Beszélő, 1995. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)
1995-01-19 / 3. szám - BELFÖLD - Solt Ottília: Hol terem a magyar vitéz?
BELFÖLD Hol terem a magyar vitéz? Amikor felpuhult diktatúránkat és szemérmessé vált rendőrállamunkat felcseréltük a szabadság és jog uralmával, szinte egyik percről a másikra a honi talajban ismeretlen kis palánták bukkantak fel a társadalom hímes mezején. Két-három év alatt szárba szökkentek, s mára benépesítik az exkluzív bálokat, az üzleti és nem utolsósorban az alvilágot. Bál, üzlet és alvilág persze volt öt évvel ezelőtt is, de ki ne venné észre, hogy merőben új társadalmi típusok és szerepek jelentek meg körünkben. Honnan termettek itt ily hirtelen? A 27 éves I. bölcsőjét például ma női ruha- és divatáru-kereskedő egy alföldi középvárosban, s vállalkozását mindenféle bankhitel, valamint családi támogatás nélkül alapította, a lehető legigazibb salt made man tehát egy alföldi kisváros igen szerény, tisztes szakmunkáscsaládjában ringatták. Olyan régi parasztházban, hogy már-már népi építészeti műemlékké nyilvánították, mikor utolérte a végzet, és leégett. (Biztosítva nem volt, úgy gürcölte össze a család évek alatt az új hajlékot - de akkor már hősünk messze járt.) A küszködő szülők három gyermekük világra szóló szépsége révén váltak először nevezetessé a városkában. A kislányt - ma 21 éves, és bátyja butikjában dolgozik - annak rendje és módja szerint helyi szépségkirálynővé is koronázták egyszer. Szó ami szó, I. úr is fess fiú, és erre súlyt is fektet. Valami omlós anyagból varrt puha fekete öltönybe, fekete damasztingbe burkolta nyúlánk tagjait, karcsú derekán széles fényes selyemöv piroslott, hosszú fekete haját varkocsba kötötte Alain Delon Zorrójának stílusában tartva egész megjelenését, mikor a Beszélő szorgos krónikását egy személyes szolgálattevő-féle jókötésű fiatalember a színe elé vezette. (A jókötésű fiatalemberről később kiderült, hogy a harmadik testvér, aki az év egy részében veszélyes, szóval robbanóanyagokat szállít egy német cégnek. Az I. szülőknek van mit aggódni gyermekeikért.) Az installációt mobiltelefon (óh, mobiltelefon! Megfigyelték hogy a Hegyalja úti gyilkosság történetének is ez a leitmotívja? S egyáltalán, ennek az egész új társadalomnak a totemállata?)s percenként előálló, majd néhány szó után távozó jóval kevésbé látványos, de azért jelentékeny urak egészítik ki. I. úr biztos kézzel, jó stílusérzékkel formálja meg környezetét, mely valljuk be, egy alföldi középvárosban elég fantasztikusnak tűnt volna néhány évvel ezelőtt. (Beleértve a női divatáruüzlet gazdag flitteres estélyiruha-kínálatát, amire egyébként - I. úr szerint - van kereslet.) I. egyébként is vonzódik a szépművészetekhez. Fest olajban, és verseket ír, legfőképpen éjszaka, hisz nappalait leköti az üzlet, amiből egész családja él. Például: Őrjöng az ÖrdögSzememben... Kvázimodó vagyok, De elkísérnek az Angyalok... De megírta, és kiadta saját élettörténetét is. (E portrénak - beszélgetésünkön kívül - forrása ez a jól komponált, bár az olvasószerkesztőt érzékelhetően nélkülöző könyv.) I. a női divatáruboltot - azt mondja - abból a pénzből nyitotta, amit egy helyi milliárdos személyi testőreként keresett. A milliárdost, aki egyébként jelenleg bank- és adóügyek miatt vizsgálati fog- Az új társadalom totemállata, a mobiltelefon (a kép nem történetünk szereplőjét ábrázolja!)