Beszélő, 1997. január-június (3. folyam, 2. évfolyam, 1-6. szám)

1997. március / 3. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1961 - Eörsi István: 1961

1961. ápr. 1­ 3. Drámai mértékben nő az NDK-ból Nyugat-Berlinbe me­nekülők száma. Nagycsütörtök és húsvét hétfője között több mint öt­ezer kelet-német „disszidál”. 1961. ápr. 11. Jeruzsálemben meg­kezdődik Adolf Eichmann, volt SS- alezredes, háborús bűnös pere. 1961. ápr. 12. A Vosztok-1 szovjet űrhajó fedélzetén Jurij Gagarin re­pülős őrnaggyal megkerüli a Földet. 1961. ápr. 16. Az Elnöki Tanács az 1961. évi 7. sz. törvényerejű rende­lettel megszünteti a népbírósági ta­nácsokat. 1961. ápr. 17. Az Egyesült Államok által támogatott kubai emigránsok inváziós csoportja partra száll Ku­bában, a Disznó-öbölben. A Varsói Szerződés országai élesen elítélik az akciót, Ny. Sz. Hruscsov agresz­­szorként bélyegzi meg J. F. Ken­­nedyt. A Szovjetunió anyagi segít­séget és katonai szakértőket ígér a karibi országnak, élcelődtem - nem játszott aktívabb szerepet repülése 108 perce alatt, mint a Szputnyik-2 utasa, Lajka kutya, akit 1957. november 3-án lőttek fel 1670 kilo­méter magasságba, és aki azután oxigénhiány következtében öt nap múlva kiszen­vedett. Az őrnagy mégis hérosszá magasztosult­,Jurij­­ Iljics . Október hű fia­­ újra megrengette a világot” - zengte Lukács Imre, de nem egyedül: több tucat közíró és költő a lenini forradalomtól jutott el, egyetlen nagyívű vonallal, Gagarinig. A 44 év alatt elmaradott, feudális országból „a világ vezető nagyhatalmává fejlődött” ország „most kiküldte az első embert az űrbe. 1917 októberének örökösét - hát nem egy társadalmi alaptörvény legtisztább érvényesítése ez?” - kérdezte Fekete Gyula. Veres Péter a hazavédő hősiességet (éppen ezt, és éppen nálunk!) és a vál­lalkozói hősiességet magasztalta Gagarinban, aki persze - ezt Dobozy Imrétől tudjuk - faházban született. Rónai Mihály András úgy vélte, hogy az amerikai Lindberghet csak egyéni virtus röpítette át az óceánon, Gagarin tette azonban „igazi hőstett volt: egy emelkedő társadalomé." Illyés volt az egyetlen, aki nem Usicstől vagy az emelkedő társadalomtól jutott el Gagarin őrnagyig: „Kopernikus, Gabiel, / a higgadt Newton / nyújtotta hozzád föl kezét­­ / segíteni / azon az úton” - olvashatjuk szégyenkezve az Új írás júniusi számában, a Háromszázezer méter magasan című versben. Akkor már szívesebben töltöm időmet Csepeli Szabó Béla Gagam­ászára: „A vér szívembe vág / s fellobbanok mint piroslángú ág.” Behunyom a szemem, megpróbálom magam elé képzelni a szőrbozontos hústornyot, mint piroslángú ágat, amint fellobban (figyelem: előbb van lángja, aztán lobban föl!), még kétségbeejtő pillanatokban is kínál az élet apró örömöket. És miközben nálunk - és nyilván az egész béketáborban - ekképpen pezsgett a szellemi élet, Gagarin megkezdte valódi munkáját, azt, amire Lajka kutya még akkor sem lett volna képes, ha túléli hőstettét: propagandautakra indult, hogy megtestesítse a szovjet haditechnika fölényét, egész évben utazott, egyedül és nejjel, uralkodók és népvezérek társaságában készült fényképei bejárták a világsajtót, megfordult egye­bek közt Angliában, Kubában, Indiában, Afganisztánban, hozzánk is bekukkantott augusztusban néhány napra, és ezalatt szolid, egyenruhás lénye, komoly, csinos arca és a róla szóló tirádák szinte teljesen betöltötték az újságokat. A gagarinkodás persze másról szólt, mint amiről szólni látszott. Az igazi tét a versengés volt, de nem annyira a világűrért, mint Németországért. Nem tudom, mennyiben voltam ennek akkoriban a tudatában. Mint mai újságolvasó, aki a het­venes-nyolcvanas években sokat szemléltem mindkét oldalról a berlini falat, megdöbbenek azon, hogy 1961-ben a megoldatlan német kérdés miatt milyen közel voltunk a harmadik világháborúhoz, amelyről az esetleges túlélő eldalolhat­ta volna, hogy „Ez a harc volt a végső”. A szovjet tömb propagandája csaknem min­den világpolitikai témát kapcsolatba hozott a tarthatatlan német helyzettel. A je­­ruzsálemi Eichmann-perről szóló napi beszámolók például főként azokról az ex­­nácikról tudósítanak, akik magas funkciókat töltöttek be Adenauer országában. Főként Hans Globkét, a kancellári hivatal vezetőjét támadták, aki egyébként csak­ugyan a náci belügyminisztérium tanácsosa volt. Napokon át olvashattunk arról, hogy Nyugat-Németországban náci időkből származó letartóztatási parancsra hivatkozva őrizetbe vettek egy egykori szerb partizánt. Ma már tudom, hogy Adenauer csakugyan integrálta és társadalmilag rehabilitálta mindazokat a nácikat, J. F. Kennedy és Nyina Hruscsova

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék