Beszélő, 1995. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)

1995-01-19 / 3. szám - BELFÖLD - Solt Ottília: Hol terem a magyar vitéz?

BELFÖLD Hol terem a magyar vitéz? Amikor felpuhult diktatúránkat és szemérmessé vált rendőrállamunkat felcse­réltük a szabadság és jog uralmával, szinte egyik percről a másikra a honi ta­lajban ismeretlen kis palánták bukkantak fel a társadalom hímes mezején. Két-három év alatt szárba szökkentek, s mára benépesítik az exkluzív bálokat, az üzleti és nem utolsósorban az alvilágot. Bál, üzlet és alvilág persze volt öt évvel ezelőtt is, de ki ne venné észre, hogy merőben új társadalmi típusok és szerepek jelentek meg körünkben. Honnan termettek itt ily hirtelen? A 27 éves I. bölcsőjét például­­ ma női ruha- és divatáru-kereskedő egy alföldi középvárosban, s vállalkozását minden­féle bankhitel, valamint családi támoga­tás nélkül alapította, a lehető legigazibb salt made man tehát­­ egy alföldi kisvá­ros igen szerény, tisztes szakmunkáscsa­ládjában ringatták. Olyan régi paraszt­házban, hogy már-már népi építészeti műemlékké nyilvánították, mikor utol­érte a végzet, és leégett. (Biztosítva nem volt, úgy gürcölte össze a család évek alatt az új hajlékot - de akkor már hősünk messze járt.) A küsz­ködő szülők három gyermekük világra szóló szépsége révén váltak először neveze­tessé a városkában. A kislányt - ma 21 éves, és bátyja butikjában dolgozik - an­nak rendje és módja szerint helyi szépség­királynővé is koronázták egyszer. Szó ami szó, I. úr is fess fiú, és erre súlyt is fektet. Valami omlós anyagból varrt puha fekete öltönybe, fekete damasztingbe burkolta nyúlánk tagjait, karcsú derekán széles fé­nyes selyemöv piroslott, hosszú fekete ha­ját varkocsba kötötte Alain Delon Zorrójá­­nak stílusában tartva egész megjelenését, mikor a Beszélő szorgos krónikását egy személyes szolgálattevő-féle jókötésű fia­talember a színe elé vezette. (A jókötésű fiatalemberről később kiderült, hogy a har­madik testvér, aki az év egy részében ve­szélyes, szóval robbanó­anyagokat szállít egy német cégnek. Az I. szülőknek van mit aggódni gyermekeikért.) Az installációt mobiltelefon (óh, mobiltelefon! Megfigyel­ték hogy a Hegyalja úti gyilkosság történe­tének is ez a leitmotívja? S egyáltalán, en­nek az egész új társadalomnak a totemál­lata?)­s percenként előálló, majd néhány szó után távozó jóval kevésbé látványos, de azért jelentékeny urak egészítik ki. I. úr biztos kézzel, jó stílusérzékkel formálja meg környezetét, mely valljuk be, egy al­földi középvárosban elég fantasztikusnak tűnt volna néhány évvel ezelőtt. (Beleértve a női divatáruüzlet gazdag flitteres estélyi­­ruha-kínálatát, amire egyébként - I. úr szerint - van kereslet.) I. egyébként is vonzódik a szépművé­szetekhez. Fest olajban, és verseket ír, legfőképpen éjszaka, hisz nappalait leköti az üzlet, amiből egész családja él. Például: Őrjöng az Ördög­­Szememben... Kvázimodó vagyok, De elkísérnek az Angyalok... De megírta, és kiadta saját élettörténetét is. (E portrénak - beszélgetésünkön kívül - forrása ez a jól komponált, bár az olva­sószerkesztőt érzékelhetően nélkülöző könyv.) I. a női divatáruboltot - azt mondja - abból a pénzből nyitotta, amit egy helyi milliárdos személyi testőreként keresett. A milliárdost, aki egyébként jelenleg bank- és adóügyek miatt vizsgálati fog- Az új társadalom totemállata, a mobiltelefon (a kép nem történetünk szereplőjét ábrázolja!)

Next