Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-11 / 15. szám - BELFÖLD - Kényszerhíd - Beszélő-beszélgetés a lágymányosi hídról Schneller Istvánnal és Perczel Annával

.Cs.: Belföld, 1992. április 11. váljon, vagy pedig lemondok, és elmegyek partizánnak, és harcolok ellene utolsó lehe­letemig. De a demokráciába bele van építve ennek a vereségnek a lehetősége.­­ Térjünk vissza a hídhoz! S. I.: Bizonyos mítosz övezi a lágymányo­si hidat. A '80-as évtizedben a direkt politi­kai ellenállás eléggé korlátozott volt, és na­gyon sokszor szakmai vitákban, szakmai kérdésekben robbant ki... Gabeikovo- Nagymaros vagy lágymányosi híd, bár nem akarom összekeverni a kettőt... - Sok tekintetben hasonló... S. I.: Nincsenek kommunista hidak és nem kommunista hidak. Lehetnek problé­más hidak. Minden egyes déli Duna-híd­­nak, sőt az én filozófiám szerint minden Duna-hídnak van egy problémája. Az a problémája, hogy a Duna nem Szajna és nem Volga. Ha Szajna lenne, majdnem mindegy lenne, hogy hol építünk hidat, a két partot kellene összekötni. Ha Volga len­ne, egy nagy folyam, akkor az a lényeg, hogy a távolsági forgalmat valahogy átve­zessék. Budapesten olyan hidat kell építeni, ami összeköti a két partot, és ugyanakkor egy bizonyos városszerkezeti megoldást szolgál. Miklóssy Endre egy tanul­mányában bebizonyítja, hogy minden bu­dapesti híd rossz helyen van, kivéve a Mar­git hidat. A Lánchíd nekimegy a Várhegy­nek, eléggé süketül belemegy a Roosevelt térbe, a Szabadság híd nekimegy a Gellért­hegynek egy útszűkületben, tulajdonkép­pen egyetlen igazán jó híd van, az a Margit híd, amelyik a budai és pesti körutat össze­köti, van jó hídfő, lehet rajta sétálni. Mindez azért van, mert Budapest nem egy városnak született, hanem több városból állt össze, és pontosan ezt a kettőséget kellene megolda­nia egy jó hídnak. Az Erzsébet híd például nagyon szép helyen érkezik Pesten, de Bu­dán nagyon rossz, sehová nem érkezik, egy zöld mezőbe, a nagy távolsági forgalmat pe­dig behozza a Belvárosba. De - hangsúlyozom -, szinte minden híd­nak megvan a problémája. No most, a lágy­mányosi híd a pesti oldalon jó helyen van, Budán nem a legszerencsésebb helyen. Más tényezők viszont azt erősítik, hogy a déli Duna-hidak közül most ez következik. Pél­dául a világkiállítási döntés. A lágymányosi híd nem egy „kommunista híd", hanem egy 50 éves gondolat. Budapest azóta valóban túlnőtt rajta, városszerkezetileg problémás, ugyanakkor össze kell kötni a két pártot, mert a belső városi összeköttetések végtele­nül túlterheltek. Ezen nagyon sokat lehet vi­tatkozni, ezt a vitát a közgyűlés 6 hónapig folytatta. Tavaly májusban már volt egy ha­tározat, hogy megépül. Ezt a döntést tulaj­donképpen tovább erősítette az, hogy a vi­lágkiállítást azon a helyszínen, ilyen feltéte­lek mellett a parlament jóváhagyta. A közle­kedési szakemberek is egyértelműen állít­ják, hogy kétparti világkiállítás kell, mert ha egyparti, akkor a feltöltése, megközelítése annyira megterheli ezt az oldalt, hogy felbo­rul az egyensúly. Ez a döntés szinte kikény­szerítette volna ezt a hidat, de azt hiszem, hogy egy délebbi híd, mondjuk a Galváni utcánál, biztos, hogy nem lenne kész 1996- ra. Kértem egy ütemezést, hogy egyáltalán hogy lehetne; kb. 1998-ra lehetne megépíte­ni. Azt kellene felvállalni, hogy nem lesz híd a világkiállításra, hanem '98-ra lesz csak híd. Azt hiszem, hogy egy beruházást nemcsak megvalósítani felelősség, hanem elhalasztani is.­­ Miért áll jobban a lágymányosi híd, mint Galvani utcai híd? S. I.: A lágymányosi hídnak az összes be­vezető nyomvonala ki van valahogy hagy­va, meg van tervezve minden, beleértve az összes mederfúrást. A Galváni úti híd meg­valósításához a budai oldalon fel kellene számolni vagy át kellene alakítani egy olyan iparvágányrendszert, amely jelen pillanat­ban szinte a Kelenföldi pályaudvar rende­zőpályaudvaraként működik. Naponta vo­natok járnak a Galváni úton, amelyek az erőműbe viszik az olajat télen, amikor gáz­korlátozás van. A Galváni útnak a Fehérvári úttól nyugatra lévő metszete sűrűn beépült társasházakkal. Majdnem biztos, hogy óriá­si lakossági tiltakozásra lehetne ott is számí­tani, csak senki nem próbált meg egyeztetni a Galváni út mentén lakókkal. Most külön­ben kiírtunk egy tervpályázatot a Galváni hídra, éppen holnap lesz a zsűri első össze­jövetele. A Galváni úti hidat elsősorban az hozta előtérbe, hogy sokáig úgy tűnt, Észak- Csepel lesz a világkiállítás helyszíne. Csepe­li helyszín esetén feltétlenül logikus lett vol­na. Sokat töprengtem rajta, nem aludtam napokig. Térképen meg tudom mutatni: itt van a Hungária körút, az lenne jó, ha a Du­náig be lenne fejezve. Ugyanakkor jó a Hungária körút Pesten, Budán viszont el­kezd közelíteni a Bocskai úthoz. Budán he­gyek vannak, a Várhegy, a Gellért-hegy, a Tétényi fennsík, egész más, tehát a körút­rendszert nem lehet olyan szépen, automa­tikusan körbehúzni, mint Pesten. Ez azt mutatja, hogy itt át kell térni egy rácsos szerkezetre, tehát az észak-déli utakat, a Fe­hérvári utat, a Tétényi utat, a Budafoki utat kellene ilyen rácsrendszerekkel összekötni, és az a kérdés, hogy melyik ponton kössük össze ezt a rácsrendszert a pesti körúttal. Minden szóba jöhető pontnak van hibája. Ha szeretnénk - mondjuk - gyalogoshíddá tenni a Lánchidat, mert előbb-utóbb egy ke­rékpár-, autóbusz-, gyalogoshíddá kellene tenni, a Szabadság híd szerkezete pedig tönkremenőben van, akkor ezeknek a hi­­daknak a forgalmát ki kell osztani, akkor a belvárosi hidaknak a tehermentesítésére jobb a lágymányosi híd. Viszont ha ezeket a külső nagy területe­ket szeretnénk összekötni, akkor valóban egy délebbi vonal lenne jó. P. A.: Énszerintem van összefüggés Gab­­cikovo és a lágymányosi híd között olyan értelemben is, hogy a vitatkozó szakem­berek látásmódja között volt, van különb­ség. Nem feltétlenül politikai különbség, de szemléleti különbség. Te is azok közé tar­toztál - remélem, tartozol is -, akikkel ha­sonlóan gondolkoztunk a városról. Már ak­kor is. - Összefoglalnád, hogy hogyan gondol­koztatok a városról? P. A.: Azt gondoltuk, hogy ez egy túl centralizált város. Túl nagy város ahhoz ké­pest, hogy mekkora az ország, s hogy vala­miért minden erő ide összpontosul, és ezt valahogy meg kellene törni, mert ez a vá­rosnak sem tesz jót, rosszat tesz neki. Ebből kellene kiindulni, és minden olyan helyzetben, amikor kénytelen-kelletlen dön­teni kell. Ha így gondolkozunk, akkor nem annyira a fejlődési irányt kellene megcéloz­ni. Azt látom problematikusnak a városban, hogy mindenki a fejlődés felé fordul. Persze a világ nem áll meg, olyan nincs, hogy vala­mi önmagába zárulva javuljon meg, de mégis sokkal kisebb hangsúlyt kellene fek­tetni ezekre a fejlesztésekre. Itt van egy nagyon furcsa világváros, egy rendkívül túlterhelt belső maggal, és a ma­gon kívül valahogy semmi nincs a helyén. Valahogy szétzilálódott ez a város, rendkí­vül sok dolgot megszüntettek benne, ami jól működött. - Például?... P. A.: Azzal, hogy nincs rajta villamos, és azzal, hogy kibővítették a hidat, egy áradat megy át a Belváros tengelyén. Megszüntet­ték a Belvárosban a természetes gyalogos, kapcsolatot, kettévágták­ a Belvárost egy au­tóúttal a Kossuth Lajos utcán. És még a Bel­város egy más irányú kettévágása is meg­történt a Petőfi Sándor utca levezetésével. Úgy oldották meg ott a közlekedés problé­máját, mint egy autópályán. De megszüntették a Duna-parti villamost is. Megáll a Batthyány téren a villamos, és nem megy a Margit hídig. A Bajcsy-Zsi­­linszky úton sincs villamos például. A Marx térről eljutni a Belváros felé egyszerűen le­hetetlen. Úgy gondolom, hogy ezeket a le­hetetlen dolgokat kellene először nagyon komolyan végiggondolni, szerintem ez sok­kal könnyebb, és sokkal olcsóbb. - A világ sok nagyvárosában megszün­tették a villamost. P. A.: Most a világ nagy vagy kisebb vá­rosaiban azon gondolkodnak, hozzák visz­­sza. Most itt lenne a lehetőség, hogy ne menjünk végig ezen az úton, hanem próbál­juk másképpen átgondolni a dolgokat. - Mennyiben mond ellent ennek a haj­dani közös elgondolásnak a lágymányosi híd? P. A.: Nem épülhet egyszerre 15 híd a Dunán. Azért is vannak kiélezve a dolgok ennyire Magyarországon vagy Budapesten, mert mindig szűkösek a lehetőségek. Ami­kor egy dolog történhet, akkor azok, akik­nek dönteniük kell, sok mindent várnak tő­le. Ettől a hídtól is nagyon sok mindent vár-

Next