Beszélő 16. (1986)

1986 / 16. szám

- 71 - különböző kötelességek gyakran más és más embercsoportra hárulnak, így az élethez való jog tartalmazza azt az egyetemes tilalmat, hogy senkinek nem szabad embert ölnie /a kivételek jól körülhatárolhatók: például nem bűn jogos önvédelemből ölni/; tartalmazza azt a korláto­zottabb körnek szóló parancsot, hogy ha egy ember életveszélyben van, akkor azok, akik a saját életük kockáztatása nélkül kísérletet tehetnek a megmentésére, kötelesek a segítségére sietni; felszólítja az igazság­szolgáltatást , hogy járjon el, ha a felségterületén valaki embert ölt vagy gyilkosságot kísérelt meg, és így tovább. Jogaim tehát normatív társadalmi viszonyt teremtenek köztem és mindama - természetes, valamint jogi - személyek között, akik /vagy amelyek/ kötelességeket viselnek velem szemben. De a jogok többet tar­talmaznak a hozzájuk kapcsolódó kötelességeknél. Az az állítás, hogy "Y köteles X-el szemben z-re" /például: Az ígérettevő köteles megtarta­ni az Ígéret vevőjének tett ígéretét/ nem egyenértékű azzal, hogy "X-nek joga van Y-al szemben z-hez" /Az ígéret vevőjének joga van az ígérette­­vővel szemben az ígéret megtartásához­. Megeshet, hogy az "Y köteles X-el szemben z-re" állítás igaz, miközben nem igaz az az állítás, hogy "X-nek joga van Y-al szemben z-hez". Lássunk egy példát a különbség szemléltetésére. X szívbeteg, egy éven belül meg kell halnia. Y tudja ezt, és mert X mindennél drágább a számára, megígéri neki: öngyilkos lesz, és a vég­rendeletében úgy intézkedik, hogy a szívét ültessék át X mellkasába. Ez­zel kétségkívül kötelezettséget vállalt arra, hogy a tulajdon élete árán megmenti X életét. Ha végül is visszariad a tett elkövetésétől, örökké furdalhatja a lelkiismeret, amiért kötelességszegése hozzájárult X halálához. De csak a saját lelkiismerete előtt felel a mulasztásért. X non mondhatja, hogy mivel megígérted, most már öld is meg magad. Nem for­dulhat bírósághoz, hogy kényszerítsék Y-t adott szavának megtartására. Az ígéret okvetlenül kötelezi az ígérettevőt - ha egyáltalán vég­rehajtható, ha nem eleve erkölcstelen, s ha utóbb nem merülnek föl elő­re nem látott tények, amelyek miatt a megtartása jóval többe kerülne, mint az illető eredetileg hihette.De az ígéret vevőjének nincs mindig joga hozzá, hogy követelje az ígéret teljesítését, és nem mindig várhat­ja el, hogy a társadalom számonkérje az ígérettevőn a mulasztást. Amikor azt mondjuk, hogy "X-nek joga van Y-al szemben Y-hez", ezt a két felha­talmazást is beleértjük az állításba, nem csupán azt, hogy "Y köteles X-el szemben z-re". Akinek joga van, azzal szemben olyan kötelességet viselnek, mely­nek a megtartását akár kényszerrel is biztosítani lehet. Ki dönti el, hogy mikor indokolt a kényszerítés; milyen jogsérelem esetén milyen kényszer alkalmazható, ki írhatja elő és ki gyakorolhatja a kényszert, ezek további kérdések, melyeknek számos részletét csak történeti tények figyelembevételével lehet megválaszolni. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy állammal rendelkező társadalmakban az ítélkező és ítéletvégrehajtó nem lehet maga a sértett fél; ezt jogtalan önbíráskodásnak neveznénk. Ám ha önbíráskodásra nem hatalmazzák is föl alanyukat a jogok, még­is fölhatalmazzák önálló kezdeményezésre. Akinek joga van, az­ tiltakoz­hat a rajta esett sérelem miatt, követelheti a kár helyrehozását, eljá­rást kezdeményezhet, hogy akár­­kényszer alkalmazásával is helyezzék visz­­sza jogaiba, ő maga tiltakozhat, követelhet, kezdeményezhet, nincs arra kárhoztatva, hogy mások jóindulatú közbelépésében reménykedjék. Mi több, ő maga dönti el, hogy számonkéri-e a vele szemben viselt kötelességek megtartását vagy sem. Rajta, és csakis rajta áll, hogy fizetésre kötele­zi-e az adósát vagy elengedi a tartozást. Az ő dolga, hogy rendőrért ki­ált vagy futni engedi a zsebtolvajt, aki megpróbálta elemelni a pénztárcá­ját. Tőle függ, hogy elküldi-e a hívatlan vendéget vagy beinvitálja a szobába.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék