Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-28 / 13. szám - BELFÖLD - A jövő útja - Interjú dr. Gatter Lászlóval, a Pest Megyei Bíróság új elnökével
n |i- -L 1* 1 r1 ■ * 3 | 14_____________ Belföld 1992. március 28. A a ■ ■ // / ■ ■ jovo útja Interjú a Pest Megyei Bíróság új elnökével A megyei bírósági elnökök kinevezése körüli botrány egyre nagyobb hullámokat vet. A Pest Megyei Bírói Egyesület után a Magyar Bírói Egyesület és a Független Jogász Fórum is törvénysértőnek találta az igazságügy-miniszter eljárását. Öt Pest megyei bíró az Alkotmánybírósághoz fordult, a Fidesz és az SZDSZ Balsai István lemondását követeli. Ahhoz azonban, hogy a kinevezések megtörténhessenek, a szándékoltan elnagyolt törvényszöveg parlamenti elfogadásán és a miniszter úr sajátos jogértelmezésén kívül arra is szükség volt, hogy legyenek olyan pályázók, akik vállalják a megbízatást. Egyiküket, dr. Gatter Lászlót, a Pest Megyei Bíróság újdonsült elnökét kérdeztük meg döntése okairól. Mint ismeretes, a Pest megyei összbírói értekezlet a két pályázó közül a 115 szavazatot kapott dr. Knollár Mihályt javasolta a megyei bíróság elnökének. Az igazságügy-miniszter azonban dr. Gatter Lászlót nevezte ki, aki csak 28 szavazatot kapott. A bírói kar nemcsak Pest megyében, de országszerte - enyhén szólva - rendkívül megosztott a kinevezések kérdésében. Nem fontolgatta-e a lemondását? - Nem. Ennek több oka is van. Először is úgy gondolom, hogy hasonlóan kellemetlen helyzetbe kerültem, mint a Pest megyei bírói kar. Kiírtak egy pályázatot, melyen nyilvánvalóan azért indultam, mert a feladat tetszett, magamat alkalmasnak találtam rá, és elképzeléseim is voltak arról, hogy mit kellene csinálni. A pályázat megnyerésének tehát elvben örülnöm kellett volna. Ehelyett ebbe a kellemetlen helyzetbe kerültem, és úgy gondolom, hogy ezt a helyzetet nem én okoztam. Továbbá azért nem mondok le, mert a kollégák mind hangsúlyozták, hogy a fellépésük nem a személyem ellen szól. Ha azt érezném, hogy tényleg alkalmatlannak tartanak erre a munkára, akkor biztos, hogy fontolóra venném a lemondást. A bírói kar elvi vitát folytat, és ezt a vitát nem velem folytatja. A Pest Megyei Bíróságon eddig a Bírói Tanács öt-hat tagja és két póttagja mondott le, szakmai szervezetek ítélik jogsértőnek az ön kinevezésének módját, és a bírák jelentős része egyetért ezekkel a véleményekkel, nem gondolja tehát mégis úgy, hogy a válság feloldásának szerencsés módja lenne, ha lemondana? Hiszen az új pályázaton ön újra elindulhatna. Ezt megfutamodásnak érezném, és azt hiszem, hogy a kollégák is így élnék meg. Ami a Bírói Tanács tagjainak lemondását illeti, elfogadom, hogy lelkiismereti okokra hivatkoznak, de nem tudok egyetérteni azzal, hogy lemondtak. A Bírói Tanácsnak pontosan az a feladata, hogy a bírák önkormányzati szerveként mintegy fékje, kontrollja legyen - adott esetben - a megyei bíróság elnökének. Én úgy képzelem, hogy pontosan egy ilyen éles szituációban van szükség arra, hogy kőkeményen, határozottan állást foglaljanak, a jövőben pályázatok elbírálásának vagy általában bármilyen elnöki tevékenység kapcsán. Azt gondolom, hogy célszerűbb lett volna, s a bírói kar érdekeit is jobban szolgálná, ha a helyükön maradnak. A lemondásokban az is közrejátszhatott, hogy nem akarták ugyanazt a szerepet eljátszani a helyi elnökök kinevezésekor, mint amit az összbírói értekezleteknek kellett a megyei elnökök esetében. Nevezetesen, hogy véleményt ugyan nyilváníthattak, de mint kiderült, tényleges beleszólásuk a kinevezésekbe nem volt. Ettől nem kell tartaniuk. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy bennem fel sem merült olyan elképzelés, hogy a kinevezéseknél szembehelyezkedjem a bírói tanáccsal. Persze megértem, hogy egyeseknek esetleg fenntartásaik vannak. Holott a bírói tanács igen súlyos jogosítványokkal rendelkezik. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol korábban dolgoztam, azért nem nevezett ki senkit a miniszter, mert a Bírói Tanács nem adta egyetértését egyik pályázóhoz sem. A miniszter nagyon komolyan úgy gondolja, hogy be kell tartani a törvény rendelkezéseit. Hogy a miniszter mennyire gondolja ezt komolyan, arra azt hiszem, az elmúlt hetek eseményei sok tanulsággal szolgáltak. Menjünk azonban tovább. 1991 elején Pilisszentkereszten volt egy megbeszélés, melyen az Igazságügyminisztérium képviselői egyeztetni kívánták álláspontjukat a bírókkal a készülő törvényről. A minisztérium törvénytervezetét a jelen levő bírák többsége rossznak találta; elképzeléseik szerint a bíráknak jóval több, és a miniszternek jóval kevesebb jogosítványt kellett volna biztosítani a bírósági vezetők kinevezésekor. Ha jól tudom, ön is ezt az álláspontot képviselte. Szeretném, ha megmagyarázná, hogy azóta mi változott, most miért tartja elfogadhatónak a kinevezésnek ezt a módját. A bírák tervezetében valóban választásról volt szó. Ez az elképzelés azonban módosult a kormány által benyújtott tervezetben, melyet aztán a parlament az ellenzékkel való egyeztetés után elfogadott. Tehát nem én módosítottam a véleményem, hanem elfogadtak egy jogszabályt, amely nem a mi álláspontunkat képviselte. Inkább úgy fogalmaznék, hogy elfogadom ezt a jogszabályi rendelkezést. Habár - és azt hiszem, nem lesz népszerű, amit most mondok - egy kicsit felülbírálnám az akkori álláspontomat. Talán azért tehetem meg ezt, mert most már három különböző választáson vagyok túl. Elgondolkoztam azon, hogy ha az eredeti javaslatunkból lett volna törvény, az kicsit belterjessé tette volna a vezetőkiválasztási rendszert. Arra gondolok, hogy nem lenne jó, ha csak azok közül lehetne választani, akik az adott bíróságon dolgoznak. A jogszabály persze nem ezt írja elő, de ha belegondolunk, hogy egy külső pályázónak milyen nehéz a helyzete egy belső emberhez képest, akkor ez a probléma óhatatlanul felmerül. E szerint az értelmezés szerint tehát a jogszabály a belterjességet úgy kerülte ki, hogy a miniszternek adta a jogosítványokat. A kérdés azonban az, hogy ez a jogszabály, ezzel a miniszteri értelmezéssel nem fenyegeti-e alapjában a bíróságok és a bírák függetlenségét? Azt hiszem, hogy egy kicsit tévedésben vannak a bírák - és ezzel nem akarok senkit sem megbántani, hiszen ők pontosan ugyanolyan jogalkalmazók, mint én. Ennek a kérdésnek a bírói függetlenséghez semmi köze. A megyei bíróság elnökének csupán