Beszélő, 1997. január-június (3. folyam, 2. évfolyam, 1-6. szám)

1997. március / 3. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1961 - Eörsi István: 1961

1961. jún. 16. Tokióban emlékün­nepséget tartanak Nagy Imre ha­lálának évfordulóján. Az ünnepség magyar szónoka Király Béla. 1961. jún. 20. Brit parlamenti kép­viselők látogatnak Magyarországra.­­ Az MSZMP PB határozatot hoz a cigány lakosság helyzetének javítá­sával kapcsolatos feladatokról. 1961. júl. 19. A X. Német Evangé­likus Egyházi Kongresszust csak Nyugat-Berlinben tartják, miután a kelet-német hatóságok betiltották a kongresszus kelet-berlini rendez­vényeit. Az SZKP KB - a közelgő kongresz­­szusra készülve - elfogadja A kom­munista társadalom felépítése című programot, amely nem kevesebbet tűz ki célul, mint hogy 1980-ig „lé­nyegében be kell fejezni a kommu­nista társadalom felépítését”.­ja a pártból sztálinista ellenfeleit, és megindul, ha nem is teoretikusan, de prak­tikusan, a békés versengés kényszere folytán, a reformok útján. Én is örültem persze a dolgok ilyetén fordulatának, hiszen Molotovék győzelme visszajuttatott volna a börtönbe, és hazánk ismét az emberarcú akasztófák országává keseredett volna, de a szovjet állam szocialista megújulására nem következtettem belőle, mert már a „pártellenes csoport” kifejezéstől is kitelt a hideg. Újraolvasva a kongresszusi tudósításokat ma már nem lehet nem látni, hogy a szovjet űrsikerek nemcsak Kennedyvel szemben fokozták fel Hruscsov ön­bizalmát, hanem Molotovékkal szemben is. Elérkezettnek érezte az időt arra, hogy rehabilitálja a XX. kongresszust, pontosabban önmagát, és végleg kiirtsa a pártból vetélytársait. Talpnyalói, akik három év múlva gátlástalanul ellene for­dultak, gyorsuló sebességgel szolgálták óhajait. Az aknamunkások ellenezték a szűzföldek feltörését, ezért „ártalmasak és ostobák”. „Molotov zavarosan értel­mezte és értelmezi a nemzetközi kapcsolatokat és hazánk belső fejlődését.” „A pártellenes csoport tagjai nem ismerték sem az elméletet, sem a gyakorlatot.” Végül Seljepin, az Állambiztonsági Bizottság elnöke nem lacafacázott tovább: „A pártellenes csoport tagjait súlyos bűnök terhelik”, mert „lehetővé tették a párthoz és a néphez hű vezetők bemocskolását és kiirtását”. „Kirov meggyil­kolását Sztálin, Molotov és Kaganovics ürügyül használta fel arra, hogy leszá­moljanak államunk neves vezetőivel.” Ebből a ténymegállapításból már akkor sem csak arra az örömteli eshetőségre következtethettem, hogy rehabilitálni fogják az ártatlanul elítélteket. Mai szemmel még leverőbb Solohov beszéde - elvégre ő nem hivatásos tömeggyilkos volt, hanem író. Hadd idézzem: „...régóta álmodozunk arról, hogy olyan miniszterünk legyen, amilyen Furceva elvtársnő. De végre-valahára ilyen minisztert kaptunk. A mi kedves Jekatyerina Alekszejevnánk mindennel megbirkózik... külsőleg is elbájoló (Taps), és a kul­turális élet személyiségeivel való bánásmódja ugyancsak elbájoló.” Csak annyit tennék hozzá ehhez, hogy jól emlékszem Furceva fotóira. Egy róla szóló történe­tre is. Néhány évvel később azzal a megokolással nem engedte be a Szov­jetunióba Az őrült naplóját, Darvas Iván zseniális előadásában, hogy, aszongya, „az orosz ember nem ilyen piszkos”. Egy szó mint száz: a kongresszusi dicshim­nuszok és átkok stílusa kitekerte optimizmusom nyakát. Töredékek a pesszimiz­musról című versem egyik darabjából, melyet még márciusban írtam, akkori általános beállítottságomra következtethetek: „Őrizd meg harcos pesszimizmusod­’ - így üdvözöltük egymást. Bölcsebb buzdítást ma se tudok. De már nincs kinek köszönjek, hacsak nem nőknek, de nekik szükségből hazudok. Ezért nem mondhatom többet, hogy „Őrizd meg harcos pesszimizmusod”. Az idézett jelszó - mondanom sem kéne - a börtönben ragadt rám. Ide - a leg­több politikai fogolyhoz hasonlóan - magammal vittem a forradalmat, és ez be­lém fagyott, majd szabadulásom után a langyos levegőn ki akart csurogni be­ A berlini fal építése

Next