Beszélő, 1997. január-június (3. folyam, 2. évfolyam, 1-6. szám)

1997. március / 3. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1961 - Eörsi István: 1961

elsősorban az üzletembereket, állami hivatalnokokat, jogászokat és tudósokat, akik valamiképpen megúszták a felháborodás első­ hullámait. És noha megvetem ezt a politikát, és máig pusztítónak tartom erkölcsi kisugárzását, mégis pukkadásig betöltött a viszolygás a szovjet és keletnémet vicsorgások olvasása közben, mert a náciellenességet pusztán ürügyként vonultatták fel, aktuálpolitikai számításaik lep­lezésére. Hruscsov és Ulbricht pontosan tudta, hogy az NDK nem élne túl egy szabad választást, és ezért erőfitogtatással, Adenauer rendszerének és a náciknak az azonosításával el akarták érni, hogy nemzetközileg ismerjék el az NDK-t, és hogy ennek közepén, egy szigeten ne virágozhasson se politikai demokrácia, se kapita­lizmus. Augusztus 13-án megkezdték a fal építését Kelet- és Nyugat-Berlin közt. Szeptember 5-én egy szovjet jegyzék azzal a fenyegető váddal hozakodott elő, hogy „Nyugat-Berlint a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és más szocialista államok ellen irányuló diverziós-, kém-, spekulációs tevékenység és egyéb aknamunka központjává változtatták”. A nyugatnémeteknek meg kellett érniük, hogy Amerika belenyugszik a hidegháborúsan kettéosztott világ abszur­ditásának szemléletes jelképébe, a Falba, vagyis abba, hogy a keletnémet hatóságok maguk ellenőrzik a határátkelőhelyeiket. Ezzel a nyugati hatalmak lemondtak kelet-berlini státusukról, hogy megtarthassák Nyugat-Berlinhez fűződő jogaikat, ide értve a tranzitutak fölött gyakorolt ellenőrzést is. Mindkét tömb felfogta, hogy világháború nélkül nem terjeszkedhet túl a saját befolyási övezetén. Okosabb tehát, ha praktikusan elismeri a másik szuverenitását a választóvonal felé eső oldalán, így hát, bármilyen meghökkentő, az ocsmány berlini faltól startolt Brandték új „keleti politikája”, mely közeledéssel óhajtott változásokat elérni.­ Hruscsov belpolitikailag is gyümölcsöztette jogosnak tetsző önbizalmát. A XXII. pártkongresszuson, mely október 17-én nyílt meg, a gazdasági fel­lendülés adataival bombázta a 4791 küldöttet és a 80 jelenlévő marxista párt képviselőit. Megjósolta, hogy a szovjet ipar mikor éri el az amerikai színvonalat, mikor hagyja ezt faképnél, és mikor valósul meg a fejlett kommunizmus. Ezt már a korábban közzétett irányelvek is tartalmazták, lelkes eszmélkedésre ihletve a szeptemberi Új írás cikkíróját: „A kommunista társadalom eszméje, amióta csak megismerkedtem vele, mindig varázslatos hatással volt rám, és most, hogy teljesen belátható, szinte kézzelfogható közelségbe került, újra ráébredtem, hogy én ezzel a céllal egész életem erejével egyetértek”, hiszen a pártprogram azt tanúsítja, „hogy még gazdagabbak, még emberibbek lettünk”. Nemzedéktársamnak, bará­taim jóbarátjának, az általam akkor még nem ismert Tornai Józsefnek ezeket a szavait olvasva újra megdöbbent, hogy milyen idegen közegbe szabadultam. Még szeretve tisztelt mesteremet, Lukács Györgyöt is idegenkedve hallgat­tam, amikor derűlátón kommentálta a Hruscsov-beszédet. Lukács a Molotov­­féle „pártellenes csoport” vereségéből arra következtetett, hogy a szovjet párt visszakanyarodik a XX. pártkongresszus irányvonalához. Ebben én már csak érzelmi okokból sem hittem: 1956. november 4-e és különösen 1958. június 16-a óta Hruscsovot ugyanolyan közönséges szószegőnek és gyilkosnak tartottam, mint Kádárt. A börtönélmények nem ingatták meg hitemet a szocializmusban, de tökéletesen meggyőztek arról, hogy a szovjet típusú rendszerekből arrafelé nem vezet út. Lukács úgy vélte, hogy a megerősödött Hruscsov végleg eltakarít­ 1961. ápr. 20. Budapesten, a Ka­tona József Színházban - a szerző 60. születésnapján - bemutatják Né­meth László A két Bolyai című da­rabját. 1961. ápr. 22-25. Maurice Challe vezetésével sikertelen puccskísérlet Algériában De Gaulle ellen. Május végén hosszú börtönbüntetésre íté­lik a lázadókat. 1961. máj. 22-23. Faji zavargások törnek ki az Egyesült Államok Ala­bama államában. Hadiállapotot hir­detnek, csak a szövetségi rendőr­ség és a hadsereg segítségével tud­nak rendet teremteni. 1961. jún. 3. Ny. Sz. Hruscsov és J. F. Kennedy csúcstalálkozója Bécs­­ben. A megbeszélés nyilvános része hangsúlyozottan barátságos, mi­közben az érdemi tárgyalásokon eredménytelen alkudozások folynak. 1961. jún. 15. Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke Nyu­gat-Berlin semlegesítését követeli egy kelet-berlini sajtótájékoztatón. Ny. Sz. Hruscsov és Jacquelin Kennedy 93

Next