Zsidó Néplap, 1923. március-június (3. évfolyam, 1-18. szám)

1923-03-23 / 4. szám

2. oldal Dr. Chaim Weizmann fogadtatása Newyorkban. — Elkésve érkezett. — Newyorkból jelentik: március 13-ára várjuk a cionista világszervezet elnökének dr. Chaim Weitzmannak a megérkezését. Ezen alkalomból a newyorki zsidóság óriási előkészületeket tesz a cionista el­nök méltó fogadtatására. A kikötő zsidó és amerikai zászlótengerben úszik, 500 automobil és 3 hatalmas zenekar várja az elnököt. Az utcák, melyeken a menet át­vonul, kék fehér dresst öltöttek hatalmas »Baruch habarmanhig Hazionim dr. Weiz­­mann« stb. feliratokkal. A Steichsent Skvernél az összes egyesületek, iskolák és klubok tagjai egy hatalmas tömegben fogja várni az elnököt, ahol Newyork zsidó és nemzsidó reprezentánsai üdvö­zölni fogják. A rendet a Barkochba szer­vezet fogja fenntartani festői zsidó nem­zeti viseletekben. 100 zsidó leány ugyan­csak szép zsidó népviseletben virágokat fog átnyújtani az elnöknek, mialatt a zene a zsidó hymnuszokat fogja játszani. Este az összes zsidó újságok palotáinak front­jain filmképek fognak leperegni a Palesz­tinai életről és a jövő zsidó államról stb­ Március 22 én a Manhatan­ Líceum hatal­mas termében dr. Weizmann tiszteletére 1000 terítékes bankettet rendeznek, me­lyen az amerikai kormányt és elnököt, az ismert cionistabarát Spenczer szenátor fogja képviselni. Száraz tényeket akartunk közölni, de nem fejezhetjük be egy kis filozófiai el­mélyülés nélkül, mert valami erősen nyomja a lelkünket és ki kell vele ruk­kolni. Mi európaiak, akik még tartunk valamit idealizmusunkról a legnagyobb lelki nyugalommal, sőt mondhatnék kö­zömbösséggel megyünk el az olyan világ­­történelmi megnyilvánulások mellett mint a cionizmus térhódításai és diadalai, Bal­four-deklaráció, Sanremo stb. hidegen hagyja az európai zsidóság legnagyobb részét, sőt ellenakcióra készteti, a­míg az amerikai bizenes-zsidóság, akikről azt tartjuk, hogy egy szikrányi idealizmussal sem bírnak egy-egy cionista eredményt, vagy kiváló cionista férfiút valóságos nem­zeti ünnepléssel ülik meg, mellyel még Amerika nemzsidó lakosságát is maguk­kal ragadják. Az ok nyilván az, hogy az »európai« melléknév épen nem jelenti a nívósabb kulturtényt, vagy civilizáció definícióját. A huszti dafke politikáról. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Bár nem foglalkozom politikával olyan behatóan, hogy ahoz általában hozzá­szól­hassak, de legyen szabad a „Zsidó Nép­lap“ múlt heti számában megjelent »Zsidó politika« című nagyon találó és szóról­­szóló igazságokat tartalmazó cikkel kap­csolatosan a »dafke politikát« behatóbban ismertetni. Az említett cikkből láthatjuk, mit tettek a mi »igazi zsidóink« az Egyesült Zsidópárt felbomlasztására. Hadd mondjam el, hogy ugyanazon — az esz­közöket nem válogató — egyének, egy jóhiszemű alakulást hogy akarnának le­hetetlenné tenni. Mint tudjuk, nemrégen megalakult Mun­kácson a Zsidó Földműves Szövetség, abból a célból, hogy az eljövendő föld­osztásnál a zsidó földművesek érdekei is kellően képviselve legyenek. Pár nappal később megjelent Huszton a konzervatív párt agg vezére abból a célból, hogy egy ellen földmives pártot szervezzen. Akceptálom azt, hogy a földreform al­kalmával a Huszt-vidéki zsidó érdekeit is szem előtt kell tartani, de a talmud szerint „Szádne de áré hhád huu, mindegy a földnek, hogy melyik része kinek jut, de a földéhes földmívesnek is mindegy, hogy ki juttatja földhöz, mirevaló volt te­hát az újabb szétforgácsolódás ? Mint hallom, az egyik buzgó felszólaló, azt hangoztatta, hogy azért szükséges egy ellen földreformpárt, mert a másik párt vezetőségében olyanok is vannak, kiknek a családjában hitehagyottak vannak. Hát vajon tagadhatjuk-e azt, hogy egyik nagybátyánk Jismael volt, kiről megva­­gyon írva, hogy »jodó bákóL vejád kol bó,«. A másik nagybátyánk Észov volt *Észov hu edom*. Mózesnek az apósa Midián papja volt, azért Jakob, Jiczchok és Mózes érdemeit ez nem homályosí­­totta el. Lehet-e az ilyen pártnak más célja, mint darket űzni ? Mert ha nem így volna, hát az lett volna a legegyszerűbb, hogy a már meglevő párttal megegyeznek arra nézve, hogy Huszt és vidéke is kellően képviselve legyen a vezetőségben. Ez azonban a konzervatív elemeknek túl modern eljárás lett volna ! Huszt különben is nagyon termékeny dafke politikájában, mert évek óta szüksége van Husztnak egy modern zsidó dik, hogy a ház és a tehén mégis csak az ő tulajdonuk és mégis felemelő érzés Balbusz és Balbuszténak lenni... így dolgozik Chaim rabszolgamódra és fizet kamatokat, ellátja a családját és taníttatja Herschelét. Herschele valóban derék fiú, aki szeret tanulni és nem lesz napszámos mint az apja. Nemrégen városukba jött egy Grusz­­berg nevű fiatal tudós, akit a most divő modern eszmék... következtében kizártak az egyetemről Hogy világboldogítási esz­méinek nyugodtan hódolhasson, órák adá­sából tartja fenn magát. És Gruszberg keresett tanító, akit nagyon jól fizetnek. Herschele vágyott Gruszberg tanítványa lenni, de hát nincsen módjában a tandíjat megfizetni és ezért nagyon boldogtalan. Chaim szívesen teljesítette volna Herschele vágyát, de jövedelme ezt már igazán nem bírta el. Egyszer azonban egy mentő ötlete támadt. Ez a híres tanító bizonyára nem lakik isten szabad ege alatt és biztosan kell neki egy lakás, a házunk — mondá — hála istennek elég tág­ban egy szobánk és egy nagy konyhánk. A konyhát egy függönnyel kettéválasztjuk, lehet, hogy tandíj fejében a tanító elfogadja a szobát, mi pedig a konyha­szobában meghúzó­dunk... Sőt Chaimnak még egyéb gondo­lata is támadt. Hiszen nem angyal,ez a tanító és legalább kétszer naponta csak fog enni, lehet, hogy a kosztját is nálunk népiskolára és most, a midőn a munkácsi héber iskolaegyesület áldozatkészségével létesült egy ilyen iskola, egyik­­szer a a másikat követi, mert az iskolában héber a tanítási nyelv. A talmud a séma szót úgy magyarázza, hogy »bechol losón seátu soméa«! Nem csak héberül, hanem minden nyelven — amelyen értesz — dicsérheted az Örökké­valót. Huszton azonban ezt úgy magya­rázzák, hogy minden nyelven elmondhatod imádat, csak héberül nem, mert ezen a nyelven tanítanak a cionisták. És így megfelejtkeznek Jeremiás és Jesaiás pró­fétákról, kik héber nyelven küzdöttek az idegen kultúra ellen. Hadveg Laamo: Az ellenség. Irta: Jehuda Steinberg. Megtörténik néha, hogy Chana ilyenkor nem ismer rá a hangjára. Úgy képzeli, hogy ez egy más Chaimnak a hangja ... a régié ... Chaim lakodalmi hetes hangja. Boldog sóhajokkal lép a házába. E perc­től fogva a szombat kimeneteléig érzi, hogy a saját házában van, a tulajdon birtokán, mely övé és Chanáé és száz­húsz év múlva Hersele és a többi gyerekeké. Minden péntek este elbeszélgetnek a tulajdonukról, mintha újság volna náluk. Chana a háznak az értékét mindig lebe­csüli. Számítása szerint, ha a kamatokat, a javítási költségeket, a tűzbiztosítást összeadják, úgy többe kerül nekik a sa­ját ház mintha bérben laknának-Chaim pedig a tehén értékét igyekszik leszállítani. — A tejet el kell adnod, hogy a te­hén tartására teljen, a borjú ára a téli számlára megy, amikor a tehén nem tejel, így hát az eredmény az, hogy Te fárado­zol, dolgozol a tehén körül és mások isszák meg... a tejet és mindez csak azért az egy pohár tejért, melyet Herschele megiszik naponta, melyet minden fáradtság és kockázat nélkül a tejcsarnokban meg­vehetnénk. Ezzel a kis szemrehányással azonban ők egyáltalában nem akarják bántani egymást, sőt mindig igazat adnak egy­másnak és évődésük mindig azzal végző- ZSIDÓ NÉPLAP 1923 március 23. Egyről-másról. »Maguk akarnak a zsidó nép Messiásai lenni ? Maguk azt akarják, hogy mi vallá­sosak, mi öregek a maguk észjárása szerint cselekedjünk ?« Ilyen kérdésekkel intézik el a sorsukkal megelégedettek a cionizmust. Azoban a kérdés jellemzi a kérdezőt, akire a következő történet rávilágít: Egy szegény hitközség szegény same­szé meghalt, nagyszámú családját borzasztó nyomorban hátrahagyva. A hitközség ne­hogy egy uj sámesznek kelljen fizetést adnia és azonkívül a meghalt családját eltartania, elhatározta, hogy nem alkalmaz uj sameszt és az egyszerű funkciókat a samesznéra bízza. Úgy lett a Schülklop­­folás is a Sámesznő feladata. Eljött a Szli­­chosz! Künn zivatar dúlt és a patakzó eső mérgesen csapkodta az ablakokat, midőn a Sámesznő dideregve elhagyta a kunyhóját, hogy Szlichezhez keltse a hívő­ket. Az első zsidó, akinek ajtaján kopo­gott, a hozzá legközelebb lakó orvos volt, akit a chassidok pesenek tartották, vol­­taképen azonban jószívűségéről hires de­rék zsidó volt — Ki az ? kérdezi az orvos. — A samesznő kelljen föl Szirchozhoz ! Az orvos hallotta a kint dúló vihart s végtelen sajnálkozás fogta el a samesznő iránt. Szegény asszony! Ilyen kutyaidőben az utcán csatangol — mondotta magában — s behívta a szobába az asszonyt: — Nézze samesznő menjen maga haza a gyerekeihez — ajánlotta neki — mert ha maga ilyen időben tüdőgyulladást kap, akkor gyermekei teljesen árvák maradnak. A Szirhhozhoz pedig — van egy jó meleg köpenyem — én fogok költeni. A samesznő egy praktikus asszony volt, aki különben is szerette a jó meleg ágyat, fogja megrendelni és így még nyerhetünk is rajta. Chane nagyon helyesnek találta ezt a tervet. H­ogy fáradság ? Hát istenem úgy sem viheti a vásárra a fáradságot! Szí­vesen fog fáradozni, sőt fehérneműjét is fogja mosni. Nyer rajta amennyit nyer, csakhogy valami legyen. Ő különben már régen lakó után akart nézni. Mert való­jában minek neki olyan nagy szoba? Chaim állandóan útban van és csak éjjel tér vissza otthonába, akárcsak valami vendég. Herschele sincs itthon egész nap úgy, hogy csak ő egyedül van az egész nagy házban, ő pedig megelégszik egy kicsinyke zuggal a konyhában... Gruszberg tanító elfogadta Chaim aján­latát és beköltözött a szobájába. Inkább lakik a nép gyermekével ő is, mint a pökhendi gazdagoknál. Chane és Herschele vágya teljesedésbe ment. Chane szépen keres és Herschele tanulhat Gruszbergnél. Pénteken este Chaim megtisztult lélek­kel beszédbe elegyedik Gruszberg úrral, aki világboldogítási eszméjének akarja megnyerni a házaspárt. Gruszberg erős szavakkal ostorozza a munkaadókat, akik kiuzsorázzák a sze­gény munkást. Példának Chaimot állítja fel, kinek keserves munkáján mások meg­híznak. Ti dolgoztok — mondá Chaimnak — és ők duskálkodnak kincsben és gaz­dagságban. Egyenlő jogokat, egyenlő mun­kát és egyenlő megélhetést kell keresztül­vinni. Vagyon és birtok nem magántulaj-

Next