Beszélő, 1999. július-december (3. folyam, 4. évfolyam, 7-12. szám)
1999. július-augusztus / 7-8. szám - BEFEJEZETLEN JELEN - Karsai László: Lőni vagy túlélni?
Karsai László LŐNI VAGY TÚLÉLNI ? 1945 után hosszú éveknek kellett eltelni, amíg a világ közvéleménye és zsidósága egyáltalán hajlandó volt szembenézni azzal, hogy a második világháború idején hatmillió zsidót öltek meg a nácik és európai cinkosaik, szövetségeseik és csatlósaik a legváltozatosabb módszerekkel (éheztetés, kényszermunka, agyonlövés, elgázosítás stb.). 1959-ben egy bostoni újságíró, Paul Benzaquin Holocaust címmel könyvet publikált New Yorkban. Az újságíró tudta, hogy ez a görög szó Istennek ajánlott, teljesen elégő tűzáldozatot jelent. Benzaquin nem a zsidók második világháborús szenvedéseiről írt, hanem egy bostoni tűzről, melynek során egy éjszakai bárban körülbelül száz ember meghalt. A Holocaust cím nem keltett feltűnést, senki sem kapcsolta össze a zsidó vészkorszakkal, amelyet 14 évvel a világháború után alig emlegettek, alig tárgyaltak, úgy tűnt, hogy csak a túlélőket érdeklő téma. Izraelben a gazdasági, politikai és kulturális élet kulcspozícióiban azok a kibucnyikok és fiaik, lányaik voltak, akik már a második világháború előtt kivándoroltak Palesztinába. Politikai kérdés is volt, hogy a Galat (szétszóratás, diaszpóra) zsidósága, akiknek többsége csak a holocaust hatására döntött úgy, hogy kivándorol Izraelbe, ne jusson vezető pozíciókhoz, például azzal, hogy szenvedéseikre vagy éppen a nácikkal szembeni ellenálló tevékenységükre hivatkoznak. Izraelben az Eichmann-perig (1961) igyekeztek elhallgatni, elfelejteni a holocaust korát. Az arab tengerben a túlélésért küzdő zsidóknak fegyverrel harcoló hősökre, példaképekre volt szükségük. Az európai zsidók közös élménye viszont az volt, hogy döntő többségük nem állt ellen, hagyták magukat megbélyegezni, gettókba zárni, deportálni. Ezért válhatott szinte mármár mesebeli hőssé Mordecai Anielewicz, az 1943-as varsói gettólázadás vezetője, és mellette, igaz jóval halkabban emlegetve, de mégis a világháborús zsidó hős harcosok között, Szenes Hanna. Nem sokkal a második világháború után Mose Piltől, a magyarországi baloldali cionista ellenállók egyik vezetőjétől egy jeles palesztinai zsidó politikus megkérdezte, hogy mit is csináltak Budapesten. Pil elmondta, hogy emberek tízezreinek adtak hamis papírokat, több ezer üldözött zsidónak segítettek átszökni a román-magyar határon, a háborúban semleges országok budapesti diplomáciai képviselői által „védettnek” nyilvánított házakban sok ezer embert bújtattak el, és próbáltak gondoskodni róluk. Ez szép - mondta a zsidó politikus de hány németet öltetek meg? Egyet sem - hangzott a válasz. Akkor mindez mit sem ér - zárta le a beszélgetést Izrael államának egyik jövendő vezetője. AZ ELLENÁLLÁS DEFINÍCIÓI Avihu Ronen könyve válasz erre a több mint 50 éve kimondott, igazságtalan vádra. Ő ugyan azt állítja (9. o.), hogy csak Kasztner Rezső cionista vezető 1953-1956 között Izraelben megrendezett pere (melynek során azzal vádolták meg, hogy „eladta a lelkét az ördögnek”, amikor Eichmann-nal tárgyalva megpróbálta megmenteni a magyar zsidókat) vetett árnyékot a cionista ellenállók tevékenységére, de ebben téved. A budapesti cionista ellenállók, ahogy azt egyikük keserűen megfogalmazta, nem tudták hőstettként beállítani, nem tudták a hírét elterjeszteni mindannak, amit tettek. Nem mintha mozgalmuk kevesebb emberből állott volna (kb. 200 fő), mint a varsói gettólázadók csapata. De mártírjaik nem harcban estek el, hanem „csak” halálra kínozták őket a csendőrnyomozók (mint például az okmányhamisító műhely vezetőjét, Langer Miklóst), vagy agyonlőtték a nyilasok (Hunvald Szimház). Ha jobban belegondolunk, történeti, sőt filozófiai kérdésről van itt szó. Hogyan lehet definiálni az ellenállás vagy a harc fogalmát? Ha csak a fegyveres ellenállást nevezzük harcnak, akkor a budapesti sumérok (őr/őrző - héber szóból) nem is voltak ellenállók. Ha viszont Yehuda Bauer, a jeruzsálemi Yad Vashem tudományos igazgatójának definícióját fogadjuk el, mely szerint a csempészés, a beteggondozás, a zsidó kulturális szervezetek fenntartása röviden minden tevékenység, amely segít megőrizni az üldözött zsidók emberi méltóságát és társadalmi kohézióját - ellenállás, akkor Anie-