Görög katolikus szemle, 1943. január-október (2. (15.). évfolyam, 1-36. szám)

1943-01-03 / 1. szám

. Gyönyörűen fejezi ezt ki a nagy költő : „Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távo­lába, Egész világ nem a mi birtokunk, Amennyit a szív felfoghat magába, Magunkénak csak annyit mondha­tunk.“ Vörösmarty : Merengőhöz ! Arany János pedig így szól hoz­zánk : „Földi ember kevéssel beéri, Vágyait ha kevesebbre méri.“ Az ilyen vallásos,­­hívő ember tényleg boldog lehet és egy szép élet után nyugodtan hajthatja fejét örök álomra, mert joggal mond­hatja el Mécs Lászlóval : „Szülőföldemnek testemet, Népemnek hagyom szívemet, S a Teremtőmnek lelkemet. (Végrendelet.) Popovics Demeter. Nemes Jeles Jenő gyémántmiséje Nagy ünnepe volt december hó 19-én Tiszasásvár községnek. Ne­mes Jeles Jenő szentszéki tanácsos, ny. esperes-lelkész, az ősi papi csa­lád sarja, szellemi és testi erejének teljes birtokában, nagyszámú hozzá­tartozóinak és az ájtatos híveknek lelkes szeretetétől kísérve gyémánt­miséjét mutatta be ezen a napon az Egek Urának. A közvezetői tisztet fia, Jeles Kor­nél tiszasasvári lelkész betegsége miatt Matécsa György szentszéki ta­nácsos, salánki esperes-lelkész töl­tötte be, míg az ünnepi szónok Dr. Zombory Miklós szentszéki taná­csos, szőllősvégardói esperes-lelkész volt. Az ünnepi asszisztenciában részt vett a gyémántmisés áldozópap unokája is, Jeles Kornél hajdúdoro­gi e. m. papnövendék. Ebből az ünnepélyes alkalomból Nemes Jeles Jenőt, a magyar görög­­katolikusság öreg előharcosát Sztoj­­ka Sándor munkácsi megyéspüspök tiszteletbeli főesperessé nevezte ki. (Szemlélő) AZ A. C. FILMKRITIKÁJA „Szerető fia Péter“ Drámai fe­szültségű magyar film, sok szenve­déllyel, egészében helyes erkölcsi fel­fogással, de a részletekben több he­lyen elhibázva. „Szakítani nehéz dolog“ Derűs magyar vígjáték, sok humorral. Er­kölcsi szempontból kifogástalan. „Lidércfény“ A város fertője és az otthoni maradiság lapja elnyel egy fiatal lányt. Régi téma újszerű, szí­nes filmben — jószándékokkal, egy­két aggályos jelenettel. „A nagy király“ Nagy Frigyes szerepét és Poroszország felemelke­dését mutatja be történelmi hűséggel ez a hatalmas arányú német film. „Katyi“ Szórakoztató vígjáték, a léhaság felé lehúzva. GÖRÖGKATOLIKUS SZEMLE KEDVES OLVASÓINKHOZ A hajdúdorogi püspöki főhatóság imakönyvekkel kívánja ellátni a fronton harcoló katonáinkat. Ezért a lelkészi hivatalok részére ren­deletet adott ki, hogy gyűjtsék össze az egyházközségeik területéről hadbavonultak címét (név, tábori posta­szám.) Amennyiben k. olvasóink bármily okból nem szolgáltathatták be a lelkészi hivataloknál hadbavonult hozzátartozóik címét, szíveskedje­nek azt egy levelező­lapon velünk közölni, hogy a címeket rendelte­tési helyükre juttathassuk. * Rövidesen közölni fogjuk minden egyes k. olvasónkkal előfizetése lejártának pontos idejét s a hátralékosok részére csekket is fogunk mellékelni. Egyelőre türelmet, a csekk megérkezése után pedig szíves befizetést bátorkodunk kérni. D népfőiskolásogi vizsgája A hajdúdorogi gör. kát. népfőis­kola első 3 hetes tanfolyamának 36 hallgatója f. hó 20-án, vasárnap dél­előtt tartotta záróünnepélyét a görög­katolikus népiskola dísztermében.Az ünnepséget kitüntette megjelenésé­vel a debreceni hadtest leventepa­rancsnoka és a kitűnően szereplő legényeket kivétel nélkül megajándé­kozta. Balogh Béla nyírpazonyi legény karkötőórát, Gurály György napkori legény zsebórát, vitéz Lehel Sándor nyírpazonyi legény 1 kézitáskát, Ma­joros János újfehértói és Marinkás Péter pocsaji legény 1—1 kaszát, Juhász Lajos bodrogmezőt, Lekli Miklós napkori legény 1—1 termoszt, Deák László csegöldi legény 1 vihar­lámpát, a többiek kisebb nagyobb jutalmat kaptak. Bizonyságául annak, hogy egyházmegyénk legény ifj­úságá­ban sok kiváló legény van, csak észre kll őket vennünk, csak foglal. A TÜKÖR ÖSSZETÖRT Képek a Beszkidek aljáról. Irta Szántay-Szémán István dr. Mis­kolc, 1942. Ára : 3­50 P. A magyar alföldről erre a vi­dékre szakadt pap életéről szól ez a könyv. Idillikus színeken ke­resztül tör elő a feltornyosult fel­hők feketéje. A fiatal pap harcot vív népéért a zsidó korcs­­márossal! S ez elindítja a lavinát. A hamis vádakat, a meghurcoltatást. S közben az ősi föld inogni kezd a lába alatt. A világháború vérzivatara, orosz be­törés, fogság. Felesége, kidől olda­la mellől. Trianon. .. És összetör­ve teszik át az új határon a cseh csendőrök. A tükör összetört. Egy hősi életet felőrölt a küzdelem s a régi ábrándok darabjaiból mé­gis beszélnek az eszmények, hogy érdemes volt értük küzdeni ha a mi életünk tükre össze is tört. — Nem mindennapi írói erővel, leíró és festői készséggel rajzolja meg az illusztris szerző a tájak és az egyszerű élet szépségeit és láttatja meg a problémák gomolygását. * — Üljön le Vaszily bácsi és szépecskén mondja el, hogy mi jót hozott. Vaszily félrehúzta a széket és zsíros, széleskarimájú kalapját a földre tette. — Tegye csak oda a másik hoznunk kell velük és elhoznak a versenyen minden pálmát. A pezsgő, eleven, lüktető levente­egyesületi élet bemutatása után a hagyományok minden népre egyfor­mán kötelező törvényszerű művelé­séről adtak világos és határozott fe­leleteket, hangsúlyozva azt, hogy amelyik nép nem ragaszkodik ha­gyományaihoz, elvész a nemzetek nagy versenyében. Szavalatok, népi táncok, népdalok és a népi színját­­szás remekbeszabott darabjának elő­adása mind egytől-egyig a nemzeti, népi és vitézi öntudat mélyítése je­gyében a nagyszámú hallgatóság szűnni nem akaró tetszését váltotta ki. Majoros János új fehértói legény a KÁLÓT négyes célját ismertető előadásával méltán keltett feltűnést. Az egész napra kiterjedő program­má záróünnepélyt a búcsúzó tanfo­lyamisták ballagása fejezte be. Ami­kor az intézetben minden lámpa el­székte­­ biztatta a pap, hogy közben elfoglaltsága feloldódjék. — Jó annak ott is, atyám. — Igaz, hogy már olyan öreg, hogy magázni lehetne, de hát nem törik a csontja. A jég megtört és Vaszily szép sírjában elmondotta, hogy amikor a legelőről hazatért, a felesége egy írást adott át neki. Mindjárt elő is húzta széles bőrtüszőjéből, a csereszből és átadta a papnak. A kisbíró azt mondta, hogy fog­lalni és árverezni jönnek holnap az urak a városból. Ekkor azonban már újra elbo­rult az öreg s már könnyezve folytatta. — Elviszik a ködmönömet, a jó meleg korsuchot, meg a borjucs­­kát, pedig tavasszal, ha megnőtt volna, annak az árából akartam kifizetni Mózsinak azt a kis adós­ságot, amiért most perel. Az öreg még jobban elérzéke­­nyült és kicserzett keze fejével sze­mét törölgette. — Bizony az nagy baj, — felelte Péter, mert már tudta, hogy milyen nagy hatalom a ruszin faluban a végrehajtó. Azt is hallotta, hogy ezek a jámbor pásztoremberek, amikor már messziről észreveszik a végrehajtó kocsiját, kötelessé­güknek tartják, hogy a falut a ve­szedelemre figyelmeztessék. Egy­­egy fiatal pásztor felmászik a leg­magasabb fenyőfára és vontatott hangon lekiált a faluba: — Dikun ... dikun, magyarul vad, itt a vad ... s aki meghallja — Az újfehértói gör. kát. legény­­egylet rendes és pártoló tagjai részére egy hétig tartó mezőgazdasági tan­folyamot rendezett. A tanfolyamot ifj. Benárd Géza, mezőgazdasági kamarai titkár vezette. Fáradságot nem kí­mélve naponként utazott ki Nyíregy­házáról a helyszínre. Délutánonként több órás előadásban adta elő a leg­szükségesebb mezőgazdasági tudni­valókat. A hallgatóság élénk figye­lemmel kísérte a már többször szíve­sen hallgatott előadó lebilincselő, szakszerű előadásait. A tanfolyam végén Majoros János ifjúsági elnök és Veres Mihály gondnok mondott kész­letet a görögkatolikus ügyek mindenkori lelkes barátjának fárado­zásaiért.­­ A nyírkarászi egyházközség elhatározta a III. sz. tanítói állás megszervezését, és úgy érzi, hogy neki is szólhat a látogatás, igyekszik mindent el­dugni, amit a végrehajtó elvihetne. De miért is mennek maguk­­hoz a Mózsihoz? — kérdezte az előbbi kérdésre a feleletet be sem várva. — A baj kergetett oda atyám, — felelte Vaszily — még itt sem tetszett lenni nálunk, amikor az asszony halálosan megbetegedett, a szomszédból jött el az úr és ő hozta neki a szent kenetet. Orvos és orvosság kellett, a fuvar is drága. Tavaly a zab sem jól fizetett, a bárány is kócos volt, hát csak hozzá mentem és ő kisegített és még biztatott is. — Nem baj az, Vaszily bácsi, ha mindjárt nem tud fizetni, a kamatba majd akad egy kis tej, túró, egy kis gomolya, néha meg tojás is és egyszer majd meghozza a kölcsönt. — Már meg is untam a sok ku­­nyerálást, meg az örökös kamatot, mert alig maradt valami jobb falat a háznál, de Isten látja, hogy ed­dig fizetni nem tudtam. Eleget fi­zettem már kamatba neki és most még be is perel és tönkre tesz. — No megálljon öreg, majd próbálok valamit. Mindjárt most elmegyek Mózsihoz, maga pedig megvár engem a kapuban. Remé­lem, hogy meglágyul a szíve. No és ha kell, szívesen jótállok ma­gáért és nem lesz semmi baj, — tette hozzá bíztatóan. Vaszily még hálálkodni sem ért rá, már­is elindultak. Mihamar odaértek a korcsmához. 1943. január 3. aludt, az előadói asztalon égő gyer­tyától meggyújtott gyertyákkal. El­megyek, elmegyek, hosszú útra me­gyek, hosszú út porából köpönyeget veszek...“ kezdetű dal éneklése köz­ben megható módon, könnyezve bú­csúztak el igazgatójuktól, előadójuk­tól bejárva az intézet minden helyi­ségét, hol az elmúlt 3 hét alatt any­­nyi kedves órát töltöttek, hol iga­zán testvéreknek érezték egymást. Az égő gyertyák lángjával jelképezik a lelkükben kigyulladt tüzet, haza­­menve otthon továbbadják a szikrát, hogy majdan összefonódjék minden ilyen tűzláng és elégjen benne min­den, ami útjában áll az új ma­gyar élet kibontakozásának, hol Krisz­tus lesz az Úr, nagyobb lesz a ke­nyér, több lesz az öröm és boldo­gabb a magyar ! -­- Adjon Isten !

Next