Beszélő, 2009. július-december (3. folyam, 14. évfolyam, 7-12. szám)
2009. november-december / 11-12. szám - MELLÉKLET - DUNA - Buza Péter: Korzó a partokon
74 Itt a dunai védmű egyfelől, a nyugati határt jelentő Várkert-bazár és a testőrségi paloták másfelől, igencsak szűk területet fognak közre, amelyen ráadásul a kezdetektől, a terület rendezésétől, az 1870-es évektől két útpálya is kialakult. De ezen a változó kontúrt mutató csekélyke mezsgyén azért nagyjából az 1900-as évekre valamiféle sétahely mégis megszületett. Ám a fényűző, az élénk, a gazdag korzózás sohase lett a sajátja, a jellemzője. Talán azért, mert Buda nem Pest... Lakói, a hagyományaiknak élő, s ezért szokásosan bezárkózásra hajlamos spíszbürgerek késői utódai, eleik mentalitását örökölték. A legkevésbé se exhibicionisták. Akik itt korzóznak, a vasárnapi kimenőjüket élvező cselédek, a társaságukra, szerelmükre áhítozó babák, a dadák, akik a jó levegőn babakocsit sétáltatnak, fiúcskák, leánykák a nörsz kíséretében. Itt nincs„nagy élet", és nem volt soha. Egykét ifjú pár persze előfordul.„Az asszonyok. .. Pesten vannak - írja Krúdy 1913- ban, az Érdekes Újság tárcájában -, de tán csak azért, hogy az ember átvigye őket Budára." A bal parton parádézott a város, a jobb partra legfeljebb levegőzni járt. Mostanában már azért se, mert nem akar lassú halállal átköltözni egy másik túlpartra a forgalom füstje-gáza miatt. Többnyire turisták kalandoznak errefelé, ahogy a bal parton is, s a szállóvendégek. Bámész városlakók, akik a saját városukban gyönyörködni jártak ide apáik, nagyapáik képében, már nem jönnek. Becsukják magukra az ajtót a nyári estén, s legfeljebb az ablakot nyitják ki az Aldunasor házaiban, ha azt remélik, hogy elér idáig a Duna hűs szellője. Csobog, sodor, énekel a víz, leng a szellő, túlnan pazar képeket mutat a budai palotasor, a kéklő hegyek karéja, esténként a vízben tükröződő fények. Aki viszonylag zavartalan élvezetére vágyik a korzózás örömeinek, mostanság leül a lépcsőkre, ott, ahol lehet, ahol a rakpart építői hajdan kedveskedtek ezzel a bővítménnyel, a város egyszerűbb népei kényelmére gondolva. De addig eljutni?! Az alsó rakparton hajnaltól éjszakáig folyóként zúg, dübörög a forgalom. Terra incognita. A folyónk. Amely most megint elválaszt, és nem összeköt, épp, mint a Lánchíd előtti Pestet és Budát még bő százötven éve. Amely kornak akár a jégzajlásaira is - mit tesz a kontraszthatás! - immár gyógyíthatatlan nosztalgiával gondolok... És nem hiszem, hogy én vagyok beteg.