Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1881

BALUGYÁNSZKY JÓZSEF * 1825. —­­ 1882. Alig múlt egy éve, hogy intézetünk Beyer Henrik tanár halálával gyászt öltött, alig gyepesedtek be a boldogab­nak hantjai s ime ismét egy új sír nyílt meg Balugyánszky József számára, hogy a nevelői és tanítói pályán 31 évig kitartó és fáradhatatlan buzgósága által minden tekintetben tiszteletet érdemlő tetemeit magába zárja. Ismét egy új veszteség, mely felett az összesereglett kortársak és szerető tanítványok vigasztaláskép csak annyit mondhatnak a költővel: . . . „egymást váltja örök romlás s teremtés!“ Balugyánszky József élete az általa elfoglalt állásnál fogva, elvo­nult, volt; mint papnak és tanárnak figyelme és munkássága a nevendék ifjúságra szorítkozott vagy könyveibe mélyedt, hogy mint buzgó és lelkes tanár, kötelességéhez híven ismereteit, eszméit s ezzel a jövő nemzedéknek magvait elhintse. S így bár nem dicsekedett fényes és nagyhatású szerepléssel, külső élete is egyszerű volt, mindazáltal nyu­godt lélekkel tekinthetett végig életén, mert annak mint buzgó és lelkes tanár 31 évig, mint pap 34 esztendeig, mint gyöngéd férj és gondos apa 28 esztendeig megfelelt s így a gondviselés által rámért kötelességét gymnasiumi,­ papi állása­, férj- és apai körében betöltötte. Balugyánszky József születésén kívül anyai nagyatyjának köszön­hette mindenét, miután­ atyja Antal, görög egyes. kath. pap Czékén, Zemplén megyében, az 1825. márc. 1-én született gyermeket árván és vagyon­­ nélkül hagyta. Vagyont nem hagyott a kora árvaságra jutott gyermeknek, de hagyott egy kincset számára azon levélben, melyben feltárta gyermeke előtt lelkét, hogy ez felnővén abba pillantani s így a már rég elperlett atyja szellemével e levél útján társalogni képes legyen; hagyott benne kincset, erkölcsi oktatást, mely megóvta a ser­

Next