Beszélő, 1999. július-december (3. folyam, 4. évfolyam, 7-12. szám)

1999. október / 10. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1989 - ITTHON - Kis János: 1989: a víg esztendő

keztek elhelyezkedni („elutasítjuk a társadalom merev kettéosztását kormányra és ellenzékre”), ismét mások, mint az UMF, kifejezetten azzal a céllal alakultak, hogy áthidalják az MSZMP reformerei és a független erők közti szakadékot. Ellentét volt a nyolcvanas évek mozgalmaiból kinőtt „szerves képződmények” és a tetszha­lott állapotukból hirtelen felébredt „történelmi pártok” között. Ráadásul ez utób­biak inkább emlékeztettek egymással marakodó öregurak és ifjú szerencselovagok gyülekezetére, mint működőképes politikai szervezetre. S végezetül: mély világné­zeti és személyi ellentétek választották el az 1989-es év két vezető tömörülését, a népi írók szellemi mozgalmából kinőtt MDF-et és a demokratikus ellenzék hagyo­mányát folytató SZDSZ-t. Ez nem a Szolidaritás volt, mely fénykorában tízmillió tagot számlált, s hét év kemény üldöztetés után is több százezer tagdíjfizető támogatót tudhatott maga mögött, amelynek vezetése összeszokott az illegalitásban, és megkérdőjelezhetet­len tekintélyt élvezett a társadalom köreiben. Ez egy gyönge, heterogén, szervezet­ten és tapasztalatlan társaság volt; a demokratikus ellenzék egykori tagjain kívül nem voltak olyan résztvevői, akik mögött sokévi folyamatos politikai küzdelem lett volna. Velük szemben az MSZMP még mostani, megroskadt állapotában is óriás­nak érezhette magát. Amikor maguk közt voltak, vezetői így is beszéltek. Csakhogy érzésük csalóka volt. A pillanatnyi erőviszonyoknak talán megfe­lelt, de az erőviszonyok változásának egy csöppet sem. 1989 első felében az MSZMP hihetetlen gyorsasággal mállott szét, az ellenzék pedig példátlanul gyors szerveződési folyamaton ment keresztül. ★ A pártközpont pincéjében köztudomásúlag volt egy széf, melynek a kulcsát Kádár János éjjel-nappal magánál tartotta. Abban a széfben egy hullát őriztek. Mindenki tudott a létezéséről, de amíg Kádár kézben tartotta az országot, még csak beszélni sem volt szabad róla. A Kádár-féle MSZMP vérben és mocsokban született az 1956. november 4-i szovjet katonai beavatkozás és a rá következő kegyetlen meg­torlás során. A hatvanas években azonban, ügyesen adagolt apró engedmények so­rozatával sikerült elfogadtatnia magát a társadalommal. Az íratlan alkunak az is ré­sze volt, hogy mindkét oldal hallgat 1956-ról. Kádárék nem vetik többé a nép sze­mére, hogy októberben ellenforradalmi lázadásba keveredett, és nekik is elfelejtik novemberi hazaárulásukat meg a rá következő terrort. A magyar kommunisták az­zal a büszke öntudattal birtokolhatták a hatalmat évtizedeken át, hogy ők teljesen mások, mint a szovjet birodalombéli kollégáik. Amikor Kádár távozni kényszerült, a hallgatás nem volt tovább tartható. A Szovjetunióban tombolt a glasznoszty, a hazai sajtóban is megindult az igazmon­­dási verseny. Az őszinteségi hullám rövidesen az utolsó tabut, 1956-ot is elérte. A páncélszekrényt felcipelték a földszintre, kirakták a ház elé, és kinyitották. Ott állt tárva-nyitva egy kerek esztendőn át. Két héttel Kádár menesztése után megalakult a Történelmi Igazságtétel Bi­zottsága. A volt elítéltekből és a kivégzettek hozzátartozóiból alakult szervezet azonnal követelni kezdi Nagy Imre és mártírtársai rehabilitálását. Június 16-án Megjelenik Kenedi János szerkesz­tésében A forradalom hangja, az 1956-os rádióadások szöveggyűj­teménye. Az Országgyűlés Szűrös Mátyást választja elnöknek a leköszönt Sta­­dinger István helyett. Több képvi­selő indítványára válaszul Németh Miklós miniszterelnök közli: a kor­mány hajlandó megvizsgálni egy esetleges népszavazás kiírását Bős-Nagymarosról. 1989. márc. 10. Nyilvánosságra hozzák az MSZMP KB cselekvési programját. A dokumentumban a párt elhatárolja magát a korábbi ve­zetés hibáitól, és állást foglal a jog­állam, az alkotmányos többpárt­rendszer, a szabad választások és a koalíciós kormányzat megterem­tése mellett. 1989. márc. 11. Megkezdi működését az Országos Sajtó­­szolgálat. 1989. márc. 11-12. Az MDF I. országos gyűlése. Az MDF bizott­ságot hoz létre a párttá szer­veződés előkészítésére, és 15 tagú elnökséget választ. Az országos gyűlés javasolja a minisztertanács­nak, hogy kérje a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének összehívását a romániai helyzet miatt. 1989. márc. 14. Meghal Zita ki­rályné, az utolsó magyar király, IV. Károly özvegye. 25

Next