Beszélő, 2011. július-december (3. folyam, 16. évfolyam, 7-12. szám)
2011. július-augusztus / 7-8. szám - JÁTÉKTÉR - Halmai Gábor: In memoriam dr. Ádám György
52 szemben. Nyilván lehetetlen lenne kimutatni, de valószínű, hogy az a félelem, ami a Gyuri bácsival szembeni esetleges pervesztés miatt sok orvosban kialakult, további műhibákat akadályozott meg. Azt sem tudjuk, hogy következetes és elszánt harca az orvosi hálapénz, a paraszolvencia ellen, hány betegnek segített elkerülni megalázó helyzeteket, de az egészen bizonyos, hogy a betegjogi képviselői rendszer elterjedése, amelynek a Szószóló Alapítvány kurátoraként egyik kezdeményezője volt, sokat javított a betegjogok magyarországi helyzetén. 2001-ben saját magát képviselte, amikor beperelte a Magyar Igazság és Élet Pártját és annak akkori alelnökét, ifj. Hegedűs Lórántot, a MIÉP XVI. kerületi szervezetének Ébresztő című lapjában az országgyűlési képviselő által Keresztyén magyar állam címmel írt cikkéért. A kerület postaládáiba bedobott lap első oldalán közölt írás - többek között - a következő kijelentéseket tartalmazta: „Rekeszd ki őket! Mert ha nem teszed meg, ők teszik meg veled! Erre figyelmeztet minket ezer év kínja, megrabolt és ezerszer kifosztott hazánk ama »magasban« mégis meglevő öröksége és nem utolsó sorban Ramallah kődobáló fiai." Felperesként úgy ítélte meg, hogy Hegedűs írása sérti az ő személyiségi jogait, akit a német és magyar nemzetiszocialisták annak ellenére zsidóként kezeltek és rekesztettek ki, hogy ő magát nem tartotta annak. Életének folyamatos kirekesztés közepette zajló időszakáról így ír a keresetlevélben: „Jómódú budapesti polgári családban születtem 1921. szeptember 21-én. Apámtól és anyámtól soha - egyetlen szóval - sem hallottam, hogy zsidók (izraeliták) lennénk, és én is - mások véleménye szerint - zsidó. A vallás (keresztény, zsidó, mohamedán stb.) a családban szóba sem került. Semmiféle vallási ünnepet nem tartott a család, sem zsidó, sem keresztény ünnepeket, még a karácsonyt sem. Semmiféle istenről soha nem esett szó. 1927-ben írattak be szüleim a Deák téri evangélikus elemi iskolába. Ott hallottam először, hogy én »izraelita« vagyok, és máshova kell járnom hittanra, mint a többi osztálytársamnak. [...] Egyszer a padtársam a nyakában lévő nyakláncon lógó keresztre feszített Jézusra mutatva azt követelte, hogy csókoljam meg a lábát. Én ezt megtagadtam, mire elkezdett kiabálni: »az Ádám nem hajlandó megcsókolni a Jézus Krisztus lábát.« Ezt követően 15-20 osztálytársam nekem esett, ütöttek, rúgtak, letepertek, összetépték a ruhámat, véres sebeket ejtettek az arcomon, a lábamon, kiütötték egy fogamat, több sebből véreztem. [...] Már érettségire készültem, amikor a Darányi kormány 1938. április 8-án benyújtotta a képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának az első zsidótörvényt, a XV. törvénycikket. Ez már mutatta a lakosság közhangulatát. 1938 áprilisában a Hősök terén szentmisét tartott Pacelli bíboros (néhány hónappal később XII. Pius pápa néven a Vatikán trónjára lépett) és Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, több ezer hívő részvételével. A rendre ezüstsisakos rendőrök vigyáztak. Én a reálgimnáziumból hazafelé mentem a Hősök tere mellett a Szépművészeti Múzeum melletti járdán. Ott elmenve hallottam a bíboros szentbeszédét, amelyet hangszórókon magyarra fordítottak. Mikor oda értem, hallottam, hogy a bíboros szerint Hitler helyesen jár el, amikor minden eszközzel üldözi a zsidókat, hiszen a zsidók bűne megbocsáthatatlan, minthogy keresztre feszítették Jézus Krisztust. Amint ott elhaladtam, egy fiatal fiú felkiáltott: »ott is megy egy zsidó«. Ezt követően kb. 15 fiatal nekem ugrott, össze-vissza vertek, letepertek és rugdostak, súlyos sérüléseket szenvedtem. Az ezüstsisakos rendőrök - látva az eseményeket - nem avatkoztak be, hagyták, hogy súlyosan véresre verjenek. Ekkor otthon ismét orvost hívott anyám és kezeltek, mert nyolc napon túl gyógyuló sebeket szenvedtem. A múlt század 30-as éveiben sportoltam, különösen jól teniszeztem. Mint I. osztályú teniszezőt, rábeszéltek, hogy végezzek teniszbírói tanfolyamot. A 15 órás tanfolyamot elvégeztem, és teniszbírói vizsgát tettem. Amikor a bírói testület elnöke kiosztotta a teniszbírói igazolványokat, én nem kaptam, az elnök közölte, hogy zsidó nem lehet Magyarországon teniszbíró. Ez 1940-ben