Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-28 / 13. szám - BELFÖLD - A jövő útja - Interjú dr. Gatter Lászlóval, a Pest Megyei Bíróság új elnökével

n |i- -L 1* 1 r1 ■ * 3 | 14_____________ Belföld 1992. március 28. A a ■ ■ // / ■ ■ jovo útja Interjú a Pest Megyei Bíróság új elnökével A megyei bírósági elnökök kinevezése körüli botrány egyre nagyobb hullámokat vet. A Pest Megyei Bírói Egyesület után a Magyar Bírói Egyesület és a Független Jogász Fórum is törvénysértőnek találta az igazságügy-miniszter eljárását. Öt Pest megyei bíró az Alkotmánybíró­sághoz fordult, a Fidesz és az SZDSZ Balsai István lemondását köve­teli. Ahhoz azonban, hogy a kinevezések megtörténhessenek, a szándékol­tan elnagyolt törvényszöveg parlamenti elfogadásán és a miniszter úr sajátos jogértelmezésén kívül arra is szükség volt, hogy legyenek olyan pályázók, akik vállalják a megbízatást. Egyiküket, dr. Gatter Lászlót, a Pest Megyei Bíróság újdonsült elnökét kérdeztük meg döntése okairól. Mint ismeretes, a Pest megyei összbírói értekezlet a két pályázó közül a 115 szavazatot kapott dr. Knollár Mihályt javasolta a megyei bíróság elnökének. Az igazságügy-miniszter azonban dr. Gatter Lászlót nevez­te ki, aki csak 28 szavazatot kapott.­ ­ A bírói kar nemcsak Pest megyében, de országszerte - enyhén szólva - rendkí­vül megosztott a kinevezések kérdésében. Nem fontolgatta-e a lemondását? - Nem. Ennek több oka is van. Először is úgy gondolom, hogy hasonlóan kellemetlen helyzetbe kerültem, mint a Pest megyei bí­rói kar. Kiírtak egy pályázatot, melyen nyil­vánvalóan azért indultam, mert a feladat tetszett, magamat alkalmasnak találtam rá, és elképzeléseim is voltak arról, hogy mit kellene csinálni. A pályázat megnyerésének tehát elvben örülnöm kellett volna. Ehelyett ebbe a kellemetlen helyzetbe kerültem, és úgy gondolom, hogy ezt a helyzetet nem én okoztam. Továbbá azért nem mondok le, mert a kollégák mind hangsúlyozták, hogy a fellé­pésük nem a személyem ellen szól. Ha azt érezném, hogy tényleg alkalmatlannak tar­tanak erre a munkára, akkor biztos, hogy fontolóra venném a lemondást. A bírói kar elvi vitát folytat, és ezt a vitát nem velem folytatja.­­ A Pest Megyei Bíróságon eddig a Bírói Tanács öt-hat tagja és két póttagja mondott le, szakmai szervezetek ítélik jogsértőnek az ön kinevezésének módját, és a bírák je­lentős része egyetért ezekkel a vélemé­nyekkel, nem gondolja tehát mégis úgy, hogy a válság feloldásának szerencsés módja lenne, ha lemondana? Hiszen az új pályázaton ön újra elindulhatna.­­ Ezt megfutamodásnak érezném, és azt hiszem, hogy a kollégák is így élnék meg. Ami a Bírói Tanács tagjainak lemondását il­leti, elfogadom, hogy lelkiismereti okokra hivatkoznak, de nem tudok egyetérteni az­zal, hogy lemondtak. A Bírói Tanácsnak pontosan az a feladata, hogy a bírák önkor­mányzati szerveként mintegy fékje, kont­rollja legyen - adott esetben - a megyei bí­róság elnökének. Én úgy képzelem, hogy pontosan egy ilyen éles szituációban van szükség arra, hogy kőkeményen, határozot­tan állást foglaljanak, a jövőben pályázatok elbírálásának vagy általában bármilyen el­nöki tevékenység kapcsán. Azt gondolom, hogy célszerűbb lett volna, s a bírói kar ér­dekeit is jobban szolgálná, ha a helyükön maradnak.­­ A lemondásokban az is közrejátszha­tott, hogy nem akarták ugyanazt a szerepet eljátszani a helyi elnökök kinevezésekor, mint amit az összbírói értekezleteknek kellett a megyei elnökök esetében. Neve­zetesen, hogy véleményt ugyan nyilvánít­hattak, de mint kiderült, tényleges bele­szólásuk a kinevezésekbe nem volt. Ettől nem kell tartaniuk. Nyugodt lelkiis­­merettel mondhatom, hogy bennem fel sem merült olyan elképzelés, hogy a kinevezé­seknél szembehelyezkedjem a bírói tanác­­csal. Persze megértem, hogy egyeseknek esetleg fenntartásaik vannak. Holott a bírói tanács igen súlyos jogosítványokkal rendel­kezik. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol korábban dolgoztam, azért nem neve­zett ki senkit a miniszter, mert a Bírói Ta­nács nem adta egyetértését egyik pályázó­hoz sem. A miniszter nagyon komolyan úgy gondolja, hogy be kell tartani a törvény rendelkezéseit.­­ Hogy a miniszter mennyire gondolja ezt komolyan, arra azt hiszem, az elmúlt hetek eseményei sok tanulsággal szolgál­tak. Menjünk azonban tovább. 1991 elején Pilisszentkereszten volt egy megbeszélés, melyen az Igazságügyminisztérium képvi­selői egyeztetni kívánták álláspontjukat a bírókkal a készülő törvényről. A miniszté­rium törvénytervezetét a jelen levő bírák többsége rossznak találta; elképzeléseik szerint a bíráknak jóval több, és a minisz­ternek jóval kevesebb jogosítványt kellett volna biztosítani a bírósági vezetők kine­vezésekor. Ha jól tudom, ön is ezt az állás­pontot képviselte. Szeretném, ha megma­gyarázná, hogy azóta mi változott, most miért tartja elfogadhatónak a kinevezés­nek ezt a módját.­­ A bírák tervezetében valóban választás­ról volt szó. Ez az elképzelés azonban mó­dosult a kormány által benyújtott tervezet­ben, melyet aztán a parlament az ellenzék­kel való egyeztetés után elfogadott. Tehát nem én módosítottam a véleményem, ha­nem elfogadtak egy jogszabályt, amely nem a mi álláspontunkat képviselte. Inkább úgy fogalmaznék, hogy elfogadom ezt a jogsza­bályi rendelkezést. Habár - és azt hiszem, nem lesz népszerű, amit most mondok - egy kicsit felülbírálnám az akkori álláspon­tomat. Talán azért tehetem meg ezt, mert most már három különböző választáson va­gyok túl. Elgondolkoztam azon, hogy ha az eredeti javaslatunkból lett volna törvény, az kicsit belterjessé tette volna a vezetőkivá­lasztási rendszert. Arra gondolok, hogy nem lenne jó, ha csak azok közül lehetne választani, akik az adott bíróságon dolgoz­nak. A jogszabály persze nem ezt írja elő, de ha belegondolunk, hogy egy külső pályázó­nak milyen nehéz a helyzete egy belső em­berhez képest, akkor ez a probléma óhatat­lanul felmerül.­­ E szerint az értelmezés szerint tehát a jogszabály a belterjességet úgy kerülte ki, hogy a miniszternek adta a jogosítványo­kat. A kérdés azonban az, hogy ez a jog­szabály, ezzel a miniszteri értelmezéssel nem fenyegeti-e alapjában a bíróságok és a bírák függetlenségét?­­ Azt hiszem, hogy egy kicsit tévedésben vannak a bírák - és ezzel nem akarok senkit sem megbántani, hiszen ők pontosan ugyanolyan jogalkalmazók, mint én. Ennek a kérdésnek a bírói függetlenséghez semmi köze. A megyei bíróság elnökének csupán

Next