Bérmunkás, 1925. május-december (3. évfolyam, 326-357. szám)
1925-05-02 / 326. szám
BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. Wv ^Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Subscription Rates: Előfizetési árak: One Year .../.............$2.00 Egy évre .................$2.00 Six Months............. 1.00 Fél évre .................... 1.00 Single Copy.....................05 Egyes szánt ára..............05 Bundle Orders..............03 Csont, rendelésnél.. .03 Make Money Orders for Subscription Payable to “BÉRMUNKA S" 3333 WEST BELMONT AVENUE CHICAGO, ILL. MÁJUS ELSEJE. Május elseje, a forradalmi munkásság ünnepe. Ünnepe a munkásság azon részének, amely jól látja azt, hogy az emberiség a munkáltatók és a munkások osztályára oszlik és jól tudja, hogy “nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között és az élet összes javait ama köverek bírják, akikből a munkáltató osztály áll!“ Május elseje tehát az öntudatos munkások ünnepe, az osztályharcot vivő munkások ünnepnapja. Ezen a napon ünnepelnek azok a munkások, akik faji, vallási és nemzeti határokra való különbség nélkül hirdetik a munkások testvériségét. MÁJUS ELSEJE A NEMZETKÖZI MUNKÁSOK ÜNNEPNAPJA. Aligha lehetne alkalmasabb napot választani munkások nemzetközi ünnepéül május elsejénél. A természet megújhodásának napja ez. Fű, fa, virágos életre kelnek. Dalos madarak ezrei lepik el a mezőt, hogy fészket rakjanak, új életet kezdjenek. Az örökös robotban élő munkás is megáll egy napra, hogy végigtekintsen az elmúlt év történetén, megállapítsa terveit a következő évre és legalább egy napon át élvezhesse azt a szabadságot, amit nem kegyelemből kap, hanem ÖNMAGA VESZ MAGÁNAK. Mi, az Industrial Workers of the World szervezet tagjai is megállunk egy pillanatra, hogy szemlét tartsunk, miként szolgáltuk az elmúlt évben a munkásság felszabadításához vezető ipari unionizmus eszméjét és egyben megállapítsuk a jövőben követendő utat. És amidőn ezt tesszük, először is azon munkástársak emlékének adózunk, akik életüket áldozták a munkásság felszabadításáért folyó nagy harcban. Megfogadjuk hogy emlékükhöz hívek maradunk és fokozott erélylyel folytatjuk a harcot az új jobb és igazságosabb társadalom felépítéséért. És megemlékszünk azon munkástársakról, akik ebben a nagy harcban az ellenfél foglyaivá estek. MUNKÁSTÁRSAK, AZ OSZTÁLYHARC RABJAI, AKIK ÉRTÜNK sínylődnek a börtönök mélyén FORRÓ ÜDVÖZLETÜNKET KÜLDJÜK FELÉTEK MÁJUS ELSEJÉN. A ti példától buzdít és vezet bennünket. Május elseji fogadalmunk is az, hogy nem nyugszunk addig, amíg az osztályharc rabjainak kezeiről le nem tépjük a bilincseket. Végigtekintve az elmúlt év eseményein úgy látjuk, hogy az I. W. W. által hirdetet ipari unionizmus helyessége mindinkább beigazolást nyer. Az elmúlt év május elsején rámutattunk arra, hogy a különböző országok kormányzói politikai pártjainál váltakozása semmi lényegest sem hozhat e munkásság részére. Azóta láttuk, hogy számos európai országban szocialista, vagy szocialista és liberális kombinációból állt kormányok jöttek és mentek. A MUNKÁSSÁG KIZSÁKMÁNYOLÁSA VÁLTOZATLAN MARADT. Sőt inkább emelkedett, amennyiben egész Európában letörték a nyolc órás munkanapot, amit a munkásság évtizedes harcok árán vívott ki a világháborút megelőzőleg. Itt, Amerikában még ennyire sem jutottak a munkások. Évtizedes agitáció kellene ahhoz, hogy a liberális vagy szocialista kormányok kezébe kerüljön a hatalom, amelyről aztán kiderülne, hogy tehetetlen MI. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD TAGJAI TEHÁT A KÖZVETLEN AKCIÓ ÚTJÁT, AZ IPARI AKCIÓT HIRDETJÜK, ÉS AZ ESEMÉNYEK AZT MUTATTÁK, HOGY IGAZUNK VAN. Május elsején felemelt fővel ünnepelhetünk. Az ipari iminizmus érdekében kifejtett propagandánkkal valóban a munkásság ügyét szolgáltuk. És mert az események igazoltak, fokozott erélylyel fogjunk hozzá a munkásság ipari szervezeteinek kiűtéséhez, MERT EZZEL ÉS CSAKIS EZ ÉPÍTJÜK AZT AZ ÚJ TÁRSADAL AMELYBEN A MUNKÁSSÁG ÉL , MAJD MUNKÁJÁNAK TELJES LÉT. KOOPERATÍV!!S A MUNKÁSOSZTÁLY. A Bérmuankás 317-es számakban BizVáry aláírással megjelent vitacikkre akarok néhány megjegyzést tenni. Nem vagyok aktív tagja szervezetüknek, csak néhány hónapja olvasom a Bérmunkást, de amit eddig kivettem belőle az az, hogy önök meg akarják szüntetni a profitot, a bérrendszer megszüntetésével, amit nagyon helyeslek, így hát tisztelt Buzváry munkástárs, az ön által leírt alapon sem a profit, sem a bérrendszer nem lenne megszüntetve, hanem még általunk ápolva és öntözve éppúgy, mint a serdülő facsemete. Megpróbálok én is egy ajánlatot tenni. Sokan vannak munkások, akiknek földjük van s mások, akik egyébbel rendelkeznek. Jó volna az ilyen földekre tagjainkat elhelyezni. Gazdaságokat kellene csinálni s azok a munkások, akik folytonosan csak munka után csatangolnak s tétlenségre vannak kárhoztatva, mennyi mindent tudnának termelni az általunk megszervezett gazdaságokon. Megpróbálom kifejteni, hogy lehetne ezt megcsinálni. A munkanélkülieket foglalkoztatnánk a gazdaságokon és akik bérért kénytelenek dolgozni, azoknak adót kellene fizetniük a gazdaságoknak. Az így begyűlt pénz közös alapot képezne, amiből megvásárolnánk minden szükséges szerszámot, később amikor az alap megnő, bányákat, gyárakat, vasutakat, stb-t vásárolnánk meg. A termelvényeket egymás között megosztanék. Ezen az alapon bevonni mindenkit a munkára és így megszűnne a pénz, amiből aztán evőeszközöket kellene csinálni. Nekem van 307 aker földem, 20 darab szarvasmarhám, 15 darab lovam. Ezen föld Oregon államban fekszik. Rendes körülmények között képes volna ezen föld ötven család részére az élelmiszert és lábbelitmegtermelni. (Persze akkor már a bőröket, feldolgozó üzem is kellene.) A jelen körülmények között nem képes nekem és családomnak az élelmet a tisztességes életszükségletet megtermelni. Mert itt is csak úgy ki vagyunk zsarolva, mint más munkáknál. Ezenkívül van egy városi telkem és ház rajta. Én a fent említett vagy ehhez hasonló alapon szívesen és örömmel csatolnám a többihez és elmennék bérért dolgozni, hogy még az adót is megfizessem. Szívesen tenném. Minek nekem a pénz, ha az élelmem lakásom s ruházatom biztosítva van? Én gyermekeim részére az iskola. Ilyen gazdaságok minden nyelven megjelenő napilapot adhatnának ki, amelyek mindenüvé behatolva hirdetnék az ipari szabadságot. Beszélem a szláv nyelveket is az angolon kívül s igy sokféle emberrel beszélek s azt tapasztalom, hogy félnek a ..szervezettől, de ha az élelmük biztosítva volna, akkor nem rettegnének a fekete tisztától. A U. M. W. of A. alapszabályais kizárja az I. V. W. tagjait a anionból sazért is tartózkodnak a munkások a szervezettől. Pedig már vagy öt éve alig dolgoznak itt az emberek. Soltész József. * * * Buzváry kooperatív mozgalmat ajánló cikkére Nagy munkástárs New Yorkból, megfelelt a Bérmunkás egyik számában. De Soltész munkástárs cikke nyomán ismét aktuálissá vált a kérdés. Jól látja Soltész munkástárs, az I. W. W. csakugyan a bérrendszer megszüntetésére törekszik, hogy a profitra való termelés helyett a szükségletek kielégítésébre dolgozzon az emberiség. A többi, amit cikkében felsorol csak ábránd, álom. Annál sokkal körülményesebb és pontosabb terveket dolgoztak ki az úgynevezett utópisták: Caret ikariájában vagy Morus Tamás “Utópia” szigetének elképzelésében a tökéletes emberi boldogságot rajzolják meg, ahol mindenki egyenlőségben él. Fourier már a kooperatív rendszer alapján dolgozta ki új társadalmát, a falanxot. Egy falanxban pár ezer embert osztott be, akik mindenféle mesterségekből lettek volna összeválogatva. Ezek a falanxok közös termelést végeztek volna s egyik falanx a másikkal kicserélte volna termelvényeit. Saint Simon meg a munkát és a tehetséget akarta valahogy uj társadalom építésére mind. Ezek az utópizmus rendszerei, ami annyit jelent, hogy csak a képzeletben létezhet, a gyakorlati életben keresztül vilin nem lehet. Jószivü emberek képzeleteinek szüleményei voltak a különböző utópiák, akiknek a társadalmi igazságtalanságokon megesett a szívük. Mindegyiknek az volt a baja, ami Soltész munkástársnak is a hibája : hogy kigondol így tetszetős elméletet s azután hozzáfog az adatgyűjtéshez, hogy elméletét támogassa vagy elfogadtassa. Éppen ellenkezően kell eljárni: Először idatokat kell gyűjteni a létező víszonyok■ól, a való életről és lehetőségekről, ha adagokat, amint a dolgok vannak s a gyűjtött adatokból, a megállapított gyakorlati tényekből kell levonni, meghatározni az elméletet. Ilyen eljárásnál hamar kitűnik, hogy a kooperatívák terve halva született gyermek. Nem lehet részletekben megszökni a kapitalista rendszerből s egyáltalában sehogysem lehet megszökni belőle. Pedig de sokszor megpróbálták! New Brunswick , N. J., mellett Steeltonban most is van egy ilyen szabad társadalmat utánzó kolónia s a tagok hatalmas Yale-zárakkal csukott ajtók mögött érzik csak biztonságban magukat a testvéri közösségben . . . " A kapitalista rendszer hatása elől nem menekülhet senki. A kooperatív termelés nevetséges erőlködés az óriási ipari készültséggel bíró trösztökkel szemben. Nemcsak ipari készültségük folytán, de ama ténynél fogva is, hogy a trösztök korlátlan ellenőrzésében van a föld, minden rajta levő anyaggal és az emberekkel együtt. A kapitalizmussal a versenyt a termelésben fel nem veheti a munkásság. Ha egy embernek vagy egy csoportnak sikerül a szükséges termelési eszközöket és tőkét megszereznie és a kapitalistákkal szemben megállják helyüket a versenyben, azok a kapitalisták közé emelkednek, még akkor is, ha mint a Shakereknek is, egyéb céljuk volt. A kapitalista rendszer gazdasági összetétele, szerkezete, csak kapitalisztikus termelést tűr meg. Azután meg a munkás nem is vásárolhat meg semmi egyebet, mint a létfentartásra szükséges dolgokat, mert a bérmunkás bére csak annyi, hogy munkaerejét megújíthatja, hogy másnap ismét elmehessen dolgozni, hogy bírja bűzni a járműt. A munkásságnak nem álmodozni kell, nem képzelődni, hanem megszervezni a munkaerejét az ipari egyesülésben, hogy lefoglalja a termelés eszközeit: földet, bányát, erdőt, mezőt, gyárat, vasutat és tovább folytassa a termelést a gazdasági egyenlőség alapján. Mindent a munkások csináltak, mindent a munkaerő hozott létre, tehát minden a munkásosztály jogos tulajdona. Csak szervezkedni kell arra, hogy visszavegye a parazita osztály birtokából. Ezért hirdeti az I. W. W. a világ munkásainak ipari egyesülését Egy Nagy Szervezetben, hogy az ipari szolidaritás legyőzhetetlen fegyverének segítségével kiharcolja a munkásosztály ipari szabadságát. BÉRMUNKÁS FELSZABADULÁSUNK ÚTJA. Szükséges-e, hogy szervezkedjünk, ha igen, melyik párthoz, csoporthoz vagy szervezethez sorakozzunk, illetve tömörüljünk? Meggyőződésem szerint erre az egyetlen praktikus alapot az ipari tömörülés nyújtja. Miért? Azért, mert nem a politikai, hanem az ipari forradalom alapján szervezi tagjait. Tudjuk, hogy a politikai pártok és az ipari szervezet között mily óriási a különbség; következésképpen tudnunk kell azt is, hogy az ipari szervezetben van a helyünk. Az I. W. W. szervezet már rég tisztában van azzal, hogy a politikával való foglalkozás céltalan időfecsérlés, amellett még káros is, amennyiben a kevésbbé öntudatos munkásokat a sok üres frázissal megmételyezni,eltéríti a helyes iránytól, az ipari téren való üdvös tömörülés egyetlen, célhoz vezető útjáról. A munkáltatók jól tudják, hogy egyöntetű szervezkedéssel és kölcsönös megértéssel bírják munkásaikat kizsákmányolni. Ezzel szemben a dolgozóknak is tisztában kell lenni azzal, miszerint csakis a Világ Ipari Munkásai Szervezete alapvető programja alapján tudják a munkáltatók hallatlan visszaéléseit ellensúlyozni, illetve megakadályozni. Hogy eme szándékunkat minél előbb elérhessük, szükséges, hogy az I. W. W. szervezet irodalmát, különösen magyar nyelvű hivatalos hetilapját, a Bérmunkást szorgalmasan olvassuk és tanulmányozzuk. És dacára annak, hogy a Bérmunkást ,a munkásság egyedüli helyes irányban irányító lapját közönséges munkások írják, illetve szerkesztik, szellemileg mégis oly magas színvonalon áll, hogy nemcsak tudomást vesznek róla, hanem akarva nem akarva az intelligens tudományos körök is foglalkoznak vele, sőt nem egy esetben elismerőleg nyilatkoznak magas színvonaláról. Munkástársaim, tömörüljünk az Egy Nagy Ipari Szervezetbe, ha nem akarjuk, hogy a kapitalista osztály az utolsó csepp vérünket is kiszipolyozza. Ha az I. W. W. szervezet szilárd, sőt megdönthetetlen, sarkalatos alapelvén állunk, vagy arra helyezkedünk,aránylag könnyű szerrel visszaverhetjük a kizsákmányolok támadásait, sőt elviselhetetlen rendszerüket is megdönthetjük, sokkal előbb ipari szolidaritásunk útján. Világ proletárjai egyesüljetek! So. Betid, Ind., 1925 április hó. Proletár. EGY BÁNYÁSZ MEGFIGYELÉSE. Belt, Montana, környékén nagyon roszszak a munkaviszonyok. Ahol én dolgoztam, az a bánya már egy éve le van zárva. Az üzemben levő bányák sem dolgoznak négy-öt napnál többet két hetenként. Ha a bányász szenet vesz egy és fél tonna szénért kilenc dollárt fognak le, úgy hogy kéthetenként 6—8 dollár fizetést kapnak. A union illeték havonta $1,50, stb. levonások is érzékenyen sújtják a kis fizetéseket. Én tizenkét esztendeje vagyok ezen a tájon, kérdezősködve és saját tapasztalatomból is, arra a megállapodásra jutottam, hogy a rossz kereseti viszonyoknak az oka abban van, hogy a munkásokat eladta a union. A szén nagyon piszkos. Sok benne a kő, amiért nem fizetnek egy centet sem, pedig a szerződésben benne van, hogy a kihordott kőért is fizetniök kellene. Ha valamelyik bányász zúgolódik, annak mindjárt több követ találnak a szenében, mint az olyannak, aki hallgat. Könnyen megérthetjük a dolgot, ha meggondoljuk, hogy a union-lokál elnöke egyik munkáltató fia. A többi tisztviselők a K. P. A. Leg. és a K. K. K. tagjai. Amióta a nagy bányát lezárták, a bevándoroltak elszéledtek s ezek a 100 percentes amerikaiak többségben vannak. Múlt hónapban Great Fallson (Montana) voltam. Great Falls tekintélyes város itt a messze észak-nyugaton, rendes körülmények között 10,000 munkás dolgozik, alig egy negyedrésze dolgozik mostan. Amint berobogott velem a vonat a Great Northern vasútállomásra, rögtön szembeötlött a kapitalista rendszer vásári reklámja. Egy hófehérbe öltözött, hatalmas alakú ember egy háromszögű acéllemezen harangozott, vagy dobolt inkább egy acélpálcával. Bal kezében tartotta a lemezt és jobbjával ütötte, taktusra, az állomás a téli énében levő éttermet hirdette így. Igaz, szép tiszta hangot ad ez a furcsa hangászat: szerszám. Az elmaradhatatlan rendőr ott ólálkodik a járdán a környéki hotelek ügynökei és soffőrjei között. Versenyt kiabál az egész sereg. Mindegyik a maga hoteljét kínálja. Kitűnik egy hatalmas termetű néger hotelszolga, csak azt kiáltja, hogy: “Rainbow”, de reszket bele a levegő. Amíg a többiek tízszer kiáltanak, addig ő csak egyet harsog bele hatalmas basszusán. Már a hotel szót nem tartja érdemesnek kimondani. ! Pár perc múlva minden elcsendesedik ujra, csak egy-két autó pöffögését lehet hallani. Keresztül menve a kis parkon a Center Ave.-ra jutottam s ott szembe találtán magam négy San Coulse-i bányászszal Évekkel ezelőtt együtt dolgoztunk. Meg örültünk a találkozásnak s elkezdődött kölcsönös kérdezősködés. Panaszkodnak Náluk is hasonló a helyzet. Sőt még a teljes mérlegelést sem kapják meg, holott sajá emberük ül a mázsaházban s vigyázza a kompánia által alkalmazott mázsamestert Az egyik felszólalt a union gyűlésen a csalás miatt s két nap múlva annyi “bont” találtak az ő és társa szemében, hogy a szabály szerint kidobhatták a munkából. A union tisztviselők eladják a bányászokat. Mi, bányászok vagyunk a hibásak, mert nem tartunk össze. Ilyen esetben egynek a sérelmét az összesség sérelmévé kell tenni Nem pedig úgy, hogy mindegyik a magi dolgával akar csak törődni. Hiszen éppen ezt akarják elérni a bányabárók. Stockett, Mont-ban is ugyanaz a nett járja. Azzal a különbséggel, hogy ott a lejáró kő veri agyon az embert. A múlt évben húsz bányász fizetett az életével a profit-rendszernek. Beszélgetés folyamán vállamra üt valak és “Hallo, Joe”-t kiált a fülembe. Bili ez egy rég nem látott amerikai barátom. Bányásztárseim eltávoztak. Együtt megyel Biliél. Ő sem dolgozik. Az olvasztók rá biztatnak, — mondja Bili — már négy hete. Együtt megyünk oda. Nem munkát keresni akartam, mert én olyan gyilkos emberölő munkát nem végzek. Szétnézni akartam. Amikor kiértünk az olvasztókhoz, most ott állt vagy ötven ember s az utánunk következő kávon is egy csomó jött. Mind munkát kerestek. Leülök és figyelek. Sorra járulnak a kis ablak elé az emberek, mindegyik egyforma választ kap kérdésére “No, come around, we need man everyday”. Gyere megint, szükségünk van emberekre mindennap . . . Úgy látszik, hogy a villamosokat akarják jövedelemhez juttatni. Mindennap letesznek vagy nyolcvan embert és felvesznek majdnem annyit. Egy ikertestvérek a kapitalisták. Az Anaconda Copper Mining Company, a Smelter, a Great Falls Car Co. és a Montana Car Co. mind egy érdektársaság- Mégis inkább azt hiszem, hogy itt akarják lekötni a munkástömeget a sok cserélgetéssel, hogy nagy munkaerőfölösleg legyen az utcán, akik folyton kínálkoz- ROJKOTT ÉS FEKETE-LIST. Vegyük figyelembe a munkáltatók mind sűrűbben alkalmazott fekete tisztáját. — Nemcsak a nyugati államok fatelepein alkalmazzák olyan nagy mértékben, hogy az Industrial Worker testvérlapunk több száz feketelisztán levő munkás nevét hozhatta, hanem a keleti ipartelepeken is egyre terjed a kapitalisták eme kegyetlen fegyverének alkalmazása. A Föld másik oldalán Washington államtól, Passaic, New Jerseyben teljesen pártatlan emberek állapították meg, hogy a kiéheztetés eme szörnyű fegyverét alkalmazzák a szövőgyárak munkásai ellen. A fekete tiszta a bojkott legkegyetlenebb faja. Amikor a munkások rendkívüli elnyomatásban szenvednek valamilyen kapitalista csoportj által, néha élnek a bojkott fegyverével. A bojkott olyan hatalmas veszteséggel sújtja a kapitalistát, hogy az más üzletágba kényszerül, vagy tönkre megy. A kapitalisták óriási lármába törnek ki, amikor valamelyik társuk tönkre megy és abba a sorsba kerül, amelyben a rabszolgái egész életüket leélik. De ugyanezek a kapitalisták bojkottálnak egy munkást, nem veszik fel, amikor munkára jelentkezik, holott így kiéheztetve korai sírba döntik őt. Mert hiszen a munkás élete attól függ, hogy izom erejét, vagy szellemi képességét eladja a munkáltatónak. A munkások civilizált, emberi harci eszközzel küzdenek, anyagi károkat okoznak. Míg a kapitalisták mérgezett harci eszközöket forgatnak, ami halált okoz. De melyik a törvényes és melyik a törvénytelen módszer? Tiszta képet látunk, ha a Washington állami példát tekintjük, ahol egy régi bojkottellenes törvény alapján igyekszenek tönkretenni a bojkottot hirdető ottani I. W. W. lapot, az Industrial Worker-t. De a feketeliszta, amelylyel a fatelepek munkásait éheztetik halálra a törvényesség bélyegével van ellátva. Egy másik példát láthatunk Maine államban, ahol a bojkottot hirdető munkásokat börtönbe vetették, míg a feketetisztát alkalmazó kapitalisták nyíltan kérkednek, törvényes beavatkozástól mentesen. Ez tűrhetetlen részrehajlás. A munkásságnak annyira meg kell erősödni, hogy ilyesmi ne történhessen meg. A munkásságnak annyira megkell szerveznie erejét, hogy a szervezet helyiségéből vegyék munkára, sorban és kivétel nélkül a osztalmárt éppen úgy, mint a munkáltató Csatlósát. Csakis ilyen ipari kontrollálja ellensúlyozni a munkásság a kapitalisztály ipari hatalmát annyira, hogy a ■aziták kiváltságát megszüntesse. A m faerejét kontroláló munkásosztály a fárdalom legyőzhetetlen tényezője lesz. Csakozzatok az I. W. W.-hoz, hogy az előbb valóra váljon. LSZÜNTETTÉK A SZTRÁJKTÖRŐ KÖZVETÍTŐ ÁLLAMI IRODÁKAT. SYDNEY, Ausztrália.—A Waterside Workers Federation harcát végre siker koronázta. A szervezett munkásság szolidaritásával sikerült a bíróságot döntésre késztetni, hogy minden nem union munkaközvettést törvényesen megszüntessen. Az ilyenfajta munkaközvetítő iroda utolsó példánya, amely a visszatért katonáknak közvetített alkalmazást az ausztráliai rakpartokon, eltűnt február 28-án. Azok, akik eddig igénybe vették az iroda szolgálatait, "most az illető union maunka közvetítőjéhez fordulnak munkáért, sok munkáért. Ezáltal megfélemlítik a munkában levőket és leverik a béreket. — Mindenhogy csak a munkással fizettetnek meg mindent. De nem sajnálom őket! Mert ha előhozakodom az I. W. W. szervezettel, azt mondák, hogy istentagadók, nem akarnak dolgozni, túlságosan radikálisok, stb. ...ilyen bigott emberek véget érten és rongyosan járunk. Nemcsak ők, hanem mi is, öntudatos munkások. És mégis azért vagyunk öntudatosak, hogy ne veszítsük el türelmünket azokkal a munkástársainkkal szemben, akik saját maguk ellenségei. Felvilágosítani kell őket. Majd idővel, ha leesik a hályog a szemükről és tisztán látnak ők is, kétszeres erővel fognak velünk harcolni. Ezt kell, hogy tegyük s ha megvan az összetartás és a tettrekészség, az ipari propaganda nagyméretekben fog előre haladni. Eljön az idő, amikor ők maguk fognak bennünket kérni arra, hogy felvegyük a szervezetbe éppen úgy, amint mi kérjük őket mostan, hogy álljanak be. J. S. LÉPJ BE AZ I. W. W.-BA!