 4-ik évében termőre fordul, s terem erőteljes földben 16—20-szorosan évről-évre annyira, hogy ágait is lehasgatja a termés s támogatni kell; de azután termése évről-évre kevesebb lesz, mig nem végkép kimerül. Rendes kezelés mellett a 20-ik évben elkészítik az uj sor szilvafának a talajt s beültetik ismét s a 20 éves fát pedig irgalmatlanul kiirtják. A mi szilvafáink pedig legalább is 50—60 évesek; könnyen megérthető tehát, miért nem akarnak már teremni? Mert már erre képtelenek. A kajszin baraczk és a szilva 4-ik évben termőre fordul, roppant terméseket ad, melyek igen könnyen értékesíthetők. Kajszin baraczkot nem tudna Magyarország annyit előállítani, amennyit Németország meg nem venne örömmel, mert ottan csak falak mellett terem, s felérett állapotban kell szállítani, tehát szállítása is könnyű. Hát Lengyel-és Oroszországnak tudna-e Bereg megye annyit előállítani, amennyire e két államnak szüksége van? Nem! Azért azt hiszem nem sokat érő tanáccsal szolgálok gazdatársaimnak, midőn lelkükre kötöm, hogy ültessen mindenki annyi kajszinbaraczk és szilvafát, addig is míg alma és körtefái termőre fordulnának, amennyit birtoka megbír. Amerika búzájával, szóval gazdasági téren évről évre nyomasztóbb helyzetbe hajt bennünket, a versenyt már ma is alig vagyunk képesek velük kiállani , a jövő kilátásai pedig még kedvezőtlenebbek reánk nézve; sokan törik rajta fejőket, hogy mit kellene tenyésztenünk, amivel bennünket Amerika túl ne szárnyalna. Megmondom, nagyon egyszerű dolog, a szilvát. Szilva Amerika éghajlata alatt, bátrint erőlködjenek is, nem teremhet meg; óriási szükségletét kénytelen idáig is Európából fedezni; évről évre nagyobbak igényei, amint nő, szaporodik lakossága, tehát e czikkben mindég kész vevőink lennének. Igyekezzünk tehát tenyészteni minél nagyobb mennyiségben, legalább amit elveszítünk a vámon, megkaphatjuk tőlük a réven. Örvendve olvastam a „Bereg“ egyik legutóbbi számában, hogy a helybeli polgári iskola mellett a cultus miniszter úr föld- és szőlőművelési szaktanfolyamot lenne hajlandó felállítani. Ez igen szép és örvendetes dolog, de mégis megütköztem rajta, mert a szőlő tenyésztés megyénkben jobban ki van fejlődve s több az ahoz értő értelmes vinczelléri gazda, aki ennek tenyésztését a helyi körülményekhez képest érti, a szőlőmunkálat fogásait rég elsajátította; míg a gyümölcsfa nemesítéshez, ültetéshez s annak gondozásához még az sem ért, a kinek 100 számra van gyümölcsfája, mig a szőlőtenyésztésnél legfeljebb arról lehet szó, hogy jó, szállításképes, jeles csemegefajokat terjesszenek, addig a gyümölcsfa tenyésztést egészen az elején kell kezdeni; tehát nagyon helytelen eljárásnak tartom, hogy a szőlőtenyésztést akarjuk pártolni akkor, midőn annak kezelését mindenki tudja, aki azzal foglalkozik. A gyümölcsfa tenyésztésre pedig nincs semmi gondunk, pedig tulajdonképen ez az, amihez személyválogatás nélkül majdnem senki se ért, miután a czél csak akkor lesz elérve, ha a gyümölcsfa tenyésztéshez szükséges értelmet s fogásokat a nép maga elsajátíthatja, ha minél több olyan emberünk lesz, akik ezzel a népet megismertetik. Szerény indítványom az, hogy ne szöllőtenyésztési tanfolyam legyen a neve, nem zárva ki azt, hogy a szölőtenyésztést is oktassák, de mindenestre a jó súly a gyü A fogakról. — Dentisztikai csevegés — Reskalap-tól. (Vége.) Érintettem már csak úgy röptében a dohányzást, amely iránt nagy a kíváncsiság és még nagyobb a vita, hogy minő befolyással bir a fogakra. Az erős dohányos egy mákszemnyit sem aggódhatik olyan a milyen qualitásu fogsora felöl. A szivarozás vagy pipázás bizonyára nem fog ártani. Sót jót tesz. Gondoljunk csak e pontnál a füstölt sódarra: nem inyenczkedési czélból. Vájjon nem a kemence fölött, kéményben, füstön tartatik-e ez s miért? Nem csak azért, hogy a szemnek tetszetős rózsaszín szeleteket mossünk le belőle s áldozzunk a nagy molochnak, becses étvágyunknak, — hanem főkép azért is, hogy az eshetőleges megromlástól óvassék meg az. így vagyunk éppen fogainkkal is. Conserváltabb teend mindenesetre, ha buzgón füstölgetjük azt — anélkül hogy furcigálnunk kellene e szép, nagy világot. Azért tehát, ha megszoktuk a dohányzást, csak fogaink érdekében se hagyjunk föl vele. Üdve — haszna, ha nem is azonnal, de egyszer mégis csak mutatkozand. Ami nagyon régi igazság, de olyan mint az, hogy: 2X2 ~ 4. MegczáfolhatlaD. S e szempontból nyájas vagy ily hosszú locsi-fecsi után talán nyájatlan olvasóm, ne végy elhamarkodottan búcsút — bármennyire persvodeáltassal is — az öblös tájt csibuktól, ne kedvenc szivaraidtól. S ha némileg kárt teszen is a bár gyengének látszó, de azért eléggé erős szemnek vagy tüdőnek, énekeseknél a finom, érzékeny hangszalagoknak, de azért fogsorod igen-igen hálás leendértté s kevesebb aggodalmat nyújt neked. Rohamos pusztulását óvatolás, de nem óvatosság nélkül-egyelőre prolongálhatod. A fogpiszkálókról szabadjon megjegyeznem, hogy ez egyik lényeges kellék lévén úgy az étkezésnél (persze a hozzá t. i. az étkezéshez valókon kívül) mint a fogak tisztántartásánál, annak használatát senki és semmi sem tilthatja meg. Nem még a legszigorúbb illemtan sem. Szabályai ugyan azt parancsolják, hogy ne az ebéd vagy estelizés folyamata alatt, hanem azután alkalmazzuk. Azon fogvájók legjobbak, melyek nem fölötte kemény fából vagy szárnytokból készültek. Csak nem villával, kötőtűvel s egyéb ilyen gyilkoló szerszámokkal spékelgetni órahosszant, ami sokakra idegeeítőleg is hat s komoly összeütközésbe jön a legordinárébb illemmel is. Végezetül, hog ne vegyítsek keserűt e tőlem telhetőleg fűszerezettnek igyekvő száraz tárgy leírásába, a fogfájdalmakról, tüzetesebben a fogszúról s ennek kapcsán a fogtömésről (fogalmazás, plombálás, amalgamirozásról) az álfogakról, ahol ugyan humorizálni is lehetne egy kissé — ezúttal nem szólok, fenntartva azonban magamnak róluk alkalmilag emlékezni meg, mert ezekről részletesen szintén sokat lehet összefecsegni s még többet, hasznosat ajánlani, hogy a szenvedők e rémét, a fogfájást úgy tőlük, mint tőlünk sarokba szoríthassuk vagy esetleg diadalmaskodjunk felette. Nem zárhatom be méltóbban e szerény, bár hosszúra nyúlt, de tán még sem fölösleges dissertatiot, mint akként, hogy részemről leghöbben ajánlom a fogaknak lelkiismeretes gondozását s élve jogommal, azon őszinte emberbaráti kérelmet fűzöm ez igénytelenségekhez, hogy addig, mig nem késő, óvjuk buzgón, legyünk pedánsak s ne hanyagoljuk el egy napig sem azoknak szigorú, de mégis gyöngéd, kíméletes ápolását, mert igazi keleti gyöngyöknél becsesebb drága ékszert, szent adományt, egy egész kis vagyont, — melyre praetendensek csakúgy várhatnak, mint bármely ingó vagy ingatlanunkra s bizonyára örömmel veszik, ha sértetlenül kapják meg azt — bízunk bennük. Őrizzük tehát addig jogainkat, míg teljes birtokában vagyunk azok legörvendetesebb épségének. Mert egyszerre csak elsuhan fölöttünk az a boldog idő s egy szép reggelen — ha ugyan szépnek mondható ez — arra a szomorú tudatra ébredünk, hogy majdnem még az élet delén fogatlanul vagy ingó-mozgó fogakkal többet kell gondolnunk a foghúzókra, plombálókra, műfogászokra, akiktől ugyan, „ments meg uram minket,“ de ha már éppen nincs menekvés, ne halogassuk könnyelműen jobb időkig, mert semmi sem boszulja meg magát úgy, mint ez és sehol úgy mint itt, e fontos kérdésnél. Bár nemes figyelmükre méltatnák ezt sokan s rováson tartanák azon pár jóakarata intelmet, mely e sorokban rejlett s a melyet szivesen megosztani, barátságosan elmondani nekem is kedves feladatom vala. VEGYES HIREK. * A „Beregmegyei magyar közművelődési egyesületinek eddig 13 alapitó, 172 évdijas rendes és 148 pártoló, összesen 333 fizető tagja van. Örömmel jelezzük, hogy gróf Schönborn uradalmi tiszti kara számszerint 31-en, Günther Ágoston uradalmi igazgató ur idén az egyesület rendes tagjai sorába léptek be; egy magát megnevezni nem akaró egyén az egyesület czéljaira 30 frtot küldött a megyei alispán úrhoz. Ehrenreich Izidor ur pedig 32 frtnyi követelését ruházta át az egyesületre. A szervező bizottság 382 aláírási ívet küldött szét, ezek